Keleti Ujság, 1942. november (25. évfolyam, 248-271. szám)

1942-11-22 / 265. szám

1942» NOVUMBUH 22 WmamSlrsM z A képviselőhöz szombaton délelőtt 10 óra­kor a külügyi tárcával folytatta a jövő évi állami költségvetés tárgyalását. Krúdy Ferenc alelnök bemutatta Oláh György képviselő levelét, aki külföldi tanul­mányútra háromheti szabadságot kért. A Ház megadta a szabadságot. Ezután vitéz Osicsery Rónay István előadó emelkedett szólásra. Azzal kezdte, hogy rtiár a mult évi költ­ségvetés vitájának végén a diplomáciai vitát a fegyverek zaja váltotta fel. Történelmi visszapillantásában kiemelte, hogy a magyar­ság történelemalkotó nép és felelősségválla­lásának tudatában sohasem mondott le arról a jogáról, hogy a Kárpát-medencében a ma­gyarság teremtsen rendet. — Reálpolitikát folytatunk — mondotta. Célunkban nem a lemondsiat, nem a meg­alkuvást szolgáljuk, hanem becsületesen az igazságért való harcot. Ez a reálpolitika vi­FIGYEiE^ ! Kukorica emihéj­ból. szalmából, gyékényből, vész­tőből, cirokbó' és fából készült házi pari cikkekért 'fnkaná1. tátik­ám s b.) a legmagasabb napiá at fizetem. Ajánlatokat „ xioix 484“ jeligére BÍockner J. hirdetőbe, Bu­dapest, IV., Városház-u. 10 kérek. ' fc&snépünkef féltik és amelyek tetszetős frázisokba és hazug rokonszenvekbc hurkol tan juttatják el hozzánk éjszakáról-éjsaa- kára a leggvlikomhb mérget. ** ellenség egyik legveszedelmesebb fegyverét: a belső széthúzást, a defetlzmust. a csüggedést, a nyugtalanságot és a forrongást előidézni akaró propagandát. h. — A tárgyilagosság kedvéért meg keU állapítani, hogy az ellenséges propaganda e bomlasztó tevékenysége — hála népünk jó­zanságának, hazafias érzésének s a magyar­ság közismert politikai tisztánlátásának — nem sok eredménnyel dicsekedhetik. — De ennek ellenére is óvatosnak és elő­vigyázatosaknak kell lennünk. Ezek az ál­landósuló é« a propaganda egyéb más köz­ismert eszközeivel is — különösen az u. n. „suttogó propagandáival folyó propaganda- rohamok, amelyek a harcbanálló ország leg­belső erősségét, a lelkierőt és a bizalmat akarják lerombolni, megkívánják, hogy a védekezésnek, a felvilágosításnak, az őrkö­désnek teljes készenlétével figyeljünk, de ezen túlmenően mindent elkövessünk abban az irányban, hogy a lelkeket az erő, a hit, az elszántság, a nemzetjövője iránti készen­lét és az ország vezetői és intézményei iránti bizalom lelkületével fegyverezzük fel, a rádió a nemzetvédelmi propaganda szolgála­tában már szinte teljesítőképességének hatá­ráig ment el, de szükség esetén még tovább is megy. A nemzetvédelmi propaganda szol­gálatába állitja a filmet is. A propagandá­nak liatályós eszköze még a helyes tájékoz­tatás, ezért kéthetes Időközökben ingyen fog terjeszteni olyan sajtótermékeket, amelyek ébren tartják a józan értékelést és a meg­fontolás szellemét. Nagy hatása van a pro­pagandában az élőszónak is. A nemzetpoli- tlkai szolgálat munkatársai szinte napon­ként tartanak tájékoztató előadásokat. Az előadói hálózatba propaganda-autókat szán­dékozik belekapcsolni rádióval, filmvetítésé­vel, könyvtárral. A propaganda védelmi ténykedései közé tartozik a ponyva-irodalom eHeni küzdelem Is. Megemlítette még a miniszter, hogy az írói feladatok megbeszélésére Lillafüredre hívta össze Magyarország irodalmának leg­kitűnőbbjeit, végül pedig azzal fejezte be be­szédét, hogy a magyar propaganda irányitó­jának helyzete könnyű, mert az ügy, ame­lyet szolgál a magyarság ügye, igaz, jó szent és győzelmes ügy. iágosan meghatározza helyünket a kialakuló uj Európában. Magyarország mint jelentős középhatalom az elsők között áll az uj európai rendben. — A jelenleg foiyó világháborúról szólva rámutatott arra, a háború lényege a túlol­dalon az, hogy Anglia megszerezze Európa ellen az Európától távollevő összes hatalmat. I A háború kitörésére csak akkor került sor, ] amikor világos lett, hogy a Versailles! és a trianoni rendszer nem tartható tovább. Ma­gyarország külpolitikai irányát földrajzi helyzete határozza meg. A magyar külpoli­tika igen kiváló éleslátását mutatja az a tény, hogy már a lengyel háború kitörésekor világosan felismerte, hogy a végső kérdés a a Szovjettel való leszámolás lesz. Közvetlen háborúban csak a Szovjet-Unióval vagyunk. A többi szövetséges állam csak azért tart bennünket ellenségnek, mert élünk és nem voltunk hajlandók érdekeikben sárba lapos- tatni magunkat. A kereszténységért és az igazi nyugati műveltségért folyó rettenetes harcban a legnagyobb áldozatot adtuk akkor, amikor Kormrinyzóhclyettes Urunk életét ál­dozta. Az előadó kleriielte, hogy a külügyi kor­mányzat első és legfontosabb kötelessége, hogy minden erővel a háborús célokat szol­gálja. Az a cél, hogy minél előkelőbb helyet I fnalái.iunk el a kialakuló uj Európában. I Ezután a külügyminisztérium sajtöszolgá- , laténak és kulturális osztályának munkáját ismertette, majd arról beszélt, hogy diplo­máciai kapcsolatainknak egyes államokkal történt megszakítása, illetve a hadiállapot miatt több követségünk megszűnt. Ezeknek munkáját a svéd kormány, a Szovjet-Unió­ban pedig a bolgár kormány vállalta el. Az utolsó években a külügyi tisztviselők pótlása nehézségekkel küzdött. A kevés Jelentkezés okát talán abban lehet keresni, hogy a fia­talság a külügyi szolgálat váUalásában fel nem található akadályokat lát. Beszédét az­zal fejezte be, hogy a magyar külpolitikát reális nagyvonalúság jellemzi, de a jövőben is készen kell lennünk arra, hogy az európai népek versenyében megálljuk helyünket. Kérte, fogadja el a Ház a költségvetést. Kajniss Ferenc, a Magyar Megújulás Nem­zeti Szocialista Pártszövetség vezérszónoka politikai államtitkár kinevezését, kérte a kül­ügyminiszter mellé. Rámutatott arm. hogy Magyarország semmivel sem járult hozzá en­nek a háborúnak felidézéséhez és senki tőlünk rossz néven nem veheti, hogy mi a. szellem és a fegyver erejével védekezünk keresztény és ezeréves hazánkért. Kiismeri külpolitikátok jő- saándékait, de sok tekintetben nem ért egyet a politikai vezetéssel és ezért a költségvetést nem fogadja el Vitéz Marton Béla, a M®P vezérszónoka azt fejtegette, hogy valamennyi európai nem­Vajna Gábor és Ráír. Kálmán felszólalása után K ál lay Miklós miniszterelnök és kül­ügyminiszter válaszolt a felszólalásokra. — A külügyi tárca költségvetésének tár­gyalása alkalmával az alkotmányos szoká­soknak megfelelően tájékoztatni kívánja a Házat — mondotta Kállay Miklós — a ma­gyar külpolitika álláspontjáról. A Kor­mányzó Ur a közelmúltban az országgyű­léshez intézett kéziratában klasszikus tö­mörséggel és mélységes bölcsességgel hatá­rozta meg feladatainkat történelmünknek ebben a most folyó szakaszában. Azt mon­dotta, hogy ebben a harcban a becsület, a magyar hűség és az élet logikája irányítsa magatartásunkat fajunk és hazánk érdeké­ben. Ugyancsak a Kormányzó Ur mondotta ki azt a legfőbb kötelességünket, hogy rpin- den kérdésben minden körülmények között úgy kell határozni és cselekedni, ahogyan azt a nemzet érdeke meg fogja kívánni. A magyar külpolitika természetesen mindig elsősorban az ország ügyét szolgálta, de a magyar nemzet érdekei sohasem álltak el­lentétben az egyetemessel. Nyugodt lelki­ismerettel állapíthatjuk meg, hogy ha hiiek maradunk magyar érdekeinkhez, hűséggel szolgáljuk Európa érdekeit is. A magyar nemzet és az egész emberiség legszentebb érdeke a keresztény civilizáció megmentése, amely emberi és erkölcsi létünk legbizto­sabb alapja. Ez a keresztény civilizáció je­lenleg veszélyben van: kelet felől a bolse- vlzmus támadásai fenyegetik. Ha a keresz­tény civilizáció ebben a harcban elbukik, azáltal hazánkat és fajunkat pusztulás fe­nyegeti, ezért folytatjuk az önvédelmi har­cot, hűségesen támogatva szövetségesein­ket. Mindenki tudja, hogy harcunkban sem­miféle területi előnyt nem keresünk. Né­metország és Olaszország vállalta ennek a harcnak az oroszlánrészét, az a Németor­szág €»• Olaszország, amely a trianoni Igaz­ságtalanságok ellent küdelemben megértő és segítő támaszunk volt. A történelmi mult, a földrajzi helyzet és az igazságta­lanságok ellen közösen folytatott harc Né­metország és Olaszország mellett jelölte meg helyünket és a keleten folyó önvé­delmi harcban hagyományos becsülettel Ali­juk meg ezt a helyünket. — A magyar kormányzatnak, de az egész nemzetnek Is legfőbb kötelessége, hogy a most folyó és egyre súlyosbodó harcban híven teljesítsük feladatainkat, amelyeket az ezeréves ország érdekel elő­írnak. Híveknek kell maradnunk önma­gunkhoz, mert csak Magyarországon át szolgálhatjuk az általános európai érdeke­ket is. Csak akkor hihetünk Európa jövőjé­ben, ha törhetetlentil hiszünk az ország jö­vőjében Is. Első feladatunk az ország vé­delme: felkészülni mindazokra a veszé­lyekre, amelyek világtörténelmi erők mér­kőzése esetében mindenkit, Így a magyar­ságot is fenyegetik. — Biztosíthatom a Házat, hogy a magyar külpolitika és a magyar külügyi szolgálat Lelkileg b^onytala«*, *3» kételkedik ­Keresse rel: Dr. Nemes Elemér pszichológus Pszichológiai Laboratóriumát Mussolini-ut 68. Megnyugszik, visszanyeri önmagát Önismeretre vezeti a grafológia. zel között talán Mngyun>r‘«6gi»k a legkom­plikáltabb a külpolitikai helyzete földrajzi fekvése miatt. Megbélyegezte azokat, akik fe­lelőtlen kiUpoUt*Kálásml ae egységet ■meg­bontják. Magyarország mór akkor n kom­munizmus elleni küzdelemre szánta el élagát, mikor Horthy Miklós nemzeti hadserege meg­indult a felszabadítás utján. Mindaz, ami 1940 november 20-áti bekövetkezett, csupán folytatóén volt a csatlakozásnak. Á költség- vetést elfogadja. Array Árpád, áz Erdélyi Párt vezérszóno­ka kiemelte, hogv az ország egyik kezével fegyverrel küzd, a másik kezével pedig építi a jövendőt. A magt/arság az első perctől kezdve azok mellé állt, akik együtt szenved­tek vele az első világháborúban. Ez a külpo­litikai vonal azóta is töretlen. A költségvetést örömmel elfogadja. Hálás Károly, a kormánypárt másotSk arai­nak» rámutatott arra. hogy a külügyi szolgá­latnak fejlődnie és erősödnie kell. Igen fon­tos az utánpótlás és a szakképzés kérdése. A külföldi sajtó és tájékoztató szolgálatunkat nagyobb mértékben tovább kell fejleszteni. Stifz János, a MÉP harmadik vezérszónoka a magyar külpolitika fontosságát hangoztatta, mert ettől függ jövőnk. A magyar külpoliti­ka irányítása jó kezekben vem, de vigyáz­nunk keU arra, hogy utunkon a keresztény etikához való ragaszkodás vezessen hennánkét. tudatéban van annak a rendkívüli felelősség­nek, amely » jelenlegi viszonyok között reá Îiáiul. Híven teljesíti kötelességét ée híven szolgálja azokat az érdekeket, amelyek szol­gálata adja erkölcsi alapját. A magyar kül­politika azonban csak akkor érheti d célját, ha ax egész nemzet pártklüönbségre való te- kinti t nélkül egységesen támogatja azt. Na­gyon remélem, hogy a hagyományos magyar politikai érzék fogja a nemzetet a külpoliti­kai kérdésekben vezetni és az elengedhetet­lenül szükséges fegyelmet ée egységet biz­tosítani. A magyar külpolitika az egész nem­zet legfőbb érdekelt védi, ezért a külpolitikai kérdéseknek nun szaluid a magyart a ma­gyartól tóválasztaniok, mert a legfőbb célok, és érdekek tekintetében műn lehetnek pár­tok, hanem csak egységes fegyelmezett; tu áldozatkész magyar nemzet. Ez a fegyelme­zettség és együttérzés, együttgondolkodás megvan ebben a nemzetben és ezt tekintem a magyar erő, a magyar jövő legszilárdabb, legerősebb és leghatalmasabb bázisának. — Nem szándékozom az egyes felszólalá­sokra külön válaszolni, mert hiszen a kül­ügyi bizottságban alkalmam volt az egyes hozzám intézett kérdésekre megfelelő felvi­lágosításokat adni, mégis egy-két- kérdést, amely esetleg zavarólag hatna, igyekszem megvilágítani. A külügyminiszteri tisztséget ma Európa legtöbb országában a miniszter­elnök viseli, mert hiszen a két feladatkör úgyszólván elválaszthatatlan. A külügyini- miniszternek állandó helyettese van, aki ál­lamtitkári rangban működik, politikai állam­titkár kinevezése pedig a külügyminiszté­riumnak azt a szokásos optikáját, hogy á napi politikától minden tekintetben távol­tartja magát, esetleg megváltoztatná. Mél- tóztattak említeni és felsorakoztatni itt kül­földi mozgalmakat. Nekünk, mint szuverén magyar államnak, talán nem helyes arra az útra lépnünk, hogy nagyon élénken figye­lemmel kisérjük ezeket a mozgalmakat. Hal­lunk ezeknek a mozgalmaknak jelentőségé­ről, de nem tudom 'megtalálni és nem is akarom megkeresni a módját, hogy ezeket figyelemre méltassam. (Úgy van! Úgy van!), A magyar értékek, a nemzet ereje és a nem­zet Igazsága viheti majd csak a döntések asztalára. Méltóztattak megemlíteni, az elő­adó ur Is felhozta, hogy a külügyi szolgá­latban személyzeti hiánnyal küzdünk és hogy talán külön külügyi előképzettség nél­kül is kellene szolgálatba felvenni tisztvise­lőket. Nem szeretnék erre az útra rátérni, minthogy a külügyi szolgálatnak nemcsak tudásbeli, hanem nyelvkészségbe» feltételei is vannak, de karakterpróbák 1» feltételei. Ha valahogyan kifogást lehetne találni és jogosan teszem ezt a szemrehányást, akkor ez csak az lehet, hogy nem találjuk az uj generáció tagjai közül azokat a neveket, akiket és a magam részéről szívesen talál­nék a fiatal diplomáciai karban. Viszont propagandaszolgálatra, különös missziók Pi­látusára nagy készséggel és szivesen nyúl­nánk külső erőkhöz és igyekszünk Ilyeneket, mint az jelenleg is megtörténik, alkalmazni. Ezekben számoltam be és szögeztem le kül­politikai irányvonalamat. Még egyszer kö­szönöm azt az egyhangú támogatást, amely­ben részesültem ebben a nehéz munkámban. A külügyi expozét a Ház minden oldalán helyesléssel fogadták. Ezután a ház a kül­ügyi tárca költségvetését általánosságban és részleteiben Is elfogadta. A legközelebbi ülést jövő hétfőn 10 órakor tartják, amikor a közellátásügyl tárca költ­ségvetésének tárgyalására kerül sor. Az ülés 2. órakor végétéit. . Az a cél tinit, Kiocjy minél előkelőbb beivel foţplaiytinlc el a kialakuló u| Európában „Legfőbb kötelességünk, bogy híven teljesítsük kötelességünket V* propaganda vonalon tortjn különösen je­lentőségteljesnek. A nemzetvédelmi propa­ganda saiypoatját odMmntnt a háborúra ** a háború* problémákra keO helyezz*. A háborútól független nagy magyar kérdések kdéül csak azok vehetők elő. amelyek meg­oldhatók a háborús kapacitás csökkentése nélkül. Minne* erővel arra kell törekedni, hogy az áHamvevetés és a társadalom min­den rétege között bensőséges együttmttkö- déo alakuljon ki. Nagy óvatossággal és kö­rültekintéssel meg kell kezdeni a közvéle­mény előkészítését a háború után napi­rendre kerülő fontos nemzeti problémákra. — Feladataim központjában — mondotta Antal István miniszter—. a háború és a há­borúval kapcsolatos nemzetvédelmi propa­gandafeladatok megoldása áll, annál is in­kább. mert a modern háborúk, különösen pedig a mai totális élethalálküzdelem, amelyben hagy nemzeti érdekelnek védői­mében a magyarság is résztvesz, minden oldalon a legmagasabb fokra hevíti a pro­paganda tevékenységét. r— Ez természetes is. A frontok, úgy a fegyveres, mint a belső front küzdelmei és megpróbáltatásai mind jobbon ós erősebben veszik igénybe az emberi kitartás és akarat, az elszántság, a bátorság és a szívósság Mid erőit-. Ezeknek a ielki erőknek a szét- morzsolása éppolyan háborús cél és feladat eMeuségeink részéről, mint a páncélosok megsemmisítése, városok bombázása, és óceán járó hajók elsüllyesztése. Aki ma vé- vlvhallgatja a körülöttünk és a fölöttünk dúló rádiőcsatákat, az — függetlenül az 1918-as tapasztalatoktól Is — megállapít­hatja, milyen elsővonalban álló fegyvere a mai háborúnak is a propaganda. Közel két­tucatnyi azoknak a névtelen, álnév alatt vagy nagy európai városok adói nevében működő rádióállomásoknak a szánta, ame­lyek mind a mi nyelvünkön szólnak, látszó­lag a mi érdekeinket tartják szem előtt, a I ml szabadságunkért- aggódnak, a ml nran­Vil&c Lukács Béla: Minden munkaerőmet és az összes lehetősé­geket a magyar élet szolgálatába állítom nem azokkal a tisztviselőkkel, amelyeket az egyes szakminiszterek saját kérésére ren­delkezésre bocsátottak. Ezekkel a gondola­tokkal terjeszti be a költségvetést, amelyet az államháztartás lehető legkisebb megter­helésével állítottak össze. Vitéz Lukács Béla tárcanélküli miniszter rövid felszólalíVsa után a Ház a miniszter­elnökségi és a kisebb tárcák költségvetését álto-tánosságiian, majd részleteiben is elfo­gadta. Tusnádi Nagy András elnök ezután napi­rendi javaslatot tett, amely szerint a Ház legközelebbi ülését szombaton délelőtt 10 órakor tartja a külügyi tárca költségvetésé­nek tárgyalásával. A Ház j>éntekl ülésé ezzel fél 6 órakor végétért. Antal István nagy ^rpssal fogadott be­széde után vitéz Lukács Béla tárcanélküli miniszter szólalt fel röviden. Kifejtette azt a körülményt, hogy tárcája ismertetésében neun jut kifejezésre valamely munkakör. Ez semmiesetre sem jelenti azt, hogy tétlenség­re van kárhoztatva. Személye minden mun­kaerejét és a rendelkezésre álló összes lehe­tőségeket mind a magyar élet szolgálatába »untja. Hangoztatta, hogy nemcsak tárcanél­küli miniszter, hanem az ország legnagyobb politikai pártjának elnöke is. Ezen a téren is nagy feladatok hárulnak reá. Pártszem- jKaitoktól eltekintve úgy érzi, hogy az össz- magyarság érdekeit szolgálja. Azokat a fel­adatokat, amelyeket a kormány, illetve a miniszterelnök reá bízott, nem uj bürokra- y tiranus felállításával végezte el és végzi, har

Next

/
Oldalképek
Tartalom