Keleti Ujság, 1943. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1943-01-24 / 19. szám
EesssBßSSSi s *943. J AH VA tt 24 láttam a „szovjet paradicsomot"! , * ' ■ r Huszonhét évvel ezelőtt muszka fogságba esett s most tért haza Kíevből egy Kosta ti házba Porkoláb József — Ukrán felesége és két gyermeke îs kővette a viharos életű férfit Kolozsvár január 23 A Téglás-utca 36. számú kis ház ajtaján néhány nap óta sorba kopogtatnak az emberek. Fiatalkori ismerősök jönnek, azután a kiváncsi szomszédok, hogy egy régóta halottnak hitt kolozsvári embernek mondjanak „Isten hozot.t“-at. .A konyhaasztal előtt szilcár. beesett arcú, összetört ember ül. Mellette a kis széken hallgatagon szőke kövér asszony kuporodik és idegen szemekkel nézi a körülötte folyó világot. Két vidám gyermek játszik a szobában. Egyikük kuzavzrágkék szemében távoli mezők napsugara csillog, a kisebbik barna, szeme-tiUcrén különös nt&abu borong. POBKOL .IrtESEF arcún erős nyomat hagyott u skovjet paradi csontban «-’töltött ‘Î7 esztendő. Az ágyon fejkendős Öreg néniké gézi a gyermekek vidám játékát, mellette fáradt, öreg ember üi. Av. utóbbi idősb Porkoláb József, az édesapa. Huszonhét évvel ezelőtt eppen olyan volt, mint a Jövevény, aki most, ■negyvennyolc évvel n váltóin és kimondhatatlan testi és lelki szenvedésekkel háta mögött végre megtért az apai'Hajlékba, a kollektiv paradicsom milliók életet f> lörió tébolyult' birodalmából. Amikor ifjabb Porkoláb József gyermekeivel és féleségével bekopogtatott az apai hajlékba, éppen hnszonhetedik esztendeje, múlott el anna k a napnak, amikor tizen - kilenc éves korában, mint f iatal lelkes magyar katona a kolozsvári Sl-ik közös gyalogezred menetzászlóal iával kiment a muszka frontra, hogy —- éppúgy, mint mostam testvérei, -— fegyverrel a kezében álljon őrt a Kárpátok védelmében. Ezen a napon indult el Porkoláb József életregénye. Minden nap, ami azóta elsuhant feje fölött, tele volt olyan eseményekkel, amelyeket hlyen visszaadni kevés iró tolla képes. Elég ha követjük sorsának útvonalát, hogy megérezzük belőle, mit szenvedhetett ez a magyar ember abban az idegen világban, ahól annyit sem ér az emberélet, mint egy sóhajtás. .Minden poklokon keresztöl! Porkoláb József a huszonhét' évi távoliét alatt sem felejtette el az „édes“ hazai nyelvet. Hibátlanul beszél még ma t* magyarul, ■úgy, ahogyan a hóstáti magyarok. — Tarnopolnál sebesültem nieg — mondja csöndesen. Két és fél hónapig gyógykezeltek a volacsinszkai kórházban. Innét aztán sodort, egyre sodort az élet. Bejártam úgyszólván Szibéria. összes táborait. Voltam az omszki, tomszki, toszkoji lágerben. Mongóliában is jártam, Halni Vaszkoljban. De — itt még csöndesebb lesz a hangja — évekig dolgoztam a Fehér-tengernél, a Mur- mae,-pokolban ... Ebben a szörnyű kényszermunkában ment tönkre egészségem. Megkaptam én is a czinga-betegséget, összes fogaim kihullottak. Maláriái is kaptam és kétszer lábaltam ki a tífuszból __ — 1922-ben kerültem Ukrajnába, amikor késsen lettünk a Murman-va.suttal. A kommunisták Rievbe szállítottak jónéhányad magammal és beosztottak munkásnak v kievi villany telep re. Tizennyolc- évig dolgoztain esen a helyen. — Nem próbálkozott-e a hazatéréssel — bérdetzük. — Nem is egyszer. De nem volt tanácsa? túlságosan kimutatni honvágyamat. Meg aztán tudtuk, hogy’ hiába minden. Leveleinket nem kézbesítik, tiki meg sokat levelez geteJt a követségekkel, act egyszerűen elküldték — de nem haza, hanem oda, ahonnét, még nem jött. vissza ember. Akik néni ismerik a* Istent . . Egyelőre nem az érdekelt bennünket, hagy mlképen élt a Szovjet-paradicsomban Porkoláb József, hanem, inkább az, miképen tudott onnan hazekerülnl?-• 1928-ban megnősültem. Féleségem ukrán asszony — mutat a konyha sarkában csöndesen üldögélő nőre. Két gyermekem született. Itt vannak — mutat a két eleven teremtésre. A két gyermek mintha megértette volna édesapjuk szavát, hozzászaladnak és meg- simogatják őszülő fejét. Porkoláb József, mintha gondolatomban olvasna, ezeket, morula: — Templomba sohasem jártak... Isten* sem igen ismerik., csak annyit tudnak róla, amennyit elbeszéltem nekik. De nem hált iei belőlük a szeretet. Felesége m is, én is ébren tartottuk bennük a hitet... — Amikor Kiev környékén tomboltak a harcok, nekem és családomnak megparancsolták a zsidó politikai biztosok, hogy meneküljünk hátra. .. Jelentkeznem kellett volna. katonának, Ereztem, hogy ütött a szabadulás órája, Nem teljesítettem a parancsot. Hat hétig bujkáltunk feleségemmel. Tudtuk, ha elfognák, úgy lének agy ve bennünket gyermekeinkkel együtt, mint a kutyákat. Hiszen ezek a zsidó komisszárok, akik minden falut megszállottak, olyanok voltak, mint a vérebek. Amikor bejöttek a németek, elvezettük őket a Dnyeper túlsó partjára s ott kiásták az agyonlőtt és alig eltemetett ukránok ezreit. Nemcsak a felnőtteket végezték ki ezek a könyörtelen gyilkosok, hanem az, iskolás gyermekek százait, akiknek szüleiről kiderítették, hogy a németekhez hya- ■iiak. Rettegés volt az életünk, de én mái mindenhez hozzászoktam. Ha egy évig tartott volna ez az állati bujdosás. akkor is megtettem volna, mert élt bennem a halvány reménysugár hogy most végié h&zakerQV hetek.... , Egészen megváltozik az arca, amikor 1940 szeptember 19-ről beszél, arról a napról, araikor végtgszáguldott Kiev utcáin az első német motoros katona. — Mintha a megváltást hozták 'volna el hozzánk az örök sötétségbe... Ezt. élezni keli uram —- mondja meghatottál!, — erre nem igen találok szavakat..; AZ UKRÁN FELESÉG ÉS A KÉT GYERMEK. Ki hinné m ártatlan gyemvritarcok nyomán, hogy a leánykák «toset» voltak templomban s nem Ismerik az Istent... A kievi villavn/teleaeM Porkoláb József felszabadult tehát. Most * uj élményei után érdeklődünk, amiket ebben j az „uj“ világban kapott, huszonhét évi távoliét után. , — Engemet és több magyar társamat, amikor jelentkeztünk a német parancsnokságnál, azonnal beosztottak a villanytelepre, hogy végezzük munkánkat. A telepnek semmi baja sem lett, mert tudtuk, hogy a kivonuló bolsevikiek hová helyezték el időzített aknáikat. Felszedtük és megsemmisítettük, még mielőtt el tudták volna végezni feladatukat. A belváros azonban öt nan múlva úgyszólván ti levegőbe repüli. Az időzített aknák ugyanis ekkor robbantak fel. — Milyen nagy öröm ért akkor, amikor megláttam az első magyar katonát és magyarul kiálthattam feléjük: Isten hozott testvér!... N Porkoláb József érdekes dolgokat mond el ezután arról, hogyan harcolt a partizánok ellen a magyar csapatok kötelékében ? — Tudtam, merre bujkálnak és hová rejtették el az értékes anyagokat. Nyomukba, vezettem a magyar honvédeket. A legfinomabb nyersanyagokat, gumit, finom gép- alkatrészeket, repülőgépcsapágyakat szereztünk igy, úgyhogy dicséretet kaptam az elhárító osztálynál is ... Porkoláb Józsefék nem egyedül jöttek haza. Azzal a vonattal, amely őket hozta, magyar földre került 57 régi hadifogoly is, akiknek legnagyobb része megnősült odakint. Százhatvan főből állott ez a bolygó' magyarokkal teli vonat rakomány, orosz nőkkel és félmagyar gyermekekkel. — Csak kimondhatatlan hálánkat tudjuk tolmácsolni a magyar hadseregnek, különösen a tiszt uraknak, amiért olyan igazi testvéri szeretettel bántak velünk. Még azt Is megengedték, — mondja boldogan, — liogy minden holminkat magunkkal hozzuk. Voltak, akik egész házuktájának minden limlomát vónatra rakták, értéktelen holmik legnagyobbrészt, de odakint ez volt mindén vagyonuk. Minden vágyam: egy altiszti állás!“ Beszélni szeretnénk feleségével, a csöndes ukrán asszonnyal is, hogy miként érzi magát az uj hazában. Látszik rajta, hogy — még nincsen idehaza. Mondja is férje, hogy az asszony / hazavágyik ,.:/ —1 Igyekszem, hogy megszeresse est a földet, amely nem tartogat számára olyan ■rémségeket, mint az orosz éjszakákban De még nem hisz . .. Tervéi felöl érdeklődünk. Mihez akar fogni? Ml a kívánsága? — Dolgozni szeretnék. Ez minden vágyam -— válaszolja Porkolál) József. Aztán arra kér bennünket, hogj* küldjük el kérését a főispán úrhoz és a polgármester úrhoz, hogy segítenék meg valami kis állással. Huszonhét esztendő a vörös pokolban, a Murman- vasut, a czinga, a malária és a tífusz után, ezt a kis pihentető munkát talán megadja számomra a magyar szeretet. Elbúcsúzunk. Kimenet azon tűnődünk, milyen szeszélyesen dobálja az emberi sorsokat a háborús forgatag. Néhány héttel ezelőtt még villanygyári munkás volt KieVben, ma Kolozsváron lakik és minden vágya: — egy altiszti állás. TERESCSÉNYI GYULA Az ország (ográgibb szorvatbérgyára. ftuTaniM ddsmubűröket. kesztyű. n<- UCSftfflaB, Udzoti-, bátor- és mosóbőr- vaddimt*»- róka- í-admaeska és egyéb állati bőröket szőrmére MfctuKAW* elvállal MlehlschmiiH Gyula utóda: vitéz Felér András nnomMrgyánit Tatatévéres. Legmagasabb naptáron veszek: őz, szarva«, dámvad, vaddisznó, farkas, róka, borz, vadmacska, vidra, nyesi, hörcsög, görény és KUTVflgOBÓKlT. MAWTVAt -I7M. Pézsmát, görényt, mókust, macskát, háztn" ulat, rókát Jó árban vess P lát SlUCSg Budapest, IX., Feranc-körut 32. n. em. Harc a kágékérl a TtfigtőrtŐHalein folyamán írtét Beaarr aiosreées y A Kaukázus égbenyulő ormait csillogó fehér hó fedi. a lejtőkön jégpáncél simul és a hasadékokat puha hó tölti ki. Ilyenkor lehetetlen átjutni a hegyláncokon, észak-déli irányban máshol, mint a hágóutakon vág* ösvényeken. Ilyen pedig bizony alig van. A Kaukázus csak három hágóval rendelkezik. A nyugati ut Szuchumba vezet, a Feketetenger partjára. Évtizedek óta elhanyagolt állapotban van és télen használhatatlan. A középső hágóut az osszét országút — először az Arden völgyében halad, majd szörnyen sok kanyarral mászik fel á hegyre, a forgalom ezen is lehetetlen, sőt télen hónapokig teljesen eltűnik a hóban. Az egyetlen értékes közlekedési vonal a keleti „grúz hodiut“, ez a Terek völgyében fekvő 0*d- zsonikidzet köti össze Tiflis szél és még télen ts elég hómentessé lehet tenni. A köztük ágazó és keresztül-kasul bujkáló ösvények alapjában véve csak a pásztorok és vadászok számára valók. Minél uttalanabb azonban a vidék, annaí fontosabb az az egy-két ütőér rajtuk, annál elkeseredettebb harc folyik az utak birtokáért, vagy a hágók olyan helyeiért, ahol éppen átlépik a hegylánc vohalát, akár többé-kevésbé széles nyergeken, akár szűk hasadékokon és szorosokon keresztül. Európában is sokszor folyt a harc az Alpok, g Pirenetisok vagy a Kárpátok■ hágóiért. A tudósok még ma sem egyeztek meg, hogy Hannibál á Kis Szent Bernáton, a Mont Gc- nevre-n vagy a francia-szárd Alpok egy másik hágóján kelt âţ seregével? A Kis és Nagy Szent Bernát, a Mont7 Genevre, a Szent Gottháxd, a Splügen meg a Brenner a napoleoni háborúkban nem egyszer visszhangzott a csaták zajától. Roncevailes völgyében a legendás Roland kürtje fújt riadót a Pireneusok védelmére. Balkánon a Sipka- szoros volt az 1877—78-as orosz-török há-> ború döntésének színhelye. A. kárpátokban a Vereckei-hágón nemcsak átjöttek a magyarok, de védelmezték is azt a tatár veszedelem ellen, bár sikertelenül és ha már azon a vidéken vagyunk, a magyar katona legdicsőbb harcai játszódtak le az Uzsoki-szo- rosban a múlt világháború idején. Ázsiában különben az indiai Khaiber-hágó vitt jelentős szerepet a háborúk történetében. A hágóért folytatott küzdelemben a támadó vagy az ut Irányának megfelelően frontálisan megy a hágó ellen, vagy megkerülve a védelmet, oldalról igyekszik elérni eredményt. A védő viszont vagy közvetlenül fedezi a hágót vagy előretolt állásokkal biztosítja, vágj’ pedig kissé hátrább vonulva, zárja el. Völgyi vágj’ magassági taktika, ez olyan hadászati kérdés, amire már sok tintát pazaroltak eddig. A régi nemzedékek óvakodtak a hegyvidéki háborúktól. Ha néha hegyi harcokról mesélt a krónika — mint Hannibál ismert útjáról, — akkor inkább átvonulásról van szó, amikor legfeljebb a technikailag kevésbé képzett hegyi népek ellenállását kellett megtörni. Napoleon volt az első, aki azt tanította, hogy ahol a katona megveti a lábát, ott harcolni is kell tudni. A hegjrvidéken foljrtatott hare tényleg nagyon nehéz. Alig van mozgási lehetőség és nincs áttekintés. Főerővel nem is tanácsos itt harcolni. Igaz, hogy a körszerü közlekedés, a turisztika és a téli sportok művelése ma mái eleve elűzték a hegyi csaták sok klsértetét, még sem lehet eléggé méltatni a német hegyivadászok kaukázusi teljesítményét, őserdőkben és patakokban, gleccsereken és kötörmelékmezőkön, 3zéljárta tetőkön 6» keskeny sziklákon, az örök hó és jég hazájában egyformán készen állnak, támadnak és védekeznek a világ legelkeseredettebb ellensége és az alig megfékezett természettel szemben — mindezt a végső győzelem, az uj Európa békéje érdekében. (
