Keleti Ujság, 1942. június (25. évfolyam, 124-145. szám)

1942-06-07 / 127. szám

1942, J V N 1 V Ş 7 öt pete időszerű földrajz Uf-Kaledóitia Kosztolányi Dezső: Ábécé Ausztráliától 1400 kilométerre keietre fék iáik a Csendes-óceánba Uj-Kaledónia, ame­lyet a távolkeleti szigetekért folyó világver­seny nemrég újból felfedezett az európai közvélemény számára. A 774 kilométer hosz szu és 400 kilométer széles szigetet, amelyet a keskeny átjárókkal megszakított korall­zátonyok egész sora vesz körül, a franciák ..a korai! nyakék kel Övezett szigetinek be­cézik. Partjait számtalan kiszögelés és öböl caipkézi; legjelentékenyebb közöttük a nou- méai-öböl. mely egyben a hasonlónevü fővá­rosnak is kikötőt ad. A szigetet, melyet 1774-ben Cook fedezett fel, az angolokkal folytatott hosszas torzsal­kodás után a franciák 1851-ben vették vég­leg birtokukba. A francia köztudathan még ma Is fegyeneszigetként szerepel, bár 181)6 #4» Franciaország csak Francia-íluyanát használja erre a célra. A hiedelemnek any- nytban azonban igaza van, hogy a Nouméá- viil szemben fekvő Nou szigeten még min­dig éfl néhány fegyenc. akinek életét az egészsége« éghajlat a várakozáson túl meg­hosszabbította. Magán Uj-Kaledónia szige­tén a felszabadított fegyencek telepei ren­des polgári városokká lettek, amelyekben buzgó apácák tanítják a környékbeli benn­szülöttek gyermekeit a vallás elemeire és a gazdálkodás alapismeretéire. A sziget kereskedőkből, hivatalnokokból, ültetvényesekből és bányászszakértökböl álló francia lakossága különös ellentétben nagy- résaénék fegyencszármazásához, féltéke­nyem őrzi a francia vidéki város hagyomá­nyos szellemét. Méltóság, szertartásos be­csületesség, az erkölcsök szigorúsága jel­lemzi ezt a kis zárt közösséget, amely sem­mi nyomát sem mutatja annak a szabatos­ságnak, amely más gyarmatokon olyan gya­kori. Nonméa, a főváros, hullámos tetejű fahá­zai közül kiemelkedő hatalmas kórházával, két tomyu katedrálisával és a modern kor- mányzósági palotával nem különösen szép, de felejthetetlen látvány. Különösen kelle­mes meglepetés, hogy a városnak nincsen külvárosa. A város szélén elterülő nikkeiko- hók után nyomban teljes pompájában feltá­ruló szabad mező következik. Lágy árnya­latú levélzetével a vidék képére a sziget jel­lemző fája, a „niauli" nyomja bélyegét, a bennszülött kanakok ezerjófüje, amely va­lamilyen formában minden betegségre tud orvosságot adni. A domboldalakat boritó li­getekben szarvasok tanyáznak, sem vadál­latoktól, sem kétéltüektöl nem nyugtalanít­va, békés szomszédságban a bennszülöttek­kel, akik a forrón tűző nap elöl szívesen vonulnak ide vissza banán- és kókuszfaleve­lekből összetákolt kunyhóikba. Új-Kaledónia, amely elég gazdag ahhoz, hogy lakóinak kellemes jólétet biztosíthas­son, de még értékes bányáival sem elég gazdag ahhoz, hogy a nagyhatalmak ver­sengését felkeltette volna, egészséges éghaj­latával az idillikus paradicsom szigete le­hetne, ha véletlenül nem feküdnék az Ausz­tráliába vezető ut fontos hadászati pontján. Ez a fekvés most végzetessé vált és ki tudja, nem kell-e egyszer majd szelíd szarvasainak az ágyudörgéssel és bomba­robbanással is megismerkedniök. K-y L-a. A szépségről és művészetről, az Írásról és az olvasásáról, a versről és a prózáról, a hangról és a szavalásról, a fordításról és a ferditésről s ezenfelül az író háborúban való szerepéről szól Kosztolányi Dezső legújabban kiadott poszthumusz tanulmánykötete. Min­den lapjáról a népét és nyelvét rajongásig szerető iró szól hozzánk a betű örökké élő lelkén keresztül. Újból és újból Ízelítőt ad ez a könyv arról, hogy milyen nagy értéke Kosztolányi Dezső a magyar irodalomnak és az egyetemes magyar szellemnek. A könyv ctme a költő kedvelt gyűjtőcíme volt, amely alatt hírlapban és folyóiratokban irta ra.gycgó KISPÁL LÁSZLÓ: ERDÉLY FEJEDELMI KORA Mindent, ami magyar s a magyar múlt emléke volt, beteges mohósággal és gyönyör­rel igyekeztek eltüntetni azok, akik a közev multUan apáink ő«i földjén a forgandó sors szeszélye folytán hatalomra kerültek. Ebben a lelket sorvasztó korszakban egy nagy s régi erdélyi székely család sarja, a kisebb* ségi sors meddő, megalázó s a törhetetlen magyar jellemtől tűrhetetlen engedményeket követelő' viaskodásától megcsömörölve és meg­undorodva, lélekben és testben félreállt s magányba vonult. Elmerült a múltban, em­lékekben. letiport s megcsufolt fajtája di­csőségéről megőrzött tanúságokban, Hosszú s keserves esztendőkön keresztül, nappalok fényénél és éjszakák csendjében elmefuttatásait.. Az olvasót, amint az ,.Ábécé" lapjait forgatja, valóban olyan őr­zések fogják el, mint amikor először for­gatta az Ábécé lapjait. Minden tanulmány elolvasása után közelebb jut valami nagy élményhez, ráeszméléshez és megismeréshez Az „Ábécé" elolvasása üdülést is jelent, mert a nagy dolgokra Kosztolányi Dezső, a már életében halhatatlanná vált és halála után is irodalmunkat és szellemünket gaz­dagító nagy iró és költő vezet rá. Az „Abé- eé"t- Illyés Gyula rendezte gondosan sajtó alá és a Nyugat adta ki. olvasgatta s rendezte Kispál László az elsár­gult pergamenteket, hajdani nagyságos feje­delmek s udvari szolgálatra rendelt iródiák- jaik jelentéseit és feltárta belőlük a Nemes Székely Nemzet múltját. A valóságot... A debreceni Tisza István egyetem tudós törté­nelemtanára. Erdély múltjára vonatkozó nagy. munkájában tette közzé Kispál László első' dolgozatát. Ezzel ösztönzést a irányt is szabott, amelyen tovább haladva Kispál László elérkezett ahhoz az állomáshoz, amely­nél minden más, nem céhbeli megtorpant volna- A kemény és törhetetlen székely azon­ban nekivágott s nehány esztendő alatt meg­írta Erdély történetét, megírta minden törté- nelem-fiozófia, minden célzatosság nélkül, csakis a kézé bejutott s bárki által ellenőriz­hető oklevelek. Írásbeli bizonyitéko-k alapján. Megírta azt. ami kétségtelenül bizonyítja, A kolozsvári népiskolák a Horthy Miklós egyetemi sportparkban megrendezett, látvá­nyos tomaünnepélyén pompás szabadgyakorlatokat mutattak be az egyes iskolák növendékei. (Fotofilm felv.j Rokkant Sebestyén szerencséje Irta: Eszterhás István A gyárak rákezdtek a déli dudálásra. Egymás után megérkeztek mind a négyen, nem. beszéltek, megbökték mutatóujjal a ka lap szélét, vagy a sapkát, a török meg a homlokát és leültek. A török előbb gondo­san elhelyezte a hasán hordozható bicska és cipőfűző üzletet. Sokféle bicska hevert a fapolcon, amit nyakába akasztva, hurcolt vendéglőről vendéglőre a török. A mai na­pig talán ez a török volt a leggazdagabb köröttük. A mai naptól kezdve pedig a falábú Se­bestyén rokkant köztük a legirigylendöbb ember. Hivatalbeli lett. Altiszt. A Határ-uti csárda előtt terült el keske­nyek és hosszan az a gazdátlan rét, ahoj minden délben ok négyen összetalálkoztak. A Határcsárda széles, magas épület, Ved­lett, sárga falai olyanok, mintha egy vár­épület magasodnék itt Pest határában. Ez a Határcsorda a kupecek paradicsoma. Itt etetik éjszaka sózott takarmánnyal a bor­jukat és hajnalban a csárda hátsó részében »Hó kerekes kút elkezd nyikorogni és nyi­korog a ködös éjszakavégző órákban, világos reggelig. Szemző Péter a vaksi kocsis me­séli, a régi időkben betyárok is megszálltak ebben a csárdában. Szemző Péter tudhatja: egész élete itt tellett ki a söntés és az is- táHó körül. Ma már nem bíznak rá sem ko­csit sem lovat. Megvakult, a ló farát sem látja. Már csak kertészkedik hol ennél, hol annál a bolgárnál. A másik, a vén Gyöngyösi Mihály utca­seprő. Az öreg valamikor jómódú ember volt s egyszer majdnem biró is lett. De va­gyonkáját elvitte a fia taníttatása. A fiú, amikor nagy ur lett, megszégyelte szülőit, elköltözött tőlük, szagos dámát vett felesé­gül, feléjük sem nézett, magához sem hívta az öregeket s amikor ezért az. öreg Gyön­gyösi felkereste a fiút hivatalában és ordít­va leszidta, altiszttel tétette a hivatal ka­puja elé apját. Már ez is népszerűvé tette a vén Gyön­gyösi Mihályt. De az öreg tekintélye nem itt végződött. Fia minden elsején egy ró­zsaszínű pénzesutalványt küldött az öregnek, amit az következetesen visszautasit. Vissza a feladónak! — ordítja kivörösödő arccal a Határ-csárdában vasárnap délutánonként a harmadik fröccs után Gyöngyösi Mihály ut­caseprő. Vagyok olyan ur, mint ez a felfu- valkodott taknyos! Én biró is lehettem vol­na, ő meg semmi. Az én pénzemen lett úrrá. A fiatalabb utcaseprő, Gyöngyösi társa, Fekete Sebestyén, háborús rokkant. Róla nem tudni, azért olyan csendes, mert a vén Gyöngyösi nem engedi szóhoz, vagy pedig rokkant nyomorúsága szorította meg benne a lelket és a szót. De mindhárman: a falá­bú rokkant, a bicskaárus török és a vaksi kocsis bízvást hallgathatnak, ha egy olyan valaha volt tehetős férfi beszél, mint Gyön­gyösi Mihály. Ma bucsuebédre gyűltek össze. A falábú rokkant nem jön többé közéjük. Fekete Se­bestyént nagy szerencse érte. Talán csak a Jóisten tudja, miként történhetett, hogy ép­pen ez a hőbörödött lett városi altiszt kö­zülük. Elővették a kenyeret s a miegymást. A vén Gyöngyösi lókolbászt szeretett, a vaksi kocsis ha lehetett, inkább töpörtőt evett. A bakon ezt szokta meg. Mert a tehetős em­ber kolbásszal tömi a bendöjét, a bakon ülő szegény ember a töpörtőt szereti. Azt is jó sózottan, hogy húzhasson rá annyi fröccsöt, ahány kocsma előtt elmegy a kocsi s olyan tikkadt gégével nyelhesse, mint sózott gyom- ru a vizet. A török külföldi, cifra étvágyú ember, sokszor eszik olyat is, amit ök hár­man utálnak. A bolgár kertésznél szolgáló árva leány, a bolgárok cselédje, a Boris, ideszokott kö­zéjük, paradicsomot, zöldpaprikát hoz min­dennap és abból árul. — Ha én megyek ott a lovasrendörök között — búsulja a szerencse fordultát egy jódarab lókolbász után Gyöngyösi, — min­den máskép történik. — Észre sem veszik ezt a falábút, —- he­lyesel vaksi Péter. A fa'ábu sem nem eszik, sem nem beszél. Csak hallgat megrendültén, reggel óta hall­gat. El sem hiszi szerencséjét. A szerencse valóban ott esett a rendőr- lovak mögött. A tüzoltótestület rezesbandá­ja szép, lelkesítő dörgéssel és zengéssel szólt s ez úgy lászik, tüzeli a jóvérű rendörlova- kat. És a feltüzelt rendőrlovak nem viseltet­tek kellő tisztelettel a miniszter ur Iránt, aki éppen bevonult a városba és mindjárt a lo­vasrendőrök mögött haladt és még hozzá a nyitott váróéi ciis ziua lóban. így hát az ide­’nogy miképpen jutott Erdély, mint önálló állam hatalomhoz a népek nagy küzdelfné- he.n, milyen okokból lett tényező 13 fejedel­mének uralma alatt az európai politikában* Összegyűjtötte azokat az adatokat^ amelyek egyes személyek nagyságát és kiválóságát iga­zolják s amelyek megmutatják azok gyarló­ságait is... Kispál László nem vitázik és nem ad támadásra alkaJmat. Munkájából csak a lelkiismeretes, elfogulatlan, mindennel meg­békélt, bölcs és fajtáját mérhetetlenül! szere­tő és szolgálni akaró ember lelkének ereje sugárzik felénk. Valami szent erő tüze perzseli az olvasó leikéi : megszeretné mondani mindenkinek, aki itt Erdélyben él, hogy olvassa el ezt a könyvet, tudja meg az igazságot s mentsen erőt belőle. A könyvet a Stádium adta ki( 400 oldalon a műhöz méltó köntösben. f*. I.) Nagyothallóknak ! Fülben alig látható e:ek- tromos vezeték nélküli haHékésziílékfti 50 napi próbára adunk Kérjen „N/KO“ díjtalan i smevtetőt KELETI J. orvosi műszerész ß D.4PE T 1T., Pétófi Sandor-n. 17. (Főposta mellett.) Telefon: 1884)13, KÉT KECSKE Gróf Széchenyi Zsigmond könyve A „Két kecske" a kolozsvári könyvnapek égjük legnagyobb sikere. Két vadkecskéröl szól ezr a tüneményes útleírás, amely egy­ben a legizgalmasabb vadászkaland. A ki­váló vadász útleírásában ezek a kecskék nem szerepelnek, pedig ezeket a szerző igen nagyra becsüli s vadászemlékei közölt a „legelőkelőbb" helyet foglalják el. Az «gyi- két Afrikába menet Európában, a másikat pedig Indiából jövet Afrikában lőtte a Aires magyar vadász. A vadászkalandok általában érdekesek szoktak lenni s éppenséggel azok, ha gróf Széchenyi Zsigmond meséli el ragyogó hu­morával, színes irásmüvészetével... A „Két kecske" méltó helyet foglal el gróf Széchenyi Zsigmond eddigi, idegen nyelven is meg­jelent müvei között. A könyvet a. dr. Vájná és Bokor cég adta ki, nagyon Ízléses kiállí­tásban, szebbnél-szcbb eredeti felvételekkel tarkitva. — Megjelent az „Ungarn" junlusl Száma. A magas színvonalú folyóirat legújabb szá­mában vitéz Surányi-Unger Tivadar a ma­gyar—német gazdasági kapcsolatokról, Ba­kó Ellemér az újabb magyar nyelvjárás-ku­tatásról, vitéz Szarka Géza Székesfehérvár történetéről, Markó Árpád a német-dán há­borúban résztvett magyar csapatokról, Schmidt-Szendrö Adrienne a magyar nép­táncról, Dénes Jenő a kolozsvári művészeti, hetekről ír, Márai Sándor miniatűrjeit, Sértő Ká'mán és Sinka István verseit, gazdag kép- és térképmellékletet és sokoldalú ma­gyar-német kulturszemlét közöl még az „Ungarn" júniusi száma. Az „Ungarn“ szer­kesztője Pukánszky Béla. ges polgármester ur türelmetlenül integetett a városgazdának, hogy valaki lapáttal ha­ladjon a rendörlovak mögött. A városgazda tovább parancsolt és Gyöngyösire kiáltott, aki utcaseprői egyenruhájában az ut szélén feszített. Hé, valaki ott! — mondotta a vá­rosgazda. — Fogja csak meg a lapátot és seprőt és szaporán a lovak után! — Úristen, ha én lépek akkor a lovas­rendőrök mögé! — fogadkozik Gyöngyösi. Mi történik akkor! Dehát nem ő lépett. Nem vállalhatta, mert az ut két szélén ott tolongott az egész vá­ros. Nem vállalhatta Gyöngyösi Mihály, hogy ahol hajszál hijján biró lett valamikor, ott most megfogja a seprőt, a lapátot és ki­lépjen a lovak mögé. Ezt a vigyori falábút parancsolta. Ez meg, — a szégyentelen, —í ilyenkor látszik, milyen vérből származik, szó nélkül vállalta, vitte buzgón a lapátot meg a seprőt a miniszter előtt és tisztogat­ta az utat. Hát így történt a csoda. A miniszter észrevette a kocsija előtt kí­nosan bóklászó falábút és egyszer csak meg állította a lépésben parádézó diszhintót. — Megálljon! — kiáltott fel a kocsisnak. Nagy zűrzavar támadt. Mindenki előbbre tódult, hogy lássa mi történt. A tüzoltóze- nekar kürtjei elfulladtak. A frontharcosok összetorlódtak. A cserkészeket az irgalmat- • lanul könyökölö városi képviselőtestület le­szorította az árokba. A gyalogjárón két öregasszony sikoltozni kezdett, a polgármes- ten rémülten felugrott a kocsiban és a mi­niszter feje fölött integetett, hadonászott, A, tüzoltótestület parancsnoka pedig azt hitte, hogy a miniszter haza akar menni és a me­T

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom