Keleti Ujság, 1942. július (25. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-04 / 149. szám

1942. J U € 1 U S 4 Hrsjta Elteli az els ő nap a kolozsvári leTenleláborban Felépült a negyedik sátortábor is a Szamos partján —- Á parajdi leventezenekar huszonegy pengőt keresett a sétatéri térzenével Tisztaság, renJ, jó kedv és jó menázsi ez a (lalaEmas fáikor élele Kolozsvár, julins 3. Vig zeneszó, daloló fia­tal legények lábdobogása veri fel a történelmi »áros utcáinak csendjét. Már elf átkeltek Er­dély földjéről a seregszemlére Kolozsvárra érkezett leventék; Pénteken délelőtt a Mátyás- király-téren a parajdiak liliputi zenekara üd­vözlő térzenét is adott. Aki látta ezeket az öklömnyi „csórókat“, a náluknál is nagyobb trombitával, bizony csodálkozhatott. De akár­milyen kicsik is — úgy zenélnek akár — a nagyok ... A jutalom Bem is marad el. Gyü­mölcsöt, süteményt virágot kaptak a ,,legé­nyek“ a kolozsvári szép lányoktól és ráadásul 21 pengőt is keresett a ,,banda". . . — Azán megosztjátok a pénzt? — kérdez­tük a legkisebbtől. — Meg azt becsületesen, — Hazaviszitek? — Nem azt. Itt kaptuk, itt költjük el egy vasig! — zúgják kórusban. Mintha ezt is be­tanulták volna, akár a muzsikát. Katonai rend és művészi elrendezés Pénteken délelőtt a leventetábor parancs­noka végig vezette a kolozsvári sajtó munka­társait a nyüzsgő és vidám életű sátor- yáxosokon. Reggelre egy táborral megszaporodott a székely lekenték birodalma. Az Attila, Szent László és Mátyás király altáborok mellé le- vérte sátrait a késő esti órákban a legmesszibb székely vidékről befutott székely leventék Szent István altábora is. A sátortáborban káprázatos dolgokat látha­tott a szem. Ami leginkább feltűnt, az a leg­parányibb részletekig kidogozott és végre­hajtott katonás rend és művészi elrendezés volt. Pedig a kapukat, a táborok belső elren­dezési tervét, a díszítéseket egy hetedik gim­nazista levente készítette. Akárcsak a katonai táborokban, itt is műi­den megvan^ ami ilyen nagy tömeg vezetésé­hez, ellátásához, irányításához szükséges. Rádióantó a parancskiadásra, amely idő­közönként szórakoztató zenét harsog a tábo­rozok felé. Telefon, ivóvíz, parancsnoki sát­rak, tábori csendőrség, mozgókórház és min­denütt tisztaság, rend és fegyelem, akárha igazi katonák közt volna az ember. De ezek a fiatalok még nem katonák. Egyelőre csak nézik csodálkozó, okos szemek­kel ezt a magyar világot s benne a dolgok lelkét: a rendet. De látszik rajtuk, minden mozdulatukon, hogy vérükben hordják a ma­gyar katona ősi örökségét, A táborparanesnok jóságos szeretettel be­szél velük, mintha valamennyi édes gyermeke volna. A rádióautót is eleinte csak félve és messziről tekintgették, de amikor felnyitotta előttük az ajtaját és biztatgatta őket, az örök tannLnivágyás szomjúságával rohamozták meg a csodaautót, amelyik úgy beszél, hogy még kilométerekre is hallani lehet a hangját. Első utunk az Attila táborba vezet. Ez a legnagyobb az összesek között. Az Avarok- tere körül 2500 levente ütött tanyát. A másik három táborban 1500—1500 lélek ék Itt állí­tották fel a székely kaput is. Azt üzeni róla a góbé észjárás: „Kerítések háta — tolvajok járása Becsületes ember — a kaput használja*... Gyhnesi csángók! Sorakozó! A táborparancsnok most a rádión keresztül aorakozóra rendeli a csángók csoportját. Néhány pillanat s már glédában állanak a gyimesfelső" és gyimesalsóloki leventék. Fehér háziszöttes van mind valaha nyon, bőrtüsző és hímzett „bunda“ rajtuk. Látszik a külsejü­kön, hogy a román szorításban éltek — de egy se tud románul s a lelkűk talán még acé­losabban magyar, mint a többieké. Megkérdezzük az egyik csángó leventét: „Hegy bivják azt a bőrövet a derekadon? — Deréksziju — vágja rá gondolkozás nélkül. A táborparancsnok lefényképezheti őket. Aztán tovább megyünk. Dzsingiszkhán-utja mellett kopjafás szé­kely leventék tanvásznak. A parajcü kis- muzsikusok sátorfáján fából faragott lyra pompázik. Ez a „művészét“ frontja errefelé. Ismerjük meg egymást! A konyha felé haladunk. Útközben a tábor­parancsnok elmondja miért is rendezték meg ezt a 19 napos táborozást? u —- Itt a kolozsvári seregszemlén megismer­A székelyföld! leventék első csoportjának parancsnokát a leventelr*oyok virágcsokor­ral iuivoziik a Kolozsvári állomáson. ţy'uluimn felvétele.) Az első ebéd az AttHa-táborban. (Fótofilm felvétele.) EGYETEM-MOZGÓBAN r.SÍSK NINCSENEK VÉLETLENEK Magyar énekes film-vigjáték. Főszereplők: Szombat he’yi Blanka, Turay Ida, Szilassy László A páratlanul gazdag műsor keretében: 1. A legújabb magyar és Ufa- hiradó. 2. KAL' AY MINISZTERELNÖK ERDÉLYBEN. 3. Uj színes Walt Disney: Hollywoodi képeskönyv. Vasárnap d. e. 11 órakor rend- 119 7C kivüli matiné olcsó helyárakkal: Ív Mm ö k» STNB lhmm Ea A parajdi „csóró-zenekar". íFotófllm félv&ele.l tétjük egymással a Székelyföld különböző vi­dékeiről összejött ifjúságot. Úgy is rendez­tük el. hogy a bihariak mellé például a leg­távolabbi székely gyermekek kerüljenek. Hadd barátkozzanak meg. Beszéljék meg egymás között a maguk dolgát. Ismerjék meg egy­mást, hogy fogalmuk legyen a rajtuk kivüleső világról is. Hétfőn az itteni ünnepségek vé­get érnek, százas, százötvenes csoportokban elosztjuk őket Erdély falvaiba. hogy meg­ismerjék Erdély földjét, jellegzetességeit, néprajzi viszonyait: Erdély lelkét. így a zá- goniak Biharba kerülnek, a bihariak Zágónba és igy tovább. A gulyáságyukhoz értünk. Tizenegy katlan­ban zug, pöfög már a pompás eledel. Másféltonna hús a pénteki ebéd! — Mi az ebéd ma? — kérdezi a tábor­parancsnok a konyhafőnököt. — Jelentem alássan egy tál étel: paszuly hússal. Megkóstoltuk az „egytálételt“. Olyan jó­ízű, aminőt nem főznek ma polgári körökben. De meg is van a magyarázata, hogy miért? — 1500 kiló friss fiatal marhahús került a kondérokbg. Hozzá omló fehérbab és frissen- sült katonacipó. A táborparancsnok kiadja az ordrét a sza­kácsoknak. A gyermekek csillogó szemmel hallgatják, mert megértik a szavak értelmét: — Mindig jól felkavarni, hogy mindenki kapjon jócskán húst is, babot is. Ne dekázza- tok. Ami kimarad, azt is ki lehet osztani. Hót ez a beszéd, ez a hang az, amit ezek a kis székely testvérek régóta nem hallottak.. A magyar katonatiszt szavát, amelyen keresztül az egész faj szeretete és istápoló akarata nyilatkozik meg. A táborparanesnok nem mulasztja el meg­emlékezni a sajátos kolozsvári áldozatkészség­ről és vendégszeretetről: — Hálásak vagyunk vendéglátó gazdánk­nak Kolozsvár városának. Minden kérésünket a legelőzékenyebben teljesítették. Vízvezeté­ket, villanyt is a várostól kaptunk, így él a tábor! Kiváncsiak voltunk, mi a tábor napi munkarendje? A táborparancsnok készséggel világosított fel: — Reggel 7 órakor ébresztő. Utána fürdés, mosakodás. A tisztaságra nagyon vigyázunK, úgyhogy napjában legalább egyszer fürdeme kell minden leventének. Mosakodás utál nagytakarítás a táborban, utána torna, nogy edződjék a fiatalság. Ezután felsorakozik a tábor a zászlórúd köré és a Himnusz elének,- lése közben felhúzzák háromnegyed árbocra a lobogót. Csak ezután következik a reggeli. A reggeli feketekávé, váltakozva köménymag­levessel, Parancskiadás után szakaszonkmt el­indulnak a levente-csoportok a kij-,íö + város­rész ipartelepeinek a megtekintésére. Minden­kitek meg kell néznie a főbb ipari üzemeket és n Gazdasági Akadémia tanintézetét. Be­vonulás után ebéd. Tegnap például zöldség­leves, főtt marhahús és édeskáposzta volt a menü. Ebéd után szabad idő. Levélírás, be­szélgetés, ismerkedés, utána ismét város-iáto- gatás. Ilyenkor Kolozsvár nevezetességeit né­zik meg a leventék. A templomokat^ a régi főúri házakat, hogy némi fogalmuk legyen az ifjaknak Erdély történelméről. A vacsora rendszerint feketekávé, leves, szalonna, vagy kolbász. Egyszerű, katonás mondatok, sallangtatan szavak. De bennük izzik a léiyeg: a jövendő magyarjai iránt érzett nagy szeretet és a ró­luk való gondoskodás törhetetlen akarata. Kacag, ujjong, énekel a hétezer levente Pénteken, a kolozsvári levente táborozás első napjának délutánján a KAC pálya sporttelepén a levente parancsnokság „tar­ka estét“ rendesett a leventeifjak szórakoz­tatására. A kolozsvári Nemzeti Színház művészei és az itt időző artisták önzetlenül álltak a seregszemle szolgálatába. Meg is kapták érte jutalmukat: üyen szívből jövő, fergeteges sikere talán soha se volt műso­ros estnek! Este fél 7 órakor kezdődött a szinjáték- A társadalom szine-java zsúfolásig meg­töltötte a hatalmas tribünt. A nyílt szín­padot a tribünnel szemben állították fel, jó messzire a labdarugó pálya közepén A hét­ezer levente a tribün előtt a színpaddal szemben telepedett le ssakaszonkint kato­nás rendben. A belépőt lenyűgöző kép fogadta. Vgy ült ott a kolozsvári futbalpálya zöld gye­pén ez a hétezer fiatal magyar lélek, mint a magyar jövendő honfoglalói. Sallag Kornélia, a Nemzeti Szinbáz mű­vésznője talpraesett rimes bemondóival ve­zette be az egyes számokat. Ferencs Anikó operaénekesnö tempera­mentummal előadott népdalait tapsolta meg ezután a hálából és elismerésből kifogyha­tatlan közönség. Muhoray Elemér tréfás jelenete, amelyet a Nemzeti Színház művészei adtak elő, ka­cagtatta meg ezután a közönséget. A pompás labda és tomamüvész mutatvá­nyok után a humorból és ötletből kliogyha-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom