Keleti Ujság, 1942. július (25. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-12 / 156. szám

2^2. J V £ I V S 12 .-v A. MÁRCIUS —* Az érdiéiül magyar egyelem! ifjúság szava — A kolozsvári Ferenc József Tudomány- egyetem diákjai nemrégiben „Március" cim alatt terjedelmes röpiratot adtak ki, Derzsi Sándor, Kolosy Márton és l óri nézi László szerkesztésében. A napilapformátumban, .16 lapon kiadott röpirat drámai erejű vallomás az egyetemi ifjúság legközvetlenebb pro­blémáiról. Drámai erejű ez a vallomástétel, mert őszinteségét és szókimondását igen mélyen átérzett lelkiismeret-vizsgálat előzte meg. A röpirat minden sora gyötrelmes tépelödésből született s tiszteletreméltó az a nyiltság, amellyel az erdélyi magyar egye­temi ifjúság szellemi vezetői meglátják a maguk helyzetét, a maguk problémáit. Tisz­teletet és megbecsülést parancsol szavuk még inkább azért, mert nemcsak meglátták helyüket és kérdéseiket, de problémáik végső következtetéseit is olyan egészséges, tisztultahb szellem jegyében vonták le, ami­lyen szellemre, létekre a jövendő magyar életnek szüksége van. „Hiszünk abban a népben, amely minket adott és amelynek ml mindent adni akarunk, mert S a megújulás, ő a jövő és akarjuk, hogy ur legyen azon a földön, amelyet meg­szerzett, megvédett és megdolgozott... Valóságként hirdetjük, hogy osztályokat nem ismerünk a magyar társadalomban, hanem csak munkás rendeket, amelyet a lélek*és a tudat fűz össze ... Ragaszkodunk ■hagyományainkhoz, melyek népünket óvták és megtartották, de, csak azokhoz, melyek magyar gyökérből fakadtak“ —- olvassuk a röpirat első oldalát kitöltő hitvallásszerü programban. Megértjük ennek a fogadalomtételnek ra­jongó elszántságát. Az erdélyi egyetemi ifjú­ság igen tekintélyes hányada a kisebbségi sors komor légkörében kezdte meg tanulmá­nyait. S nagyon jól emlékezünk arra, hogy az erdélyi magyar egyetemi hallgató az Alma Mater falai között eltöltendő időt nem­csak biflázási és oklevélszerzési alkalomnak tekintette, hanem olyan lehetőségnek is, amelyben a kisebbségi sors nyűgeit egyre nehezebben hordó erdélyi magyar nép javára is munkálkodhatott. Ez a fiatalság a maga egyéni és népi problémáit a legsötétebb árnyékban kezdte megismerni s mert meg­ismerte és minden nehézségek közepette is felismerte s igyekezett betölteni hivatás- tudata parancsát, nagyon is magától érte­tődő, hogy ma, a szabad magyar élet munka­területein még fokozottabban szeretné Mén- dűlő erőit és képességeit Erdély és az egye­temes magyar élet javára hasznosítani. Minket, idősebbeket, valósággal lenyűgöz a hitnek, nemes szándéknak ily egyöntetű és gerinces fogadalomtétele, aminöt a „Már­cius“ minden lapja elénk tár. Lőrinczl László Írja „Keresztmetszet“ cimü tanulmányában: „Mi nagyobb feladatokat vállaltunk ma­gunkra, mint amilyeneket ma ránkbiznak. Vallom itt is, hogy Erdély ujjáépitésenen az ifjúság szellemi ereje nincs eléggé felhasz­nálva. Másképpen is néznek ma rája. Egyet­len minősítésünk az élet volt, amelyet munka töltött ki“. Lőrinczi László ezután azt állapítja meg, hogy a kolozsvári egyetem két utolsó éve azoknak kedvezett, akik „gyorsan tudtán alkalmazkodni“. A stréberek hadára céloz, akik ki is használták a kínálkozó alkalmat, hogy érvényesüljenek. De Dányi Károly „Diákszövetségünk munkaközösségei“ c. beszámolójában már hadat üzen a stréberek hadának. „Nem akarok senkit sem vádolni, de ön­kéntelenül Is eszembe jut, hogy ezek a munkakerülő kezek milyen igyekezettel nyújtják a kérvényeket, amikor ... segély van kilátásban. Szánandó ifjúság! Mennyire csalódni fognak ők a jövő tanévben, amikor nem részesülnek segélyekben! Ugyanis el­jutottunk már odáig, hogy a Diákvédö Hiva­tal csak azokat fogja segélyben részesíteni, akik igazolják, hogy dolgoztak a közös­ségért. A cselekvésnek, munkának, még pedig a népért, a közösségért végzendő hasznos munkának vágya Parajdi Incze Lajos cikké­ben igy jut megfogalmazáshoz: „Számunkra már csupán egy lehetőség maradt: a magyar munka; mi még a halál árán sem tudunk kitérni előle. Politikában, irodalomban és művészetben Is csak egy ut van, a magyar; a másikon nem járhatunk“. így legyen! Am találunk a „Március“ hasábjain olyan megnyilatkozásokat is, amelyeket nem ér­tünk meg. Nem értjük meg azért, mert való­ban: nincs más útja a mai magyar szellemi élet legifjabb nemzedékének, mint a munka, a magyar munka. S ennek a munkának két feltétele van. A tanulmányok becsületes és eredményes elvégzése mindenekelőtt. A jö­vendő Magyarországnak rengeteg szakember­re van szüksége minden munkaterületen. Az eredményes tanulás mellett ott varrnak az egyetemi ifjúság munkaközösségeinek nagy lehetőségeket kínáló területei. Elsősorban itt kell elvégezni a köteleségeket, ezen a két vonalon. A magyarság megváltása elsősor­ban önmagunkon kezdődik. A „Március“ hitvallása akkor ’lesz éltető és cselekvő hatóerő, ha a mai egyetemi ifjúság a ma­gyarság jövőjébe vetett nagy hitét és lelke­sedését egyénenként teszi próbára a fegyel­mezett és eredményes munkában. A magyar­ság megváltásának vágya „•— ott bujkál e szép és felemelő gondolat majd minden Írás sorai között — azonban nem nőhet elébe és fölébe a közvetlenebb tennivalóknak. A fia­tal lélekben megcsillanó nagy eszméknek ki kell kristályosodniok, meg kel! émtök. Vagy kenyér-e a keletien, sületlen kenyér? A „Március“ első száma nem ok nélkül utal egyik terjedelmes tanulmányában a román egyetemi ifjúságtól kiindult légionárius moz­galom kudarcára. A helyesen értelmezett eszmei kiindulás tehát a mi fiatalságunk számára az volna, hogy eszményeit egy szebb jövendő tágasabb láthatárához igazítsa és tartson távol magától mindent, amlneit politika a neve. A politika perchez és szemé­lyekhez kötött valami, de a jövendő, a magyar jövendő végtelenül nagy folyamat, amelyben mindenkor derék, helytálló embe­rek kellenek. Éppen ezért kissé veszélyesnek látjuk hogy Marosi Péter cikkében a szellemi em­ber számára azt a jelszószerü parancsot adja, hogy „ki a középosztályból“... Annak a valaminek, amit ma középosztálynak tu­dunk, épp eléggé ismerjük minden tulajdon­ságát. A rosszat is, de a jót is. Csak fiatalos hévvel és rajongással képzelhető el, hogy jobb középosztály marad meg a magyar életben, ha a szellemi ember kivonul belőle. Hová vonul és mit tesz majd kivonulása után? Én inkább azt mondanám: népből jött JBkjwITMaía fiatal, friss és töretlen erkölcsű szellemisé« gek mentői nagyobb számban vonuljanak be a magyar középosztályba. A magyar jövendő egyik igen fontos feladata az, hogy a közép- osztály határvonalait felfelé és lefelé egy­aránt kitoljuk. Nem dezertálni kell ebből aa osztályból, hanem a feltörő népi erők leg­jobbjaival benne végrehajtani azt az uj hon­foglalást, amelyben egyre több és több magyar válik polgárrá szellemi, társadalmi és gazdasági vonalon gyaránt. örömmel állapítjuk meg, hogy a „Már­cius“, mint az erdélyi magyar egyetemi ifjú­ság szava, a magyarság hősi életszemléle­tét és eszményeit tudatosan vállalta. Ép­pen ezért várjuk kíváncsian, hogy a moirt megadott program miként valósul meg „az ifjúság szellemi alkotó munkájában. A hit­vallás, az álláspont, a cél és a szükségé hit, kedv, tetterő már megnyilatkozott s' most csak az következik, hogy az ifjúság hősi életszemlélete, hivatásutudata tárja fel, mutassa meg a benne rejlő szellemi értéke­ket. Szeretnök remélni, hogy a „Március“ kö­vetkező számai már a kijelölt program je­gyében született szellemi alkotások egész se­regét, az ifjúsági munkaközösségek életének szép eredményeivel örvendeztetnek meg. A hősi életszemléletnek egyetlen parancsa van: Dolgozni és engedelmeskedni! Ez a közkatonák sorsa és dicsősége. A parancs betöltésének mikéntjén dől el, hogy Erdély magyar ifjúsága hogyan és mennyit használhat a legszentebb közösség­nek: a magyarságnak.., - , * —h—----------------—-------------------­Nagyszabású „Magyar Nap”»ot rendeznek ma Kovásznán Kovászna, július 11. Megirtuk már, hogy Kovászna község lelkes és áldozatkész ma­gyarságának vezetősége julius 12-én, vasár­nap Magyar Napot rendez Kovásznán. Az egész napra terjedő ünnepség előkészítésére nagyszabású tervezetet dolgoztak ki. Sepsi- szentgyörgyröl és számos közeU községből társasgépkocsik szállítják Kovásznára az érdeklődőket. A délelőtti műsor egyik ki­emelkedő pontja Kelemen Zoltán dr.-nak, az Erdélyi Párt orbai járási elnökének beszéde a Magyar Nap jelentőségéről. Az uj európai közszellemet Újlaki János plébános ismer­teti. Az uj magyar korszellemről Havadtői Sándor református lelkész tart előadást. Dél­ben bátyus ebéd lesz kint az erdőben. Dél­után 3 órakor a Bojtos-kutnál szabadtéri előadást rendeznek. A kovásznai Magyar Napot műsoros estély fejezi be­Alis. o ny nap még soha szebben nem vérezett be fákat, ma sírni volna kedvem. Sem húgom, sem anyámat nem nézem jó szemekkel, senki közel nem állhat. Senki kezem ne fogja: az Ő kezét az idő mind távolabbra mossa. Az Ő szemlét a távol, bus tengerébe ejti — már nem találom máshol. Már nem talállak Emmi, csak emlékem hajóján — el kéne messze menni. A múltba vissz as zállni. a tegnapot leélni, és újra sírni, fájni... Torkomba váj a bánat: mi lesz, ha elfelejtem aranyszinét hajának? BOTÁR BÉLA PANNONJA BUDAPEST, RAKÓCZI-UT 5 SZÁM. Központi fekvés. * Korszerű kényelem SZÁLLÓ Egjdqyas szobák 6'— P-tőI 12' P-ig Kétágas szobák <5'— P-től 18‘— P-ig Éttermében Veres Károly és cgány- zenekara muzsikál. Elismerten kiváló konyha. Polgári árak Tamás eljegyzése Ezúton közlöm minden anyával, aki­nek eladólánya van, hogy kenyeres paj­tásomra, Tamásra többé ne számítsanak Tudom, ez nagy csalódás• De nincs mit tenni. Tamás ugyanis már nem szabad ember. Eljegyezte magát. Ha meggon­doljuk, hogy egy ilyen nagy jövőjű, szép reményekkel kecsegtető fiatalember esett ki a pártik sorából, bizony együtt érzünk a férjhezadó lányok mamáival, akik im­máron másfelé kereskedhetnek. Azoknak, akiknek eddig nem volt sze­rencséjük személyesen megismerkedni öreg cimborámmal, Tamással, jellemzé­sül elmesélem milyen komolyan készül a jövendőre. A múltkoriban, bizalmas kettesben megkérdezett: — Mond szak, van a tábojnoknak mozdonjal Hm ... Furcsa kérdés. Végigfutottam gondolatban mindazokat a tábornokokat, akiket ismertem, de úgy tűnt ne?em, hogy egyik sem rendelkezik mozdonnyal. — Nincs — adtam meg a választ. —- Akkoj mţgsze nem leszek tábornok, hanem masziniszta. Hát persze, a masinista fenn ül a moz­donyon és akkor sípolhat, amikor akar. Ez pedig igen nagy doleg. Főleg egy négy esztendős férfiú szemében. Mert azt elfelejtettem közölni, hogy Tamás négy esztendős. Sirigtartó barátságunk, ami bizonyos nagyobbszabásu cukortranzakcióval kez­dődött, ilyeténképen alakult ki. Ha gondja, baja van. vagy férfiúi élete va­lami nagy problémába begozódik, min­dig fel szokott keresni s baráti bizal­massággal kikéri tanácsomat. Tegnapelőtt is berontott a szerkesztő­ségbe. — Kéjlek szépen, gondojkoztál le máj azon, hogy méjt nine nekem fejeszédem. — Nem, Tamás, erre bizony még sohasem gondoltam — vallottam be szé­gyenkezve. — Na látod! — nézett rám szemre­hányóan. Pedig kellene. Megjegyeztem csendesen: — Van még arra időd, öreg fiú! -­Türelmetlenül toppantottig — Ugyani Ne bcszéjj majhaszágot. Apunak is van, nagyapónak is, Piszta bácinak isz. Hát ez igaz. — Neked hol. a feleszéged? — csa­pott át támadásba Tamás. , Zavartan reszeltem a torkomat. Mit feleljek erre? Mondjam azt, hogy ugyan hol van az az elszánt anya, aki újságíró­hoz adná szemefényét? Inkább eltereltem a beszélgetést. — És kit akarsz elvenni? — Kici Katit. — Nem lehet öregem. A húgodat nem veheted el. — Nem? — szontyolodott el. Pedig hát máj meg isz állapodtunk. Hát akkoj elveszem anyut. — Őt sem lehet — akadékoskodtam. Neki már van ura. — Pejsze> pejsze — merült el gond­jaiba Tamás. De aztán felderiilt az arca: — Med van! Elveszem Mártikat. Ebbe már én is belementem. Mártika ugyanis a szomszédjuk kislánya volt. Tamásnak földerült az arca. — Nohát akkoj, szejvusz. ~ fog. zám kézenfogva Mártikával. Elmesélték a fejleményeket. Tamás, miután eltávo­zott tőlem, díszbe vágta magát s átment Mártikáékhoz. Márti nyakig maszatos volt, mert éppen a homokban szórako­zott. Ez azonban nem zavarta Tamást. Megragadta a kislány csuklóját s kemé­nyen a szemébe nézett'. — Akajsz a fejeszédem lenni? Őnagysága azonnal átlátta, hogy itt életreszóló elhatározást kell hozni, illen­dőségből egy kicsit gondolkozott s aztán pirulva igent rebeqett. A mama már csak áldását adhatta rájuk. Ennek következtében látogattak, el hozzám. Miután lovagiasan bemutatkoz­tam az ifjú arának, s megkínáltam ven­dégeimet selyemcukorral, meghallgattam Tamás ur előterjesztését — Aj jól van szó. kéjlek, hogy tedd ki az ujszágba, hogy jedeszek vagyunk. — Kérlek alássan, ennek nincsen semmi akadálya. De azt kikötöm, hogy én legyek a násznagy. Ebben megegyeztünk s én ezennel ele1 get teszek Ígéretemnek. Tehát: ,.Mártika és Tamás a mai naptól fogva jegyesek. Minden külön értesítés helyett"4. r- - - NAGX ELEK 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom