Keleti Ujság, 1942. szeptember (25. évfolyam, 197-221. szám)

1942-09-06 / 202. szám

1942. SZEPTEMBER 6 TUDÓAE ÖN?,.. ...hogy a torpedó latin eredetű szó és szellemi és testi bénulást jelent? A rómaiak az elektromos szervezetű tengeri halfajtákat, Így a tengeri rájákat torpedónak nevezték, meri, érintésük bénulást idéz elő. ...hogy már az általános tudatlanságról is Szerkesztettek térképet? az 1871/72-iki német­francia háború után J. Manier kiadásában ’négy színben nyomott térkép jelent meg a ikövetkező címmel: „Az Európában uralkodó általános tudatlanság térképe“. Az előszóban megemlíti a szerző, hogy a poroszok által fog­ságba ejtett,' 113 francia közül 62 a királyné nevét, 8 pedig saját családi nevét nem tudta. ... hogy Németország egyik vidékén ehető hegy vanf Igaz, hogy nem szoktunk közön- sséges szántófölddel táplálkozni, de Blanken- >hurgban az egyik hegynek, csekély mélység­ibeit, olyan baktériummentes agyagrétege van, 1amelynek az élelmezéssel kapcsolatos betegsé­gek elleni gyógyító hatása ma már általánosan -közismert. A hegy egyik oldalát már „elfo­gyasztották“. . . . hogy a Chenps-piramis építéséhez (Kr. előtt 2000 körül) nem kevesebb, mint kékes fél millió köbméter építőanyagot hasz­náltak fel?; ...hogy meddig élnek a tengeri kutyák? Rendesen ugyanannyi ideig, mint amennyi ideig szárazföldi“ kutyáink. 15 évig. ... hogy a kincskeresés uj módszerrel gya­rapodott? Tudjuk, hogy a korszerű tudo­mánynak számos eszköz segítségével már si­került'arany-, ezüst- és egyéb ércelőforduld- sokat kétségtelenül megállapítania. Uj utakon halad két svéd tudós felfedezése. Abból a tényből indultak ki, hogy a növényzet, a fák és azok levelei gyökereikkel a föld különböző ásvány- és érc-anyagát felszívják magukba: ezeket a növényeket és leveleket laboratórium­ban elégették és a hamuból szintén kétségte­lenül meg tudták állapítani az ércelő fordu­lást. ... hogy egyetlen és sokszor teljesen jelen- délet elen ötlet, milyen sok embert, tett már gaz­daggá? Egy amerikai lelkész a kórházban fekvő gyerekek babáira és egyéb játékalak­jaira gumizsinórt szerelt fel és igy a babák fel és le ugrándoztak... A papnak ez az ötlet — amelyet nálunk egyébként már régen ismernek — 15 éven át heti kétszáz dollárt jövedelmezett! 1836-ban egy párisi papír- kif’éslcedőnek eszébe jutott, hogy neki fel kell találni a levélboritékot... Fel is találta! M eggazdago do ti! . . . hogy Angentina, amely ma is élesen szemben áll az Egyesült Államokkal, függet­leníteni kívánja magát az USA vastermelésé- töl? Ezért Juyuy mellett a régen nem hasz­nált vasérctelepeket újból munkábavette s oly kiadós vasérctömbökre talált, hogy jövőre a termelés már kielégíti az argentin szükségle­teket; • . . hogy a japánok teljesen áfáUitják a F ülő p-szig etek iparát és mezőgazdaságát? Hayashi japán tábornok kijelentése szerint megszüntetik azt a rendet, amelyet úgy állí­tottak be, hogy csakis az USA-ban kívánatos javakat termeljék, a többit pedig szánt-szán­dékkal elhanyagolják. A szigetek gazdagságát ■mart' teljesen feltárják és a benszülöttek ér­dekében a gyapot- és kávétermesztést sokkal nagyobb arányokban folytatják; — Nem baj, ha másé is, most az se baj, esak gyógyulna meg, csak múlna el felőle a vész... — imádkozott. * Ahogy kívánta, el is műit a baj. Rájuk is tavaszodon s a gyerek hangja ismét be­töltötte, a kis szobát és Péter keze is be­gyógyult. Péternek mindig a kisgyerek járt az eszé­ben. Mint kezefején a fűrész hideg fogainak szántása, úgy heggedt be leikében is a vö-cs Takács kisértése. Ha másként volna, nagyobb örömet nem adhatna neki a jó Isten — mondogatta 1—i de igy is jó ... Kinek ahogyan méri. , Sokszor kivitte a bölcsőt az udvarra, hadd érja a jó meleg, tavaszi napsugár. A gyerek tapsikolt, örült a fénynek. Egyszer aztán önkéntelenül kiszaladt száján az első szó. — Tata ... Pétert szivén ütötte a hang. A vörös Takács, a visszatérő gyanú, amelynek nincs vége hát sohasem, mert fáj, mégis csuk fáj . A kis Péter apjának összegörcsölt ökleivel játszadozott. Birkózott vele, aztán harap- dálni kezdte. — Ne, te, ne — tiltakozott az öregebbik, de a meleg száj puha csókjára nem birt magával. Karjaiba kapta és most először ölelte mindent megbocsájtóan, igazan a szivére.-— Hadd lássalak na — mormogta meg- enyhülten a bajusza alá s a gyerekkel a karján a veröfény tűzésébe lépett. Megforgatta, aztán mintha szivén ütötték vo’na, kiáltani akart az örömtől. Meglátta ugyanis, hogy a kis Péter tarkó­ján a vöröses pihe nyomában karéjban í'eke- ígM ü â ÍSÍLSÍS .jr . ■■€ ■ 1 W HÉTVÉGI NAPLÓ A FRONT SZIVE , Levelet hozott a posta a Keleti Újság szerkesztőségébe -a keleti arc vonalról. Nagy utat tett meg az egyszerű boriték, amig „Valahonnan Oroszországból“ eljutott Ko­lozsvárra. De ez az ut csak kilométerekben, földrajzi távolságban jelent messzeséget. A levél tartalma azt bizonyítja, hogy a boríté­kot nagyon közel adták postára; közvetlen közelünkben; nem távolabb, mint amennyiről két kinyújtott jobb testvéri parolára össze­fonódik. A magyar sorsközösség legközvet­lenebb megnyilatkozása ez a rövid, tömör levél s ha valaki még ma sem tudná, hogy mi a magyar katonaszellem: ennek á tábori levélnek egyszerű szavaira utalunk. Ezek árulják el, mit jelent magyar honvédnek lenni, helyesebben: elárulják és bizonyítják, mit jelent lélekben teljesen, fenntartás nél­kül beleilleszkedni a magyar sorsközösség szolgálatába. Olvassuk el ezt a levelet mentői többen, így hangzik: Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur! Meghatódottsággal és nem kis adag kese­rűséggel olvastuk a „Keleti Újság“ aug. 'J-i számában megjelent CsodaUoffer e. cikkecs­két. írójáról, akit személyesen egyikünk sem ismer, mindenekelőtt azt állapítottuk meg, hogy eleven és szatirikus tolla mögött becsületes és korszerű magyar szándék lap­pang: r ánt leendő négy-gyermekes család-, apa nemcsak tollával, hanem életével is bátran és gerincesen szolgálja a reális magyar jövendőt. Hisszük és valljuk, hogy a szapora népekkel körülvett magyarság igazi és reális történelmi helytállói a ncgy- gyermekes családanyák. Sünden „megváltó szociális igazság“ csak meddő szólam ma­rad, ha nem biztosítja tettekkel is a népes magyar családok jövőjét. Mi, akik messze Oroszországban, az orosz nép tömegei között és ellenük állunk helyt a végső győzelemig, fokozott mértékben érezzük ennek az egyszerű igazságnak a súlyát. Nem az a szándékunk'azonban, hogy a Csodakoffer c. cikkecskével kapcsolatban elvszerü és helyeslő álláspontjainkat tovább részletezzük, soraink megírásakor gyakor­lati elv vezérelt bennünket. Az aláírók közül többen ismerjük Koiozsvár lakásviszonyait: a repülőtérre vezető útvonalon. Illetőleg Sza- mosfalván, sok félig kész családi ház áll üresen, utaljanak ki tehát egyet T. Gy.-nek, a Csodakoffer Írójának. De talá,n akad olyan porta is, amelyen félig kész istálló is van s igy a Kolozsmogyel Közjóléti Szövetkezet két bivaly’ beállításával a család tejcUátási kérdését is megoldhatná. Nagy megnyugvást, jelentene számunkra itt, orosz földön, ha Szerkesztő Ur rövid levélben értesítene bennünket T. Gy. családja sorsának jobbrafordultáröl. Aláírások. A Keleti Újság augusztus 9-i számában megjelent cikk Írója, T. Gy. kartársunk kis szatíráját nem azzal az elgondolással vetette hogy az Ilyen dűlt betűvel szedett és nyom­tatott ujságtöltelékek az élénk újságíró- fantázia minden alapot nélkülöző szülemé­nyei. Az olvasó vagy átfutja, vagy közöm­bösen átsiklik fölötte. S ha történetesen átfutotta, bizonyára elismeréssel bólint: bámulatos, hogy ezek a firkászok mi min­dent ki nem találnak! A nyájas olvasó és a nyájas olvasók tömege fordít egyet az újság- lapon s azzal már napirendre is tér az olvas­mány fölött. S ezzel napirendre tért egy népes család sorsa s kicsit a magyar jövendő záloga: néhány magyar gyermek fedele, élete fölött is. Viszont nem csodálkozunk azon, ha az ilyen Írások mély echóval vernek visszhangot a fronton küzdő honvédtestvéfek szivében. Nem csodálkozunk ezen, mert természetes­nek tartjuk, hogy a magyar sors minden kis mozzanata ott válik nagyfontosságuvá és jelentőségben súlyossá, ahol a magyar jöven­dőért áll őrséget a magyar honvéd. A hon­véd őrszem tekintete pedig éles. Még a leg­kisebb mozzanat sem kerüli el figyelmét, mert a hadszíntéren egy kis falevél váratlan megrezzenése sem elhanyagolható tényező. A megrezzenő falevél rejtőzködő ellenséget lappangó veszedelmet Is jelenthet. Néhány honvédörszem ott messze, „Vala­hol Oroszországban“, kartársunk színes irá sát ilyen megrezzenő falevélnek tekintette, amely alatt valóban veszedelem lappang: egy többgyermekes szegény szellemi munkás családjának hányódása albérleti szobáról hónapos szobára. D. F. főhadnagy, Sz. A. tartalékos repülőhadnagy, L. J. hadnagy, St. J. főhadnagy, H. T. százados, H. T. és T. Gy. zászlósok, hét derék magyar honvéd­tiszt a 245/02 tábori posta körzetében, harc­téri vállalkozások szünetében szakítottak időt arra, hogy az itthonmaradott magyar testvér rájuk egyáltalán nem hárítható gondjával-bajával is törődjenek. Ez a nagyon megható ebben a levélben, ez a megmagya­rázhatatlan részvét egy vadidegen ember legprivátabb magánügye iránt. Es éppen ez a polgári frontoD szokatlan törődés méri a magyar katonaszellem igazi nagyságát s érzékelteti e szellem épitö, alkotó erejét. Most nem fontos és lényeges az, hogy mennyi a valóság és mennyi a költészet T. Gy. kartársunk krokijában és hogy a hét magyar őrszem ötlete mennyiben tatái meg­hallgatásra. A hangsúly a magyar sors­közösség közvetlen és természetes értelme­zésén van: segíteni ott, ahol a segítségnek szüksége mutatkozik. Tiszta és felemelő baj­társi érzés nyilatkozott meg a levélben s ezek a sorok nem is akarnak mást, csak nyomatékosan felhívni a figyelmet a magyar katona minden magyart egyetlen testvéri közösségbe összefogó nagy szeretetére. Az, amit javasoltak, a legtermészetesebb és legközvetlenebb megoldása volna annak, hogy az a bizonyos „Csodakoffer“ vissza­kerüljön egyszerű bőrönddé és többé semmi szerepe ne legyen az embercsempészet leg­nemesebb formájának gyakorlásában. De éppen azért, mert a javasolt megoldás any­Kolozsvár thj. szabad királyi város nyári előadásai a Színkörben. UTOLSO NÉGY ELŐADÁS, Szeptember 5 és 6-án, szombaton és vasárnap d. u. 6 és este 9 órakor I Három őtú% kacagás* Gyertyafénynél Három órás kacagást Operetf-vigjáfáh 3 felvonásban. — Főszarep’őfc: Jsesfeó €!s( Rajnsy iHjf, Sallav Kor«á!ía, Fülöp Sánder, Snöfésl Márton, Borovfzky Oszkár site. Jegyelővétel a Színkörben naponta 10—1-ig és délután 5 órától. Nyári helyárak! Telefon: 20—02. papírra, hogy abból közügy legyen. Csak éppen elpanaszolta, hogy mi módon jut al­bérleti szobához az a szellemi munkás, aki bizonytalan, örökös megrázkódtatásoknak kitett pályafutásában — nem törődve sem­miféle nyomorúsággal — vállalta a több gyermek dicsőségét és kockázatát. Fölényes gúny és nem kihangsúlyozott elkeseredés bujkált sorai között, amint leírta, hogy kof­ferben kellett kicsikéit becsempésznie egy- egy albérleti szobába. A gyermek a magyar jövendő záioga. S ha ennek az igazságnak szemszögéből te­kintjük kartársunk krokiját, talán közügy is volna, hogy a többgyermekes családapák mégse járjanak hasonló kálváriát. Most azonban csak aura szeretnénk rá­mutatni, hogy a Keleti Újságban megjelent kis karcolat nem itthon, hanem odakiinn, a keleti hadszíntéren harcoló honvédek szivé­ben szólaltatta meg az együttérzés húrjait. Azon nem csodálkozunk, hogy itthon, a belső arcvonaion egy ilyen kis színes Írás nem kelt feltűnést, hogy az ilyen kis krokin:.!; J nincs semmiféle visszhangja. A kényeim-:; jjftlgiö világban _ nyira kézenfekvő é3 természetes, kissé való- sztnütlennek látszik, hogy a hét magyar honvédörszem ötlete Itthon, a békés és nyu­galmas polgári élet arcvonalán sikert aras­son. A front szive azonban idáig dobbant s örvendünk, boldogok vagyunk, hogy meg­érezhettük. Érettünk küzdenek, nemcsak az ellenség ellen, hanem önmagunk ellen is. S ez igy van helyén, hogy épp a magyar honvéd önmagunk hibái és mulasztásai ellen Is hadakozzék. Mert nemcsak a külső ellen­ségen kell győzelmet aratnunk, hanem ön­magunkban is le kell győznünk minden olyan megszokást, amely nem segíti elő a jobb jövendő kialakítását. A honvédség szellem ragyogó záloga an­nak, hogy a magyar élet szellemét hova­tovább átitatja a bajtársi közösség tudata. Segítenünk kell egymáson, mert aki egy másik magyart megsegít, önmaga helyzetét, sorsát erősíti my: a maryr.r élet átfogó kö . -tn. Ez a lényég a hét liouyccíliszt hozzánk Levelében.,, Á doni kozákok Az ukrán nép- és kozákdalokban- megér e- kelt „kék Don, csendes Don“, amelyről a vi­lág a jelenlegi háborúig alig hallott vau amit, egy 2150 kilométeres hosszú, a tuüai kar- májnyzóságban eredő folyam,- amely felső vi­dékén pompás erdővadonban kanyarog tova, lejjebb sik, termékeny-szteppékre kerül s vé­gül az Az ovi-tengerbe ömlik. Hatalmas ka­nyart alkot s ősidők óta Ukrajna-.természetes keleti határa. \ - o : Ezen a tavaszon, a Don mentén lángoltak fel azok a szörnyű harcok, amelyeknek az a célja, hogy azokat az elemeket, amelyek a kék Don völgyeiben az életet elviselhetetlenné tették, elkergessék innen, a területet pedig bekapcsolják az európai gazdálkodás egészsé­ges vérkeringésébe. Illik tehát, hogy mégis-* merkedjünk ezzel a területtel is. A tizedik században az Azov partján épült. Ariana (más néven Russia) nevű város nagy jelentőségre jutott s a kutatók szerint Artpn-a azonos a mai Bosztovval, , r Az ukrán állam virágzása idején, Krisztus után 966-ban Swatoszláv kievi fejedelem: meg­támadta a doniakat és államukat beolvasztotta Ukrajnába. Az aj állam Tmutartanj (ma: Kubán) néven állt tovább. i Amikor megindult 1240 körül a tatárók hatalmas népvándorlása, a tatárok az Arany­horda számára megépítették Saraj varosat a Volga partján és a doni szabadallainot- léte­sítették. Az aranyhorda autonom jogokát él­vezett az -államban s a horda népessége kér, sőbb kozákoknak nevezte magát• A kozákok' egészen önálló és különleges törzsnek tekén* tették magukat és sem a moszkovitákkal, sem a kieviekkel nem közösködtek soha, , . Amikor aztán Moszkva legyőzte a tatáro­kat, a doni kozák állam Moszkva fennható­sága alá került. A doni kozákok ekkor nemr olvadtak be semmiféle más néptörzsbe s ön­álló, harcias, fegyveres törzs maradtak Moszkva szolgálatában. Saját, külön kikép­zésű katonaságuk volt, autonom jogaikat nem adták fel s a legutóbbi időkig mindig külön tanácsaik bírálták el, segiiik-e Moszkvát a harcaiban vagy sem. Elég sűrűn adódott olyan eset,, amikor a doni kozákok s szomszédaik, az uráli kozákok megtagadták segítségüket és-. Moszkva ellen viseltek kemény háborúkat. A tizennegyedik században megalakult a teljesen önálló doni kozák köztársaság. Saját népükből választották államfőjüket, az Ata- míw-t (kezdeményezőt). Ennek súlyos oka volt az,: hogy 1017 óta, amikor is a kozákok Moszkva hatáskörébe jutottak & a moszkovita nagyfejedelmek hüségesküt tettek, a cárok minduntalan a kozákok önállóságára töreked tek. Az önálló kozák állam önállósága sem volt azonban tartós. A kozákok elviselhetet­lennek tartották a cári önkényt, s a nyugha­tatlan moszkoviták örökös kegyetlenkedéseit s ezért Pugastoff vezetésével 1775-ben feUá-- zadţak, de elvesztették a háborút, s ezzel ön­állóságukat is. Az atamanokat ezentúl Péter- várról irányitották és 1835-ben, mint tartó-, mány; a Donvidék teljesen beolvadt Oroszor­szágba; csak jelvényeit, lobogó-színeit tarthat­ta meg. Oroszországban „a doni hadsereg or­szága“ volt a népies cime. A kozákokx ennek ellenére pillanatra sem hagyták abba szabadságharcukat Moszkva eg­rien. 1917-ben, a nagy orosz bolsevik! forra­dalom idején a kozákok ismét fellázadtak és hadat viseltek a szovjet ellen. Egy évvel utóbb azonban oly hatalmas orosz erők győz­ték le, hogy az ellenállás már céltalannak, látszott annál is inkább, hiszen Pétervárott gondot fordítottak arra. hogy a kozákokat a világháborúban mindenütt az első vonalba vessék és igy a doniak további ellenállását meggyéngitsék. Tudjuk, hogy a kozákok az egész világ minden katonasága közül egyedül, a magyar „vörös ördögöket“, vagyis a hu­szárokat tartották egyetlen méltó ellenfelük­nek és a magyar huszár virtusát, hősiességét ■nem egyszer meg is énekelték. A szovjet hiába próbálta átbolsevizálni ezt a kemény, nyakas kozáknépet. Nem sikerűit. A kozákok ellenben csakhamar újra felléptek a bolseviki hordák ellen és Popov vezetésével, Kubádból kiindulva, újabb szabadságharcot kezdemé­nyeztek, az óriási orosz tömegek ellen azon­ban mit sem tehettek. Hónapok alatt legyő- zettek s a kozákok kénytelenek voltak elme­nekülni saját ősi ‘ földjükről. Legtöbbjük Ukrajnába távozott, ahol sem az ukránok^ sem a moszkvai bolsevisták nem üldözték őket. Az ukránok és a doni kozákok a lehető legbarátibb viszonyok között dolgoztak együtt s együtt vallották ezt a jelmondást, ainit á köszönésükben is érvényre juttattak: „éljetek, testvérek, mig Moszkva észre nem vesz "ben­neteket Azok a doni kozákok, akik külföldre me­nekültek, majdnem mind megfordultak Ma­gyarországon is. Szomorú száműzetésük leg­kellemesebb enyhülését itt találták nálunk s most, több évtizedes vándorlásuk után, alig várják a boldog órát, amikor ősi földjük ha- ’ i térdet hajtva-, megcsókolhatják a fe­hlte rögüket, amelyek alatt őseik, a nagy s^iwd-i'-kircijäfck aLjik álmukat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom