Keleti Ujság, 1942. szeptember (25. évfolyam, 197-221. szám)
1942-09-06 / 202. szám
I MESE A BRONZSZOBORRÓL Irta: Nagy fiele 0 vannak koszorúk, kéméy nyebbek, mint a deszkák^ 'súlyosabbak, mint hantjai, kint a hideg temetőnek!.,, (Babits) Hol volt, hol nem volt, tán még az Óperenciás tengereken és az üveghegyeken is túl, ott ahol az illetékes közellátási minisztériumi tényezők által ellenőrzött kurtafarku malacka túr, élt egyszer egy ember, akit úgy hivtak, hogy Emberbarát. Ez az Emberbarát tényleg igazi barátja volt az embereknek, a szegényeknek és nem csak mesélték ezt róla. Az ég tudja miért, de tényleg szerette az embereket. A nőket nem azért szerette, mert szép a lábuk és olyan finoman ingatják a derekukat, mint valami könnyű dalocska, hanem azért, mert még akkor is szenvednek, amikor boldognak hiszik magukat. A férfiakban sem azt kedvelte, hogy okosak, erősek és ravaszok, hanem, hogy ennek ellenére is bedőlnek minden ostobaságnak. Amikor ez a mesebeli Emberbarát közeledni érezte a halálát, maga köré gyűjtötte a barátait, akik hosszú és áldásos élete során mellette éltek és látták miképpen él, dolgozik és gondolkozik. Eljöttek valameny- nyien. Ott volt a Miniszter, a Tudós, a Költő, az Újságíró és a Szobrász, ö pedig, mialatt tiszta szemeit az ágya lábénál álló Halál- angyalra függesztette, igy szólt:-r. Barátaim, én most meghalok. A. barátok olyan szomorúan néztek rá mint akik elvesztették a kenyérjegyüket. Az Emberbarát pedig folytatta: — Most, hogy eltávozom az életből, mindazt, amit tudtam és gondoltam, hittem és hirdettem, reátok bizom, akik ismertek, hogy őrizzétek és terjesszétek mindenek javára. így. Szólt és azután meghalt. A barátok pedig elővették zsebkendőiket és töriilgették szemüket. Amikor pedig a díszsírhelyre eltemették az Emberbarátot, összeültek tanácskozni. A Miniszter vitte a szót: — Feledhetetlen és halhatatlan nagy barátunk emlékének kívánunk szolgálni azzal, hogy' örökké fénylő, nemes és tiszta gondolatait átadjuk a közösség számára. A többiek bólogattak. . — Ennekokáért pedig —‘folytatta a Miniszter —- elintézem, hogy államsegélyt kapjunk egy nagyszabású díszmunka kiadására, amelyben a megboldogult Emberbarát ösz- azes írásait kiadjuk. A könyv néhány hónap múlva meg is jelent. Pompás biborbársonyba kötött, hatalmas album volt, ezüst sarkakkal, közepén az elhunyt aranyi;eUefjév«l, a legdrágább pergamenten nyomtatva. Egyetlen hibája az volt, hogy ácából egy közepesigényü tiszt- viselöcsalád három hónapig megélhetett. így hát a könyvet csak gazdag és előkelő intézmények vásárolhatták és senkinek sem adták oda olvasni, nehogy tönkremenjen. A Tudós pedig föltette a szemüvegét és búvárkodni kezdett, összeszedte az Emberbarát .egész levelezését és az összes számlákat, amiket valaha kiállítottak nevére, utánajárt, hogy1 hányas számú cipót és kalapot viselt és hosszasan kutatta, vájjon busz esztendővel ezelőtt kivel kezeltette reumáját 8 aztán nagy könyvet irt. Ebben mindent rendszerezett. Rendszerezte magát az Emberbarátot is. Foglalkozott vele materialista és iélekbuvárlati alapon. Tekintetbe vette életét gazdaságpolitikai és történelemfizikai megvilágításban. A Tudós olyan hatalmas müvet alkotott az Emberbarátról, hogy csak tizenkét vaskos kötetben fért el. A tisztes Akadémia nyomban tagjául választotta és az egyik előkelő egyetemen tanszéket is kapott, ö lett az „emberbarátológia“ első profesz- szora. Mesélik, hogy rendkívül szigorú volt s a diákok, mialatt fogvacogva készültek a kollokviumra, néha bizony ilyen szavakra ragadtatták magukat: — A nehézség állott volna abba az Emberbarátba, minek is kellett megszületnie! Az Ujságiro lelkes vezércikkeket irt az Emberbarátról. A nagyközönség szorgalmasan és áhítattal olvasta ezeket az Írásokat, Az egyik nagy napilap kiadója pedig, a cikkek népszerűségét látva, kétszeres fizetéssel szerződtette az Újságírót. — Mindössze azt kívánom öntől, hogy cikkeiben ne feledkezzék meg néhány gondolat kifejtéséről. Véleményem szerint — mondotta a kiadó —- a valóban kitűnő Emberbarát elgondolásai ma már nem mindenben korszerűek s éppen ezért önre vár a feladat, hogy azokat megfelelően átértékelje. Kissé erőteljesebb hangra, férfiasabb, keményebb magatartásra, valami effélére gondoltam. Az Újságíró pedig, mint hogy igen jóeszü ember volt, nyomban megértette, mit kívánnak tőle. Vette hát a tollat és irnl kezdett: ...„Korbáccsal verjük szét... mondotta egyszer nekem Emberbarát“ — igy kezdődött a cikk. A kiadó nagyon meg volt elégedve is felemelte az Újságíró fizetését. __ A Költő ódát irt az Emberbarátról. Volt néhány szép és harciasán bá .or gondolata, ami már régen ott kóválygott a fejében s amit szeretett volna már egy szír végre megírni! Úgy találta, hogy az Emberbarátot dicsérő óda legjobb alkalom lesz gondolatai formábaöntésére. Az ihlet mámorában megírta hát a költeményt, ,,Sújtó ököl“ — ez volt a címe. A jótékonysági egyesület tárgyalásba kezdett a Szobrásszal. Elhatározták, hogy a székház előtti téren felállítják az Emberbarát szobrát. Miután megállapodtak a tiszte- letdijban, a Szobrász kijelentette, hogy hófehér márványból akarja megalkotni a szegények pártfogójának, a szelid és tisztaszivü Emberbarátnak szobrát. A jótékonysági egyesület elnöke azonban tiltakozott. — Nagynevű egyesületünk tekintélye megköveteli a bronzszobrot — mondotta. A Szobrász tehát nekilátott a munkának. Emlékei felfrissítésére eic\ette az Újságíró Kolozsvár, szept. 5. Az Erdélyrészi Magán- tisztviselők és Kereskedelmi Alkalmazottak Egyesületének vezetői elhatározták, hogy előadássorozatot indítanak a kereskedelmi alkalmazottak szakmai továbbképzésére. A négy hétre terjedő szakmánkénti párhuzamos előadás sorozni on, melynek rendjét most állították össze az egyesület vezetői, főképpen az áruellátás szempontjából annyira jelentős beszerzés, szabadverseny és eladás eddig óvatosan titkolt rejtelmeibe igyekeznek bevezetni a kereskedelmi alkalmazottakat a megfelelő szakképzettségű előadók. Egyelőre a kötött-szövött, rövidáru, könyvpapir, vas, drog, festék, fűszer-csemege, üveg és porcéi* Ián szakmákban, napi két-két órán keresztül párhuzamos előadásokon ismertetik meg a hallgatóságot a helyes üzleti kalkuláció, 'a* adó és betegsegélyző-illetékek szabatos kezelésével. Számbaveszik a bejelentési kötelezettségeket, a személyzet, tanonealkalmaztatás és az iparos tanonciskolái oktatás kérdéseiben. A szeptember második felében meginduló előadás soroz,at nem kevésbbé lényeges célja* Divat és történelem . . * Berlin, szeptember 5. A német fővárostól délkeletre fekszik a kis Guben városka. A szorgalmas és munkás város tisztes kalap- készitő céhe már régi idők óta közismert. Ez a város szállítja a világ minden részébe már ősidők óta a szőrből és gyapjúból készült legkülönbözőbb formájú kalapokat. Kezdetben kis kéziipari üzemek foglalkoztak a kalap-gyártással, ma már a legkülönbözőbb fejfedők elkészítésére 12.000 munkást foglalkoztató gyárak alakultak. Ezek készítik és tervezik a kalap divat es célszerűségi szempontjait meghatározó formáit . . . Ahol a kalapkészités ilyen mély hagyományokból táplálkozik, ahol ez a nemes hivatás ilyen erős céhöntudatból fakad, ott természetes folyamatnak tekinthetjük azt, hogy tudományos alapon foglalkoznak a kalap müvészettörténelmi jelentőségével. S ha a kalapmüves céhek tisztes testületé ilyen tudományos fe'készültséggel űzi tevékenységét, természetes az is, hogy itt rakták le az egész világon egyedülálló kalapmuzcum alapjait is. Itt van a világ első egyetlen ka- lapmuzeuma. A múzeumban megláthatjuk, hogy az ősember fejfedői, a dél és középamerikai négerek és rézbőrü indiánok hársból és szalmából fonott „napernyői“, a préri indiánok bivalyszarvból készített fejlábasai, a Gil- bert-indiánok tengeri disznók bőréből készült sisakszerü fejfedői és az Északi Jegestenger vidékeinek hideg ellen védő szőrmekucsmái, a középkor sokszor esetlen kalapformáin keresztül, hogyan fejlődtek a ma szőrből és a gyapjúból készült kalapjaivá. Már a régi görög és római férfiak is hordtak kalapot. A magas kerek formájú és keskeny karimáju kalapot „pHos“-nak, a széles karimáju és lapos tetejűt pedig „petasos“-nak nevezték. A kalapok hátsó részéröl gyakran zsinórok lógtak le. A régi germánoknál férfiak és nők is hordtak már a középkor elején fejfedőt, amely eredetileg hegyes csúcsban végződött. Ezeket aztán cikkeit és többször elolvasná fi Költö ódáját is. Először támadt ugyan benne valami bizonytalanság, mert úgy emlékezett, hogy nem ilyennek ismerte az Emberbarátot. De azután megnyugodott. A Költő és az Újságíró elismerten okos emberek voltak s bizonyára jobban megértették Emberbarát gondolatait. Elővette a min iázófát és gyúrni kezdte az anyagot. Először is egy hatalmas öklöt formált ki... Megtörtént az ünnepélyes szoborleleplezés. Mindenki megjelent, aki csak számított az ország közéletében, A szobor pedig ott magasodott a téren felemelt, fenyegető ököllel, haragosan összevont szemöldökkel. Villamosok csilingeltek körülötte és kalapja karimáján verebek ugrándoztak... Két öreg csavargó telepedett le egy napon a szobor lépcsőjére. Cigarettát csavartak valami kaparékdohányból és füstölni kezdtek. — Nem tudod ki ez a pasas? — bökött hátra az egyik, — Valami haragos öreg mókus lehetett. Nézd, hogy fenyegetőzik — mondotta a tár. sa. Aztán gyorsan felálltak és elcsoszogtak. Jött ugyanis a rendőr, aki valóban nem tűrhette el azt a tiszteletlenséget, hogy a márványlépcsőkre odatelepedjenek a csavargók. ként az önállósulásra váró alkalmazottakat kellő irányítással látják el, hogy ki-ki megtalálja a számára leginkább megfelelő elhelyezkedést. Köztudomású, hogy a kereskedelemben Kolozsvárt kizárólagos boldogulási lehetőségként tekintik, bárha a helyiség és anyagi erő hiánya sokakat megakadályoz itt az önállósulásban. Rámutatnak majd arra, hogy a vidék még nagy lehetőséget tartogat. A tervezet elsősorban a kolozsvári iparkamara területére terjed, de a nagyváradi és egyéb szomszédos kamarák közreműködésére is számot ţpxţ. Az elgondolás minél tökéletesebb megvalósítására minden szakmábavágó rendeletről kivonatot készítenek, amelyet jelentőségéhez mért terjedelemben ismertetnek meg az érdekeltekkel. Bereczky Károly miniszteri biztos, iparkamarai főtitkár örömmel vette tudomásul a tanfolyamtervezetet és mindén lehetőt megígért annak támogatására, annál inkább, mert a közellátás zökkenésmentes biztosítása az egész ország belső rendjének s igy a győzelemnek legfőbb alkotó eleme. szalmából és a nemezből készült hol magas, hol lapos kalapok váltották fel. A XVI. század első felében a „barett", a második felében pedig a karimátlan magas spanyol kalap uralkodott. A zsidók már a XII. században viseltek kalapot, amely feltűnően kicsúcsosodott és amelyeket többnyire már a zsidókat akkor megjelölő sárga színben gyártottak. A XVII. század második felében indult el hóditó útjára három árbocos, illetőleg a háromszögletű kalap, hogy majdnem egy teljes évszázadon keresztül határozza meg a jólnevelt férfiak kalapdivat irányát. A XVIII, században lépett porondra a kétcsucsu, ma Is divatos kalapforma. A magastetejü kerek kalaptipus születési idejét az 1790 körüli évekre tehetjük. Erre az időre esik a cilinder megjelenése is. Ezt az, előkelőséget jelentő fejfedőt a francia forradalom vívmányának tekinthetjük. A köcsögkalap politikai hivatást töltött be akkor azzal, hogy a fennálló társadalmi különbségeket külső formában is eltüntesse. Amikor Londonban az első angol a nagy nyilvánosság előtt cilinderrel a fején jelent meg, a tömeg ezen annyira felháborodott, hogy a merész vállalkozót meg akarta „lincselni“. A hatóságok általános közérzés elleni cselekedetnek minősítették a cilinder viselését és abban az időben számos köcsög- kalaptulajdonost le is tartóztattak. De mégis ez a kalap meghódította az egész világot és sok helyütt az elegáns férfi öltözékének még ma is elengedhetetlen tartozékát jelenti ez a fényes kalap . . . Ma már általában szőrből és gyapjúból készült kényelmes és könnyű kalapokat viselünk, amelyek, bár nem kölcsönöznek olyan tekintélyes külsőt, mint elődjeik, mégis megfelelnek a célnak. Korunkban számos feltaláló uj konstrukciókkal lepte meg a világot. Ezek a feltalálók azt hiszik, hogy a kalapdivat területére is be kell hatolniok, mintha itt is sok újításra volna szükség. A technika korában gyártott uj kalagmodeyeket .agfiBfeafl »e» a OQöri Három ] szllcsmesíer szőrmeozleíc Wesselényi Miklós u. 27. Női és férfi bundák, gallérozás, átalakítás és javítás olcsón és pontosan készülnek. rendesfcjü, hanem inkább a „lágyfejti“ emberek számára tervezték. A kis múzeumban egymás mellett sorakoznak a gépesített kalaptipusok. Külön ki kell emelnünk az elekromos kalapot. Kis zsebelem szolgáltatja az áramot, amely meleget termel. Itt láthatjuk a muzeum egyik legérdekesebb darabját: a napos időben kalap, esőben pedig esernyő rendeltetésű kalapóriást. Szükség esetén egyetlen gombnyomással kitárul felettünk az esernyő. Gyártottak azonban már fából készült kalapot is. Az egzotikus kalapok egyik csendes zugá-< ban húzódik meg a magyar pásztorok, juha ■ • szók és bojtárok süvegei. Valamikor a kalap formájából és színéből az emberek egész belső jellemét és politikai magatartását megismerhettük. A' kalap formája és szine egykor meghatározott világot jelentett, ma mindinkább veszít ebből a jelentőségéből... Határátlépők felett ítéli*©* atett a Icoloatsvári tÖTvénysxék Kolozsvár, szeptember 5. A kolozsvári törvényszék büntető hármastanácsa szombaton délben több határátlépő felett Ítélkezett. A Szatmár-megyéböl származó Torna Macavei, 23 éves román fiatalember mindenképpen megszeretett volna szabadulni a katonaságtól. Kapóra jött neki a bécsi döntés, mert éppen bevonulás előtt állott. Itt maradt tehát szülőfalujában, később azonban, amikor a honvédség számára is számbavették, Györgyfalvánál átszökött Romániába. Román határőrök kezére került, akik Tordára kísérték. Kiderítették, hogy tulajdonképpen a román hadsereg kötelékébe tartozik, s ezért leküldték Szakmarról Lúgosra áthelyezett hadkiegészítőjéhez. A hadkiegészítő katonaszökevényként kezelte és négy hónapi fogházbüntetést mért reá. Az írástudatlan fiatalember ezzel meg is elégelte a román katonaéletet és kiszabadulása után LökÖ3- házánál magyar területre tért vissza. A faluban jelentkezett a csendőrségen s onnan Kolozsvárra toloncolták. A bíróság nemcsak folytatólagosan elkövetett tiltott határátlépésben, hanem — & vádlott katonaköteles voltára való tekintettel — a honvédelmi törvénybe ütköző vétségben is bűnösnek találta Torna Macaveit és ezért, összbüntetésként S0 napi fogházra és egy évi jogvesztésre ítélte. Tatár Sándor rendőr volt a román föhata- lom idejében. Gyenge nyelvtudása miatt azonban hatalomváltozás után le kellett vetnie az egyenruhát. Nem akart ebbe belenyugodni s inkább átszökött Romániába, mert azt hitte, hogy ott sikerül újra rendőri szolgálatba lépnie. Terve azonban dugába dőlt, mert határőreink lefülelték. A bíróság tiltott határátlépés kísérlete miatt kétheti fogházra Ítélte. Kezdők és haladók részére szeptember hó 10-én gépkccsivezetc- kiképző tanfolyam kezdődik. (Jelentkezni és érdeklődni lehet naponta érpöd_ ut 28. sz. alatt. Szász Károly a kolozsvári gépjárómüvezelő kiképző lunlolyam vezetője néhány napon belül megjelenik a zsidó birtokok igénybevételéről szóló törvény végrehajtási utasítása Budapest, szept. 5. Kállay Miklós miniszterelnök bemutatkozó beszédében bejelentette, hogy kormánya a zsidó birtokok fokozottabb és gyorsabb igénybevételéről uj fajvédelmi alapon álló gyökeres megoldást biztositó törvényjavaslatot terjeszt az országgyűlés elé. A törvényjavaslatot az országgyűlés mindkét háza letárgyalta és elfogadta és az országos törvénytárban szeptember 6-án kihlrdettetett. A törvény kihirdetése után most már néhány napon megjelenik a végrehajtási rendelet Is, mely lehetővé teszi azt, hogy a gyakorlati megvalósítás munkája ezen a téren azonnal meginduljon. (MTI) / SríLGGEL: , (^KELETI UJS AG § M W DÉLBEN: MAGYAR ÚJSÁG Szakmai továbbképző tanfolyamokat rendez a Magántisztviselők és Kereskedelmi Alkalmazottak Egyesülete Barangolás a világ egyetlen kalapmwzeumának csodái között
