Keleti Ujság, 1942. szeptember (25. évfolyam, 197-221. szám)

1942-09-30 / 221. szám

1942. SZEPTEMBER 30 3 „Legfőbb feladatom mindent megadni azoknak, akik odakint küzdenek" Látogatás vitéz nagybaconi Nagy Vilmos honvédelmi miniszter klotildligeti otthonában A Budapesten megjelenő „Vj Ma­gyarság" munkatársa felkereste kló- tildszigeti otthonában vitéz nagy- baczoni Nagy Vilmos vezérezredest, az uj honvédelmi minisztert és lá­togatásáról a következő tudósítás- ' * ban számolt be: Amikor itt ülök szemben Magyarország uj honvédelmi miniszterével, érzem, meny­nyire igaz legközvetlenebb barátainak meg- állapitasa: vitéz nagybaconi Nagy Vilmos vezérezredes a magyar életnek nemcsak egyik legkiválóbb, hanem egyben legközvet­lenebb egyénisége is. A vezérezredes ur egész lényéből árad az a hallatlanul meleg, baráti közvetlenség, ami érzésem szerint se­hol másutt nem volt megtalálható, csak a régi zsúp- és nádfedeles magyar kúriák kö­zött. Az a fiatal diák, aki valamikor, bá­nyamérnök édesapja otthonából, Erdély he­gyeinek tövéből elindult az élet nagy útjára, mint féltett kincset hozta magával és őrizte meg a nagybaconi Nagyok családfájának úri múltját, a magyar fajta büszkeségét és azt a rajongást, aipi ott lobogott, ott izzott mindnyájunkban a magyar haza iránt. Szereti a földet és szereti a föld népét! — ez heviti és hevitette a honvédelmi minisz­teri bársonyszék legfrissebb tulajdonosának minden ténykedését. Nem a vezérezredes ur mondja, katonakörökből tudom: vitéz nagy­baconi Nagy Vilmos különböző beosztásai­ban mindig katonáinak javát kereste és fá­radhatatlan volt abban a munkában, hogy a trianoni gúzsbakötés kínjából kiszabaduljon és megszülessen a korszerű magyar honvéd­ség. Amikor Erdély felé elindult az első had­sereg, Erdély fia, vitéz nagybaconi Nagy Vilmos hadseregparancsnok lovagolt a csa­patok élén, vezérkari törzse előtt... Hátradől a bőrfotelben, határozottan, len­dülettel beszél. Szeme szögletében állandó mosoly csillog, tekintetében ott bujkál az a kedves vidámság, meleg humor, ami annyira jellemzi öt. Mögötte egy fárasztó délelőtt, munkával, fogadásokkal, de rugalmassága most is olyan, mint hosszú órákkal ezelőtt, amikor átlépte a minisztérium küszöbét. Most, budapesti otthonának hűvösségében végigsimit homlokán és megelégedetten mé­lyebb lélegzetet vesz, hogy egy kicsit ki­fújja magát. Amikor megemlítem: tudom, hogy mielőtt bejött volna Klotildligetröl, ko­rareggel megöntözte a kertjét — jóízűen fel­nevetett: — Ki árulta el? Valóban igy van, még majdnem sötét volt, amikor kimentem, hogy Virágaim és növényeim ne vegyék észre a változást. Várták a reggeli öntözést, a fel­frissülést. .. és meg is kapták. A klotildligeti ház és kert! Talán nem kö­vetünk el semmit, ha eláruljuk: a kegyelmes ur úgy szereti klotildligeti úri házát és kert­jét, mint Jókai uj földesura szerethette az ő birtokát. Koratavasztól késő őszig minden szabadidejét ott tölti a házban, amelyet a szó valódi értelmében sajátkezüleg tervezett és a kertben, amelyet ö ültetett be gyümölcs, fákkal, virágokkal, a maga kedvére, gyönyö­rűségére. A klotildligetiek tudják, hogy az a széles szalmakalapot viselő, ingujjas féifi, aki nyesőollőval a kezében, vagy karján ko­sárral jár és munkálkodik a fák között — az nagybaconi Nagy Vilmos vezérezredes. — Tudod, — mondja nevetve, amikor fel­emlegetjük Klotildligetet, — én mindig azt szoktam mondani, ha ott keresnek, hogy a kegyelmes ur nincs itt, de a kertész szívesen fogad bármilyen ügyben. A kertész ugyanis én vagyok. Hiresek a klotildligeti udvarház almái és körtéi, akiknek pedig különösen kedveskedni akar az ajándék-gyümölccsel, azoknak a „kertész“ sajátmaga szedi le és csomagolja be kosárkákba, ládákba az ajándékot... Nincs az a fiatal diák, aki nagyobb hittel, nagyobb lelkesedéssel dolgozna lombfürészé- vel, farikcsálna cifrabotot bicskájával, mint amilyen lelkesedéssel tervezte ki, építette meg házát a vezérezredes ur. Maga csinálta meg a terveket, készítette el a beosztást es számította ki, mennyi téglára lesz majd szüksége. Amikor azután készen voltak a tervek, elkészült a ház — modellje is. Pa­pírból, verandával, terrasszal, zsalugáteres apró ablakokkal és leemelhető tetővel, hogy benézhessünk az apró szobácskákba! Szem­ben az Íróasztallal, a hatalmas könyvszek­rény tetején talált elhelyezést a klotildligeti ház modellje és mellette egy másik, tornyos épület — a templom. Ha a ház gazdája buda­pesti otthonában, Íróasztala mellett nagy munkájában meg akar egy keveset pihenni, nyilván feltekint a könyvszekrényre: maga elé varázsolhatja klotildligeti meseotlhonát, szeretettéivel együtt, a jóságos kegyelmes- asszonnyal, gyermekeivel, unokáival, akik ünnepnapéakint összegyűlnek „Klotildon“, Nagyon komolyan, á lelke mélyéről szól: — Hive vagyrok a tiszta családi életnek. Négy gyerekem, három lányom és egy had­nagyfiam van. (Felcsillan a szeme): Its há­rom unokám! A legkisebb, Sárika, éppen ma háromhetes. Ahogy elnézem, önkéntelenül is megható- dást érzek. íme, a magyar hadsereg egyik büszkesége, mellét diadalmas haditények és katonatettek érdemrendjei diszitik, a világ­háborús vaskoronarendtől kezdve a Kor­mányzó Ur több legfelsőbb elismeréséig, mennyi gondban, töprengésben volt része és mennyi vitalitás, lelkesedés hevíti! Bs ezért szeretik, ezért rajonganak érte mind­azok, akik alatta szolgáltak. Vitéz nagy­baconi Nagy Vilmos vezérezredes nem Is­meri a pózt, csak a természetességet. Őszinte és egyenes, mint amilyen őszinte és egyenes a nyárfa növése. Itt halmozódnak* íróasztalán a ma érke­zett táviratok. Kislánya szedi össze éppen a gratulációk hatalmas csomagját, teszi bele az aktatáskába, mert nem titkár in­tézkedik itt, maga a kegyelmes ur akarja mindezt végigolvasni, ezt a sok-sok öröm­teli megnyilvánulást. Amikor mondom, szeretnénk, ha a nagy nyilvánosság számára is szólna és meg­tenné első miniszteri nyilatkozatát, vitéz nagybaconi Nagy Vilmos pillanatra maga elé tekint, majd minden szót hangsúlyozva, szinte tollba mondja a következőket: — ősi magyar múltam, a fajtám és ha­zám iránti szeretet elsősorban azt mondja bennem, hogy a magyar mindenekelőtt! Meggyőződésem, hogy semmi sem lesz csak pillanatok alatt, mindennek mély gyö­kerének kell lenni és ilyen mély gyökerünk van nekünk is, magyaroknak. A fára kell gondolnom: mennyi idő telik el addig, amíg a gyökerek segítségével kiterebélyesedik, felnövekedik. Mi is igy vagyunk, gyöke­rünk mélyen ott van a mi földünkben és nem vonhatja senki kétségbe, hogy fajtán!: terebélyes fáját mi, őseink táplálták hazá­juk iránti rajongásukkal, megvédve azt minden ellenféltől! — Harminchatéves tiszti pálya van mö­göttem és ezalatt az Idő alatt megtanul­tam, hogy három olyan dolog van, ami az életben a legfontosabb: becsület, tisztesség, őszinteség. Ezt néztem a múltban és ezt fo­gom nézni a jövőben is. Eegyen előttem bármilyen feladat, vagy kérdés, amely meg­oldásra vár, sohasem a személyt nézem, hanem azt, hogy az emlitett ügyben kinek van igaza. Bárkinek bármi nem tetszik, az Miskolc, szept. 29. (MTI) Varga József, a kereskedelem- és közlekedési minisztérium vezetésével megbízott iparügyi miniszter szerdán délelőtt Diósgyőrbe érkezik. A mi­niszter személyesen tüntet ki 250 vasgyári Kolozsvár, szept. 29. Emlékezetes, hogy a kolozsvári városi vízmüvek a 900/1941 M. E. számú rendelet alapján több alkalmazottjá­nak azonnali hatállyal, felmondott. Az elbocsátott alkalmazottak közül Sztoj- kovies Emil pert indított a városi vízmüvek ellei) 6296 pengő töke és járadékai, illetőleg a vízmüvek szolgálati szabályrendeletében megállapított 10 hónapi felmondási időre járó összeg kifizetéséért. A per folyamán a felperest képviselő dr. Deutschek Géza ügyvéd azzal érvelt, hogy a 900/1941. számú rendelet nem vonatkozik a vízmüvekre, igy a szolgálati szabályzat, valamint a román munkatörvény értelmében a kétoldalú kollektiv szerződésben megálla­pított felmondási időre járó összeghez Sztoj- kovics Emiinek joga van. Az alsóbbfoku bírói fórumok részben helyt is adtak a felperes álláspontjának, amivel szemben alperes fellebbezéssel élt. A vízmü­veket képviselő dr. N. Nagy Lajos városi tiszti ügyész álláspontja szerint ugyanis eb­ben és ehhez hasonló egyéb ügyekben, igy a nem számit, hanem az. igazság számit. Bs minden jogos és fontos ügyben jöhetnek hozzám, mert a miniszter mindenkit meg­hallgat, akinek erre szüksége van! — Ami a háborús helyzetet illeti, annyit mondhatok: nem vagyok politikus, fejként nem pártpolitikus, ftn csak egy politikát ismerek: Magyarországot. A magyar ka­tona javát akarom szolgálni minden körül­mények között és mindazt, ami a katoná­val összefügg. Támogatok mindenkit, aki gyenge és aki erre a támogatásra rászorul. Meggyőződésem, hogy aki erős, az nem­csak önmagában bizhat, hanem annak több barátja is van. Ezért kívánom, hogy a ma­gyar hadsereg erős legyen és mindig erős is maradjon! Miniszteri működésem legfőbb feladata: mindent megadni azoknak, akik odakint küzdenek! — Azért vagyok itt, mert hívtak. A Kormányzó Ur kívánságának tettem eleget, amikor elfogadtam a miniszteri tárcát. Amikor a Főméltóságu Ur olyan nagy ál­dozatokat hoz a Hazáért, nekünk, kisem­bereknek Is nagy kötelességeink vannak! — A társadalom, a nagyközönség felé azt üzenem: legyen nyugalom és ne üljenek fel a rémhíreknek. Legyen már vége a „hallottad, ez és ez történt“ suttogásnak! öt perc múlva úgyis megbizonyosodik, hogy azok a bizonyos „hallottad“ emberek suttogásnak ültek fel. A társadalom higy- jen, bízzék, ne veszítse el a fejét, mert ez egyik legfőbb kötelessége. Olyanok örköd­nek felette, akikben teljes joggal megbíz­hat. Ne gondolja senki, hogy feleslegesen áldozzuk fel a drága magyar vért! Első­rendű kötelességemnek tartom, hogy mint azt a miniszterelnök ur is már kifejtette, gondoskodnunk kell a harctéren küzdők hozzátartozóiról, akik itthon vannak és kü­lönben, támogató férfikar hiányában, eset­leg nélkülözni volnának kénytelenek. Elő­döm ezt eddig sem engedte meg, én pedig a jövőben azon fogok törekedni, hogy lehe­tőleg még nagyobb segítséget nyújtsunk. Ezeket mondja a honvédelmi miniszter, komoly, értékes, súlyos mondatokat. Min­den szavában ott vibrál, hogy magyarok vagyunk, egymásra vagyunk utalva, egy­másért kell dolgoznunk, küzdenünk és egy­mást kell megvédenünk. Olyan valaki ke­rült a magyar tábornoki kar legkiválóbb- jai közül a honvédelmi miniszteri székbe, aki felé nemcsak bizalommal tekinthetünk, hanem akitől olyan biztonságot kapunk, amely minden magyarnak mélységes hitet adhat a jövő felé! UBKANY ANDRAS munkást, akik évtizedek óta állanak a vas­gyár szolgálatában. A díszokleveleken és pénzjutalmakon kívül a miniszter minden egyes munkásnak egy-cgy órát is ajándékoz. felperesre, illetőleg Kolozsvár város vízmü­veire és azoknak tisztviselőire is teljes egé­szében vonatkozik a 900/1941. M. E. számú rendelet, illetőleg annak 26. cikke'ye, mint­hogy a vízmüvek Kolozsvár város tulajdonát képezték és a város által kezelt és fenntar­tott üzem volt. E rendelet 19-ik cikkelye sze­rint pedig a jogviszony minden további kö­telezettség né kül megszűnt a vízmüvek és a kétoldali egyetemleges szerződés alapján alkalmazott tisztviselők között 1940 augusz­tus 30-án, akik — ezek szerint — csak újabb alkalmazás esetén kaphatnak járandó­ságot. A Kúria nemrégiben tartott tárgyalásán 2052/1942. számú Ítéletével a felperes kere­setét teljes egészében elutasította és az al­peres álláspontját fogadta el, amennyiben ki­mondotta Ítéletében, hogy a városi vízmüvek Kolozsvár város tulajdona volt a román meg­szállás alatt is, amelyet a város kezelt és tartott fenn, igy a vonatkozó rendelet. 26. cikkelye értelmében úgy az egész rendelet, mint annak 19, cikkelye teljes mértékben Kétszázötven hűséges vasmunkást tüntet ki Diósgyőrben Varga miniszter Döntött a Kúria a városi vízmüvek elbocsátott alkalmazottjának kártérítési ügyében Ha megtanul jól gyorsírni fl gyorsírás és gépírás: ma létkérdés; ez nem vitás. megfanit]a könnyen, játszva 3ávor Géza iskolája mátyás király-tér 27. I. em. érinti a felperest és a vízmüvek tisztviselőit. E cikkely szerint ugyanis a vizmüvek és felperes között a szolgálati viszony ipso jure megszűnt 1940 augusztus 30-án, tekintet nél­kül a szolgálati szabályzatban megállapított felmondási időre, mindössze annyi kötele­zettséggel, hogy a felperes fizetését 1941 március 31-ig folyósítani kellett. A Kúria egyben azt is kimondotta, hogy a felmondás- hó’ kifolyólag a vízmüveknek kártérítési kö­telezettsége nincsen. A kúriai döntés annál nagyobb jelentő­ségű, mert a vizmüvek ellen hasonló jogi természetű ügy van még folyamatban a ko­lozsvári törvényszék és Ítélőtábla előtt, amik­nek sorsa szintén eldőlt fenti Ítélettel. fl Duce és Ciano gróf fogadták Szabó László vezérőrnagy, távozó római magyar katonai attasét Róma, szeptember 29. (MTI) A Duce ki­hallgatáson fogadta vitéz Szabó László ve» zérömagyot, a távozó római magyar katonai attasét, akivel hosszan és szívélyesen elbe­szélgetett. Ciano gróf külügyminiszter szin­tén fogadta a magyar tábornokot, akinek tiszteletére Máriássy Zoltán quirinali ma­gyar követ adott estélyt. A Rómában tartóz­kodó vezető katonai személyiségek mind megjelentek az estélyen. fl magyar főpopokat méltatja az „Osservatore Romano“ Róma, szept. 29. Az „Osservatore Romano“ budapesti levelet közöl, amelyben megálla­pítja, hogy Glattfelder Gyulának kalocsai ér­sekké történt kinevezése a magyar katolikus társadalomban a legjobb benyomást keltette, mert az uj érsekben a magyar katolikusok az egyik legtevékenyebb magyar főpapot is­merik, aki nagy tevékenységet folytat a ka­tolikus szociális és ifjúsági mozgalmakban s különösen szervező tevékenysége és szónoki ereje közismert. A Vatikán lapja ugyanakkor megemlékszik Szmrecsányi Lajos egri ér­sekről, aki 90 éve ellenére ma is fiatalos erő­vel vezeti az egri egyházmegye ügyeit. A lap megemlíti, hogy Szmrecsányi Lajos nemcsak a legöregebb magyar pap, hanem a világ egyik legidősebb és legtiszteletreméltóbb fő­papja is. Felfedezték a „plasztikus" fényképezést Berlin, szept. 2r>-. Németországban a plasz­tikus fényképezés problémáját hosszú és fá­rasztó kísérletek után végre sikerült a gya­korlatban is megvalósítani. Azok a találmá­nyok, melyek eddig a plasztikus filmre vo­natkoztak, mind a sztereoskőpián alapultak. Ennek egy nagy hátránya volt, ugyanis a nézőknek a képek szemlélésénél egy külön­leges készüléken kellett keresztülnézni, hogy a film dombomnak látszék. Most azonban közös munkával egy messzemenő találmányt fedeztek fel, mely lehetővé teszi a plasztikus képeknek szabad szemmel való szemlélését, minden segédeszköz nélkül. Rövidesen a nagy európai kiállításokon ezen plasztikus fény­képek bemutatásra kerülnek. A kísérletek azonban tovább folynak a dombom fényké­pek munkaképessé tétele érdekében és.nincs messze már az az idő, amikor az újságokban a fényképek plasztikusan fognak megjelenni. (MNK). JÓ ÁRU ÉS JÓ HIRDETÉS AXAPJA A JÓ ÜZLETMENETNEK

Next

/
Oldalképek
Tartalom