Keleti Ujság, 1942. szeptember (25. évfolyam, 197-221. szám)

1942-09-06 / 202. szám

1942. SZEP7EMBEU Ú MÓRICZ ZSIGMOND 1879-1942 Szűkszavú hivatalos távirati jelentés adta tudtul szombaton délelőtt: .Móncz Zsigmond, a nagy magyar regényíró, 'szeptember 5-re virradólag a Herczog-klmi- kán több napig tartó betegség, illetve eszméletlenség után el­hunyt. .. Temetése hétfőn lesz a budapesti Kerepesi-uti temető­ben A cimerpaizsot meg lehet fordítani. Az Idő már az örök időtlenség kriptájába zárta egy virágzó irodalmi-kor minden legkiválóbb képviselőjét. Ady Endre, Tóth Árpád, Ju­hász Gyula, Kosztolányi Dezső, Babits Mi­hály és most már Móricz Zsigmond is be­lépett a magyar irodalom nagy halhatatlan­jai közé. Halálával immár végleg és meg­AMIKOR MÓRICZ ZSIGMOND LEGUTÓBB KOLOZSVÁROTT JART. Az iró társaságá­ban Biró János, a „Keleti Újság" belső mun­katársa. (Fotofilm felv.) fellebbezhetetlenül bezárta azt a nagy kört, amely „Nyugatosok" gyűjtő név alatt uj irodalmi irányt teremtett, forradalmositotta a magyar irodalmat, Babits halála óta egye­dül Móricz Zsigmond jáj^ s kelt e földi té- reken s egyedül is harcolt és vitázott egy „másik világgal“, amelynek felfogását soha nem vallotta magáénak... Különös még el­gondolni is, hogy „Zsiga bá", a „nyakas kálvinista“ nem fog többé végig sétálni Debrecen, Szeged, Budapest, Kolozsvár, vagy Leányfalu utcáin, ahol egyformán ismerték s egyformán megbámulták őszülő üstökü szép magyar fejét... örökké szemlélő kékes­zöld szinü apró szemeit — amelyek annyi mindent láttak gazdag élete folyásán — most még jobban összehunyoritotta. Fajtája sorsán sem fog rágódni, tépelödni többé. Zsellérek és betyárok védelmében sem ragad többé epébe mártott tollat, hogy bebizonyít­sa a „hivatalos“ magyar világ előtt az ők igazukat s igazságukat. Száz és egynéhány kötetben sokmindent elmondott, de bizonyára kevés hányadát sem annak, amit még el sze­retett volna mondani. Mert az iró soha nem fejezheti be megkezdett életművét s arra még a pontot is csupán a halál teheti fel... Móricz Zsigmond 1879-ben született egy kis szatmármegyei faluban. Apja ácsmester volt, Móricz Bálint, anyja, Pallaghy Erzsé­bet pedig papleány, „szelíd papkisasszony“, ahogyan halálában is halhatatlanná lett fia Írja ,,Életem regényé“ cimü müvében. *— „Két pólus“ — a két szülő — s ez a tény rányomta bélyegét Móricz Zsigmond egész életére, munkásságára. „Életem regé­nye“ végén Írja: „Tiz éves koromig több történt velem, mint azóta ötven év alatt... A többit regé­nyekben megírtam.., Ez a regénye éppen 60 éves korában je­lent meg s érdekessége, hogy az iró csak tiz éves koráig meséli el benne életét, mert amint Írja, tiz éves koráig több történt vele, mint azóta ötven év alatt... Ha mélyebben azámbayesszük Móricz Zsigmond életét, ak­kor csakugyan igazat kell adnunk állításá­nak Hiszen az azután körvetkező ötves és egynéhány év szakadatlan küzdelemben és munkában telt el. Első Írása, amellyel or­szágosan ismertté lett, a „Hét krajcár“ cimü novellája. Ez a gyöngyszemnyl Írás jegyez­te el a „Nyugat“-ta! s ettől kezdve együtt is maradt a Nyugatosokkal, míg végül egyesegvedül maradt. Regényei: Sárafanv, Az Isten háta mögött, a Fáklya, Harmatos rózsa. Kerek Ferkó, Légy jó mindhalálig, Kivílágos virradtig, Nem élhetek muzsika­szó nélkül. Úri muri, Rokonok, Boldog em­ber, Szegény emberek, Forr a bor s élete fő müvei, a Tündérkert, Â nagy fejedelem, A nap árnyéka — az Erdély-triológia — s még fel nem sorolt regényei és színdarab­jai egy egész könyvtárra való könyvet tesz­nek ki. Bámulatos szorgalommal és munka­bírással sajtolta ki magából istenadta tehet­ségének tüzét és szikráit. Talán csak Jó­kai és Mikszáth hasonlítható össze véle munkabírásban és elbeszélő készségben. Mi­kor már-már azt képzelték róla, hogy „ki­írta magát“, hozzálátott Rózsa Sándor tri­lógiájának megírásához. A trilógiából azon­ban csak két kötet jelenhetett meg: „Rózsa Sándor a lovát ugratja“ és „Rózsa Sándor összevonja a szemöldökétírásaival már eddig is megbolygatta néhányszor a „hiva­talos Irodalmi közvéleményt“, de az utóbbi­val valósággal megzavarta. Viták szállingóz­tak körülötte s még vádak is, de 0 — akár hőse a betyár — csak „összevonta a szemöl­dökét“ és tovább dolgozott, mert a harma-' dik kötettel akarta igazolni hőse igazát, amely egyúttal a szegény futóbetyárok és zsellérek Igaza is lett volna, de ezt az Igaz­ságot — mint az idők folyamán annyiszor — most már végérvényesen elnyeli a Könyö- rületlenség... Móricz Zsigmond soha nem. pályázott ba- I bérokra. Népszerűsége mégis nöttön-nőtt. A * tehetségek felfedezésétől sem riadt vissza s lapiában, a „Kelet Népedben teret is adott mindannytoknak. ö volt az első úgynevezett „népi-író“ és az utóbbi időben semmi jobban el nem keserítette, mint a népi Írók egymást meg nem értése, egymáBt lebecsülése. Min­den szándékot szentnek tartott, amely a nép sorsán akart segíteni. Ezen a téren még az eszközöket sem nézte. Éppen azért vált ta­lán számára a nép megváltó ideáljává Kos­suth Lajos mellett Rózsa Sándor.. > Móricz Zsigmond nyelvezete buja volt a szó legigazibb értelmében. Buja és dús, mint a legdusabb és legbuiább tavaszi buzavetéa. Talán azért is van, hogy nem mindenki számára élvezhető a dús televényből táplál­kozó irásmüvészete s amit tett, nem minden­ki tartja művészetnek. Életművét azonban majd csak az eljövendő idő érleli meg s hullajtja el életművéből a nem időtállókat, mint. ahogyan néhány regényét már maga az alkotó Móricz Zsigmond is túlélte. De az Idő és hatalmas olvasótábora éppen azért lehet véle megelégedett, mert van mi közül válogatnia... Hiszen Móricz Zsigmond négy évtizeden keresztül nem is tett egyebet, mint szüntelenül irt és irt. Es időnként megjelent az előadó-termek dobogóin is s akkor volt csak valójában „Zsiga bá", amikor élő szó­val is mesélt. Mindig lenyűgözte hallgatósá­gát. Igaz, fiatal korában papnak készült s valóban azzá is vélt, egy' különös tudomány papjává, amely maga az Írás, az írva elbe­szélés. .. Halála hire már megborzongatta néhány­szor kivel lelkét, float végérvényesen bekö­vetkezett. Es halála hozzá illő,' kegyes és csöndes volt. Fájdalmak nélküli. Hosszú esz­méletlenségből ment át az örök eszméletlen­ségbe. így is volt ez rendjén. Bizonyára nem Is szeretett volna szenvedni, jajgatni s pa­naszkodni. Amit akart, mindeift elmondott sokezemyi regény-hőse által s amit még el szeretett volna mondani, arra még az örök­kévalóság is rövid lett volna... BIRÖ JANOS Á kolozsvári Cserkészrepülők Egyesülete méltó emléket állít a repülés magyar hősi halottainak Kolozsvár, szeptember 5. Alig néhány hete annak, hogy Kolozsváron járt TasnádJ Nagy László, a magyar sportrepülés egyik úttörője és irányítója, aki most Kormányzó Urunk vejével, Károlyi Gyula gróffal együtt halt tragikus repülőhalált. Éppen képeslapo­kat irt s azokat vitte a legközelebbi posta­ládához. amikor rábukkantunk. Tasnádi Nagy László atléta termetén ka­tonaruha feszült. Szelíd kék szemével a nagy hollóskirály szobrát, a Szent Mihály- templom égbenyuló tornyát s az ősi köveket nézte. Arcának remegése jelezte, hogy a szépségek megfogták lelkét. Vonásain, mint­ha mosoly szaladt volna végig, de szavak­kal csak azt fejezte kJ, ami betöltötte egész életét, ami a magyar repülés ügyére vonat­kozott. — Csodalatos, milyen „termi k“ viszonyok vannak Kolozsvár felett — mondotta s elné­zett messze fel a nyári ég kékségében, ahol madarak szálltak s felhők vonultak tova. — Ki tudja, az ö rendkívüli tudásával, mit látott, mit olvasott ki ezekből a titkos jelekből, de az bizonyos, hogy ha repülőtár­sai állanak mellette, értékes utalásokat és megállapításokat közölt volna velük. Min­den szava tanítás volt s minden pillanata munka. Sietett, az AERO-szövetség hatal­mas gépkocsija ott állott a járdaszélen s várakozott reá, hogy visszavigye Érdre, ahonnan negyvennyolc óra előtt egy vitor­lázó gépen indult Kolozsvárra. A Budapest—Kolozsvár távolságot vitor­lázó géppel átrepülni minden magyar repü­lőnek becsvágya. Hogyne vállalkozott volna erre a feladatra Ta»nád) Nagy László, a* or­szágnak egyedüli aranyjelvényes repülője! A feladat legnagyobb, legnehezebb problé­mája nem a távolság, hanem a Királyhágó magas csúcsain s rendkívüli légviszonyain való áthatolás megoldása. Még egy kisebb teljesitményti motorosgéppel is nagy vállal­kozás. Tasnádi Nagy László háromszor vá­gott neki ennek a feladatnak és mind a há­romszor átrepült a Királyhágón. Rajta kívül eddig ez vítorlázőrepülönek még nem sike­rült. — Ezerkétszáz méter magasságban száll­tain s a derült, felhőtlen égben Bánffyhu- nyad felett már úgy láttam, tisztán és kö­zelről a Szent Mihály-templorn tornyát — mondotta — mintha kinyújtott karommal elérhetném. Ez volt egyetlen megjegyzése. Nem akart többet magáról, élményeiről beszélni. S hoz­zám intézett búcsúszava az volt: — Arra kérlek, ne rólam, Írjál, csak az itteniekről s a magyar repülésügyröl. De ar­ról minél többet, mert megérdemli. Átrepült a Királyhágón, de nem érkezett meg á kolozsvári repülőtérre. Le kellett szállania Borsaliget határában, huszonöt ki­lométerrel távolabb, ámbár a távolságnak megfelelő messzeségben. Gépét az ottani le­venték és a csendörség segítségével szét­szedte, féléjszaka dolgozott s hajnalban egy parasztszekeren elindult Kolozsvárra. Reg­gel már korán jelentkezett Lőrinczy Zol­tánnál, az itteni cserkészrepülök parancsno­kánál és máris rohant ki a dezméri repülő­térre. Ott a legkedvezőtlenebb légköri viszo­SZÁLLÓ BUDAPEST, RAKÓCZI-UT 5 SZÁM. Fagáagas szobá't ’ 6*— P-től 12‘ P-ig Központi fekvés. * Korszerű kényelem Kétáagas szobák 9*— P-től 18'— P-ig Éttermében Veres Károly és c gány- zenekara muzsikál Elismerten kiváló Rongha. Polgári árak. nyok mellett azonnal felszállott egy „Vö­csökökéi. Leírt néhány kört, majd földes érve, közölte megfigyeléseit s utasításait a helybeli repülőkkel. Az ő végtelenül szerény, vonzó egyénisége s őszinte igaz bajtársi szeretete mély hatással volt fiatal munka­társaira, mint ahogy mindenkit elragadott, aki vele beszélt. Tőle Vsak tanulni lehetett és példát venni. A Műegyetemi Sportrepülők Egyesületének ügyvezető elnöke volt. A ma­gyar repülés ügyének szentelte életét. Elért eredményei a magyar repülés értékei. A sors súlyos csapásokkal sújtott minket ezekben a napokban. A magyar repülés ügyének erős oszlopai dőltek kJ egymásután. Vitéz nagybányai Horthy István, gróf Károlyi Gyula és Tas>- nádi Nagy László úttörő munkát végeztek a magyar repülés ügyének szolgálatában s ha­láluk mérhetetlenül nagy vesztesége a ma­gyar repülésnek. A kolozsi'árl Cserkészrepülók Egyesület® a nagy veszteség teljes átérésével és őszinte gyásszal gondol a magyar repülés hősi halottjaira. Ez a fiatal, de törekvő és szép eredményeket elért lelkes egyesület el­határozta, hogy a magyar repülés ügyének hősi halottjai emlékét megörökíti. Megfeete- tík az egyesület részére néhai vitéz nagy­bányai Horthy István Kormányzóhelyettes TJr és Károlyi Gyula gróf arcképét s azon a helyen, ahol Tasnádi Nagy László legutol­jára felszállt, márvány emléktáblát emeltet s arra rávéseti a magyar repülés hősi ha­lottjainak nevét. Ezenkívül Horthy István nevét viselő ezüstkupát készíttet, hogy azzal, mint vándordíjjal jutalmazza meg az év legnagyobb sportrepülő teljesít­ményét. Külön emlékserleget készítenek Tasnádi Nagy László nevével s azzal a Bu­dapest—kolozsvári távolságot berepülő vi­torlázó repülőt jutalmazzák meg. A dezméri repülőtéren félárbócon leng a magyar lobogó. Az oktatóig karján gyász­szalag s a fiuk szemében könny. De a lel­kekben erős akarat és elszántság izzik: szembenézni a sorssal s menni bátran to­vább azon az utón, amelyet a nagy példa­adók minden fiatal magyar repülő elé ki­jelöltek. TURAN LAJOS Nagybányán is szép eredmény- nyel folyt a meleg holmik gyűjtése Nagybánya, szeptember 5. A nagybánya' leventék, a Vöröskereszt és a bajtársi szol­gálat hölgytagjai fáradhatatlanul folytatják az országszerte megindult téliruha gyűjtését, honvédeink javára. Az első napon a kereszt­hegyi bányásznegyedet keresték fel. A sze­gény munkáscsaládok meglepő áldozatkész­séggel és lelkesedéssel adakoztak s igy az első nap váratlanul szép eredménnyel végző­dött. Összegyűlt 345 darab gyapjú ujjas, 154 pár érmelegitő, 121 gyapjutakaró, harisnyák, sálak és sok egyéb meleg holmi. A további gyűjtés a bányásznegyedben elért szép ered­mény után még nagyobb lelkesedéssel folyik. Bulgáriában az állam lefoglalja az egész fenqerifermést SZÓFIA, szept. 5. (MTI) A Ştefani Iroda jelenti: A minisztertanács határozata értel­mében az állam lefoglalja az egész Idei ten­geritermést. Uj rendelelelr a Hivatalos Lapban Budapest, szept. 5. A Hivatalos Lap va­sárnapi száma a következő rendeleteket közli: A honvédelmi miniszter rendelete a női honvédelmi munkaszervezet tagjai részére jelvények rendszeresítése tárgyában. A kormány rendelete az 1942. évi, vagy ennél régebbi termésű réti széna zár alá vétele és igénybevétele tárgyában. A közellátásügyi miniszter rendelete oz előbbi rendelet végrehajtásáról. A közellátásügyi miniszter rendelete a cukor forgalmának és fogyasztásának újabb szabályozásáról. Az iparügyi miniszter rendelete a tábls- üveg forgalmáról és felhasználásáról. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom