Keleti Ujság, 1942. május (25. évfolyam, 98-122. szám)

1942-05-10 / 106. szám

19 4 2. M A J If S IO

Kezisti Urr ^

Mosf new hiszi, de később

belátja, hogy életének legszebb emlékei az ifjúkori fényképek. Miért nem fényképezted le magát gyakrabban a

műteremben.

EGYIPTOM

Raics István verse

Mentek busán és szegényen uttalan ut tengerében s lám, a földre küldött gyermek pusztából teremtett kertet;

már a tavasz szelíd szele szállt az egekből lefele s Máriának drága arca felvidult egy halk kacajra;

immár .József sem mogorva, tanyát készit egy bokorba, egy bokorba készit tanyát s becézi az áldott anyát,

aki piruló orcával Jézusának nyújtja által két dagadó, kerek mellét, megszoptatni egyszülöttjét . . ,

Beszélgetés Kicsi Sándor, al,

HÉTVÉGI NAPLÓ

a legjobb beszédű székely diákká*

Budapest, május 9. Budán, a Nagvboldog- asszony utján széles csend ül. Hatalmas sárga épület, a tizen hármas szám, ide kerülnek az ország legjobb diákjai, ha tanárok I akarnak lenni. Homlokzatán felírás: Eötvös Kollégium.

Itt keressük meg Kicsi Sándort, a szép magyar kiejtés országos győztesét. Az épületben éppen ebédutáni zaj van. Hamarosan ráakadunk az emberünkre: sudár szittyó legény, feketchaju, villogó szemű.

— Örül a győzelemnek?

— Hogyne. Hiszen nem az én nyereségem : egész Ssékelyorsiágé. Ott mindenki így besä.

— Ott élt eddig?

— Dalnokon születtem, Háromszékben, Sepsisz ént györgyón jártam iskolába és két éve vagyok itt a Kollégiumban.

— Ide hogy került?

— Itt is vizsgán kellett átmenni. Mi „Fejláp ogat ásnak“ hívtuk — felleli jókedvűen.

— Minek tulajdonítja nyereségét?

— Az ,,ősi zamat“ — mondja nevetve, rovtáén.

— A két pesti év nem koptatta meg ezt aa ősi zamatot?

— Nem. A szókincse gyarapodott az embernek, de a kiejtés maradt■ És meg is marad most már halálig.

— Hát a többi pestrejött székelynél mit figyelt meg? Ők is ellenállnak a városi nyelv libáinak?

— Nem valamennyien. Különösen a szolgasorban Pesten élő székelyek felejtik el hamar apáik nyelvének zamatét.- De a diákok, különösen meri a székely fiuk összejárnak, megőrzik szép nyelvezetüket.

■— Hát a született pestiek beszédéről mi a véleménye?

—- Szépen, tisztán beszélnek, de vannak egész városrészek, ahol zsidós, vagy idegenes a kiejtésük, még a legmagasabb körökben is. Ragad ez az éneklös hangsúly és bizony nagyon sokan így beszélnek Pesten. Ha megfigyeljük az utcai járókelőket, minden három közül kettő.

— Hogyan lehetne ezen segíteni?

— Természetesen elsősorban a színházak és mozik nyelvét kellene megtisztítani. Beszéljenek a színészek becsületesen és ne is próbálják a tájszólásokat utánozni. Már a I>alóe kiejtést is kétségbeejtően próbálják, de n székely nyelvjárást igazán csak az tudhatja, aki abba beleszületett. Hosszú Zoltán például azért tudja, mert ö ebben nőtt fel.

— Mik á tervei a jövőre? — Magyar-román szakos tanárnak 'készülök.

Hova szeretne menni?

1— Természetesen haza, Erdélybe. Legszívesebben az én iskolámba, Szentgyörgyre.

— Mikor, lesz az?

. — Hát, ha egy kis külföldi utat is beleszámítok, legkésőbb öl-hat év múlva megint az otthoni sarat taposom.

. — Van valami szükebb érdeklődési köre, tudományos célja ?

— Igen. Néprajzzal foglalkozom. A néprajzban is a magyar-román népi érintkezések után kutatok. Különösen érdekel a román és ssékey pásztorélet, mert sok kölcsönhatásuk van. A mult nyáron már voltam is Marosmegyében kutató utón és sok anyagot gyűjtöttem, mert. ez a vidék melegágya a magyarromán pásztorélet érdekességeinek.-*■- Van rokona odahaza?

' — Egész Háromszék a rokonom és ismerősöm, Talán inkább úgy kellene mondani: ■testvéreim.

— Üzen valamit nekik?

— A nagyanyámnak, Kicsi Andrásáé, született Hódúig Ágnesnek. Köszönöm neki, hogy ihren jól beszélek magyarul. Neki köszönhetem, hogy megnyertem ezt a versenyt.

Ö tanított beszélni.

Elbúcsúzunk a székely fiútól, akinek szemében már a honvágy ezüstös köde száll, mifli a,Mezőségen a' menyasszonyi fátylak tavaszi réggé leken.

Aki pedig találkozik Kicsi Andrásáéval, adja át neki az unokája üdvözletét.

GESZTHELYI NAGY ZOLTÁN {

SOK A JÓBÓL ÉS AMI ABBAN MÉGIS KEVÉS

Ezt olvassuk az egyik marosvásárhelyi napilap május 2-án megjelent cikkének főcímében:

,,Viharos jelenetek közben kivonultak a marosvásárhelyi Keresztény Magyar Keres kedők Egyesületének tagjai a Baross-fiók értekezletéről.“

A cim alatt közölt majdnem kolumnás tudósítás részletei ezúttal nem fontosak számunkra. Mindaz, ami a terjedelmes riportban bennefoglaltatik, lényegében már megtalálható a cim tömör szavaiban. Abban pedig sokkal több van, mint egy viharos, mondhatjuk nyugodtan; botrányba fulladt értekezletnek az alantasabb ösztönökre ható pikantériája. Mert nem az a lényeg ebben az ügyben, hogy Marosvásárhelyen a Keresztény Magyar Kereskedők Egyesülete összerugta a patkót a Baross Szövetség marosvásárhelyi fiókjával, ami egyrészt épp elég delikát pikantéria, másrészt épp eléggé sajnálatos hullám a magyar közélet tengerén.

Nem szeretném, ha bárki félreértené naplóm magánhasználatra irt sorait. Nem a bot rányra utalok, ami megtörtént. (Épp eléggé szomorú és kinos, hogy pont Marosvásárhelyen kellett megtörténnie!) Inkább azt szeretném kihangsúlyozni s magam, számára problémává tenni, hogy Marosvásárhelyen a keresztény magyar kereskedelem ügyének gyámolitására egy helyen, egy időben két különböző összefogás is van. Ami talán egy magában véve — ismerve a marosvásárhelyi kereskedelmi élet keresztmetszetét — nem volna baj, csak éppen azon a ponton vált komoly problémává, hogy hadiállapotba keveredtek egymással. És ez a pont a veszedelem pontja. Itt már felfigyel az érdeklődés és a kérdés legmélyére igyekszik pillantani.

Kíséreljük meg a kérdést sebtében, nem is alaposan boncolgatni. íme az első megállapítás.

Marosvásárhelyen a keresztény magyar kereskedelem ügyének előmozdításán két egyesület buzgolkodik. Marosvásárhelyi viszonyok ismeretében állítjuk: nagyon fontos a keresztény magyár’ kereskedelem ügyének diadalrajuttátása. Ez volna a cél. Most nincs módunk megállapítani, hogy mit tett a nagy célért az egyik és mit tett a másik, bizonyára mindent elkövettek lelki- ismeretesen annak érdekében. De úgy látszik — s a tények is bizonyítják, — hogy a közös cél szolgálatában a két alakulatot az érdekek demarkációs vonala egy bizonyos ponton elválasztja egymástól s e ponton túl már nem a cél, hanem egymás munkájának gáncsolása, megnehezítése is bekerül programúkba. Az eredmény: nézeteltérés, sértések özöne és hadiállapot, amelyet esetleg a bírósági tárgyalóteremben szüntetnek meg, vagy mérgesítenek el még jobban.

A közös cél nagy csorbát szenvedett s akár az egyik, akár a másik fél győz, pyrhuszi győzelem lesz és annak egyedüli vesztese mégis csak a maros vásárhelyi keresztény magyar kereskedelem marad.

Nem áldásos állapot ez a marosvásárhelyi magyar kereskedelem arcvonalán. így, - földrajzi és elvi madártávlatból tekintve a kérdést, magától értetődően, önként kínálkozik egy igen alapos és igen komoly meg- ,

f öntolás:

Vájjon van-e arra szükség, hogy egy és ugyanazon ügyet két különböző tábor szolgáljon egyszerre, egy szűkén elhatárolt helyen ?

Hiszen a cél közös! Hiszen a lehetőségek e cél szolgálatára mindkét alakulat számára azonosak! Ş minthogy ez igy van, bizonyos, hogy a közös cél szolgálatában sem az egyik, sem a másik alakulat nem érhet el teljes értékű eredményt. A keresztény magyar kereskedelem ügye azonban — épp Marosvásárhelyen! — olyan kérdés, amelyben a fél, vagy a részleges eredmény a semminél alig valamivel több. Következik tehát a második megfontolás:

Helyes-e a közös cél érdekében latba- vethető erkölcsi és reális erőket külön-kü- lön táborok szerint megosztani ?

Ha e sorok Írójának szava és véleménye perdöntő volna az ilyen kérdésekben, nagyon könnyű volna azt válaszolni, hogy a közös célokat csak az erők legteljesebb és legcéltudatosabb összefogásával lehet diadalra juttatni.

Ez igaz. Csakhogy van-e értelme annak, hogy ünnepélyesen indítványt tegyek: tessék összeegyeztetni a szempontokat és a konkrét esetben egy táborba tömöríteni a marosvásárhelyi keresztény kereskedőket. Könnyű ilyesmit mondani! De ne felejtsük el: az ilyen közügyek kulisszái mélyén min dig ott settenkednek a cél, a nagy és szent, közös cél fölé emelkedő személyi szempontok. Minden nehézséget, minden akadályt el lehet háritani ilyen esetekben az útból, csak épp a személyi kérdések megoldása lesz az a kicsike, csúszós narancshéj, amelyen a jobb sorsra érdemes ügy kitöri a nyakát.

Valószinü, hogy a marosvásárhelyi keresztény magyar kereskedelem ügye is — a jelenlegi elmérgesedett stádiumában — pusztán személyi üggyé degradálódott. Nem az a lényeg többé, hogy ki akar jobbat: a Keresztény Magyar Kereskedők Egyesülete-e, vagy a Baross-fiók ? Itt 'már az lett a fontos, hogy ki győzi szusszal tovább az egymás elleni acsarkodásban: az egyik, vagy a másik?

A mult vasárnapi összecsapás előtt az eredményesség, most már a presztízs á legfontosabb a két jőszándéku, de balutra siklott egyesület vezetőinek.

Az erény útjáról mindketten elkanyarodtak a virtus mezejére. A virtus pedig eddig még sohasem hozott békét, boldogságot, csak kétesértékü dicsőséget és szerencsétlenséget a nézetek kiegyenlítésében.

El kellett idáig jutnunk a gondolatmenet elvi kibontásában, hogy visszakanyarodjunk a kiindulási ponthoz:

Amikor a marosvásárhelyi Keresztény Magyar Kereskedők Egyesülete hadiállapotba jutott a Baros Szövetség fiókjával, ebben az áldatlan háborúságban felvetődik a legfontosabb meggondolás:

Nincs-e vájjon társadalmunk túlszervezve ? Vájjon nem sok-e az a rengeteg egyesület, amely mind jót, szépet és nagyot akar?

Az erők tömörítésére szükség van. Ez kétségtelen. Épeszű ember ez eden nem is hadakozik. De . . . Jó-e a köznek, a magyar élet egyetemességének, hogy egy és ugyanazon célt egy és ugyanazon helyen egynéi több érdekképviselet is szolgálja ?

PAIH1ÖNA

BUDAPEST, RAKÓCZI-UT 5 SZÁM. Központi feí vés. * Korszerű kém/elem

SZÁLLÓ

Kavjáqvjas szobák 6-— P-tőI 12* P-r Kéíd-ívjas szobák •>*— P-tőI 18’— P-ia

Éttermében Veres Károly és c gány- renekara muzsikál.

Elismerten kiváló !’on\}ha. Polgári árak

Mert a marosvásárhelyi pilda egyet világosan megmutat:

A szervezkedési szabadság testületi badsággá fajulhat és a közös cél nem feladattá, hanem közösen marcangolható konccá válik.

Sok a szervezet, sok a Testület, sok az egyesület. Mindenik jót akar, mindénik szent és halaszthatatlan célt szolgál. Á lég- ; több szent szerénységgel és ildomos csendes- • séggel. Le a kalapot előttük! De van sok olyan is, amely szent ügybuzgóságában töte bet is markol, mint amennyit végezhet.

Van-e mindenikre szükség? Különösen akkor, amikor több alakulat dolgozik igy közös cél szolgálatában.

Á végső megfontolás pedig kézenfekvő:

Az olyan egyesületek, amelyeknek célkitűzését, munkáját nem választják el elvi kínai falak, ellenben egy célra munkálkodnak, fogjanak össze és egyesítsék erőiket azon az alapon, hogy magyarok vagyunk valamennyien.

Nem e napló hivatott arra, hogy konkrét módozatokat jelöljön meg. Ezek a sorok csak meggondolásra való indítékok szeretnének lenni.

Lám: Németország az egypárt rendszerrel is naggyá tudott lenni, sőt csakis annak’ révén tudott naggyá válni! Pedig a párt és a politika kényes portéka. Ott sikerült. Történelem lett belőle!

A német példa a maga lenyűgöző nagyságával legyen azonban intő jel minálunb azok számára, akik az egyesületi és testű-, leti élet lehetőségeit egymás ellen való hadviselésre is felhasználják.

Erre pedig nincs szükségünk. A szervezkedési szabadság a magyar élet egyetlen pontján sem fajulhat odáig, mint Marosvásárhelyen. Több öntudatra és céltudatossága ra van szükség e kérdés átgondolásában i főleg gyakorlatában.

A marosvásárhelyi eset megmutatta: mű nem szabad s ebben az is benne van, hogy miért nem szabad tennünk.

De ebből az is logikusan következik, hogy a társadalmi szervezkedésnek uj törvényszerűségeit kell kialakítani.

Nem elég csak az egyénieket megszervezni, tömöríteni.

Maguknak az egyesületeknek kell egymással nagyobb, átfogóbb egységekbe öée- szef ogniok!

Két előnyért érdemes foglalkozni a gondolattal :

Az egyén felszabadul néhány kötelezettség alól. A kis egyesület pedig nagy erkölcsi erőt és tekintélyt szerez, ha hasonló célkitűzésű alakulatokkal — mondjuk ki! —• fuzionál.

Senki se mondja, hogy ez a szerény elgondolás megoldhatatlan.

Csak épp a legnehezebb kátyút: ä személyi szempontok gödrét kell betömni több helyesen értelmezett és alkalmazott öntudattal és áldozatkészséggel.

— ÍZy-r

KOLOZSVÁRI NEMZETI SZÍNHÁZ MŰSORA

Május 10., vasárnap d. u. fél 4 órakor! Gyimesi vadvirág. (Olcsó helyárak.)

Május 10., vasárnap este 8 órakor: A Nagy- ur. (Díszelőadás a Művészeti hetek meg nyitásának alkalmából. Bemutató bérlet 28. szám. Bemutató helyárak.)

Május 11., hétfő este 8 órakor: Minden jó, ha jó a vége. (A Tizes Szervezet előadása. Bevezetőt mond: Dr. Borbálh Andor orvos, főtizedes. Jegyeket a pénztár nem árusít.)

Május 12., kedd este 8 órakor: Bánk bált (Opera. Bérletszünet. Bemutató helyárak. A Művészeti Hetek első opera- előadása.)

Május 13., szerda este 8 órakor: A Nagyar. (Napi bérlet B. 18. szám. Rendes helyárak.)

Május 14., csütörtök este 8 órakor: Viliam- fénynél. (Bérletszünet. Rendes hely- árak.)

Május 15., péntek este 8 órakor: Travials (Bérletszünet. Bemutató helyárak.)

Május 16., szombat d. u. fél 4 órakor: Bizánc. (Ifjúsági előadás. Jegyeket a, pénztár nem árusít.)

Május 16., szombat este 8 órakor: Énekes madár. (Bérletszünet. Rendes helyáraíc.)

Május 17., vasárnap d.-u. fél 4 órakór: Tosca. (Délutáni operaelőadás. Rendes helyárak.)

Május 17., vasárnap este 8 órakor: György barát. (Táray Ferenc fellépésével. Bérletszünet. Rendes helyárak.)

Május 18., hétfő este 8 órakor: Bohémélet. (A Tizes Szervezet előadása. Bevezetőt, mond: Dr. Entz Géza tanár, fötizedés. Jegyeket .a pénztár nem árusít.)

Május 19., kedd este 8 órakor: Aida. Németh Mária, a m. kir. Operaház tiszteletbeli tagjának vendégfellépése. Bérlet- szünet. Emelt helyárak.),