Keleti Ujság, 1942. június (25. évfolyam, 124-145. szám)
1942-06-07 / 127. szám
942. J D N I Wl S 7 faiéczi Edqár riportja A legrejtélyesebb erdélyi nemes életregénye Hogyan lett Báthory Zsigmond angol lovaskapitányából Virginia kormányzója, Uj-Anglia tengernagya és az eisó amerikai iró Az 1600. év őszén a császári ármádia fráci főhadiszállásán nyomott hangulat cralkodott. Mercoeur herceg még nem feledette el Babocsa várának gyászos eléstét, .melyet a nyár folyamán hiába kísérelt visz- aaszerezni a kanizsai basától. Nagyban »Ívtak a tervezgetések az uj török háború mélyeiről, amikor váratlan vendég toppant le a „Hauptquartier"-ba. Az uj jövevény az mgo! globetrotterek örök fajából való Volt, •mely mindenütt otthon érzi magát és fölünkre talál. John Smit — ez volt a váratlan vendég teve — hamarosan itt is ráakadt földijére Weldrieh gróf ezredes személyében, aki alighanem az angliai Cambridge grófság ma Í3 létező Meldreth vidékének volt az ura és la ói babérokért jött Magyarországra. A ^átfejti sassal ékes lobogó alatt vitézkedő mgol ezreeles mutatta be húsz éves földijét fflereoeur hercegnek. Bizony senkinek sem ,.irtott akkor eszébe, hogy a fiatál John "Smith. aki Velencén, Raguzán és „Lubbia- non“ (Laibach) át sietett Styria szép fővárosába, hirben és dicsőségben egykor vala- OTennyiüket túl fogja szárnyalni és nemcsak egyike lesz a legolvasottabb Íróknak, hanem vezető szerephez jut majd az Uj-Világban i?, jamely ma is irodalomtörténetben, mint az nóső amerikai írót tartja nyilván — és mégis Ógy történt a kiszámíthatatlan sors szeszélyéből. 1630-ban, egy évvel hősünk korai halála selőtt, jelentek meg először híreseknek és hírhedteknek egyaránt mondható Emlékiratai. iSzámos müve közül ezek a több nyelvre jósak ép magyarra máig le nem fordítottak lérdekelnek bennünket magyar és erdélyi vonatkozásaik miatt a leginkább. Címük: : SMITH JANOS KAPITÁNY UTAZÁSAINAK, KALANDJAINAK és MEGFIGYELÉSEINEK IGAZ LEIKASA EURÓPÁBAN, tAfcSIABAN, AFRIKÁBAN, AMERIKÁBAN 1593-tól 1629-ig. Aligha hiszem, hogy maga vetette őket -papírra. Hihető, hogy korán váratlanul elbe- tegesedve, ki-ki hagyó emlékezettel diktálta ükét tollba vagy mondta el őket valamelyik ^bizalmasának. Innen nem egy névbeli és ddörendbeli tévedése. Ma is két világrész tudósai vitatkoznak kapitány szavahihetőségén. Vannak, akik Virginia első elnökét és Uj Anglia tengernagyát a nemesség, vitézség és jellemszi- ílárdság mintaképének tartják, mások Háry ijánost látnak benne — de jellemző, hogy (1910-ben Edingburghban részletes bibliográ- ' fiával újból kiadták ugylátszik örökéletü könyvét, amely az angolszász világ olvasótáborát először vezette el Erdélybe. A szabadságharc után Angliába emigrált Stmonyi Ernő a Britsh Múzeumban véletlenül bukkant rá Smith erdélyi armálisára, amelyet leszármazottjai Angliában ma is büszkén hasznainak. Kropí Lajos, az Angliában élt jeles magyar kutató tette ezt az ar- málist először vizsgálat tárgyává (Turul 1888 évf.) ö majd Pivány Jenő, a magyar- ameri,kai történelmi kapcsolatok úttörő búvárja a Smith ellenesek táborához csatlakoztak. Szerb Antal, jeles irodalomtörténészünk már inkább hisz adatainak, jómagam vagyok azonban az első Magyarországon, aki Smith híveinek táborába sietek — hogy miért: az alábbiakból kiderül. Most pedig adjuk át .a szót Smith kapitánynak és járjuk be vele a XVII. század eleji vérgözös magyarorsági és erdélyi harctereket. Először a zalai Felső Lendva várához kisérjük hősünket. A kanizsai basa 20.000 J török vitézzel ostromolja. Itt szerzi Smith az első magyarországi babérokat és egyben példát mutat a haditechnikában való jártasságban, mert fáklya jelzésekkel továbbította optikai jelekkel értesíti a vár védőit a felmentő ostrom időpontjáról. A győzelem tehát nevéhez fűződik. Innen a vasvári térségre kisérjük Smithet. Itt meg ugyanazzal a csellel operál, amelyet a világháborúban is sikeresen alkalmaztak a németek: ügyesen elhelyezett fényekkel félrevezeti az ellenséget gz ostromolt seregrész helyzetét illetőleg. Komáromban Salz (helyesebben talán Schulz gróf) császári tüzérparancsnoknak bemutatja „tüzes sárkányait“. Részletes leírásukat is ránk hagyta könyvében. A fegyvertörténethez nem értő történészek e „találmánya“ miatt is kétségbe vonták munkájának szavahihetőségét. Helytelenül tették. Már a Traianus császár hires dáciai hadjáratát megörökítő dómai Traianus-osz- lopon ott láthatók ezek az ellenfél megfélemlítését szolgáló hadieszközök, amelyek akárcsak a fepiilögépek ősei: a sárkányok az ejtőernyőt feltaláló Kínából, Belsö- Azsián át, a Kaspi-tenger mellett lakott dákok közvetítésével jutottak el az erdélyi dákokhoz és nem utolsó sorban bizonyítanak a dákok turáni eredete mellett. Erdélybe 1602-ben került Smith már mint „lovassági kapitány“, amikor Báthory András halála után, az ingatag Báthory Zsigmond német segítséggel újból meg akarta szerezni a fejedelemséget és érte harcba keveredett Básta Györggyel. Mercoeur herceg Meldricht grófot 6000 emberrel Básta segítségére küldi. Vele van Smith is, de Mercoeur és Mihály vajda halálhírére és Básta rémuralmának láttára, a két angol inkább a török ellen fordul és megostromolják annak egyik legerősebb várát, amelyet Smith Emlékiratai és az alapjukon készített rézmetszet tévesen „Regalt“ várának nevez. Egy átmenetileg török kézre került erdélyi várról van itt szó — egyesek szerint éppen Gyula Fehérvárról. A város rangját jelző „urbs rega- lis“-ból született tévesen az Emlékiratok „the toron of Regall“-ja; mig a vár tulajdonképpeni neve veszendőbe ment. Nincsen mit csodálkozni. A magyar helynevek akkor az angolok előtt akárcsak ma: rejtélyesek voltak. E vár előtt Smith hősi viadalokban jeleskedett. A várban lévő törökök kötekedés- ből párviadalra hívják ki a magyarokat. A sors háromszor egymásután Smith kapitányra esik, s ö egymaga öl meg három török vitézt, akiknek neve az Emlékiratok szerint: Turbasa, Grualgó és Bonny Mulgro volt. Amint Báthory Zsigmond erről a helyszínen értesül, szóbeli engedélyt ad Smlth- nek, hogy címerébe három török fejet vegyen fel. E hősi harcok jeleneteit Smith egyéb haditetteivel együtt egy korabeli angol grafikus is megörökítette egyik ránk maradt érdekes lapon, amelyet még Kropf kutatott fel Londonban. A képsorozat egyik rajzán ott látjuk Báthory Zsigmond fejedelmet, amint koronával a fején az annyira áhított és oly könnyelműen eljátszott baldachinos trónusán ül. Előtte térdel Smith kapitány és átveszi az uj cimer bővítésével ékes zászlaját. Melléje odarajzolta az angol művész a jó Székely Mózes tragikus alakját is. mert ő is szerepel az Emlékiratokban, amint a kopjavégekre tűzött három törökfej ünnepélyes köfülhordozását szemléli a táborban Emlékiratainak tanuságtétele szertat Smith „Veraltiő (?) és Solmos vára alá 1» elkísérte Székely hadát és vele Kupronkán át Torockóig, a „fejedelmi kastély közeiéig" jutott el. A Vöröstoronyi („Veristhome") eaatáoaa Smith tatár rabságba került, öt is mint annyi erdélyi hőst a krimbe hurcolta a tatár, de leleményességével onnan is sikerült megmenekülnie. Visszatért Erdélybe, Nagysze- benbe, majd Felső Magyarországon át Prágába ment. Onnan kereste fel a hazát és koronát vesztett Báthory Zslgmondot, a neki rendelt lobkowitzi kastélyban. Itt állította ki neki az ex fejedelem 1603 dee. 9.-én a három törökfejes eimerbővitést tartalmazó erdélyi armállst, amellyel Smith büszkén tért vissza Angliába. A nyughatatlan embernek azonban itt sem volt maradása. Négy év múltával, 1607-ben már Amerika földjén találjuk, amikor ott Virginiában az első állandó telepeket alapították, amelyek több sikerrel jártak, mint Raleigh Walter kísérletei. Itt Smith hamarosan Virginia egyik vezérembere lett. Különös érdemeiért I. Jakab angol király Stuart Mária fia, kinevezte az uj gyarmat elnökévé, azaz kormányzójának és rábízta a mai U. S. A. hat keleti tengerparti államának hajóhadát: „Uj-Anglia tengernagya" büszke címmel. Az erdélyi harcokban szerzett törökfejes zászlaja alatt lobogott a vezérhajó legmagasabb árbocán . , . Nem egy történész és heraldikus vonta kétségbe a Báthory adományozta armális hitelességét, amelyet 1625-ben, Londonban hivatalosan 1 levezettek a „College of Arms* regiszterébe. Az egyik fö érv hitelessége ellen az volt, hogy a benne Báthory által használt cím nem egyezik meg a fejedelemnek Erdélyben használt címével, mert ebben az armálisban Báthory magát „dnx Transilvania*1, Walachiae et Vandalorunt, comes Anehard, Salford, Growenda"-nak mondja. Ez válóban furcsa és szokatlan, de rá kell mutatnom árrá, hogy Báthory ezt az armálist az angol világ számára állította ki. A „dux Vandalorum“ lehet a svéd uralkodók címében előforduló hasonló cím analógiája. A Guth-Keled nemből származó Báthoryakat. régebbi genealógusainak a család hagyománya alapján svéd eredetűnek mondották (Szent István korabeli te- lepedés!) A „Salford“-grófság utal hát Sóvár vidékére, avagy az erdélyi sóbányákra és ki tudja mi van elrejtve „Anehard és Growenda" nevében. Annyi bizonyos, hogy John Smith, mint erdélyi nemes ember vonult be az angol és amerikai történetbe. Erdélyi nemességét minden ciménél és rangjánál többre becsülte, — mert ha nem ezt teszi, könnyen szerezhetett volna tengerentúli érdemeiért a három törökfejes armálisnál sokkal díszesebbet az angol királyi udvarban. Ez is amellett bizonyít, hogy a magyarországi és erdélyi harcokban való részvételét tartotta a küzdelmes élete legjelentékenyebb eseményeinek. Erdélyi nemessége pedig Erdély nevét először fűzte össze Amerika nevével. » . JÓ ÁRU ÉS JÓ HIRDETÉS ALAPJA A JÓ ÜZLETMENETNEK BUDAPEST, RAKÓCZI-UT 5 SZÁM. Központi fekvés. * Korszerű kényelem-V. 1 SZÁLLÓ Egyágas szobák 6*—P-töl 12* P-ig Kétáagas szobák 9-—P-től 18*—P-ig Éttermében Veres Károly és, c gány- zenekara muzsikál. Elismerten kiváló konsha. Polgári árak «etet megfordította. its akkor felemelkedett a miniszter is. A ‘polgármester hóna alól Intézte szavait a falábú felé. — Jöjjön csak ide, barátom! A falábú sóhajtozó szuszogását is hallani lehetett egyszerre, amint odabicegett a aniniszter kocsijához. Álljon vigyázba! Hajoljon meg! Tegye le a lapátot! Vegye hóna >aiá a seprőt! — parancsolták, sugdosták a körötte állók. Mindenkinek kidülledt a szemle s a tiszteletteljes szemgolyók meredten párták, hogy na most mi történik. A falábú egyik tanácsot sem fogadta meg. Se látott, se hallott. Azt hitte, hogy hibázott. Ezért, amint a diszhintó mellé ért, felemelte a miniszter elé a pupozottan megtölt lapátot. Hadd lássa a kormányférfi, hogy szorgalmasan gyűjtötte a gyűjtendőt. Megtette, amire utcaseprői tiszte kötelezte. De a gyorsbeszédü miniszter nem szem- télgette a feléjenyujtott lapátot, hanem keményen rászólt: —- Maga háborús rokkant? — Az! biccentett Fekete Sebestyén és «apkájét is lekapta. Mivel a miniszter arca ®em derült fel a pontos munka látványától, megrémült. Haja veritékesen homlokába tapadt. — Harminckettös közös! — tette hozzá. Es elferdült az arca. De tisztelettudóan viselkedett. Elfordította azonnal a nagyur vüágos szürke szeme elöl vigyorgó arcát. Ezért a vigyorgásért hitte mindenki, hogy ütödött, höbörödött. Pedig ez a vigyorgás nem jókedvéből fakadt. A szája vége ugrált, táncolt csak ilyenkor. Akkor nevetett igy először, amikor 1917-ben egy lengyel falu sáros, cuppogó, bakkancsmarasztaló kötöző- helyén otthagyta a fél bakancsát és benne a féllábát. így lett a miniszter akaratából városi altiszt Fekete Sebestyén rokkant. Most hallgatja a többiek hogyan bírálják, forgatják, szidják méltatlan szerencséjét. Az uj egyenruha kékje is szokatlan, amint megmozdul, suhog-ropog. Étvágya sincs, pedig ebédcsomagja a hóna alatt. Nem hoz jóétvágyat a váratlan szerencse. A bolgár kertek felöl akkor kosarával elindult feléjük a Boris lány. Fekete kendőt borított vállára, de azért mezítláb jött. Mer': nagyon takarékos lány ez a Boris. Jó asz- szony lesz belőle. Fekete haja szépen libeg, barna arcán pirosán ég az októberi szél. A török azonnal észrevette, megigazította vörös sapkáját és arra 1s volt gondja, hogy egy gyors mozdulattal a bicskás ládát előnyösebb állásba igazítsa. A vaksi Péter ezek bői az előkészületekből tudta meg. hogy jön a leány, ő is lenyá'.azta haját, tenyere élével hosszan billegette jobbra-balra az ágaskodó hajszálakat. Mind vásárolt a Boris lánytól, csak a rok kant nem. — Maga miért nem eszik? — szúrt rá a török szeme. A töröknek jó az orra, mindent megsejt, ami nők körül történik, talán még azt is, ami készül. Boris lány talán meg is haragudott rá. Csak a másik hárommal beszélt, akik válogattak a dcrcsipctt, vastaghusu paprikában. És Sebestyén, amikor közelebb fordul hozzá a lány, — igy tervezte el jóelőre — megfogta a lány kemény kezét és maga mellé akarta huzni. Boris Jány szeme bámulva lebben a vi- gyori arcra, meglepetten húzódik és végül is elrántja a kezét. — A fene szerencséjéhez most már a Boris kellene! — kiált rá szörnyülkdve a há- lyogos szemű Péter. Gyöngyösinek torkán akad a falat. — Magához illő bolondot keressen! —* kiált dühösen a rokkantra. A török és a vaksi kocsis haragosan meredtek rá. Rokkant Sebestyén egyszerre megérti: kiközösítették a szerencséje miatt. Mindig tétova ember volt, csak azt tudta megtenni, amire hosszú töprengés után szán ta el magát. Most pedig, hogy a lány előtt megszégyenítették, különösen nehéz lett fe- je-keze. Érezte, legjobb lenne elmenni közülük. De nem tudott feltápászkodni. A többiek haragosan fizettek, fészkelöd- tek, feltápászkodtak s topogtak. Elmentek. Gyöngyösi egy szót sem vetett feléje, csak elment annak az embernek a büszkeségével, aki pénzért urat neveltet a fiából s aztán visszaküldi a fiú adományait. A vaksi kocsis keserű dühösen ennyit mondott Borisnak: — Ne feledd, leány, ha hivatala van is, lába még sincs! És közelhajolva rut nevetéssel hozzátette: — Hunyd be szemed lányom 8 ragadd meg a szerencséjét! A török gúnyos-irigyen hahotázott. A Boris lány mintha süket lenne és semmit se hallott volna, ott maradt. Számolta zavartalanul a háromszor hat krajcárt. Sokáig ültek a kopott, őszi mező szélén. Szótlanul. Ketten. És egyszer csak kiejtette hóna alól Sebestyén barna pakkpapirosbe. csomagolt ebédjét. Boris lány fürgén nyúlt a széthulló kenyér és szalonna után. — Egyék már! — biztatta a falábút. ~ Hiszen olyan nagy szerencse érte. De az riadtan elpillantott a lánytól. Elfordította az arcát, mert szájavége újból táncolni kezdett. És ekkor melléje kuporodott Boris lány, az árva. Odateritette Sebestyén elé, a rokkant elé ünneplő fekete nagy kendőjét, lesi* mitotta rá gondosan a barna pakk papirost, kosarából paprikát, égő, vörös színű, éde*- husu paprikát tett a papirosra. Olyan ez a paprika, mint egy vérző asszonyszlv. Végül, - keresztet rajzolt előbb a kenyérre — mőg szegte a höbörödött rokkant Sebestyén kenyerét a bolgárok cselédje, az árva Boris lány. És melléülve az árokpartra, evett is vele. Evett Boris is. És ö is tudta, de a rokkant is, hogy elfogadta a kenyeret, hogy embere kenyeréből eszik. Egy szó sem esett. Egyszer a borús égből, a pályaudvar felől idevágott az árokpartra a nap és látta, amint az ütődött Fekete Sebestyén Boris lány vállára ejti fejét és úgy eszi a kenyeret. Egy szót sem szóltak. Nyelték a kenyérrel együtt a szavakat, szivükből, érzéseikből felkelő szavakat, amelyeket nem tudtak kimondani, de amelyek jószagu édesre taszik még a rokkant kenyerét Is. Egy szó sem esett. Csak Kőbánya felöl rikkantott lakodalmas nagyot egy tolató tehervonat.
