Keleti Ujság, 1942. augusztus (25. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-18 / 186. szám

1942. AUGUSZTUS IS Sűs^BwítrsjíG Meggyilkolták a rloi argentin légügyi attasé feleségét és leányát Buenos Ayres, augusztus 17. (MTI.) A Német Távirati Iroda jelenti: Rio de Janeiroban, Brazilia fővárosában nemrégiben gyilkolták meg Gay alezre lest, Argentína brazíliai katonai attaséját. A gyilkosság körülményeit még nem sikerült megállapítani s máris újabb esemény tartja izgalomban az argentin közvéleményt. Rio de Janeiro tengerpartján megtalálták Sola, argentin légügyi attasé feleségének és 12 éves leányának holttestét. Sola maga nem tartózkodott Rióban, mert augusztus 12-én Buenos Ayresbe ir.dult. A rioi argen­tin diplomáciai karban rövid Időn belül tör. tént második rejtélyes gyilkosság mély be­nyomást keltett. \ Lülőnbség : 22 év alatt 25.000, húsz hónap alatt 1,873.000 pengő! Nagyvárad, augusztus 17. (MTI) A nép­egészségügyi és munkásvédelmi szövetség háromnapos előadássorozata vasárnap feje­ződött be a városháza nagytermében. Körül­belül 120 főnyi hallgató előtt folyt le az ér­dekes előadássorozat, amelynek előadói és hallgatói közül többen a fővárosból érkeztek ide. Nyári Miklós dr., a szövetség igazgatója nyitotta meg az előadássorozatot, majd Sa­lamon Géza székesfővárosi tanácsnok a kor­szerű munkásvédelemről beszélt. Egyben be­jelentette, hogy az előadássorozatokat a kö­zeljövőben a volt megszállt területen rende­zik. Soós István dr. polgármester ismertette Nagyvárad város helyzetét a 22 éves meg­szállás Idején. Megemlítette, hogy ez alatt összesen 25.000 pengőt fordítottak a költség- vetésben szociális célokra, míg a felszabadu­lás óta eltelt 20 hónap alatt 1.873.000 pen­gőt. Hlatky Endre dr. nagyváradi főispán igen érdekes emlékezésében számolt be Nagyvárad három bukásáról — tatárjárás, török uralom, román megszállás — és. há­rom feltámadásáról. Rosta János dr. székes­fővárosi tanácsnok a korszerű népélelmezés- röl, Körber Henrik ercsi cukorgyári igazgató pedig a gyári muhkások szociális helyzetéről értekezett. A kétfős adóztatás kiküszöbölése mellett foglalt állást az Erdélyrészi Gazdasági Tanács Eredményesen folyik az erdélyi gazdasági élei újjáépítése Marosvásárhely, augusztus 17. Annak a kiterjedt és eredményteljes tevékenységnek során, amelyet az Erdélyrészi Gazdasági Ta­nács folytat immár a második esztendeje annak érdekében, hogy azokat a mulasztá­sokat, amelyek Erdély gazdasági életét év­tizedekre megnyomorították a mindörökre letűnt uralom '-"V gazdálkodása következ­tében, a magyar kormányzat hatalmas áldo­zatokkal mielőbb jóvá tehesse, — újabb lé­pést jelent a Tanács ülése, melyet Béldi Kál­mán grof elnöklete mellett Marosvásárhelyen a Székelyföld gazdasági vezetőinek nagy ér­deklődése mellett tartott. A Tanács, mint a kormány véleményező és javaslattevő legfőbb erdélyrészi gazdasági szerve, ezúttal is a ha­zatért részeknek az anyaország gazdasági éxetáramába való legteljesebb bekapcsoló­dása érdekében vette sorra Erdély időszerű gazdasági kérdéseit és kívánságait, amelyek­nek seregszemléje során elhatározta, hogy az erdélyi beruházási, korszerűsítési és ön- állósilási hitel-akciók további kiszélesítését, a keresztény magyar kereskedelem, ipar és vállalkozás megerősítését célzó újabb ja­vaslatokat terjeszt a kormány elé. Udvarhely vármegyének az ország vasút­hálózatába való mielőbbi bekapcsolását a Tanács a fennálló háborús nehézségek elle­nére is, a kormány messzimenő és rendkívüli áldozatkészségének ismeretében szorgal­mazza,. A székely falvak háziipari anyagszükség­letének további javítása, valamint a termelés fokozása céljából az erdélyi lenrostfeldolgozó üzemeket kötelezni fogják, hogy lenfonalat telítsenek vissza, megfelelő arányban a ros­tos ipari növénytermelőknek, mint ahogyan e rendszer a cukorgyártással kapcsolatosan bevált. Az Ermellék, a felső Marosvölgye, továbbá az Olt vidékének árterületein már eddig is nagy kiterjedésű humuszt sikerült a folyószabályozásokkal a magyar őstermelés munkájába áüitani: az erre vonatkozó to­vábbi kívánságokat a Tanács a jövőre nézve Is teljes mértékben magáévá tette. A továbbiak során a Tanács a hazai adó­rendszerre való áttéréssel kapcsolatos jelen­ségeket vizsgálta meg tüzetesen és megálla­pította, hogy egy es adófajtákban mutatkozó kettős adóztatás kiküszöbölésére hivja fel az illetékes pénzügyi kormányszervek figyel­mét. E jelenségek oka az, hogy a román adó­rendszer minden év április 1-éig tartott, mig a hazai rendszer újra érvénybe lépett, a régi rendszer alapján kivetett negyedik évnegyed összeesett a magyar rendszer évnegyedével és a közteherkötelezettségek esetében az első három hónap ötödik adózási évnegyedként jelentkezett. A Tanács az egykori „nemzet- védelmi adó“ esetével kapcsolatosan hivja fel a tennivalókra az illetékesek figyelmét. Ugyanekkor, ugyancsak az uralomváltozás­sal kapcsolatos 1440./1941. M. E. számú ren­delet egyes intézkedéseinek a gyakorlat so­rán kialakult szempontoknak megfelelő, újabb módosítását hozza javaslatba a Ta­nács, mely hívatva lesz még jobban kihang­súlyozni az intézkedés nemzetgazdasági cél-' kitűzéseit. A Tanába egyébként, bizonyos külföldi hír­veréssel kapcsolatban éppen a székely fővá­rosban büszke örömmel állapította meg, hogy a kormány' megértése és rendkívüli ál­dozatkészsége foly tán a kifosztott erdélyi gazdasági élet újjáépítése és az ország többi részeivel való szerves eggyéválásának mun­kája magyar hivatástudattól áthatnt.tan a legjobb eredményességgel folyik. Ezt az or- szágépltö magyar munkát a íegagyafurtabb hírveréssel sem lehet meggátolni abban, hogy minél teljesebben, mielőbb betöltse a maga feladatait a magyar szent korona megújult ragyogásában. Kolozsvári élefuntak Kalo a vár, augusztus 17. Vasárnap reggel, a korai órákban a Számos-gáthoz kirándulók arra lettek figyelmesek, hogy egy falusi öl­tözetű fiatal nő fel és alá sétái izgatottan a Szamos partján, majd egy óvatlan pillanat­ban az esőzéstől megduzzadt folyóba veti, magát. Néhány fürdőruhás kiránduló a vízbe vetette magát, hogy kimentse a habokból az úszni nem tudó falusi nőt, aki az alámerülés­sel küzködött. A szerencsétlen teremtés segély- kiáltásaira végűiig a közelben álló rendőr- őrszem rohant, a helyszínre. Ruhástól a ful­dokló nő után vetette magát és élete kockáz­tatása árán kivonszolta a partra. A már esz­méletlen állapotban levő lányt megpróbálták magához téríteni, amikor azonban látták, hogy minden éleszt-getési kísérlet sikertelen, értesítették a mentőket is. A mentők rövid idő alatt megérkeztek. A lányon elsősegély- nyújtási kísérletet alkalmaztak, ami sikerrel is járt. Amikor magához tért, elmondotta, hogy Filimon Katalinnak hívják, 20 éves és a Horthy M.ikiós-utca 20. szám alatt lakik, mint cseléd. Öngyilkossági szándékkal ugrott a Szamosba, mert úszni nem■ tud s ,,remélte“, hogy halálát is leli. Állapota nagyon súlyos volt s igy a mentők beszállították a klinikára. Öngyilkosságának okát nem volt hajlandó el­árulni s így arra csak majd rendőri vizsgálat dérit fényt. Vasárnap még két másik helyre is kihívták a mentőket. A Fellegvári-utró! a Szamosba vetette magát Friedmann Katalin 24 éves, Király-utca 67. szám alatti lakos. A járóke­lők közül egy férfi ruhástól nyomban utána- ugrott, hogy kimentse, de csak nagy nehéz­ségek árán sikerült partra vonszolnia, mert az öngyilkosjelölt mindenképpen a vízbe akarta ölni magát. A mantők elsősegély-nvu)» tás után a klinikára szállították. Öngyilkos- sági kísérletének oka ismeretlen. Alighogy elvégezték a mentők munkájukat, máris újabb öngyilkossági esethez hívták őket. Hantig Tibor Tordai-ut 10. szám alatti lakos balkarján felvágta-az ereket. Időköz­ben azonban meggondolta a dolgot és segit- ségért kiáltozott. A szomszédok feltörték » bezárt ajtót s értesítették a mentőket is. Har- tig állapota nem életveszélyes. Az öngyilkos- sági kisérjetek ügyében megindult a nyo­mozás, Anlal Isi van: ^ „Szent kötelességünk, hogy a nagy világban szétszóródott testvérein­ket leikutassuk és hazahozzuk Budapest, augusztus 17. (MOT.) A Ma­gyarok Világszövetsége Nagy-Boldogasz- szony napján Julianus barát szobránál em­lékünnepséget rendezett. Megjelent Anta» István dr. nemzetvédelmi miniszter is. Az ünnepséget vitéz Tors Tibor képviselőházi alelnök, a Magyarok Világszövetségének társelnöke nyitotta meg. Az ünnepségről hó­doló táviratot intéztek a Kormányzó Úrhoz. Antal István miniszter mondotta az ünnepi beszédet: — A magyar nemzet résztvesz az uj Eu­rópáért folyó mérkőzésben — mondotta töb­bek között. Nem támadó, de védekező har­cot folytatunk. Nem törekszünk hódításra, egyedül honi földünk népét, nemzetünk életjogát és értékeinket akarjuk védeni és biztosítani, mindazt, amit a nyugati hatal­mak 1918 óta megtagadtak tőlünk. — Abban a biztos meggyőződésben hozzuk meg áldozatainkat azoknak a hatalmaknak oldalán, kik hasonló elesettségükben a pár­tunkra állottak, hogy ki fogjuk vívni a győ­zelmes békét. Hisszük, bogy a bébe uj kor­szakában kialakuló uj Európában ősi jo­gaink teljességében visszük előbbre hazánk boldogulását. Az ősi magyar hazában uj ma­gyar hazát akarunk teremteni. Az ősi ha­gyományok szellemében valósítjuk meg a magyar faj valamennyi most jelentkező kérdését. Az uj magyar hazában nemcsak a magunk jövőjét akarjuk biztosítani, ha­lomi annak a sok-sok százezer magyar test­vérünknek jövőjét is, akik a nemzet sok év­százados megpróbáltatásaiban, sorsuk ram- tohasága miatt az országból kivándorolni kényszerültek. — Csak annak a nemzetnek van jövője, amely nem engedi gondozatlanul szétszó­ródni fiait a világban, hanem állandóan fenntartja velük a kapcsolatot és őrzi ben­nük a lelki közösséget. Ha van nemzet, amely egyetlen fiának erejét sem nélkülöz­heti, az bizonyára a magyar. Szent kötelességünk, magyar köteles­ség, hogy szétszóródott testvéreinket odakint a nagy világban felkutassuk és ha lehetséges, valamennyiüket vissza­vezessük a történelmi hazába. E cél elérése érdekében ipari és mezőgaz­dasági életünk minden szervezőerejét latba- vetjük és feltárjuk mindazokat a lehetősé­geket., amelyek az örömteljes és jobb jöven­dővel biztató visszatérésre vezetnek. Ne fe­lejtsük el tehát egy pillanatra sem, hogy ha­zánk területén kívül még él egy magyar nemzet, amely elszakít hatatlanul hozzánk tartozik, amelynek védelmet kell nyuita- nunk, hogy megőrizzék szivükben az együvé, tartozás érzését. Az ünnepség Tors Tibor záröszavaival ért véget. Országzá szlót avattak a Temesvár­ról elszármazott magyarok Budapest, augusztus 17. A Magyar Or­szágos Tudósitó jelenti: A Temes-megyéből és Temesvárról szár­mazó régebbi, valamint újabban áttelepített és elszármazott magyarok ezrei vonultak fel vasárnap az ereklyés országzászlóhoz, hogy zászlót bontsanak. Ennek kifejezésére ország- zászló-lobogót készítettek. A beiktató ün­nepségen a déli őrségváltás után Pusztay- Popovics János mondott beszédet az egyesü­let szakosztálya nevében. Az ereklyés or­szágzászló nagybizottsága nevében dr. vitéz Horvát Béla tanácstag köszöntötte a temes- megyeieket és temesváriakat. Qótvák a Széni Mihá'y-fewploiM tetején Hétfőn, az esthajnali órákban fáradt vándorok —— gólyák — érkeztek az ősi városba. Nem jöttek útlevéllel, vagy az idegenforgalmi szervek utján, hanem ösztöneik titokzatos parancsait kövefve, útnak indultak a vérben és a gránátok felhőjében fürdő melegebb vidékek felé — valahová a Nílus forró leheletü vidé­kére. Ki tudná megmondani honnét jöttek, melyik országnak lakói voltak ed'Ug, mígnem ilyen korán, hiszen még csak augusztus közepén járunk, elbúcsúztak állandó lakóhelyüktől. , Akik hétfőn este 8 óra tájban a f dé­ren sétáltak, szemtanúi lehettek ennek a rendkívüli és még sohasem látott gólya- vizitnek. Lehettek vagy negyvenen. A fáradt vándorok a Szent Mihály-tem. plom tetőzetére telepedtek és mint va lami mélabus marabu-tábor, csőrüket le­ejtve, szinte köbedernedten üldögéltek a tető peremén. Néhány felröpült a torony cirádáira és ott keresett magának pihe nőt. ~ A szentistváni Magyarország sokmil- liő tiszta magyarjának egységes akaratával vállalunk minden szenvedést, — mondotta — minden átmeneti nehézséget, magánéletünk megszorításait, az élelmezési előírásokat, a sorbanállást, mert minden semmiség honvéd­ségünk áldozatához és a magyar jövő bol­dogságához képest. Kormányzó Urunk ren­delkezése szent előttünk, ö a mi legfőbb biz­tosítékunk jövőnk nagyságára. Majd az uj lobogót a Hiszekegy hangjai mellett a Szabadság-téri ereklyés ország­zászló főárbocára vonták fel. Augusztus van és már elmennek a. gó­lyák ... Azt mondják, korán jön az ősz és hosszú, nehéz, hideg télre számítha­tunk. Elindultak a gólyák. Talán a fecskék is készülődnek már, aztán megkezdődik a darvak húzása is. Még ugyan nyár van, de jó lesz gondoskodni a téli idők­ről. Ezt üzenik a menekülő gólyák. Mintha ők is figyelmeztetnének, hogy törődjünk honvédfiainkkal, akiknek szembe kell nézniök azzal a téllel, amely elöl ők elmenekültek. Meţţl&alf Tülueer lóriik be(ü(|yminís2ier Ankara, augusztus 17. (MTI) Mint az ankarai rádió jelenti, Tükzer török belügy­miniszter meghalt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom