Keleti Ujság, 1942. július (25. évfolyam, 146-172. szám)
1942-07-19 / 162. szám
1942. J U £ i VS 19 A természet tanitú'sm Egy pesti barátom irt nekem a napokban és írja, hogy azt nem érti, azt nem szereti bennem, ami a természettel rokon, Knut K«.maimnak és Gionoimk szobrait, amelyeket újra és újra a természetnek emelnek, legszívesebben porba döntené. Szegény barátom, aki ott élsz a nagy kö- rengetegben és virágok helyett az aszfalt virágzik neked, de megértelek és sajnállak téged. Dühösen támadod azt, amiben nem volt és úgy érzed, nem lehet részed s ami ha egyszer valódi arcával megmutatkozna neked, utálattal fordulnál el mostam életedtől ée céltalannak látnád azt Egyszerre megéreznéd, hogy távol éltél ettől, ki tulajdonképpen hordoz téged s aki nélkül értelmetlen életed, akár az embernek asszony nélkül. Megértem, hogy milyen ijedten hu- zódsm támadásod és gyűlöleted mögé. Fallá emeled őket lassan magad körül, hogy meg ne lásd azt, ami nélkül tovább nem tudnál élni. Nem bántom és nem rombolom le védekezésed bástyafalait, de csak egyszer szeretném megfogni kezedet, hogy fölvezesselek arra a hegyre, amelyen én most ülök s Írom ezeket a sorokat. Milyen hiábavalónak és milyen értelmetlennek találnád innen az egész lent.i élet tülekedését és harcát s mondanád velem: „építsünk házat itten". De ha innen lemennél — jól tudom —, újra el kellene kezdened a harcot és az éjét minden szennye elbontana,. hogy annál inkább kívánjad a tiszta, természetes életet, melytől annyira eltávolodtunk. És elérhetet- den vágyadban egyszerre te is olyan beteg Jennél, akárcsak én. Félig fent, félig lent élve. Isten és ember között olyan árván, akár a fecske, kit ősszel és nagyon betegen Itthagytak társai. De én egy szóval sem mondom neked, sem másnak, hegy jöjjetek ide élni. Nem kiabálom a világba a jelszót: „vissza a természethez". Csak azt szeretném, hogy te és társaid, kik ott éltek épületté dermedt kövek között, hideg falak között, ember mellett ée egymástól mégis olyan távol, jöjjetek és olvassátok a tanítást, mit minden pásztor el- olvashat ttten. Jöjjetek és vigyetek magatokkal valamit az itteni életből, nem az erdőt, .csak annak illatát, nem a hegyeket, csak azok tekintetét, hogy meglássátok kis dolgok fölött a nagy dolgokat és úgy nyújtsatok egymásnak kezet a mindennapi életben, mint a turista nyújt gyöngébb társának. Érezzétek meg, hogy a természetben éltek és ha fallal is zárjátok el magatok elöl, az betör ajtón és ablakon és ott les: — diadalmaskodva — mindenütt, ahol a szépséget keresik, mert ö minden művészetnek és a szerelemnek is anyja. FLÓRIAN TIBOR Különleges ételek Indiában. Nagyon Sók olyan étel csemegének számit Indiában, ámít európai ember nem tudna élvezni. Egyik kedves ételük a főtt lótuszvirág. A rizs, amely nélkül az indus életét el sem tudja képzelni, akkor válik ünnepi eledellé, ha közzé naront főznek. A naron pedig nem más, mint egy nagy és testes hangya. Kalkuttában a szárított rizs közé szárított sáskát is szoktak keverni, ez egyike azoknak az ételeknek, amelyek után a kulik Ínyencségként vágyódnak. pengőnek Franciaországban Cannes ores, H»z<i az emigránsok menedékhelye, Moníekar'óban tovább folyik a játék Cannes, jullus IS. Kezdjük talán a riport- utat Cannes-ban. Mindig ez a finom kis fürdőhely volt az egész Riviéra hőmérője. Ez telt meg először, itt üdültek az öt világrész léhtitői, betegei és művészei. Ma megfordított * helyzet. Cannes aránylag a leg- iinesebb város ^3 paradicsomi tenge iparion.. A léhü’.ök szerencsére eltűntek, a betegek nem utazhatnak (még az egészségesek sem), a művészek pedig mintha kedvüket vesztették volna. Páratlanul szép Cannes parti sétánya ahol szállodapaloták kertjében kecsesen hajladoznak a pálmák a sós tengeri szélben. Az íttlakök nem üdülők, hanem menekült«*. A nagy összeomláskor tízezrével költözködtek ide az emberek ée ezek ma Is itt élne*. Vagyonuk már nincs, mindenki iparkodik dolgozni é3 így számtalanszor előfordul, hogy az olcsó luxushotelekben kistisztviselők, vagy szegény kereskedők laknak. Cannes bűbájos ki kikötőjében most is ott horgonyoznak a halászhajók, ettől eltekintve azonban hiányzik minden élénkség. A pompás utakat nem veri fel a gépkocsik lármája, még a kerékpározók is megfogyatkoztak. Fraackkorszuglowi csak ía-széngázzai hajtott jármüvek közlekedhetnek és a kiváló és kényszerhelyzetében rendkívül gyors termelésre bírt ipart dicséri, hogy gépkocsik és társasgépkocsik tízezrei .járnék ma már ily módon. A nagyobb autóbuszok után pótkerekeket szereltek és a hatalmas gázfejlesztő készüléket ezen helyezték el. Cannes és Nizza, vagy akár Nizza és Grand Comis között éppen úgy kirándulásokat tehetünk, mint a háború előtt. öltözködés és divat A nizzai megérkezés tökéletesen zsúfolt város képét mutatja. Ez az emigránsok legfőbb menedékhelye. Jellemző, hogy a város lakosága 250.000-re emelkedett. Az emigránsok nagyrésze természetesen szállodákban kényszerül lakni és igy Nizza nem érzi az idegenforgalom hiányát. A nagyváros minden kényelme, a természet minden szépsége és az örökké melegen sütő nap érthetően idevonozott mindenkit. Nizza igazi fővárosa a Riviérának. A Promenade des Anglais, a vizi cölöpökre épített Kaszinó olyan páratlanul szép látványt nyújt, hogy alig lehet szebbet találni a világon. A Promenade tábláit leszedték, mert annyira angoléi lenes a hangulat, hogy' semmiféle utalást nem tűrnek az elmúlt, kéteeértékü barátságra. A tengerparti pálmákkal díszített sétányon hétköznapokon is tízezer ember sétál. Azelőtt Nizza diktálta a Riviéra női divatját. Nézzünk szét, mit találunk ebből mostan. Divatot semmiesetre sem. Inkább leleményességet, találékonyságot, ami a régi ruhák végsőkig való elhoidásában nyilvánul meg. Az egy évre kapott 40 pont nagyon kevés a francia polgárnak. Igaz, hogy ruhát és cipőt külön bonra kap, de alig találkoztam olyan emberrel, aki egy ilyen bon boldog birtokosának mondhatta volna magát. Sokkal könnyebb a bon megszerzése, ha valaki két cipőt vagy' két ruhát beszolgáltat, de kinek van ina két használható ruhája ? És ha van, akkor egy kedvéért nem hajlandó lemondani róluk. Harisnyát természetesen senki nem visel, alscruhát is csak a legszükségesebb mértékben. Általános a facipő viselet, A női fatalpu lábbelik között olyan szépeket, kecseseket és ami legfontosabb olcsón és korlátlan számban kaphatókat találunk, hogy megéitjük: miért örvendeznek olyan közkedveltségnek. Talán még a jobb időkben is megmarad majd ez a divat. Nagyon szeretik a rpárgadpőket is. Ezek s nagyon ízlésesek. Minden második hölgy csipkeruhát visel. Könnyen érthető, hiszen ez az egyetlen ruházati cikk, amelyet szabadon, pont- leadás nélkül lehet vásárolni. Pengőért mindent lehet kapni A pengőt nyugodtan jellemezhetem a világ legjobb valutájának. Európában minden nemzet megbecsüli pénzünket és ezt különösképpen Franciaországban tapasztalhatjuk. Az egyik újság óriás-plakátja például Í7V5 PANNÓNIA BUDAPEST, RAKÓCZI-UT 5 SZÁM. Központi fekvés. * Korszerű kényelem a V. UU 7■ -1 v:--: - Tv. , . , . A SZÁLLÓ Eqtjdgjas szobáit 6*— P-tőI Í2‘ P-ig Kétácrgas szobák 9*— P-től 18 — P-ig Éttermében Veres Károly és c «lányzenekara muzsikál. Elismerten kiváló konyha. Polgári árok frankért, tehát nem egészen 150 pengőért kéthetes korzikai kirándulást hirdet. Ebben az összegben a hajón való ellátástól kezdve, a parti szállók és étkezések költsége is benne van.’ Mesebeli olcsóság. Vlchyben a legelőkelőbb szállodában 3.80 pengőt fizettem a szobámért. Marseilleben 12 pengőért erké- lyses, fürdőszobás, előszobás lakosztályt, bérelhettem. A méregdrága zugforgalomban vett élelmiszerek határozotton olcsónak tűntek fel. A bor, mely a borivó Franciaországban a víznél is közönségesebb volt, ma négyszeres zugáifolyamon literenként 4 pengőéit kapható. Montekariób&n tengerre néző szobát napi háromszori étkezéssel 8 pengőért kaptam. Azokért a parfőmesodákért, melyekről itthon csak álmodnunk lehet, 15—20 pengőnél nem fizettünk többet. Pénzügy- miniszterünknek igaza van, amikor arra figyelmeztet, hogy bízzunk a pengőben. Pereg a golyó Montekarlóban A montekariói kaszinó termei előzékenyen várják a játékszenvedély rabszolgáit. A süppedő perzsaszonyegektoen inas kalauzol bennünket befelé. Előzőleg útlevelünk felmutatása után nevetségesen csekély összeg, átszámítva alig 40 fillér ellenében átadták napi belépőjegyünket. Bent a játék izgalma ül az arcokon. Éppen úgy pereg a golyó, mint azelőtt. Az apróbb értékeket jelentő köralaku és az ezreket helyettesítő négy- szögletes zsetonok a nyerés és vesztés or* giáit rendezik szemünk előtt. Mindenki remél, de vannak, akik kezdeti sikerek ntán Vesztik el pénzüket. Mert mindenki veszít, A ritka nyerők a bank legkedveltebb gyermekei. ök csinálják a reklámot, róluk imák színes riportokat, sőt gyakran regénjseiaet. Közben százezer ember csendben és névtelenül veszti el pénzéi. A park és a sziklás parti sétányok üresek és elhagyatottak. Várják a nyaralókat, az egészségeseket és betegeket egyaránt, ügy tűnik, mintha Montekarló nem akarna hinni a szemének. Nem tudja megérteni, miért hanyagolják el ennyire az emberek? HOLLÓ JÓZSF*' TUDOM ÖN?... t . . hogy a gombostű a napokban lesz hrt* száz éves? Iparszerüleg 1342-ben Nürvberg- ben állítottak elő először gombostűt. Ezek a gombostűk, fáradságos kézimunkával sárga* réz* vagy vasdrótból készültek és ez a gyár* tási mód öt évszázadon át fenntartotta ma* gát. Az ehsö gombosi-ügy árió gépet 1812-ben találták fel. Míg a gombostű csak az a jobb kor vívmánya, a varrótű és a brsiositétű már a legrégebbi ókorban is ismeretes volt. . . . hogy a hegedüszó a farkasokba 'és vadkutyákra elijesztőleg hat? Azokat az sá- dig meséknek bélyegzett adatokat, neoiyek szerint a pásztorok vrdam£kor hegedu-mtékkrü tartották távol a nyájtól a farkasokat, legújabban a tudomány is igazolja. ■ # « . . hogy Észak-Afrika, különöse» pedig a Szahara homokját a viharok gyakran Eó- zép-Európáig is elszállítják? Az Alpok jégén hómezőin már gyakran találtak afrükai homokkal borított területeket. . . , hogy a csigák tőle» lezárják házukat? A csigaház nyilasát Hét- gyorsan megmerermdő átlátszó háMyar.áte^gpl látják el és igy a Ä*- deg évszakot úgyszólván kettős ablak mögött- éUk ál. (MN) tam felhajtani egy pohár tejet, most kávé- fcázba mentem reggelizni. — Komplett reggelit kérek. Előbb azonban hozzon egy tripla barackot — és küldje ide a szivarost. Reggeli után a méregdrága szivar illatos füstjébe burkolózva elméláztam. — Mibe fektessem ezt a töméntelen pénzt ? — Fóur! — intettem előkelő bágyadt- sággal. — Már hozzáírtam a többihez — legyintett mélabusan a fizető Nem zavartattam magam és folytattam: —< Föur, maga sok pénzzel dolgozik, ért &z üzlethez ...-— Pénzt nem adok — szögezte le elszántan a kitűnő férfiú. — Nem is kérek — érzékenykedtem. >— Adjon tanácsot, hogy mibe fektessek bele húszezer pengőt ? — Huusz ezer? — nyitotta kerekre a szemét. — Kit tetszett megölni ? — Ahhoz magának semmi köze. A föpincér szeme megvillant. — Tudok kérem egy remek dolgot. Irtó sok pénzt lehetne keresni vele. — Mondja — néztem rá. — Van kérem Balmazújvároson egy eladó nagykávéház és mulatóhely. Harmincezerert meg lehet kapni. De elég lesz húsz is. A többit később fizetjük ki. — Hogy-hogy fizetjük ? — érdeklődtem. — Már úgy értem, hogy ketten megyünk bele az üzletbe, on lesz a tulaj, a gazda. Én csak a pénzügyeket fogom intézni. — Pénzügyeket... — azonnal csupa gyanakvás lettem. — Pénzügyeket. Szóval maga azt hiszi, hogy én magára bízom a pénzemet? Na, erre várhat. Isten áldja . .. Nagytőkééi gőggel ellebegtem s bekopogtam nagykereskedő barácomhoz: — Van húszezer pengőm. Mibefektessem? ‘— Naiv vagy barátóm — világosított fel. — Azt hiszed, hogy' az o>yan egyszerű ? Mindehkelőtt: mit akarsz? Biztosítani a pénzed, vagy keresni ? — Mi»! a kettőt! — vágtam ki. Szánakozva mosolygott.-— Szegény gyerek! Mit értesz te az üzlethez. Két hét alatt nem lesz egy fityinged sem. Kifosztanak. Kirabolnak. Az üzleti életben ma nem lehet keresni, legfeljebb tengődni -■ mondotta és mélabusan megigazította brilliáns nyakkendőtűjét. Rettentő gondok kö2ött támolyogtam k\ az irodából. — Földet vásárolok — határoztam el. ■— Földbirtokos leszek — s már láttam is magamat sárga csizmában, zöld kalapban, amint végiglovagolok a búzatáblák között. Nyomban böngészni kezdtem az apróhirdetéseket, hogy hol hirdetnek eladó birtokot. Végül egy hirdetésen megakadt s szemem: v „Nagyváros közelében, kitűnő közlekedési lehetőségekkel bíró, kimondottan ni.'nta- gazdaságnak nevezhető fóun birtok eladó. Jeuge: Potom áron". Kát ezt megveszem. Megkaptam a címet és vonatra ültem. A hirdetésben jelzett „nagyvárostól“ vasúton mindössze 14 órát kellett utazni. Persze szekéren. Végül azonban mégis csak megérkeztem a mintagazdaságra. Sötétarcu öregember fogadott. — Én vagyok a jószágigazgató — mutatkozott be. Néhány pillanat alatt kiderült, hogy a jószágigazgató az egyetlen ember az egész birtokon. Borzalmasan elhagyott udvar, düledezö. istálló, két agg, végelgyengülésben haldokló tyuk és egy szabadságharc előtti időkből származó cséplőgép roncsai jelképeztek a mlntagazdaságot. — Mi az ára ? — kérdeztem. Rámnézett, megsaccolt: •— ötvenezer ... — jelentette ki rernény- keé e a jószágkormányzó. •— Alászolgája — mondtam s felpattantam a szekérre. Útközben kiszámítottam, hogy eddig közel ezer pengőt költöttem el utazgatásra ás információkra. Ez igy nem mehet tovább. Hazaérve, betértem szép kedvesemhez és igy szóltam: — Szép kedves m! Van 20.000 pengőm. Életem napsug -a nyakamba borult. Rózsás ajkaival csókot lehelt gondoktól felszántott homlokomra és ezt gügyögte: — Drágám .., Rosszindulattal néztem rá:-— Persze, most drágám. Mert pénzem, van, mert gazdag vagyok. Nem is engem szeretsz, hanem a pénzemet — szóltam s dühöngve hazarohantam. A következő pillanatban kopogtattak az ajtón. — Ki az? * î — A sorsjegyeigynö*. Oh, ez az átkozott. Most rtozza aat a vacak pénzt, ami már majdnem az öagsilkosságba kergetett. Kinyitottam az ajtót. Ott állt a kugfejü Végzet. — Alászolgája -— szólt szerényen —, leérem, ne tessék haragudni, én igazén nem tehetek róla, de nem tetszett megnyerni » 20.000 pengőt.-— Nem nyertem* — Nem. — Egy vasat sem? — Egy huncut krajcárt sem. Nyakába borultam s megcsókoltam ßcypalaku fejét a busán lengő három haŞsîÂ! tövén. — Köszönöm, egyetlen, drága barátom, köszönöm! Megszabadított minden bajomtól és gondomtól. Ismét ember vagyok. A kupfejü úgy nézett rám, mintha megbolondultam volna. Én azonban nem törődtem vele és vidám indiántáncot jártam a fizetetten számlákkal tett tróasztaioHi küriíl. Azóta ismét vidám és boldog vagyok s ka gazdag emberrel találkozom, estipa réssvét vagyok. NAGT ELEK
