Keleti Ujság, 1942. szeptember (25. évfolyam, 197-221. szám)

1942-09-06 / 202. szám

éu 2 pv íüq i öiiac jcö ay vi ára / vw OUDAP33Î V. PARLAMENT EXTERN Vasárnap ............. 1942t, szeptember 6 ELŐFIZETÉSI ARAK; 1 HÓRA 2.70, NE- I GYED évre 8, FÉL ÉVRE 16, EGÉSZ I HUSZONÖTÖDIK ÉVFOLYAM, 202. S Z A M. ÉVRE 32 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- I KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG PÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. I SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. t. TELEFON ; li-08. — POSTAFIOK: 7L SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA OrvţiYÎlKfco£olc névjegye Az elmúlt napokban mély gyász és ke­mény megpróbáltatás érte a magyar nemze­tet. Még el sem múlt a keserűség bolyon­gása, még cseppet sem enyhült nagy szomo­rúságunk és fájdalmunk s máris újabb próbatétel elé állított bennünket a magyar sors: pénteken éjszaka szovjetrepülök száll­tak be magyar területre s bombákat dobtak le Budapest és több vidéki helység fölött. A bombázásnak halottjai és sebesültjei van­nak. A rombolás szelleme újra itt járt és leadta pusztulást és halált jelentő névje­gyét. Gyáva és alattomos sunyisággal lopa­kodott be a magyar ég alá ez a gálád ellen­ség s akárcsak egy évvel ezelőtt a kassal orvtámadásnál, most is a megtévesztés ál­ruhájába öltözött, hogy becstelen munkáját elvégezhesse. A Szovjet ezúttal is hü ma­radt önmagához: nyíltan, férfiasán most sem kockáztatta, meg a támadást, mert tudta, hogy a magyar éberség és a magyar felkészültség csirájában elfojtja a nyílt si­sakkal való támadást. S a szovjetbombák, amelyek magyar életeket oltottak ki, nem mások, mint névjegykártyák, amelyeken a gyáva orvgyilkosok ujjlenyomatait őrizheti meg emlékül a történelem. Felháborodással jegyezzük fel ezt az ujabh szovjetmerényletet, mély gyásszal gyászoljuk az, orvtárhndás hősi halottjait, de szilárd nyugalommal állapítjuk meg, bogy a szovjetbombázók ugyan kiolthatták védtelen és fegyvertelen polgárok életét, de semmi olyan eredményt nem érhettek cl, amely csak egy jottányival is gyöngíthetné a ma­gyar nemzet helytállását és küzdöképessé- gét. De a magyár földön eldobott vörös név­jegyek mégis figyelmeztetnek egy nagyon fontos körülményre. A háború még tart és ez a háború a mi háborúnk is. Számot kell tehát vetnünk ennek az élet-halál harcnak minden következményével s elsősorban an­nak tudatára kell ráébrednünk, hogy min­denre elszánt s eszközeiben az aljas gyáva­ságtól sem irtózó ellenséggel van dolgunk. Ez az ellenség — hiven orvgyilkos módsze­reihez — a nemzetközi hadijog szabályait ismételten felrúgva, most sem férfias nyílt­sággal indult támadásra. Úgy jött álarc­ban, a sötétség leple alatt, ahogy a megfize­tett bérgyilkosok indulnak kiszemelt áldo­zatuk megrohanására. Békés lakónegyedek, s azok között is leginkább munkásházak szenvedték el legjobban a szovjet orvtápia- dásának következményeit. A vaktában ledo­bott bombák nemcsak jelkéi>ei, hanem meg­győző bizonyítékai annak, hogy a Szovjet nem lovagias ellenfél, de sötét és alattomos ellenség, aki nem küzd, csak pusztít és rom­bol. Akárcsak a Kassa ellen intézett tava­lyi támadásnál, most is csak békés dolgo­zók s főképpen munkások sínylették meg az esztelen és elvakult gyűlölet kirobbanását. Ezek az ártatlan áldozatok s közöttük min­denekelőtt magyar munkások koronatanúi annak, hogy maga a Szovjet is csak masz­lagnak tekinti a munkások üdvét és a munka jogának szent jelszava nála csak ta­karó a civilizált világ megsemmisítésének gyalázatos szándékához. Nem uj ez a szán­dék és nem is most leplezi le igazi arcát Sztálin vörös Oroszországa. Mit várhatnak a világ dolgozói a bolsevista szekta fana­tikusaitól, ha a vörös rémuralom ír ég az orosz földmű vesosztályt is megtizedelte, majd rabszolgasorba nyomorította? Nem csodálkozunk azon, sőt egészen természetes­nek vesszük, hogy a Szovjet újabb orvtáma­dásának legelső áldozatai „proletár-testvé­rek" s abban is beszédes jelképet látunk, hogy ha katonai célpontot nem is találtak el az éjféli merénylők, holtbizonyosan kárt tettek Budapest egyik legszebb templomá­ban. A bolsevizmust a keresztény világ le­igázására szánt műszaki alkotások mellett az jellemzi legjobban, hogy saját népének is hóhéra volt, és hóhéra lesz minden olyan népnek és nemzetnek, amely nem viseli ha­lálos komolysággal és végső elhatározások­kal az európai sorsközösség kovetkezme- P.veik Nyo!c halottja és 21 sebesült]# van a magyar föld ellen intézett szovjet légitámadásnak Tüzérségi és járőrcsafározások a magyar honvédség arcvonalán Sztálingrádnál ufabb íerüleíeUet nyerteit a német csapatait Egyíplomban összeomlóit az angol páncélosok támadása Az összes indiai pártok egységesen követelik az angolok támadását A HONVÉDVEZÉRKAR FÖNÖKE szombaton adta ki 19-ik számú hivatalos jelentését és ebben beszámolt arról az igazi szovjet módszerrel végrehajtott légi orvtámadásról, amely szombatra virradó éjszaka érte Magyarország területét. Kétségtelen, hogy a szovjet hadvezető­ség tehetetlen dühében, vak bosszúból követi el ezeket a merényleteket a pol­gári lakosság élete ellen, hiszen ö maga is igen jól tudja, hogy Sztálingrád és a Kaukázus helyzetét semmiben sem köny. nyiti meg az. ha a Magyarország fölött találomra ledobott bombák templomokat pusztítanak el. Az elmúlt héten a honvédhadsereg arcvonalán viszonylagos csend voit, köl­csönös földerítő csatározások és egyes pontokon kisebb helyi jellegű vállalkozá­sok történtek. Jelentősebb harc volt a ma­gyar hadseregparancsnokság vezetése alatt küzdő egyik német egység arcvona­lán s ez is a német csapatoknak hozott újabb sikert. * SZTÁLINGRÁD VÉGZETE közeledik a betéljesülés felé. A Berlinből érkező leg­újabb jelentések szerint, a várost körül­záró német félkör egyre közelebb nyomul Sztálingrád középpontjához, úgyhogy most már valószínűleg a város belsejében foly­nak a harcok. A küzdelem nagyon kemény. Három eröditményövezétet kellett leküzde­niük a német csapatoknak. Az első övezet messze a várostól, nyolcvan kilométerre kezdődött és mintegy 20 kilométer széles­ségű volt. A második 40 kilométeres széles­ségű erőditményövezet volt a legerősebb. Ezután következett a város közvetlen .öve­zete, ismét átlagosan 20 kilométeres széles­ségben. Ennek utolsó erődítéseiért folyt még »4^^^B8HH^Hn^BHHE968ESHHBIWiAlű3B£aMSi a harc a pénteki jelentések szerint. A nő­met csapatok több makacsul védett harci állást foglaltak el és visszaverték az ellen­ség minden ellentámadását. Közben a légi­haderő állandóan folytatta a repülőterek és a közlekedési berendezések szétrombolását már a Volgától keletre. Vovjet óriási erőfeszítéseket tesz, hogy a német hadvezetőség figyelmét elterelje a déli harctérről s Kalugánál, Medinnél és Kzscvnél szünet nélkül megismétli támadá­sait. Ezek a legutóbbi órákban is eredmény­telenül omlottak vissza a német védelem ércfaláról, csak fokozzák a szovjet vér- és hadianyagveszteségét s ezzel siettetik a Iwl- sevista haderő összeomlását. A keresi szoroson áthatolt német csapa­tok elfoglalták Tamanszkája városát és ki­kötőjét 8 tovább nyomulnak előre Novorosz- szijszk felé. A novorosszijszki kikötő már valóságos, az elsüllyesztett szovjet hajók temetője. A Fekete-tengeri bolsevista hajó­hadnak ez a rendkívül fontos támaszpontja s Batumon kívül utolsó reménysége is előre­láthatólag hamarosan német kézbe kerül. * AZ EGYIPTOMI HARCTÉRRŐL a ten­gelyhatalmak jelentései még mindig csak he­lyi csatározások híreit közük. A brit csapatok pénteken reggel támadást kezdtek az arcvonal déli szakasza ellen, ennek egyetlen eredménye azonban csak az, hogy többszáz fogoly került a tengelycsapatok kezére, természetesen me­gint nem angolok, nem a brit szigetek kato­nát, hanem főleg ujzélandiak. Fogságba ke­rült az ujzélandiak hatodik daudárának pa­rancsnoka is. Közben angolszász részről diplomáciai ol­dalon folyik Egyiptom ellen a „puhító eljá- lás“. Faruk egyiptomi király pénteken dél­kemény elszántságot, hogy minden erőnk összefogásával, minden rendelkezésünkre álló eszközzel kivívjuk a győzelmet az örök ellenség fölött. A magyarság ma jobban át- érzi, mint a keleti háború eddig eltelt nap­jaiban, hogy megalkuvásnak nincs helye s a végső leszáír ilásnak be kell következnie hazánk és egész Európa biztonsága érde­kében. A péntek éjszakai szovjet légitámadásra a nemzet jelenje és jövője fölött nyitott szemmel őrködő magyar honvédség minden bizonnyal megadja azt a választ, amelyet a gyáva, sötétben és álorcában bujkáló bér­gyilkosok megérdemelnek. Ez a válasz ke­mény és könyörtelen visszavágás lesz, mert nem lehet más olyan ellenséggel szemben, aki nem tesz különbséget fegyveres arcvo­nal és békés hátországi, katona és polgár, férfi, asszony és gyenge gyermek között, mert ösztönei és szokása szerint válogatás nélkül gyilkol, rombol és (Hisztit. A magyar földnek pedig tudomásul kell vennie, hogy a háború még tartogathat szá­munkra is ilyen gálád meglepetéseket » es­eíStt fogadta Wendell Wilkiet, Roosevelt ki­küldöttjét. Wilkie kétségtelenül fenyegetése­ket és igereteket hozott. Amerika azonban messze van ... Rommel csapatai viszont Egyiptom kapuján kopogtatnak és ami a leg' csábítóbb, nem a szolgaságot, hanem a sza­badságot hozzák.-* AZ ANGOL RÁDIÓ pénteken este megle­pő félhivatalos közlést sugárzott ki — amint azt a szombat reggeli olasz íapok jelentik. Ez a közlés újból igaz* Íja, hogy milyen nagy az egyetértés az angolszász szövetség háza- táján. A londoni rádió számokkal igyeke­zett bizonyítani azt a tételt, hogy az angof hadiipari termelés még mindig felülmúlja az amerikait és ennek a termelésnek négy­ötöd részét Szovjetoroszországba, a domí­niumokba, sőt ... az Egyesült Államokba küldik. — Az amerikai hadsereget — mondotta az a fi goi rádió — jelentős mértékben angol ha­dianyaggal látják el. így például, Anglia szállította azokat a záróléggömböket, me­lyek a csendestengeri amerikai partvidéket védik. London azért tartotta szükségesnek eze­ket az adatokat megismertetni közvélemé­nyével, mert az amerikai sajtó az utóbbi időben meglehetősen lekicsinylőén nyilatko­zott az angol haditermelésről. Ez tehát a helyzet. Hol vannak az ameri­kai haditermelés Roosevelt-féle fantasztikus számai ? Anglia nem is állítja, hogy ezeket a termelési eredményeket — amiket tudni­illik Roosevelt bejelentett — eférte volna, vagy el akarná érni, a repülőgépek ét harci kocsik százezreinek előállítását, több hajó naponkénti vizrebocsátását, stb., stb. Magá­nak Londonnak kell tehát lelepleznie azt, hogy Roosevelt csak meséket mond komoly tartalom nélkül. Viszont Moszkva is fölte­ért kötelességünk minden óvintézkedést meg tenni, hogy az ellenségnek egyetlen lépése se érhessen készületlenül. A válságos hely­zetben levő ellenség leadta ugyan névjegyét a magyar földre s ez a látogatás arra int, hogy újra vértezzük fel az ország polgári életét az angolszász önzés szolgálatába álló ázsiai orvgyilkosok esetleg megismétlődő támadása ellen. A pénteki támadás áldozatait meggyá­szoljuk, a sebesültek sérüléseit bekötözzük, a romokat eltakarítjuk és újjáépítjük. Nem félünk és nem zökkenünk ki nyugalmunkból s továbbra is megőrizzük hidegvérünket. Az orvgyilkosok névjegye, amelyre ártat­lanok vére irta fel a szöveget, súrolhatott egy templomot, de nem ölhette ki népünk­től az Istenbe vetett hitet és bizalmat. Sőt, ez az újabb próbatétel is csak megerősít abban a meggyőződésünkben, hogy hős hon­védcink fegyvere a Gondviselés kegyelmétől támogatva örökre megszabaditnak bennün­ket a Kelet felöl leselkedő veszedelem fenye­getésétől. Jellemző, hogy a bolsevista repülők bom­batámadása éppen azokban az órákban kö­vetkezett be, amikor a szovjetcsapatok a leg­válságosabb helyzetben vannak a keleti hadszíntéren. A német és szövetséges csa­patok a Kaukázusban a szovjethader.í leg­fontosabb üzemanyagforrását fenyegetik, a kulcshelyzetet jelentő Sztálingrádnál meg­torpant a vörös csapatok elkeseredett ellen­állása s a keleti arcvonal többi szakaszain ércfalként veri vissza a keresztes hadjá­ratra felvonult Európa frontja a vörös rém minden támadását. S közben egyre szálla­nák a kétségbeesett S. O. S. jelek az angol­szász szövetségesek felé, hogy második arc­vonallal tehermentesítsék Sztálin kétségbe­esett helyzetét. Ezekben a válságos és sors­döntő órákban szánta el magát a Szovjet hadvezetó'sége a vesztést érző ember két­ségbeesést eláruló őrjöngésre: templomrom­bolásra és védtelen polgárok legyilkolására. A magyar nemzet elszántan néz szembe ez­zel az orvgyilkos módszerrel. Ez a légitáma­dás a magyar nép megbonthatatlan sorai­ban csak egyetlen hatást váltott ki: azt a.

Next

/
Oldalképek
Tartalom