Keleti Ujság, 1942. július (25. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-19 / 162. szám

I s 19420 J V € 1 V $ IB Egy magyar ember, aki egymillió kilóm Nínden magyar ifjú előtt példa lehet vitéz Takács Nándor dr. áldozatos élete Jelentős eseménye rím a magyar repü­lésnek: vitéz Takács fiámékor dr. légifor­galmi pilóta, a MALERT forgalmi fő~ osztátyának vezetője*, — mÍAit ahogyan a Magyazr Távirati Iroda jelentése alapján néniden már a ^Keleti üjság“ is meg­írta, *— megérte az egymillió repülőkihr métert. Ebből aş alkalomból a „Magyar Szárnyak“ c. folyóirat Paczkó Lajos tollából érdekes cikket közöl a ritka ju- bilerm-oi ülő pilótáról. A cikk érdekesebb részleteit alább közöljük: 1914-ben a Váci-utón kezdte meg munkáját egy gyérhelyiségben az. Első Magyar Repülő- gépgyár. Wittmann Viktor gépészmérnök és pilóta vezetésével gyártották az ABC jelű bjpiánokat. Nagyitóüveggel keltett a gépépítő szakembereket keresni akkoriban. Wittmann megtudta, hogy a Ganz-gyárban dolgozik egy fiatal szerelő, akinek nem okoz fejtörést a gépösszeálUtás. Takács Nándornak hívják. Takács az első hívó szóra otthagyta a Ganz- gyérat és átszerződött Wittmannék gyárába, ahol motorszerelő lett.. A fiatal szerelő egy-kettőre nélkülözhetet­lenné vált a, gyárban és amikor elkészült a hadseregnek épített első négy gép, Wittmann Takácsot, vitte ki magával Aspernbe a gépek faeneasereiésére és műszaki átadására. A gé­peket. persze, az összeszerelés utón repülés­ben is be kellett mutatni. Wittmann körül­járta & gépeket. —- Minden rendben van? Rendben. — Akkor gyerünk! üljön fel a megfigyelő­ülésbe ... Lapos, nagyiwn, kényelmes és óvatos for­do iózások követkéz,tek, mindez csak kóstoló volt a repülésből, de a fiatal. Takácsnak ele­gendő volt ahhoz, hogy megkapja a „beteg­ségét". Re is jelentette WUtmannak, hogy — repülő lesz. A gépeket rendjén átadták s alig tértek vissza Budapestre, Takács behívót kapott. Harminckettes baka lett, gyalogosként vonult ki az orosz frontra 10] 5 februárjában s két hónapot harcolt üzsok és Lukig között. Has­tífusszal vitték hátra, a tábori kórházban minden napra várták a halálát, de valahogy „megmaradt“. Lábbadazás közben kérvény- papírt vett elő és arra kérte a felsőbb pa­rancsnokságot, hogy helyezzék át a repülők­höz. Az, ilyen áthelyezés akkoriban könnyen ment, hiszen nem volt még repülőanyag, a hadvezefŐség örült, hogy vannak önként je­lentkezők. Amint felgyógyult, mindjárt Eiseham-«»be vezényelték, onnan a, Danzig .mellett levő .kösiini repiilőiskolába. Takács Nándor repülő lett. Most már csak a hadigópek megismerése volt hátra. Bécsúj­helyre vezényelték, onnan Eischammbe, a végén vizsgát tett. felderítő pilóta lett Avia­tika meg Albastra.s-gépekon mehetett ki a frontra, ahol már nagyon várták a repülő­ket. háborút. nitoW> hadirepülésekor raj-parancsnokát öt Sopsvith támadja, belépik megy .« felveszi a légihaíBeot olyan géppuskával, ami inkább hallgat, mint lő. Egy ütést érez: hátairól gép­puskasorozatot lőtt gépébe egy Sopwith. fe­jét elönti a vér, szédeíegni kezd. Haza, haza! — gondolja — legalább a gépe maradjon meg. Fejveáil, lezuhan földközelbe. Most fel kellene emelni a gépei, de vigyázni kell, ne hirtelen, mert könnyen letörik a szárnya. Nagynohezen sikerül, bár a'gép nyög, recseg, ropog. Össze-vissza lőtték a gépet, a fejében golyószilánk, félig nincs magánál, amikor ki­emelik a gépből. Csak évek múltán tudták a fejéből eltávolítani a dunrditmgolyó szilánk­ját. 1028-ban korszerűbb gépet kap, a 'Fokker F. 7-eseket. Ebben már vannak műszerek, sőt: rádió is. Berepüli az egész országot, alig van város, amelynek határában ne ereszke­dett volna földre, azután külföldi utjain be­járja megszámiáibatatlahszor Bécset, Gránát, Klagenfurtot, Velencét, Rómát, Milánót. Bo­roszlót, Berlint, Prágát, Bukarestet, Krak- fzot, Varsói és egész sereg más európai vá­rost. 1023-ban, a dekonjunktúra elesettségében látja, hogy intellektuális túltermelés van Ma­gyarországon, doktori diplomával hólapátoió- nak jelentkeznek a fiatal szellemi foglalko­zásúak. A kemény, újjáéledő magyar életben csak az áll meg — gondolja, — alá tanulmá­nyait befejezi. A® összeomlás «tán... Szegeden iskolavezető a háború végén, jön az összeomlás, s Takáesék éjszakákon át, tér* vezgetnek a jövőről. — Repüljünk tovább! ví$ Légi rendőrséget alakítanak, 1921-ig re­pülnek, postát visznek Szomobathelyre, az­után jön az antantparanesu meg kell semmi­síteni a magyar repülést. Takács Nándor őr­mester, az arany, három ezüst vitézség! érem tutejdonosa sírva nézi, hogy át fűrészelik a légcsavarokat, kalapácsokkal összeverik a mo­torokat, szétfiirészetík a szárnyakat. Eines magyar repülés többé . .. T)e lesz; Takács bekerül az Aero Szövet­ségbe jegyzőnek, választmányi tagnak, ott áll az újjáéledő magyar repülés bölcsőjénél ée 1923-ban végre ismét gépre kerül. A Magyar Légiforgalmi Rt. forgalmi pilótája lesz, a .jó öreg Fokker E. 3-akkai repüli Budapest—Bees­és Budapest—Grác között. Viszi az újságokat. Nagykőrös—Cegléd— Szolnok—Orosháza—Makó — Hódmezővásár­hely—Szeged vonalion, a kijelölt ledobóhelyek fölött tíz méterre leereszkedik, amint ledobták az ujságesomagot, gázt ad, megy tovább. tatfa oklevelét. Vitéz dr. Takács Nándor, a magyar repülés, a biztonságos magyar légi- forgalom egyik legnagyobb értéke ma 48 esztendő*, tartalékos hadnagy, légiforgalmi felügyelő, a Maiért forgalmi főosztályát ve­zeti. Makkegészséges, reméli, hogy ,i »néhány esz­tendeig még repülhet. Ha géphez jut s van néhány perc ideje, olyan boldogsággal ficán­kol a levegőégben, mint akármelyik mai La­tul. Kemény és nehéz repülőélete volt, az egymillió kilométerhez többezer repülőóra kellett. Másnak elég telfjesitmény lett. volna maga a repülés. Takács Nándor „csak úgy mellékesen“ megszerezte a jogi doktorátust is. Egész élete példa a fiatalság számára, kü­lönösen, azoknak, akik könnyen, gyorsan akar­nak repülővé válni... A telőft repülő hazahozza gépét A magvar légiforgalom szolgálatában Az első hadrrepülés feladata az volt, hogy fel heti deríteni az oroszok helyzetét Kolomea ée Dehakim videón. M^amarosszigeten volt a katonai repülő- park repülőtere, minden felderítésénél neki keltett vágni a Kárpátoknak. Felspiráloztak áss- első repülés alkalmával 1916 júniusában Tséteznen jóval felül s a Koverlát átrepülve értek Galicia földje fölé. Izgalmas volt a fel­derítés, de nyugalmas, mert akkoriban még nem isméitek a légi elhárítást, nem volt lég­védelmi _ ágjju vágj’ vadászgép. Lehet, hogy alulról lőtték az onoszok géppuskával, de Takácsék nem vették észre. A navigálás pe­dig wgy ment, hogy a megfigyelő ntögette a pilóta. váUá l, hogy most balra vagy jobb felé répád jön. Mire a* oroszok beletanultak az elhárítás elemi tennivalóiba. Takácsék felderitőgépe lé- pett egyet a repülés létráján és bombáegat-M kezdeti. Egyszer öt kis bombát függesztettek fel a gépre, az irány megint Delatyn volt. A mi csapataink már átlépték a Kárpátokat, az oroszok viszont ágyú vak lőtték már a felde­rítő repülőt. Kétezernyolcszáz méter magas­ságban Delatyn előtt egy srapnelt belet,alóli * motorba, a motor leállt s öt bombával az ellőtí gépen ugyancsak törnie kellett, a fejéi a pilótának, hogy most mát csináljon. Sikló- repülésbe kezdett és visszafordult, altban bí­zott. hogy még hazaér valahogyan. Kőrösme- sónál már csak százötven méteren volt egy kjs szűk völgy felett, amikor ólomnehézzé vált a gép a lezúduló hideg légáramlásban. Balra lecsúszott, cgv házikó végénél ért földet, ösz- -zetörí, a megfigyelőnek kutyabaja sem lett. Takácsot agyrázkódással, törésekkel, belső sérülésekkel vitték kórházba. Isteni szerencse, hogy a lecsúszáskor az öl bomba nem rob­bant fel. Nagy esemény volt- 1016-ban, hogy a lelőtt repülő hazahozta gépét, Takács Nándorral úgy bánlak, mint a hintés tojással. A mára- marossvigeti katonai kórházban kétszer is felkereste betegágyánál báró Róthmer had­seregparancsnok, először bogy léte felől 'érdek­lődött és jókívánságait hozta, másodszor a nagyezüst vitézségi érmet. Öfbeti gyógyulás után visszamegy a front­ra s vadászrepülőként végigharcolja a világ­Közben le is doktorál... „Öreg" fejjel kezdi el újból a tanulást. Négy esztendő alatt leérettségizik magánúton, matematikára, fizikára Horváth Ernő tanár tanítja, a magyar repülés egyik megterem­tője, 1927-ben beiratkozik a pesti egyetem jogi fakultására. Nappal repül, Amint meg­érkezik, átadja a gépet, bemegy a városba, mindegy, hogy Becs-e, Velenee-e, Berlm-e. Megkeres egy csöndes, zenenélküli kávéházat. Szerényen megvaesorázik, azután záróráig tanul jegyzeteiből. Nem sokkal később a Kor­mányzó Ur vitézzé avatja s Takács Nándor utána azzal lepi meg repülőbajtársait, hogy — ledoktorál. Senki sem tudta róla. hogy sza­bad idejében jogászkodik. csak akkor tudták meg, hogy már jogi doktor, amikor ?>«•»!.«­V — CAPITOL-mozgó: Utolsó dal, Fősz.: Jávor Pál, Simór Erzsi, Sárdy János, Mákláry. A film előtt legújabb Magyar és Ufa hír­adók. Előadások kezdete szombat, vasár­nap és ünnepnap 3 órakor, hétköznap 5 órakora EDISON-mozgó: Cisco, a száguldó lovas. Fősz.: Cesar Romero, Warnet Baxter, Ban Lyn. Előadások kezdete hétköznapokon 5, 7, 9. szombat és vasárnap 3, 5, 7, 9 órakor. EGYETEM-mozgó: Kölcsönkért kastély. Főszereplők: Tolnay Klári, Turay Ida, Ráday Imre, Rajnay Gábor, Kabos Gyula. Vasárnap d. e. 11-kor: Kölcsönkért kas­tély, (Matiné.) RIO-mozgó: Igen vagy nem. Foss.: Muráti Lili, Szörényi Éva, Jávor Pál, Páger An­tal. — Vasárnap d. e. 11 órakor Matiné. ROYAL-mozgó: Tisziiótiiz. Főszereplő: Tttó Sciiipa, Mi re die Balta. Előadások kezdet* ’26-tól. Szombaton és vasárnap % 4-től, URÁNT A-mozgó: Rákóczi Induló. Főszereik­ben: Jávor, Dayka, Kiss Ferenc, Csontos, Turay, Gózon. — Vasárnap d. e. -Íz 12-kor Matiné. Előadások kezdete hétköznapokon 5 órától, szombat és vasárnap 3 órától. Gyűjtse! a vasat! A közérdeknek teszel eleget!! Hívásra utánamegy és a legmagasabb hivatalos áron átveszi a las- és renggtttM ni€ő!»ii®ífja KELEMEN VASTELEP Széchenyi-tér 12. Kádár-utca 5. Tgî@î©fj: 1S-11­J wmam 20.000 Pontosan délután öt óra negyven perc volt, amikor a kávéházi asztalunk felé megindult a Végzet. Ezt persze akkor még nem tud­tuk. A Végzetnek ugyanis szelíden dombo­rodó pocakja és meglehetősen csámpás lábai voltak, Kopalaku fejet viselt, tetején néhány busán bólogató hajszállal. A Végzet pedig jött, egyre közelebb. Ide- oda kanyargóit az asztalok között s közben mereven nézett minket. Végül — mintha gyökeret vért volna a lába — megtorpant előttünk. Olyan arcot vágott, mint annak­idején a kitűnő és ravasz Odysszeusz, ami­kor hosszú bolyongás után meglátta a szere­tett Göröghon zöldelö partjait. Dehát ez nem tartozik ide. Ide csak a görög tragédiákhoz méltatlan karikalábu és kupfejü Végzet tar­tozik, aki megragadta az asztalion ülő kővér ur jobbját: — Uram! önből gazdag ember lesz, A kövérkés ur, aki többszörös háztulajdo­nos és nagytőkés, undorral nézett a Vég­zetre s elhúzta a kezét: — Nem leszek. Már régen az vagyok. Inkább azt mondja meg, hogy mitől múlik el a gyomorsavam? Hát ez kissé kellemetlen volt. A Végzet azonban nem csüggedt. Kitűnő barátunkhoz fordult, aki közismert, hivatásos rossz ®£Bb£fc pengő — Nagyságos Uram! — ebben a pillanat­ban könnyek öntötték el szemeit. - on jo ember! Látom szép arcán, szelíd, atyai sze­mein. ön megérdemli a szerencsét: A rossz ember hördült egyet 3 ellensége­sen hátatf ordított neki. A Végzet, most felémtől dull. Jóság és sze­retet volt a szavában. ‘— ön még fiatalember. Házasodjék meg. Alapítson családot. Atya ián a vállamra veregetett: — Higyjel el, ez az egyetlen igazi bol­dogság. :— Na igen. De a pénz ... — kezdtem. — Ne is folytassa. Én gazdag embert csi­nálok önből. — Végre egy okos gőndolat — bólogattam. Széket húztam oda. — Uram, foglaljon helyet. Közölje, hol az a pénz, mikor kapom meg és mennyi. Lehe­tőleg százasokba kérem, mert a sok apró­pénz tprhemre van. A Végzet letelepedett az aszta! mellé, gyorsan megitta a. kávémat, lenyelte két turóssüteményemet és beszélni kezdett: — Ön a jövő embere, fiatal barátom. Méltó a gazdagságra, amit tőlem kap — holnapután délután, — Lehetne valami előleget... —, próbál­koztam A Végzet jóságosán intett: — Fiatalember! Ne forgácsolja s! a va­gyonát. De az l3ten szerelmére, árulja mar ei, hol van az a vagyon ? Diadalmasan : körülnézett s meglengetett egy papírlapot: — Itt! Ebben a sorsjegyben. — Vagy úgy — hült le bennem a lelkese­dés. — Szóval maga sorsjegyügynök? — Közönséges, durva, emberek, akiknek nincsenek érzékei a kifejezések finomságai iránt, így szoktak nevezni — vágta fel,büsz­kén a fejét, mint Cato a fórumon. — ön azonban tudhatja, hogy én az emberiség bol­dogítói közé tartozom. Aztán mézédes mosollyal ostromolni kez­dett: , — Mindössze három pöngettyü az egész, drága jó uram. Hígyje el, megéri. Húszezret nyerhet vele. Gondolja meg, húszezer pengó! Tudja mit csinálhat ezzel? Lemondóan legyintett: — Hajaj, ha nekem húszezer pengőm volna... Ennyi elszántságot jutalmazni kell. Ki­számoltam a kávéházi . asztal márvány lap­jára a három pengőt és átvettem a szép tarka díszítéssel körülcirkalmazott cédulát, amelyen a 786.542-es szám állott. ;— ön nyerni fog! Húszezer pengőt! Egész eleiében áldani fogja a nevemet. — Már valósággal extázisbán ragyogott a szeme és kirobogott, a, kávéházbóL — Szóval egy sorsjegy tulajdonosa msv gyök — gondoltam magamban. — Na, tör­tént már velenj nagyobb baj is. öt perc múlva már el is felejtettem as esetet. Este amikor otthon az éjjeli szekrény lap­jára kezdtem kirakosgatni a tárgyakat zse­beimből. iámét, kezembe akadt a sorsjegy. — 786.Ö42 .. , Egészen rendes, jóformáid szám. Van benne valami rokonszenves és biztató. Evvel a számmal tulajdonképpen nyerni kellene — morfondíroztam magam«* ban. Éjjel álmot láttam. A 786 táncra perdült az 542-vet s hatal­mas zsákból öntötték elérti a pénzt. Én meg nyakig benne ültem a pengősökben s szóm* kozottan turkálgattam közöttük. Felébredtem. — Mit jelenthet ez az álom? Nyomban megadtam a választ: — Megnyerem a főnyereményt! 38.004 pengőt. Az ügynök is mondta, meg is álmod* tarn.«.. — most már egészen biztos. — Vidáman, derűs lélekkel fordultam 4 fal felé s ismét elaludtam. Reggel fiityörészve ébredtem. Kerestem m pénzt, a húsz daxab ezreit. Ekkor jntatt eszembe, hogy csak holnap kapom meg. — Mindegy — vigasztalódtam —, hoSns-* pig még várhatok. Man még tizennégy pen­gőm, ebből csak kijövök. Aliskor csak a sarki káyémérésbea ssrüy* 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom