Keleti Ujság, 1942. szeptember (25. évfolyam, 197-221. szám)

1942-09-17 / 210. szám

II J. LJ^jogwOkyjird 4 1942. SZEPTEMBER 17 A pesti filmcézárok jósoltak Nyitó József Velencében első dijat nyert havasi filmjének néhány lelkes színész, kezdő operatőr, 28 éves rendező pénz nélkül hozta létre a legnagyobb magyar filmsikert muzsikált az író mély, zengő hangja s ma­gunk előtt láttuk az erdőlő embereket, amint a hóviharban törnek előre, tapossák az utat a hóban. Aztán tovább fordult a mese. Nyirő legszebb novellái elevenedtek meg a forgató- könyvben, olyan filmszerű meglátásokban, hogy eiámuitunk. Amikor végétért a felolva­sás, sokáig hallgattunk. Végül a színész szó­lalt meg: — Jóska bátyám, ezt csak tökéletesen sza­bad megcsinálni. •— Azt tudom. Úgy is akarom. — Ki lesz a rendező-? — kezdtünk kérde­„Rettenetesen meg fognak bukni” Emlékszem, abban az időben, amikor Szőt- sék valahol a Hargita rengetegeit bújták, Kolozsváron járt az egyik legnagyobb ma­gyar filmgyártó cég teljhatalmú főnöke. Be­szélgetés közben felvetődött a Nyirö-film is. A filmcézár fölényesen mosolygott. — Dilettánsok... rettenetesen meg fognak bukni! Mindenüket ráfizetik a filmre. így nem lehet dolgozni! Hát mégis lehetett.' Feketére sülve a ha­vasi napban, egyszer csak megérkeztek Ko­lozsvárra a filmesek. Szőts arca valamivel keményebb lett a sok munkában. Aztán elő­vett egy paksamétát s mutogatni kezdte az első képeket. Csodálatosan szépek voltak. Amikor az első részleteket bemutatták Budapesten a Hunnia házivetitöjében, egy­szerre mindenki bízni kezdett az addig csak kalandos vállalkozásnak tartott Nyirő-fűin­ken. Bingerth János, a Hunnia vezérigazga­tója, biztosította a felvételek folytatásához Újabb tanúkihallgatásokat rendelt el a törvényszék egy közokfrathamisi- tással és megvesztegetéssel vádolt zsidó pékmester ügyében zősködni Éreztük, hogy egy uj magyar re­mekmű első ismerői vagyunk. — A rendezőt Szőts István, Eiámuitunk. > — Hát ez ugyan kicsodát Még a nevét sem hallottak soha. Csak nem bízza azt a nagyszerű témát egy ismeretlen kezdőre f. Nyíró kacagni kezdett. — De bizony igen. Mert ha ezt valaki, fenn a havason, székely erdőlő emberekkel meg tudja csinálni, akkor az csak az az ismeret­len fiatalember, Szőts István lehet. Emlékszem, késő éjszaka ballagtunk lefelé a színésszel az Attila-uton. Be lém karolt s nagy sóvárgás volt a hangjában, amikor meg­szólalt : — Te, ha én ezt a szerepet eljátszhatnom, tökéletesen boldog lennék! Ilyen fUmszercpet még nem írtak. Nem játszhatta el. A színész Budapestre került, nagy vállalathoz kötötte a szerződése s a szerepet, „amilyet még nem írtak“ Görbe János játszotta el s amint a Velencéből ide­érkező kritikák jelentik, rendkívüli sikert aratott. szükséges lökét s a film végre elkészülhe­tett. Ekkor már elterjedt a szakmai körök­ben is a hire annak, hogy Szötsék valami egészen különös jó dolgot csinálnak. A film muzsikáját az egyik legtehetsége­sebb fiatal magyar muzsikus, Farkas Ferenc, a kolozsvári Nemzeti Színház karigazgatója szerezte. A weimari zeneszerzökongresszus- * ról hazatérőben, ahol Magyarországot kép­viselte. nézte meg a felvételeket s hazatérve, teljesen visszavonulva, szinte légmentesen elzárva a világtól, készítette el alig néhány liét alatt a kísérőzenét. Illetékes körök vé­leménye szerint a muzsika méltó a nagy­szerű filmhez. Most aztán a szakértő uemzetközi közön­ség Velencében döntcf sikerré avatta az első erdélyi filmet s reméljük, ez az elindulás most már véglegesen eldönti az erdélyi film­gyártás vajúdó ügyét. NAGY ELEK Kolozsvár, szeptember 16. Kedden a késő éjszakai órákban a Magyar Távirati Iroda jelentése közölte, hogy a Biennale első diját Nyirő József ,JSmberek a havason“ című filmje nyerte. A Biennale, ahogy a velencei filmversenyt nevezik, minden esztendőben csatasorba állítja Európa országait, hogy a legjobb filmnek járó rendkívüli dicsőségért versenyezzenek. Ma, amikor már túl vagyunk az amerikai filmgyártás egyeduralkodásán s mindinkább a nemzeti filmművészet kialaku­lása felé haladunk, egészen természetes, hogy minden ország fokozottan jő alkotások­kal Igyekszik képviseltetni magát a nemze­tek nagy versenyében. Magyarország a Mus­solini által alapított Biennale versenyeken kezdettől fogva résztvett, ezideig nem túlsá­gosan nagy sikerrel. Egy-egy magyar film dicséretet kapott, de Velencében, ahol a vi­lág legjobb filmszakemberei és kritikusai gyülekeztek össze, mindig az volt az általá­nos vélemény, hogy a magyar filmgyártás még gyerekcipőkben jár s legfeljebb mint jóindulatú „autszájder“ szerepelhet. Megtör­tént, nem is olyan régen, hogy az egyik Biennalen egyenesen kinevette a szakmai kö­zönség a bemutatott magyar filmet. A ma­gyar filmgyártók azonban ebből sem tanul­tak. Legnagyobb részük továbbra is az üz­let- szempontot tartotta egyedül üdvözítőnek s a művészi meggondolások legfeljebb má­sod-, vagy harmadsorban jöhettek tekin­tetbe. Tartós kudarc után most végre a magyar filmművészet teljes diadalt aratott. Az „Em­berek a havason“ cimü filmnek döntő sikere volt. Elnyerte a Biennale első diját, ami azt jelenti, hogy az idei évad legértékesebb, leg- művészibb filmjének számit. Ugyanaz a kö­zönség, amely tavaly hangos nevetéssel vagy legfeljebb elnéző mosolygással szemlélte a magyar film kísérletezéseit, most elragad­tatva tapsolt s a legjobbnak, legelsőnek is­mert el egy magyar filmet. Nekünk, erdélyieknek külön büszkeség és őröm, hogy az „Emberek a havason“ nem­csak Írójának személyénél, hanem tárgyánál fogva is szorosan a ml földünkhöz tartozik. A rendező, Szőts István erdélyi ember s a színészek legnagyobb része is Erdélyt vallja hazájának. Görbe János, a film főszereplője, aki ezzel a szereppel a filmszínészek élvo­nalába futott be, a kolozsvári Nemzeti Szín­ház egyik vezető tagja és Borovszky Oszkár, aki szintén nagy szerephez jutott a filmben, szintén régi kedvence a kolozsvári közönség­nek. Bíhary József pedig maga is székely ember. A történet pedig, ami a filmvásznon lepereg, itt történik Erdélyben, a székely havasok világában. I Ismeretlenül, pénz és összeköttetés nélkül Ez a nagyszerű, immár nemzetközi elisme­réshez jutott magyar film azonban, mielőtt eljutott volna a döntő, európai sikert jelentő Biennale első dijáig, szinte elképzelhetetlen kálvárián ment keresztül. A filmszakma szinte egyöntetűen hördült fel, amikor a la­pok s elsőnek a „Keleti XJjság“, hirt adtak arról, hogy Nyirő József filmet csinál egy Ismeretlen fiatalemberrel, Szőts Istvánnal. Ismeretes, hogy ez a fiatalember, Szőts István, ismeretlenül, töke és összeköttetések nélkül kereste fél Nyirő Józsefet. Egyetlen nagyhatalmú és nagyvagyonu filmgyártó cég sem állott a háta mögött. Nyirő József en­nek ellenére bízott a fiatalember szemében égő tűzben, tehetségében és törhetetlen aka­ratában. Dolgozni kezdtek. Olyan filmet kell csinálni, amelyben nem kisminkelt színészek játszanak díszletek között, mühóban s amely­ben a vihart laboratóriumban állítják elő, hanem székely parasztok, havasi emberek igazi, hamisítatlan életét kell a filmssalagra varázsolni. Néhány heti lázas munka után elkészült a film forgatókönyve. Egy régi téli estén Egyszer, 1940 telén késő este ott ültünk Nyirő József Attita-uti villájának dolgozó- szobájában. Ott volt a kolozsvári színház ak­kori vezet őszi nesze is. aki azóta Budapestre került. Színházra, filmre terelődött a szó. Nyirő József, aki addig hallgatagon cigaret­tázott, megszólalt: — Én is filmet akarok csinálni. De valami igazit. Székely filmet. Székely, havasi embe­rekkel, fenn a Hargitán ... Felállott s keresgélni kezdett az íróasztalán. — Itt a forgatókönyv. Kedvetek volna meghallgatni? Hăţ persze, hogy volt! Erre ő föltette a pápaszeruét s, olvasni kezdett. Lélekzetvissza- fojtva, lehunyt - zemmel hallgattuk. Fülünkbe Kolozsvár, szept. 16. Közokiratharhisitás büntette és megvesztegetés vétsége miatt von­ta felelősségre a kolozsvári törvényszék Szabó András dr. elnökletével ülésező büntetőhár- mnstanáesa Rosenberg Sámuel bánffyhunyadi zsidó pékmestert, egy faszállitási üggyel kap­csol atosau. Rozenberg Sámuel 1941 junius elején 50 méter-öl fát jjásárolt a marótlakai özv. Pop Virgilné erdőségéből azzal a feltétellel, hogy a vételár mellett minden egyéb költséget is visel. Ezek szerint a köbméterenként 2.50 pengő forgalmiadó is őt terhelte vo'na. En­nek részbeni „megtakarítására“ Rozenberg Sámuel az úrbéres erdőtulajdonosok ’elnöké­nek, Popa Györgynek özv. Pop Yirgilné ré­szére kiállított 2357. számú szállítási igazol­ványát, amely — 1941. junius 5-iki kelttel — 30 köbméter fa leszállítására szólott, 1941 junius 6-ra javította ki, hogy ezáltal a sze­kerenként. járó forgalmi acló fizetésétől bizo­nyos részben mentesüljön. A szállítási igazol­vány alapján ugyanis június 5-én csak 26 köbméter fát szállíttatott e! Rozenberg Sa­mu, aki a visszamaradt 24 köbmétert a lej ja­vított igazolvánnyal akarta elhozatni s így csak ezután rótta volna le forgalmi adóját. Az erdőfelügyelőség bánffyhunyadi kiren­deltségén azonban észrevették a turpisságot, Rozenberg ugyanis azt Ígérte Csörcgi Fe­renc erdó'feliigyelőségi iroda altisztnek, hogy néhány üveg sört $zet neki, ha felettes ha­tóságánál nem tesz jelentést. A lelkiismeretes altiszt jelentése alapján Acs Ferenc főmérnök feljelentést tett özv. Pop Yirgilné ellen. A vizsgálat özvegy Popné szerepét tisztázta, mert a fa-eladásból — mint fentebb már emJitettük. — minden kö­telezettség Rozenberg Sámuelre hárult. A törvényszéki tárgyalás alkalmával Ro­zenberg Sámuel beismerte ugyan a terhére rótt bűncselekményeket, tehát a közokiratha- misitás és megvesztegetés tényét, de azt állí­totta, hogy a favásárt és a szállítással, járó ügykezelést Grünfeld Ármin bánffyhunyadi alkalmi ügynök intézte, aki a szállítási jegye­ket is kezelte. A tanúként kihallgatott Grünfeld ezzel szemben a fuvarozást végző Farkányi Ger­gelyt jelölte meg a szállítási jegyek kézelő­jéül, akinek — szerinte — a forgalmi adót is le kellett volna rónia. Számos tanút hallgattak még ki, közöttük Rozenberg Sámuel öccsét. Rozenberg Nán­dort, aki második náp bátyja helyett a fa beszállítását bonyolította le. Roseúberg Nán­dor kijelentette, hogy minden pénzt bátyja fizetett, a megbízatást azonban Grünfeldtől kapta. A törvényszék Handl Elemér dr. ügyész és Gyenge László dr. védőügyvéd előterjesztésé­re újabb tanúkihallgatásokat látott szükséges­nek és ezért a tárgyalást hivatalból kitűzen­dő határnapra elnapolta. * Az ősi szellemben kezdte meg uj tanévét a kolozsvári Zágoni Hikes Kelemen-főgimnázium Kolozsvár, szeptember 16. Főhatóságának intézkedése értelmében a Zágoni Mikes Kele­men kegyesrendi főgimnázium szerdán meg­kezdte ezidei tanévét. Az ünnepélyes évnyitót előző nap tartot­ták meg a tanintézet tágas udvarán. Ezalkalommal Kari János dr. igazgató mon­dott megnyitó beszédet s abban követendő irányelvként Erdély egykori nagy •fejedelmé­nek jelszavát: „Arte et Marte“ állította. Az iskola nyolc osztályába eddig beiratko­zott növendékek létszáma 550, valamivel több, mint az elmúlt évben. Ez a szám ter­mészetesen csak a rendes tanulókra vonat­kozik. A magántanulók beiratása, akiknek száma szintén jelentős, csak ezután törté­nik meg. A tanulótétszám különösen a párhuzamo­san megnyílt, tehát két első és két második osztályban igen népes. Az intézetet fenn­tartó Egyházmegyei Tanács jóvoltából szép­számmal vannak olyan szegény és tehetségen falusi tanulók, akik ösztöndíj adományokban részesülnek. A tanmenetben ezidén több újítás történt, így a mindennapi félórás torna, melyet min­dig a harmadik tanítási óra után tartanak, mégpedig valamennyi osztály együttesen. Szép időben az Egyetem-utcának az iskola előtti terén folyik le ez a látványnak is gyö­nyörködtető tornaóra. Éppen ezért — rend­őri intézkedés szerint — 11 órától kezdődő- leg ezen a helyen minden kocsi- és kerékpár­forgalom szünetel. A vallás- és közoktatásügyi miniszter ren­deleté értelmében a középiskolák leventeok­tatása egészen külön történik. Az oktatást délutánonként teljesen az intézet tanári kara végzi. Ujitás az is, hogy az ötödik osztályban a tanulók maguk választják ki valamelyik kötelező modern nyelvet az előirt francia és olasz közül. A mai idők szellemének megér­tésére vall, hogy már tizenötön jelentkeztek as olasz nyelv tanulására. Uj tantárgy lesz a középiskolákban a hon­védelmi ismeretek tanítása is, melyeket heti egy órában ismertetnek osztályonként. Az elmúlt nyár folyamán ismét nagyobb szabású tatarozási munkálatokat végeztek az iskola épületén. Ennek során különösen a díszterem és a rajzterem alakult át elő­nyösen. Egyben átrakatták az összes kály­hákat is Harthmudt-rendszerre, ami a fűtő­anyag jelentős megtakarítását eredményezi. Ennek a mai időkben nagy jelentősége van. A szükséges követelményeknek megfele­lően kiépítették az iskola légoltalmi óvóhe­lyét, amely most már — szükség esetén —• a tanintézet összes növendékeit és teljes ta­nári karát befogadni képes. Ünn<?oé!yesen nyifoffa meg üzletét Bjrtalis István kolozsvári szabómester Kolozsvár, szept. 16 A felszab a Julás óta egyre-másra uj keresztény vállalkozá­sok születnek, uj üzle rk nyílnak Kolozs­vár utcáin s kevés üzlet kivételével keresz­tény kézbe kerültek a Mátyás klráJy-tér és a belváros más fontos útvonalainak üzlet- helyiségei is. Az uj üzletek és vállalkozá­sok mellett életképesebbé terebélyesedtek az eddigi üzletek is. Ilyen régi — de uj útra induló üzlet az Egyetem-utcában Bártan* István polgári és egye: mha mérték utáni szabósága, készruha üzlete és szövetrak­tára is. A fiatal, de ék munkás ember 1931-ben nyitott önálló üzletet s egy évti­zed alatt a város közgv daságának egyik tényezője, szakmájának pedig megbeccült tagja lett. Baríalis István szerdán délelőtt nyitotta meg szép ünnepséggel uj ké^z- ruha és szövetáru üzletét az Egyetem­utcában. Bartalis készruha-tíüstének nagy és első­rendű választéka leheNVé teszi, hogy a sze- rényfizetésü tisztviselők fit munkások Is jól és olcsón öltözködhessetek A megnyitó ünnepségen jelen voltak az egyház, az iparhatóság, a Baross Szövet­ség, a királyi ügyész-ég képviselői is. Ko­lozsvár város iparhatósága és az ipartestü­let nevében Grucza Lipót városi tanácsnok bejelentette az egybegyűltek előtt, hogy a hatóságok megvizsgáltak Bartalis uj vál­lalkozásának minden körülményeit s azt a. törvény előírásának mb.it’enben megf’'eb­nek találták, örömét íe'czte ki ezért hogy Bartalis ma 14 magyar családnak tud üzletével kenyeret hi-‘«i.-i1ani. Ezután Vá­sárhelyi János reform--tus püspök állód a meg az uj keresztény imgyar vállalkozást, majd Demeter Ferenc ipartestületi elnök az ipartestület és kézviüi es iparosok nevér ben köszöntötte elismerő szavakkal az uj vállalkozást. Az üzlet Ízléses, szakszerű berendezését Török István asztalosmester készítette. Szőts István kálváriája Nehány nap múlva aztán megismerkedtünk az ismeretlen fiatalemberrel, Szőts Istvánnal. Huszonnyolcéves, gyermekképü fiú, aki örök­ké mosolygott s csak a szeméből sugárzott valami elszánt akarat. Első találkozásunkkor hajnalig mesélt arról, hogy mit akar. — Nem kell nekem, csak nehány színész. Utálom a sztárokat. Majd összeválogatom azokat, akikre szükségem van. Aztán felme­gyünk a havasra s kivárjuk a napsütést, a hóvihart, a zivatart. Havasi emberek, a tér messet, a hegyek, a fák, a szél... ezek lesznek az igazi főszereplők. Beszélt arról, hogy Pesten nem leliet igazi filmet csinálni, mert a gyártók mindig esak ‘ az üzletre gondolnak s reszketnek minden uj művészi kísérlettől. Megkeményedett az arca. — Mégis megcsináljuk. Tudom, hogy jó az amit akarok s ha beledöglöm, akkor is megcsinálom. Aztán megkezdődött Szőts István kálváriá­ja. Hónapokon át hiába kilincselt tőkéért. A pénzemberek kinevették. — Cayan Szőts ur, hogy is gondol ilyet! Havasi film. Hagyja ezeket a fantazmagó­riákat. Különben is maga még kezdő. Inkább álljon be valaki mellé tanulni. Nyirő József és Szőts István azonban nem nyugodtak. Valahogy összehozták a pénzt, amivel meg lehetett kezdeni a munkát. A kis karaván, csupa fiatalember, lelkes színészek, kezdő operatőr, élén egy 28 éves fiatalem­berrel, Szőts Istvánnal, nekivágott a székely havasoknak. Ott. ültek hónapokon ál s lesték az időt. Hegyet másztak, dideregtek a tél­ben, gyakran csak nyaktörő hegymászómutat­ványok után jutottak el a felvétel színhelyé­re. Majdnem mindennap hajnali kettőkor keltek, hogy elcsípjék a napfelkeltét, a reg­geli derengést. Közben lassan készült a film. A pesti filmkörök ezalatt enyhe gúnnyal beszéltek a „hóbortos Szőtsről és sajnálták „szegény Nyírét“, aki bódult neki. Hiába duruzsoltak, az író rendületlenül kitartott a fiatalember mellett s a végén neki lett igaza.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom