Keleti Ujság, 1942. október (25. évfolyam, 222-247. szám)

1942-10-24 / 241. szám

3tJDA l3 2 i 'AU, EZ TÉR Szombat lrJ42. október 24 M^iTClJES HETI RADIÓ.MCSOH „Ya 12 tmér Előfizetési arak: i hora 2.70, ne­gyed ÉVRE 8, FÉL ÉVRE 16, EGÉSZ ÉVRE 32 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- PÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. I SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-tT. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA TISZTA Kállay Miklós miniszterelnök csütörtökön este beszédet mondott a Magyar Éfet Pártja összejövetelén. Szavait várta és a legmé­lyebb együttérzéssel, helyesléssel és tetszés­sel fogadja a magyar közvélemény. Törté­nelmi időkben, történelmi adottságok köze­pette hangzott el a beszéd s a hazatért er­délyi részek keresztény magyar közvélemé­nye örömmel állapítja meg: a hazatérés óta állandóan kisértő gondjainkra és tüzes vas­ként égető kérdéseinkre adtak félremagya- rázhatatlan tájékoztatást a miniszterelnök szavai. Ez a beszéd az, amit Erdély fö'djén tiszta beszédnek szoktunk nevezni. Őszinte­sége, egyenessége, lényegre ütő határozott­sága és keménysége történelmi fontossá­gúvá avatja s az erdélyrészi magyarság a maga gondolatainak kristálytiszta, éles, félre nem magyarázható formál>aöntését látja Kállay miniszterelnök férfias kiállásában. Erdély hazatért földién kétszeresen is érez­zük a történelem nagy hullámverését, amely­ben csak az erős, a maga sorsáért végsőkig kitartó egyén és nemzet állhatja meg helyét. A történelmi felelősségtudat és a történelmi idők szükségleteinek szilárd, biztos egysége és biztató összhangja csendül felénk Kállay Miklós szavaiból s ez a kemény, férfias be­széd könyörtelen tárgyilagossággal világit rá azokra a lépésekre, azokra a teendőkre, amelyeket a keresztény, jobboldali Magyar- országunknak a történelem erői által megsza - bott utón a legközelebbi jövőben meg kell tennie. S ezen az utón nincs más kötelesség, csak egy: a nemzet jelenének és jövőjének biztosítása, a magyarság meglévő erőinek megóvása, felfokozása. Kállay miniszterel­nök csütörtök esti beszéde újból nyomatékos bizonyságtétel amellett, hogy újból honfog­lalók vagyunk, akiknek nagy feladat meg­valósítását adta sorsunk parancsba: az uj magyar ezredévet kell a magyarság európai földjén úgy megalapoznunk, hogy sem külső, sem belső ellenség sorainkat meg ne bont­hassa, erőinket ne gyengíthesse és katasz­trófák szakadékáha ue kergethesse a mi leg­szentebb közösségünkét, a magyarságot. Megnyugvás, elégtétel és bizalom árama hat át, mert látjuk, hogy a miniszterelnök nagy- beszédének minden szava a magyarságért, a magyar népért hangzott el s még nagyobb örömünk és elégtételünk abban, mert a mi­niszterelnök beszéde nem szóvirág és nem üres ígéret, hanem komoly, elhatározó tet­tek hitvallása. Ilyen komoly és elhatározó tett hitvallá­sának érezzük Kállay miniszterelnök beszé­dének art a fejezetét, amely a zsidókérdés­ben foglalt állást és jelentett be újabb in­tézkedéseket. Osztatlan helyesléssel és elég­tétellel fogadjuk mind a miniszterelnök ál­lásfoglalását, mind az újabb Intézkedések bejelentését. Szükséges és halaszthatatlan tetteknek látjuk, hogy a zsidóság helyzeté­ben megtörténjenek a kormány megérett el­határozásait követő lépések. A zsidóságnak in a kell azt a régi bűnét jóvátennie, hogy amig a mult világháborúban a magyarság küzdött és vérzett az arcvonalakon, neki — c lezárt kor liberális társadalmi és gazda­sági rendjében — alkalom adatott a nem­zettest rovására való meggazdagodásra és megerősödésre. Természetes, hogy a nemzeti vagyon terhére történt károkat most meg kell téritenlök azzal, hogy a régi háborús jövedelmek arányában a zsidóságnak is vi­selnie kell a mostani háború költségeinek egy részét. Erre az. intézkedésre szükség volt és szükség van. Épp ilyen szükséges és méllányos lépés, hogy az ország egyes vidékein mutatkozó lakásínségen a zsidókér­dés vonalán akar a kormány segíteni. De még méltányosaid) és szükségesebb, hogy a honvédség harcait a zsidóságnak is meg kell könnyíteni azzal, hogy fokozottabb mérték­ben áll fizikai munkaerejével az arcvonalon küzdő magyar katona rendelkezésére. Idéznünk kellene Kállay miniszterelnök minden szavát, amit ebben a kérdésben el­mondott. Idézet helyei, azonban szükséges­nek tartjuk leszögezni: a csütörtök esti be­széd utolsó, kemény figyelmeztetés volt a zsidóság felé. A nemzeti célok felelősségtel­jes szolgálata megköveteli a zsidókérdés gyökeres és mielőbbi rendezését. Kállay ml­BESZÉD niszterelnök szavai azt bizonyítják, hogy ez a rendezés útban van és nem késik sokáig. Az élősködésnek és a nemzettest állandó gyengítésének korszaka lejárt. A zsidóság történelmi, gazdasági, szellemi és társadalmi grasszálásának kora utolsó fejezethez érke­zett. Történelem ez, amelynek következmé­nyeit zsidónak, nemzsidónak le kell végre vonnia. Történelmet élünk, sőt történelmet formálunk és ez a történelem most végre a mi történelmünk lesz. Olyan feladat ez, amelyben egyénnek és közösségnek a törté­nelem parancsához kell igazodnia. A zsidó­ságnak be kell látnia, hogy szerepe Európa földjén végszóhoz érkezett s akármilyen Hi­hetetlen és valószínűtlen is számára, a füg­göny legördülte után már nem léphet többé ható tényezőként Európa színpadára. Kállay miniszterelnök kemény szavai azonban azt árulják el, hogy a zsidóság bukását újból mérgezésre és destruálásra használja fel, akárcsak tündöklése fénykorában. Csodál- ható-e, ha erre a magatartásra olyan ellen­intézkedések következnek, amelyek csirájá­ban fojtanál: el minden kutmérgezést, rom­bolást és szándékos gyengítést. Történelmi logika van abban, hogy a zsidóság régi szerepe tündöklésének árát most fizeti vissza földben, pénzben és munkában. A fo­lyamat ellen nincs fellebbezés. Vagy van? Ebben az esetben minden felelősség a zsidó­ságra hárul a jövendő fejleményeinek ala­Budapest, október 23. A Budapesti Értesí­tő jelenti: Kállay Miklós miniszterelnök a kormány­párt csütörtöki értekezletén nagyszabású be­szédet mondott. A költségvetés benyújtásá­val kapcsolatban rámutatott arra, hogy pénz­ügyi politikánk teljesen bevált. Egy lépéssel sem tér el attól a politikától, amelyet félév­vel ezelőtt megjelölt a pártban mondott oe- mutatkoző- és képviselőházi beszédében. A kül- és belpolitikai irányelvek Az irányelvek kül- és belpolitikai vonatko­zásban teljesen változatlanok. K'i'politikai irányban rendíthetetlen hűséget és becsületes kitartást jelentenek szövetségeseink oldalán Az ország mindig bizonyságot tett a rendít­hetetlen magyar becsületről, hűségről és ki­tartásról. Legutoljára az előző világháború­ban. És erre valóban támaszkodni lehet. A belpolitikai irány változatlanul a keresz­tény jobboldali és független Magyarország­nak az iránya. A hűségen túl teljes mérték­ben teljesitjük szövetségeseink iránti kötele­zettségeinket, amennyiben erre erőnkből te­lik. Áldozatokra is készek vagyunk bará­taink iránt és külpolitikánk mindig arra irá­nyúik hogy elsősorban szomszédainkkal meg tudjuk teremteni a megértést. Belső politikánk legnagyobb követelménye és célja, hogy a belső Írókét fenntartsa, mert ettől függ a nemzet jövője. A belső rend fenntartásának eszköze a jó közigazgatás, megfelelő közellátás, a szociális igazságos­ság és a többjövedelem elosztása, az also néprétegek életszínvonalának emelése és a háborús terhek igazságos elosztása. A jó közellátási a hatóság egyedül nem érheti el. A közönség támogatására, is szük­ség van. Katasztrófára vezetne, ha nem szol­gáltatnák be, amit be kell szolgáltatni. Az ánirlrejtés súlyos bűntény és végül drákói eszközzel ngyis cl fogjuk venni az eldugott készleteket. kutasáért. Amikor Kállay' miniszterelnök a nagy kér­dések megoldására hivatott felelős kormány legközelebbi teendőit vázolta, nem csak kor­mányprogramot adott, hanem összegezte ebben a kérdésben a nemzeti akarat egyön­tetű álláspontját is. De éppen ez a pont az, ahol a miniszter­elnöknek nemcsak a zsidóság felé voltak mondanivalói. A zsidókérdés nemcsak a zsi­dóság ügye. Kállay miniszterelnök igen ko­moly és igen nyomatékos figyelmeztetéssel fordult a magyarság sorai felé is. S amilyen szükséges volt a zsidóságot újra figyelmez­tetni való helyzetére, éppolyan szükséges és helyénvaló volt a magyarság bizonyos réte­geit is meginteni ebben a kérdésijén. — Szembeszállók azokkal is, — mondotta — akik ebben az országban nem látnak mást, csak zsidókérdést. Az országnak más, nagyobb problémái is vannak, mint a zsidó­kérdés. Ezek mellett a zsidókérdés is eltör­pül. Azokat, akik az országot csak ezen a szemüvegen keresztül nézik, el kell távolí­tani a magyar nemzeti közösségből. Ezek a miniszterelnök szavai a magyarság felé a zsidókérdéslien. Nyomós okai lehettek a felelős magyar miniszterelnöknek, ha eze­ket az ugyancsak kemény szavakat kimon­dotta. Értsünk tehát belőlük. Kállay Miklós miniszterelnök félreérthe­tetlenül arra utalt, hogy a zsidókérdés or­szágos, nemzeti kérdés, amelyet az arra hi­vatott, felelős kormánynak kell megoldania úgy, hogy ebben a történelmi hibákat jára­tévá műtétben a nemzettest mentői kisebb zökkenővel és megrázkódtatással kerüljön A mezőgazdasági munkabérek vonalán, ha bajok mutatkoznak, nagyobb baj az, ha ugyanolyan arányban növekednek a munka­bérek, mint aniinő arányban csökken a mun­kateljesítmény. Ezen a vonalon megállást kell parancsolni. Radikális fellépésre van szükség. Az egy najjot dolgozó és 5 napot nem dolgozó falusi ember típusát nem szabad engedni, hogy meghonosítsák. Nem szabad engedni, hogy a háborús idők által követelt túlmunka =s minden más nehézségek között ne tudjuk megfelelően fenntartani a tisztviselői kart. Ezt az értékes elemet át kell mentenünk •» háború utánra. A zsidó háborús hozzájárulásról szóló ja­vaslat a beruházási hozzájárulás mintájára vagyonadó jellegű lesz. Egészen tennészetes, hogy a háborús hozzájárulás súlyát, a teher jelentős részét azoknak kell viselniök, akik az elmúlt évtizedekben a nemzeti jövedel­mekből a legnagyobb részt szakították ki. (Általános helyeslés.) Ez az adó méltányos, mert tulajdonképpen a progresszión épült fel. E vagyonadó jellegét természetesen azok a szempontok szabják meg, amelyeket pénz­ügyi körök kötelezőnek tartanak, vagy ame­lyeket javasolnak. Ezeket a szempontokat fi­gyelembe fogja venni, de ugyanígy igyekszik a teljesítőképességet illetően az igénybevé­telt a Jegntagasabhig fokozni és elérni azt, hogy s zsidóság vagyoni helyzete semmi esetre sem lehessen jobb, mint a magyar pol­gárok táboráé. (Élénk helyeslés, hosszantar­tó taps.) A lakás kérdésben talán épp olyan aszociá­lis állapot áll fenn a zsidók javára. — Még pillanatnyilag nem tudom megje­lölni a, módját — mondotta — de ezen a vo­nalon óhajtom a lakáskérdést megoldani. Azokat a keresztény rétegeket, amelyek ki s utána a gyors és biztos belső megerő­södés útjára léphessen. Ez a kérdés tehát nem magánügye senkinek. Ebben a kérdés­ben nagy’, átfogó intézkedések hozhatnál: csak eredményt, nines tehát semmi szükség árra, hogy egyénenként, egyéni portyázó hadjárattal igyekezzünk közelebb hozni és siettetni a megoldást. Az egyéni türelmet­lenség és kilengés nem a zsidóság helyzetét oldja meg nemzeti szempontból, hanem a fe­lelős tényezők az adottságokat számbavevö és tervszerű munkáját hátráltatja. Ebben a kérdésben nemzetnek és a nem­zet minden fiának fegyelmet és szenvedély­mentességet kell tanúsítania. Nem szabad elfelejtenie senkinek, hogy a zsidókérdés a magyarság mai nagy harcában egy arcvo­nal s az arcvonal egységét, szilárdságát, erejét csak vasfegyelemmel, a magunk fe­gyelmével tudjuk biztosítani. Kállay miniszterelnök, aki már több Ízben bebizonyította', hogy a tettek embere, most épp oly kemény és komoly figyelmeztetés­sel inti a türelmetleneket, az egyéni kezde­ményezőket több józanságra, méltóságra és fegyelemre. Történelem zug felettünk. Történelmet élünk, történelmet csinálunk. Sorsfordulat előtt állunk. Fegyelem és engedelmesség szükséges ahhoz, belső erőinket most no részletkérdésekben forgácsoljuk szét, ha­nem az egyetlen nagy célt: a győzebnet és a jobb jövő kibontakozását szolgáljuk min­den megmozgatható magyar erővel. Erdélynek ebből a fegyelemből és méltó­ságteljes nyugalomból keli ma példái mu­tatnia. A pénzügyminiszter a képviselőház hol­napi ülésén fontos bejelentést tesz, amely kielégítő megoldást tartalmaz a mai helyzet­ben. A miniszterelnök ezután bejelentette, hogy a pénzügyminiszter két adójavaslat részletei­nek kidolgozásán fáradozik. Egyik adójavas­lat, az egyszeri hadkötelezettségi adóról 6s hadmentességi váltságról szóló törvényjavas­lat már teljesen elkészült és a Házban meg­érett a bemutatásra. A második pedig, amellyel még foglalkozik, a zsidóvagyon-adó- ról szól. A két törvényjavaslatot egyszerre nyújtják be. most nehézségekkel küzdenek, megfelelő la­kásba segítjük. A miniszterelnök ezután bejeléntette, hogy a zsidóvonalon más intézkedésekről is lái- gyainak, sőt részben már be is fejeződtek a tárgyalások. Gazdasági téren a legnagyobb erővel azon lesz, hogy az úgynevezett „kulcsállások“ amennyire lehetséges, minél gyorsabban ke­resztény kézbe kerüljenek. Ezen az utón fo­kozottabb iramban haladunk. A zsidóbirtokok szabad kézből való eladá­sa terén eddig nem volt tapasztalható nagy mozgalom. A napokban a földművelésiig! i miniszter rendeletét bocsát ki, amely szerint ha a december tO-ig kitűzött ideig nem adták el az ilyen 5 holdon aluli zsidóbirtnkokat. az Országos Földhitel Intézet, megbízottjaként a községi elöljáróság veszi át és azntán ie- bctöleg már december 20-ig tesz javaslatot az értékesítésre. Ebben az esetben természe­tesen nem vehető igénybe a szabad kézből való eladáskor megengedett tetszésszerinti ármegállapítás, hanem a kataszteri tiszla- jövedelem 50—60-szorosa lesz az ár. ö* é- 100 hold között mintegy 120—130 ezer holdnyi Mindé** hadköteles zsidót munkatáborba kell behívni — mondotta a MÉP csütörtöki értekezletén Kállay Miklós miniszterelnök A vniniszlerelnök újabb fontos intézkedéseket jelenlell be a zsidókérdés megoldásában További lépések a zsidókérdés megoldásában %

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom