Keleti Ujság, 1942. november (25. évfolyam, 248-271. szám)
1942-11-22 / 265. szám
Vaaărnap 1942. november 22 ?. 0R3ZÂ-GGV0L53- KOîJVTARA /.-lépviae 1 <5h4z könyvtára / i'Ă .UH c BUDAPEST V. ¥ w ^ra 16 fillér ELŐFIZETÉSI AKAK: 1 HÖRA 3.70, NE- I GYED ÉVRE 8, FÉL ÉVRE 10, EGÉSZ I HUSZONÖTÖDIK ÉVFOLYAM, 265. S 7. A M. ÉVRE 33 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- I KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNVTARSASAG PÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. I SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, RRASSAI-TJ. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 7L SZ. KÉZIRATOKAT NEM /DUNK VISSZA Kállay Miklós miniszterelnök : Kényszer alatt semmit sem cselekszünk a nemzetiségi kérdésben Á képviselőház elfogadta a miniszterelnökségi, a külügyi és a nemzetvédelmi propagandaminisztérium költségvetését Budapest, november 21. A Keleti Újság tegnapi számában jelentettük, hogy a miniszterelnöki tárca költségvetésének vitájában Kállay Miklós miniszterelnök nagy beszédet mondott. Az alábbiakban adjuk a miniszter- elnök beszédét: — Csak röviden óhajtok reflektálni az elhangzott felszólalásokra. Megállapíthatom, hogy a vita tulajdonképpen három kérdés körül mozgott, amelyeknek elseje és legtöbbet érintettje volt a magyarországi nemzetiségek kérdése és ezzel kapcsolatosan a magyar kisebbségek problémája. A második a sajtókérdés, az utolsó pedig a propaganda- iigyi miniszter nr működése, illetőleg hatásköre. — A propagandaügyi miniszter ur módot fog találni arra, hogy a hozzá intézett — Sokat méltóztattak foglalkoznia a nemzetiségi kérdésekkel. Ez volt a vita súlypontja. Különösen .meleg szeretettel hallgattam az erdélyi képviselők igazán mélyenszántó és mindnyájunkat közvetlenül érintő fejtegetéseit. Egészen természetes, hogy az elmondott sok megszívlelendő kérdés között azt tartom reámnézve a legfontosabbnak és a legkötelezőbbnek, amit ök mondanak, akik annak a 20—22 éves sorsnak, amelyet mi ugyan lélekben velük szenvedtünk, valóban áldozatos szenvedő részesei voltak. A Magyarországon élő nemzetiségek kérdését soha sem pártkérdésnek, hanem mindig csak egyetemes magyar kérdésnek tekintsük. (Helyeslés.) örömmel látom, hogy e tekintetben minden oldalról megértést találok, ezért őszinte köszönete- met soha sem, a mostani alkalommal sem mulasztom el kifejezni. — Az idő, amelyben jelenleg élünk, sajnos, megnehezíti azt, hogy olyan módon és olyan mértékben foglalkozzunk a magyar nemzetiségek problémájával, amint az szükséges és helyes lenne. Háborúban vagyunk, temérdek más probléma van előtérben és van még egy nehézség éppen amiatt a politikai helyzet miatt, amelyben nemzetiségeinkkel itt élünk. Leszögeztem első megnyilatkozásaimban, első felszólalásomban az ország nyilvánossága előtt, hogy a legtisztább sziwel és szándékkal, magyar szeretettel akarok megindulni nemzetiségeink felé a nemzetiségi politikai terén. Erre azonban az ország határain kivülröt egészen más természetű választ kaptam Én mégis megmaradtam azon a vonalon, amelyen elindulni akartam. (Úgy van, helyeslés.) Sokszor meg kellett állnom elhatározásaimban, szándékaimban, koncepcióimban, az előzékeny engedékenységben, amelyet nemzetiségeink felé tenni akartam, mert reakcióképpen rögtön azt hallottam, hogy mt ezért vagy azért meg lágyunk ijedve, és ha valamit tettünk, azt akaratunk ellenére tettük meg. Innen akarom most kijelenteni, hogy vegyék tudomásul odaát és Idebent, hogy' ebben a tekintetben semmit sem lehet reánk oktrojálni. (Élénk helyeslés és taps.) Hajlandók vagyunk nagyon messzire menni nemzetiségeinkkel kapcsolatban, mert igen is az a célunk, hogy megnyerjük őket a magyar eszmének. Nem akarjuk belekényszeríteni őket a magyar állami életbe, hanem okossággal és iószivkérdésekre választ adjon. Munkáját nagy buzgalommal és sikerrel fejti ki az országban. Szükséges, hogy a propagandaügyi miniszter sok és niindenfeiéágazó kérdéssel foglalkozzék, amelyeken rajta kell tartania a szemét, amelyeket mind látnia kell, amelyekről tájékoztatnia kell az ország közvéleményét és szükséges, hogy rajta tartsa a szemét az ország közvéleményén, az ország hangulatán, az ország minden megnyilvánulásán, hogy azokról a kormányt és elsősorban engem tájékoztasson. Ebben látom én a propagandaügyi miniszter ur óriásiau nagy kiterjedésű hatáskörét. — Minisztérium nélkül, egy emberhez, a jelenlegi propagandaügyi miniszter ur képességeihez alakítottuk azt a feladatkört. vei vonzani akarjuk őket a magyar élet teljességébe. Kényszer alatt azonban semmit sem cselekszünk. Koncentrálni akarjuk a magyar erőket — Az egyes kérdésekre rátérve igazuk van azoknak a felszólalóknak, akik különösen a pozitív nemzetiségi politikára hívták fel figyelmemet, tudniillik arra, hogy elsősorban a magyarsággal kell foglalkoznunk és pótolnunk kell, amit elmulasztottunk az elmúlt időkben (Helyeslés), mert mindaz a — Külön kell szólanom a hazai németségünk kérdéséről. Ne méltóztassanak haragudni, — nem is lehet ezért — és ne mél- tóztassanak félre érteni, hogy ha a hazai németséget nem sorozom a nemzetiségek közé. A hazai németség mindig úgy szerepelt ebben az országban, mint az egyik leg- különb, leghasznosabb munkatársunk abban a törekvésben, hogy ezt az országot európaivá, hatalmassá és ellenállóvá építsük ki. Ebben a tekintetben lehettek időnként hullámzások, lehettek nézeteltérések, de én tör- hetetlenül hiszek nia is abban és ebben a tekintetben megerősít az a szép felszólalás, amelyik ma éppen németajkú polgártársaink képviselője részéről itt elhangzott, hogy ebben a tekintetben jó utón haladunk és ha vannak és előfordulnak kisebb dolgokban súrlódások köztünk, a magyarság mindig számíthat a hazai németségre. Egy pillanatig sem vonom kétségbe, hogy a magyar élet ereje, gravitációja lesz mindig olyan erős, hogy a németség is örömmel fog ebben a kooperációban résztvenni. Nagyon sajnálom, hogy valaki azt a kifejezést használta, hogy a németség batyuval jött be hozzánk bár nincsen benne megszégyenítő, mert a batyuban lehet kapát, lehet szerszámot, lehet szegénységet, de lehet egészséges munkakedvet és munkaerőt is hozni és én visz- szalapozva a magyar történelem lapjait szívesen és örömmel üdvözlöm azokat, akik Igy jöttek lie az országba, mert azért jöttek lie, hogy hiányokat töltsenek be, azokat a hiányokat, amelyeket harcaink, szenvedéseink okoztak ebben az országban. Amikor szívesen üdvözlöm őket, tudom úgy fogják fel ezeket a szavaimat, hogy ez az üdvözlés egyúttal a velük összefogó egyetemes magyar nemzeti érdekekbe való szolgálatba áibaj, mindaz a Veszteség, amelyet a magjar fajta szenvedett nemzetiségeinkkel szemben, egy százéves periódus lassú fejleménye volt. Ez azért történt, mert Magyarország bizonyos belső ellentétekben — mondjuk meg őszintén — a pártoknak egymással való felesleges csatározásában élve a külső és belső erők nyugodtan tudták bomlasztani a magyarságot, amely a mai szemmel nem is másodlagos, hanem inkább nevetséges kérdések miatt állt egymással szemben. Nagyon nagy figyelmeztetés ez részünkre abban a tekintetben, hogy ma sem kerüljünk egymással szemben olyan kérdésekben, amelyekről az utókor, ha szá- . .<yv kéri tőlünk munkánkat, esetleg azt mondhatná; olyan ^iroblémákkal foglalkoztunk, amelyek a magyar nemzet igazi leikétől, igazi lététől, jövőjétől és céljától tálul állnak, vagy legalább is ebben a nagy feladatkörben jelentéktelenek. (Úgy van. Helyeslés.) — Koncentrálni akarjuk a magyar erőket, koncfntrálni akarjuk azokat a magyarokat, amivel ezeket a pusztuló magyarokat megmentsük, ezeket az elnémított harangokat megint megszólaltathatjuk. (Általános helyeslés és taps.) Nem tartom helyesnek egy nemzetiségi minisztérium felállítását. Ebből a kérdésből nem lehet külön ügykört és bizonyos tekintetben öncéluságot csinálni (Úgy van. Helyeslés.) Utasát is jelenti az ö egész munkájuknak és működésüknek. A sajtót liberálisabban kezeljük, mint bármelyik államban — A sajtókérdésröl méltóztattak még behatóbban foglalkozni. Magyarországon, a többi háborús államhoz hasonlítva a dolgokat, a7.t hiszem a sajtót liberálisabban kezeljük, mint bármelyik államban. Amikor kifogásolni méltóztattak. hogy bizonyos orgánumok még megjelenhetnek ebben az országban. ei méltóztatnak felejteni azt, hogy ha a másik útra lépek és bizonyos orgánumokat beszüntetek, akitor kötelességem arra az álláspontra helyezkedni, hogy egyfajta orgánum marad és az az én orgánumom. Amikor hozzájárulok ahhoz, hogy más orgánum is Antal István nemzetvédelmi propagandaügyi miniszter képviselőházi beszédében a többi között kijelentette, hogy a jövő feladatait illetően határozott programmal nein állhat elő, mert feladatait és teendőit túlnyomórészt a mindennapi élet szükségletei alakítják ki és ezenkívül a programok és munkatervek előzetes ismertetése igen sokszor veszélyeztetné azok megvalósításának lehetőségét. A propaganda sikerénél: alapvető feltétele, hogy ne lássék propagandának. Tevékenységének lényege személyes felvilágosító, meggyőző, egységes és szilárd szabadon működhessen, bizonyos fokozott korlátozások között ebben az országban, csak azt tehetem, hogy gondosan vigyázzak ma arra, hogy sokszorosan több szabadsága legyen annak a sajtónak, amely mai kifejezéssel élvei jobboldali irányba távolodott el az én irányomtól, mint amelyik balra maradt attól, összehasonlíthatatlanul nagyobb szabadságot élvez az úgynevezett jobboldali sajtó, mint a baloldai. De ha kényszerítenek az urak, hogy drasztikus álláspontot foglaljak el, nem lehetne más, mint az, hogy csak egy sajtó marad, a hivatalos sajtó. Én nem akarok diktátor lenni, mert én mindent elkövetek ebben az országban, hogy diktátum ne legyen, de ha diktatúra lenne, az csak az én diktatúrám lehetne. Szeretném hazahozni minden külföldön élő magyar testvérünket ! ■— Visszatérve a propagandára, méllóztat- tak a nemzetiségi kérdéssel kapcsolatosan a külföldi propagandára és a határainkon kívül lévő kisebbségeink visszatelepítéséről is beszélni. Igen nagy feladat ez és én szeretném ezt megoldani. Legfontosabb kérdés a balkáni mozgolódásokkal fenyegetett horvátországi magyar kisebbség kérdése, 100— 120 ezer magyarunk él ott. Igyekszem a Korlát kormány támogatásával és egyetértésével minden tekintetben segíteni őket abban a nehéz helyzetben, amelyben vannak. De kérdem, helyesnek méltóztatnak-c tartani azt, hogy ezek között a nagyon nehéz helyzetben lévő emberek között, akiknél hol a falu egyik végét, hol a fain másik légét gyújtják fel különböző banditák, Magyarországról kiutasított, vagy kiszökött volt magyar képviselők járnak és agitálnak és buj- togatnak a magyar gondolat elten. — Hogy férhet ez össze magyar voltunkkal? Méltóztatnak helyesnek és lehetségesnek tartani, hogy a velünk barátságos országokban élő magyar munkásokat sorra járják bizonyos urak és bujtogatnak a magyar állameszme, a magyar gondolat ellen. Például Sütő volt képviselő lent van Horvátországban és most is ott bujtogat. Nekem nincs alkalmam és módom ebbe beavatkozni, de vannak, akiknek, van rá módja, magyar szivére appellálok, hogy óvja ezeket az embereket attól, hogy ezt az aknamunkát a magyarság ellen tovább folytassák, mert nem az én személyem ellen, nem az én kormányom ellen, hanem az egész magyar nemzet ellen folytatják ezt az aknamunkát. Ezt akartam ennél a kérdésnél elmondani. Én szeretném hazahozni minden külföldön élő magyar testvérünket. Nem kell mondani, képviselőtársaim tudják és érzik, hogy ennek milyen nehézségei vannak. Méltóztassanak elhinni, minden erővel igyekszünk ezeket a kérdéseket megoldani. Mi várjuk ennek a háborúnak sikeres, győzelmes, nekünk jó, nekünk megfelelő befejezését és megfelelően elökészülünk ezekben a konkrét kérdésekben éppen úgy, mint lelki erőinkben, egységünkben és magyarságunkban. Hiszem és remélem, hogy a többi nagy magyar probléma között ezt a kérdést is meg fogjuk tudni oldani. A miniszterelnök nagy tetszésser fogadott beszéde után Antal István dr. nemzetvédelmi propagandaügyi miniszter mondotta el költségvetési beszédét. közhangulatot kialakító munka végzése két irányban. Először: a háborúban való erőteljes helytállásnak és az ahhoz nélkülözhetetlenül szükséges öntudatos belső lelki és társadalmi front megteremtése és másodszor a kormányzatnak az általános Uül- é belpolitikai vezetés és időszerű, de különösen a háború vezetésével kapcsolatos belső magyar kérdések megoldására irányuló törekvései tekintetében. Céljának elérését különösen a sajtó, a film, a rádió, a szipka/, irodalom és művészet bevonásán kívül a népművelés és talán elsősorban a külföldi A nemzetiségi kérdés egyetemes magyar kérdés A magyarság mindig számíthat a hazai németségre Antal István nemzetvédelmi propagandaminiszter: Az ellenséges propaganda nem sok sikerrel dicsekedhetik Magyarországon
