Keleti Ujság, 1942. szeptember (25. évfolyam, 197-221. szám)
1942-09-06 / 202. szám
8 1942. SZEP7EMBEU 6 Képek a hábormOlaszországból... »,Háborús kertek" Róma külterületén — Látogatás Frascatihan, a leghíresebb olasz bortermő vidéken — Nem tudnak a világ eseményeitől a camalduli szerzetesek békés levegőjű kolostorában ÄSaia, szeptember hő. Egy évvel ezelőtt rhég szinte percenként indult valamilyen közlekedési eszköz a Róma környékén le^o helyekre a casteUi-kre. Ma még annak is örvendezni kell, ha félóránként fel lehet kapaszkodni egy-egy< minden, képzeletet felülmúlón zsúfolt villamosra. A múltban elegáns httorinák robogtak ki velünk a városból, most lassabb Ütemű villamosok. Azelőtt rövi- debb volt az ut, ma sokkal hosszabb, igaz, hogy most sokkal többet is Iát az ember, mert az ide-oda kanyargó villamos ablakán ból sokkal több látnivaló kínálkozik. Villamosunk a Termini mellől indul. Alkalmunk van a® épülő uj pályaudvart megcsodálni. Ma is dolgoznak rajta. Természetes minden márvány ezen a Kolosszeumhoz és az antik termákhoz alkalmazkodó épületen. Azt a benyomást kelti, mintha megelevenedne az antik világ. Jól esik nemcsak a szemnek, hanem a. léleknek Is, hogy az olaszokban nyoma eines a háborús psziehö- zísnak. Ma is olyan terveket hajtanak végre, amelyeket még békében gondoltak ki. Az örök Város peremén Ha sikerült valahogyan elhelyezkednünk a Villamos ablakánál, a Rómából kifelé haladó villamos ablakán keresztül fokozatosan megfigyelhetjük a városi élet egyszerűsödését. Közelednek a Via Appia Nouva házai. Nagyban folyik az építkezés. Régi házakat, égés z utcarészeket bontanak le mindenfelé. Uj nyolc-kilencemeíetes épületek emelkednek mindenfelé. Erre Is sok a márvány... A házak meP.ett azonban már mindenütt ott díszelegnek a kertek is. Szép kertek ezek. Soldek, legalább is a fák örökzöldek, mert a virágágyak helyén már mindenütt krumpli, bab, borsó, káposzta terem. „Orti di guerra“ felirásu kis táblák jelzik, hogy nagyon szükséges a célszerű talajkihasználás. A Rómát körülvevő fal ma is épen és erősén áll. Ahogy kimegyünk alatta, az az érzésünk, hogy valósággal egy másik világba megyünk: ki a városból. Pedig nem. Csak a csend lesz nagyobb és a városi házak helyett mindenütt a campagna romana részletei tűnnek fel előttünk, az antik vizvézetékek, romok és a falusi gazdálkodás jelei: a parasztházak, nagy kövér tehenek és lovak, azután a hatalmas legelésző juhnyájak. Villamosunk alig áll meg. Nagy kanyarokat tesz, amint az első állomásunk: Frascati felé közeledünk. A világhíres bortermő vidéken vagyunk. Az egész hegyoldalt szőlő borítja, de az egyhangúság ellen a. füge és az olajfák hadakoznak. Az olajfák gyökeret vernek a legszik- lásabb helyen is, ahol a szőlő nem tud a talajjal megküzdeni, minden segítség ellenére sem, ök ott büszkélkednek. Van ebben sok Abból indult el a baj, hogy Mókás Nagy Péter az örömnap estéjén sokáig elnézegette a csöppséget, amint az bogár szemeivel először csudálkozott a világra. Nézte-nézte, megforgatta a kezei között és megfürösztgette lelkét az apaság szívből áradó hullámaiban. Mókás Nagy Péter favágó volt. A felesége meg napszámba járt. Most, ezzel a gyerekkel végre egy kis örömük lett volna az életben, hogy a kis Péter megszületett. Mókás Nagy Péter kezében tartotta-az újszülöttet s már-már azon volt, hogy ki is nyilvánítja belső elégedettségét, amikor elborult a tekintete. Szót se szólt, hanem visszadobta a gyermeket az ágyra az anyja mellé. Én, édös magzatom — sikoltott fel az asszony és melléhez kapta a gyermeket. Aztán remegő szájjal nézett az embere után, aki ekkorra már kifordult az ajtón. Péter eleinte csak szédelgett az udvaron. Még gondolata sem volt, csak valami keserű, emésztő sejtés üldözte szakadatlan. — A vörös Takács ... Ez a név üldözte, hogy szánté beleizzadt. A vörös Takács volt ugyanis feleségének első udvarlója. S a gyerek? Az ö gyereke? A haja vörös . . . Vörös a haja ... A vörös Takács . . . Hej, Atya- uristen! ... A vetélytárs kisértette Jánost, akkor is, amikor a fűrész élesre fent hegyes fogai megakadtak az acélkemény csomón, majd elsiklottak felette és a szerszám kivágódott a mederből. Egy pillanat volt az egész, ép- penakkor, amikor újra belemart a kisértés. — Hej vörös Takács! , , , jelképes értelem . V. Közbe megérkezünk Fraseatiba. Egy kanyarban az egész város elénk tárul tornyaival és patinás házaival . . . Úgy hat így a város, mintha csupa műemlékek lennének benne: szül kék, patinásak. Köveit úgy színezte az idő, ahogy csak tudta. Ez a színezés azonban megtévesztő, -mert lakatlanoknak tünteti fel a házakat, pedig egyik sem az, Az emeletékről számtalan ruhaszárító kötél feszül át á másik oldalra Villamosunk megáll a főtéren . . . Főúri villák néznek ránk a magasból és sok gyermek nyüzsög szerte a nagy téren Ez Frascati. Sziklán épült város. Elérni legjobban szamárháton lehet. Az ember felül a kis szamarakra és a Keressük a híres, nagy borpincéket, amelyekben a világhírű italt raktározzák fel. Mindenütt meg lehet találni. Legtöbb ház földszintjét úgy képezték ki, hogy az egyúttal pince is Mélyen benyúlnak ezek a pincék és hatalmas, óriáshordők sorakoznak bennük egymás mellett. Rajtuk régi évszámok . Kitűnő gazda a frascati ember Ért a borhoz. Nem Is csoda, hiszen mâr a romaiak is tudták, hogy ezen a helyen kiváló bor terem: azóta csak folytatni kellett a munkát, szakadatlanul dolgozni és minden halad a maga utján. A kőhordőkat kellett újakkal pótolni, de sokhelyen még ma is megvannak. Igaz, hogy emlékek csupán, de ez is valami ... A folytonosságot példázzák s ez jó! is' van Így. A lényeg az. hogy Frascatiban kiváló bor terem. Az Idén ts nagy termésre van kilátás, Persze a termés- nagyrészét használják majd fe! gyümölcs alakjában és sokat dolgoznak fel folyékony gyümölcsnek. Ej a legújabb Frascatiban Uj gyár létesült a „folyékony gyümölcs“ feldolgozására, A város magasabb részén két nagy villa áll. Két nagynevű család villája. Ma nem lehet egyikbe sem belépni. Amíg a háború tart, nem nyílnak meg kapuik, A kert hegyoldali részére azonban be lehet menni, ezen a részen visz ugyanis az ut a Tusculo-ra, a régi római villa nyílt színpadára. Nagyon regényes az egész .. De még csodálatosabb, ha már felértünk a hegy tetejére és elénkbe- tárul a fenséges panoráma. Hiába! tudták a rómaiak, hogy mit kell csinálni: ide építettek, ahonnan el lehet látni az örök Városba és ki a tengerre, gyönyörködni lehet a Mante Cavo hegyláncaiban és el lehet látni egészen Soractéig... Az ember elbüvölten áll meg és elmerül a színek végtelenjében. Leül és nem gondol semmire, csak ezt a végtelen és időtlen hangulatot élvezi. Amikor azután hosszú órákat töltöttünk idefenn némaságban szétnézhetünk és megbámulhatjuk a római építészet csodáját: ahogyan ezt a hegycsúcsot kiképezték. Ma A fűrész végigszántott a kezefején. Megszaggatta a csontokat és a barna, keményre szikkadt bőrön végigömlött a sürü fekete vér. . így maradt otthon Péter a gyerek mellett, akit úgy utált, mint ahogy szennyesét szé- gyenli a tiszta ember. A szerencsétlenség óta az asszony vonszolta kettőjük helyett napszámba magát, hogy beteremtse a mindennapit. Pétert hetekig emésztette a sebláz, kínlódott, de még annál is mélyebb fájdalom hasogatta, amikor ordított a gyerek és éles visító sírással követelte a cuclit, meg amikor ki kellett venni a pólyából és átrakni a másikba. Péter ilyenkor úgy érezte, hogy embert ennél mélyebbre nem alázott meg a sors. Mint két halálos ellenség é't a födél alatt az apa és a flu. A gyerek teli torokkal követelte az élettől a jussát és parancsolt az embernek. Az meg eleinte látni sem akarta. — Pusztulj el! . . . — kívánta az első napokban vak indulatában. De a kisebb is konok természet volt. Amit a fejébe vett, akár az apja, azt ki nem verte onnét semmi sem. ö sem engedett. Inkább szétrugta magáról a köteléket is és meghengergett a pólyában. Arca, füle, mindene masztos lett. Mintha azt mondta volna: — Rakj tisztába . . . különben . . . Legalább Is ezt fogta fel az apja viselkedéséből. Türelmét vesztve állt meg egy alkalommal a bölcső előtt. Vére is folyt még az összeroncsolt kézből és egészen az agyve- löig hasogatta a fájdalom. — És most ez a fattyú! , , . hogy ö rakja f fürgén kocogó állatok a legmeredekebb részeken is a legbiztonságosabban viszik. A város egyébként regényesen szép. Főleg a régi rész. Csupa évszázados házak mindenütt: 1542, 16G4 — ilyen feliratok díszelegnek a homlokzatokon. És a templomokban az az illat, amit csak olasz templomokban lehet érezni, mert csak az ő különlegességük: a tömjén évszázados üla.tozása eredményezte ezt az illatot, misztikus és megfogja az embert, leültjeti a padba és tekintetét az oltárra, vagy a képekre emelteti. Áhítatot ébresztő és elpihentető. Az. ember ül, Imádkozik és hallgat . . . Megértjük az olaszok sürü templombajárását, valészinüleg az áhltatos hangulat fogja meg ókat is. is ép és tökéletes ut vezet fel rá. Van itt amfiteátrum, vízvezeték, amely ma is működik. Titok és csoda, hogyan tudták ide felvezetni a vizet. Milyen erő és kitartás kellett ehhez! Mindegy: megcsinálták és a régi vízvezeték ma is erről az erőre! és kitartásról beszél, A Monte Cavo tetején Lefelé vesszük utunkat a csúcsról: Mont® Cavot akarjuk elérni. Lenn nagy bükkfák, platánok, gesztenyefák állnak a völgyben. Patakok futnak a nagy sziklák között és kis források csörgedeznek... Nem hiányzik egy-egy római kút sem, ami még ma is keményen állja az időt... A völgyből azután kijutunk az útra és nagynehezen felérünk a Races di Papa-ra. Innét a város festői utcáin keresztül a Hannlha’i mezőkre jutunk. Innen már csak néhány lépés a Monte Cavo csúcsáig, A kilátás megér minden fáradságot.., Minden kis zug tartogat itt számunkra valami meglepetést. . Hol egy különleges alakú várrom ragadja meg figyelmünket" hol egy nagyobb szikla, vagy lehetetlen helyen épitett ut.. De a fák alakja és a virágok illata is mindig meglepő. Ezért szereti ezeket a helyeket a mai római polgár is. Meg szokott élet ütemét ezekkel az élményekkel frissíti fel. Mert egy-egy ilyen kis városkában, vagy faluban szórakozni nem lehet. Leülhet az ember egy-egy osteriába, felhörpinthet egy-két pohárral a könnyű, vagy az édes borokból, de más szórakozás nincsen. Játszhat kuglival, vagy boccia-val, de ezzel minden be is fejeződik... A szinek és a tájak változása azonban rendkívül vidámmá és könnyűvé teszi az embert. Az élet ize megédrsedik ... Olyan pazarló kedvűvé válik az ember, mint amilyen az antik Róma polgára lehetett... Lehull rólunk minden póz és íeszélyezettség ... A camalduliak kolostorában Szép és kedves a barátok kolostora is, itt tisztába a más gyerekét? . . , — Nesze! — hörgött benne a vad indulat és épen maradt kezével a gyerek fejére ütött. A pufók arc megnyúlt s a szemek csillogását egy pillanatra a félelem árnyéka futotta át. Még nem tudta, hogy mi ez a kemény csattanás az orcáján. A lélegzete is elakadt, már-már az ajka szélére csúszott a sirás torz vonása, amikor tekintete végigfutott az apja alakján. S valóban ez a pólyába kötözött ember arcán a düh fintorával furcsa figura volt. Egy darabig még fürkészve nézte az apját, aztán kiderült az arca. Kezeit lengetve hangosan és szivböl —- kacagni kezdett. Mintha parányi üvegharángokat ráztak volna össze a szobában. Az ember megremegett belülről s a szoba sarkába húzódott és onnan figyelt a bölcső felé. S a gyerek mindegyre csak kacagott. Tetszett neki a dolog. Péter zilálva lélegzett. És egyre csak a bölcsöt nézte, mintha valami szörnyűséget látott volna benne. — Játszik ... nem fél ez ... — suttogta benne valami eddig ismeretlen hang. Halvány apai büszkesége is remegett benne Aztán az előbbi jelenetre gondolt. Megrázkódott és lehunyta pilláit. A boldog nevetés betöltötte a szobát. Mintha a végtelenség muzsikája lett volna, úgy csengett-bongott a szobában a gyermek öröme és eljutott Péter szivéig is. ' — Megütöttem az ártatlant... •— sóhajtott fel és szégyeíte magát, mint az olyan ember, akit aljasságon értek. * * Ettől a naptól fogjva Péter többet törődött a gyermekkel. Szinte már jól esett neki, amint a bajuszába csimpaszkodik és pajzán- kudik vele, .Csak az a gyanú ne égetné kinn a vidéken. A ramaldnliak kolostorát járjuk végig Nagy kertjük van. Ez a gazdaság. Itt terem számukra minden. Minden munkát szerzetesek végeznek. Á szerzeteseknek kolostorukhoz tartozó kertrészeket is kell müvelniök. Idillikusán hat, amint a pirosarcu, nagyezakéllu, mosolygós barátok kerti munkát, végeznek. Megható, amikor reggelenként ssolozmáznak, vagy egy-egy öreg szerzetestársukat temetik. Fáradhatatlanok és kedélyük arannytiszta. A világ nem jut be hozzájuk. Se újság, se rádió... Nem tudnak a háborúról és a megszorításokról. Nem hallgatnak meg ilyen híreket, a virágok pedig nem beszélnek nekik ilyesmiről. Irigyeltük őket, de azért mégis eljöttünk tőlük. Nekünk a világban a helyünk... TÖKE LASELö Vitéz Haósz Aladár dr, fogadást rendezett a velencei filmverseny alkalmából Velence, srept. 5. (MTI) Vitéz Hadsz Aladár dr., a magyar kormány képviselője a ve- . leneei nemzetközi filmversenyen, pénteken délben kitünően sikerült fogadást rendezett mintegy 200 személy részére. Ott noli az olasz, spanyol, horvát, bolgár, dán, finn, svéd, : norvég, holland, belga és a szlovák kormány, képviselője és szakembere, A magyar művészek közül ott volt Tasnádi Fekete Mária,. Eszettyi Olga, Simor Erzsi, Hídvégh.y Valéria, Hosszú Zoltán dr. és Szilassy László. Vitéz Haász Aladár dr miniszteri osztályfőnök olasz beszédében kiemelte, milyen nagy jelentősége van orrnak, hogy Olaszország, Hé- metország és szövetségesei a háború, alatt « gondot fordítanak a magas művészet ápold'- sára. Ma leplezik le Honez Kálmán dr. arcképét a kolozsvári siomatoló gial klinikán Kolozsvár, szept, 5. A kolozsvári egyetem stomatologia) klinika ünnepség keretében leplezi le ma, vasárnap délelőtt 10 órakor a. klinika tantermében volt nagynevű professzorának, Hönez Kálmán dr.-nak arcképét. Ebből az alkalomból Kolozsvárra érkeztek a magyar stomatologia! klinikák képviselői, valamint az Országos Fogorvos Egyesület vezetősége. A Kolozsvárra érkezett előkelő vendégelt között láttuk dr. Csiüéry professzort, a debreceni klinika vezetőjét, dr. Máthé profesz- szort, a budapesti klinika. Vezetőjét, dr. Morelli professzort, a Magyar Fogorvosok Országos Egyesületének elnökét, Simon Béla dr. egészségügyi főtanácsost, az Apponyi poliklinika fogászati osztályának vezetőjét, valamint számos magántanárt és a magyar stomatológia legkiválóbb képviselőit. Az ünnepség után közgyűlés keretében megalakul az Országos Fogorvos Egyesület kolozsvári fiókja. Hétfőn és kedden tudományos előadások lesznek a klinika tantermében. nézett, ahogy megszokta azelőtt. Ugrál-e, nevet-e ? Kereste a levegőt markolászó fehér öklöcskéket, az égnek rúgott lábakat, hallani szerette volna a mohó csámcsogást, amivel az üveget csaknem lenyelte a szájába. De a gyerek csak nyöszörgött és alig mozgott. Hirtelen arra gondolt, hogy talán el Is mehet ez a gyerek, hiszen megátkozta már az első pillanatban. S akkor valami épp úgy összeszorult benne, mint amikor először döbbent a vörös Takácsra. Csakhogy az egészen más érzés volt. Most jött rá, mennyire megszokta ezt a parányi életet, kinjában-bajá- ban, kényszerű együttlétükben, akárha a sajátja volna ... Éjszakákat virrasztóit át a bölcső fejénél és figyelte a lázzal viaskodó gyermek vergődését. Már nem volt benne gyűlölet, csak a vágyakozás melengette, hogy gyógy una meg a kis Péter és kaparászna úgy, mint azelőtt» Frascati borospincéi A FATTYÚ Irta: Terescsényi Gyula szakadatlan ... ha bizonyosat tudna ... Nem bánná talán már azt sem, hiszen más is nevelt már fel idegen gyermeket... :— gondolkozott el sokszor és éjjelente faggatta az asszonyt. * Egy nap nem kacarászott a gyerek, Arcára piros foltok ültek ki. Csak nyöszörgött. A feje is lekókadt, mint egy szárában tört virág s a szeme tükrét elfátyolozta. a sötétség. Péter tejet főzött és szüntelen rakta rá a borogatásokat. Tömte a sparherdet is, hogy jó meleg legyen, úgyis a hideg szoba okozott mindent. Biztosan, amig ö aludt, kitakarta magát és akkor fázott fel. Azt vette észre, hogy reggelre egészen más lett körülötte a világ. A bölcső felé «
