Keleti Ujság, 1942. április (25. évfolyam, 74-97. szám)
1942-04-05 / 77. szám
19 4 2. AQUILIS 5 MBX,BtsIísSJ!ÍG Az egeres! sz A Budapesti Közlöny 1942 februdr 11-ikÍ száma közölte, hogy a m. leír, iparügyi. miniszter az Egerest Kőszén, bánya Bt, bejegyzett cég Magyarország területén levő minden üzemét a személyzettel, együtt a m. kir. kincstár használatába átvette. Ez a közlemény mindössze annyit árul el, hogy az egeresi Szénbánya sorsában uj fejezet kezdődik. Nem utal azonban azokra az érdekes szálakra, amelyek a bányavállalatot önmaga múltjához fűzik. Ez a mult pedig beszédes mult. Hajmeresztőén Izgalmas regénye annak, hogy a huszonkétesztendös idegen uralom alatt egy virágzó üzem műszaki életébe miként lépett be a politika és az Isten háta mögött fekvő kis bányatelepből miként lett egyrészt romhalmaz, másrészt pedig a szélsőséges román politikai törekvések fellegvára. Ennek az érdekes regénynek első fejezete ezelőtt negyven évvel kezdődött: 1902-ben, amikor az Erdélyi Szénbánya vállalat megalakult 2 millió korona alaptőkével. Az alapításban egy belga bank vett részt, de 1918- ban a vállalat sorsában változás történt: á részvénytöbbséget Szántó Miklós és Szántó Zoltán szerezte meg. Az összeomlás, Erdély megszállása a bánya tulajdonjogát egyelőre nem érintette. Annyira nem, hogy 1925-ben a részvénytökét 5 millió lejre emelték. A harmincas évek elején ez az üzem sem tudta kikerülni az úgynevezett nacionalizálási áramlatot. A román érdekeltség ehhez az üzemhez is bevonult s az igazgatóság tagjai sorába Manoilescu Mihályt is beválasztották. Manoilescu érdekes egyénisége volt a fiatal román politikusnemzedéknek. A harmincas évek elején iparügyi vezérigazgató volt. Állásából azonban menesztették, de később a román Nemzeti Bank kormányzójának tették meg. Ebben az állásában sem maradt meg sokáig. Menesztették. A Banca Naţionala és Manoilescu között ekkor hosszú pereskedés keletkezett. Ez azonban valószinü- leg egy másik regény, amelynek fejezeteire ezúttal felesleges kitérni. Manoilescu Mihály és fivére: Manoilescu Grigore igen kedvező feltételekkel kapcsolódtak a bányavállalat igazgatóságába. Nenr elégedtek meg a titulussal, hanem cselekvőig avatkoztak be a vállalat irányításába is. A bányaüzemnek két nagy vevője volt. Az egyik a CFR, azaz a Román államvasutak, a másik pedig az egeresi villanytelep, amely' Kolozsvár városát látja el villanyárammal. A villanytelep mögött a brüsszeli Electrobel bank állott és áll ma is. Még 1930-ban történt. hogy az Electrobel több évtizedre szói :, rendkívül előnyős szerződést kötött a bányával s kötelezte magát arra, hogy a villanytelep üzeméhez szükséges szenet a bányát'" szerzi be. A ’CFR is hatalmas mennyiségű szenet vett át. Már ez a két szerződés is eleg volt ahhoz, hogy a bányaüzem virágzását biztosítsa. Manoilescu c szerződések birtokában most már arra törekedett, hogy a rész- vénytöbbséget magának szerezze meg. Más céljai is voltak. Pénzre volt szüksége, még pedig súlyos milliókra. Ezért az Elektrobel- lel kötött előnyös szerződést megváltoztatta. Az uj szerződés kedvezőtlenebb volt ugyan a bányára, (le Manoilescu mégis hasznot húzott helöle: 1,600.000 svájci frankos kölcsönt kapott a brüsszeli banktól. A további lépes az volt, hogy a bukaresti Creditul Industrial- tól (Ipari Hitelintézet) 18 millió lej kölcsönt vettek fel. A kölcsönöket természetesen a bányaüzemre tábláztatták be. Később Ma- noilescuék még 42 millió lej összegben vettek fel kölcsönt a Creditul Industrialtól. A régi főrészvényesek, a Szántó-fivérek még ekkor a vállalat kötelékében volta* Tapasztalni kezdték azonban, hogy az üzem menetében egyre több nehézség mutatkozik. Kezdődtek a bajok azzal, hogy a CFR fokozatosan csökkentette az egeresi szén átvételét, folytatódtak azzal, hogy' az üzem vezetésében cselekvőleg bekapcsolódó Manoilescu- fivérek elhanyagolták az üzemi kiadásokat, nem fizették a munkásokat. A közel ezerfö- nyi munkásság hangulata lassanként forradalmivá- változott. 1933 őszén a Szánt ó-fivérek jobbnak látták, ha feladják érdekelte V giiket a bányánál és az 51 százalékos rés. - vénytöbbséget Ma-noileseuébra ruházták. Ma- noilescuék váltókat adtak és kötelezték magukat arra, hogy a vételárat megfelelő részletekben kifizetik. (Tudomásunk szerint ezt az ígéretüket nem tartották be.) A régi főrészvényesek tehát kivál' alt a vállalattól és 1933 őszén, pontosan 1933 november 13-án Manoilescuék átvették az üzem teljhatalmú vezetését. Amikor az uj rezsim bevonult Egeresre, helyesebben a’t Egerestől 12 km. távolságban fekvő Ferencbáüya- telepre, nagy nemzeti ünnepet rendezlek. A forgácskuti román pap gyújtó beszédet inon dott s abban többek között Ilyen kitétel is szerepelt: —- Véget ért immár a rabló megycíok uralma Itt is. Most égy becsületes, boldog korszak következik. Basma Viktor főmérnök e mondat elhangzása után sarkon fordult, eltávozott az ünnepség színhelyéről és nyomban beadta felmondását. Manoilescuék igyekeztek elhatározása megmásitására rávenni, de a. főmérnököt semmiféle Ígérettel nem tadták maradásra bírni. (Az alábbiakban utalunk még arra. hogy milyen tényezők-játszottak közre ebben az elhatározásában.) A forgácskuti pópa beszédében megígért „becsületes és boldog“ uralom legelső tényke dése az volt, hogy a vállalat főhitelezöivel, á Creditül Industrlal-lal és a brüsszeli Eleotro- bel-lel egyezséget kössön. Sikerült is a nyomasztó adósságokat hosszulejáratu kölcsönné átváltoztatni. Ugyanekkor azt is elhatározták, hogy' a vállalatnak 1928-ban 5 millió lejről 30 millió lejre emelt részvénytőkéjét 120 millió lejre emelik. A tranzakciót azonban csak részvényhlgitással tudták volna keresztülvinni, amire az érvényben levő erdélyi törvények nem engedtek lehetőséget. A regáti törvények rugalmasabbak voltak s azok alapján a részvényhigitást simán keresztül is vihették volna. Csak éppen egy akadálya volt a műveletnek: a vállalat székhelye Erdély területén feküdt! Ezért kellett annak idején az Erdélyi Szénbányavállalat Rt. székhelyét Bukarestbe áthelyezni! Ekkor változott meg a vállalat neve Is Minele Sorecani S. A.-ra. A rezsimváltozást követő legelső mérleg rendkívül beszédes adatöt tar lalmaz. A hitelezők követeléséinek összege kereken Itt millió lejre rúgott. Közben a CFR ismét rendeléseket adott fel a bányánál és fokozatosan növelte az átvett szén mennyiségét. Minden külső jel szerint virágzó üzem volt a bánya és mégis — fuldoklóit az adósságok tengerében. 1938 ra a be nem fizetett társadalombiztosítási Illetékek összege is 5 millió lejre szaporodott! Ugyanekkor az adóhátrálékok összege is megközelítette az 1 milliót... Hová tűnt el az a- rengeteg millió, amit a Manoilescu-rezsiin felvett kölcsönképpen, hová tűnt el a bánya minden bevétele, hogy*" sem adót, sem betegsegélyzöt nem fizettek? üzemi kiadásokra nem. Hiszen sem a munkásokat nem fizették rendesen, sem az üzemet nem fejlesztették. 1938 fekete esztendő a bányavállalat mult jában. 1938 márciusában, — amikor a szélsőséges román pártok ellen irtóhadjárat folyt a Creditul Industrial váratlanul felmond ta a folyósított kölcsönöket, azzal az indokkal, hogy Manoilescuék nem tettek eleget szerződésben vállalt kötelezettségeiknek. Egy hónap múlva az ilfovi (bukaresti) törvényszék a .Creditul Industrial kérésére szoros zárt rendelt el a Minele Sorecani vagyonára és bevételeire. A nagy román pénzintézet egyik kiküldöttje kiszállt az egeresi Ferenc bánya-telepre és minden bevételt könyörtelenül lefoglalt. Egy hónappal később (1938 májusában) a román államkincstár kért újabb szoros zárlatot a bánya vagyonára 800.000 lej adóhátralék miatt. Manoilescuék a paragrafusok között lavírozva Időt nyertek, de 1939 január 9-én az ilfovi törvényszék a Creditül Industrialnak 66 millió lejre felgyűlt követelése erejéig árverést tűzött ki. Az első árverést formai okokból nem tartották meg. 1939 julius 3-ra tűzték ki az újabb árverést, de ezt. Is elhalasztották. 1940 februárjában sem sikerült az árverést megtartani. De az adósságok lavinája ekkor már teljesen elborította a Sorecanit Más hitelezők is jelentkeztek és egymás után kértek árverést Manoilescuék ellen. A régi román bányatörvény rendelkezései alapján mindig sikerült kibúvót találni s valószínű, hogy épp a Creditul Industrial nyomására történt meg, hogy 1910-ben megváltoztatták a román bányatörvény nehány rendelkezését. Most már semmi akadálya nem volt annak, hogy Manoilescuék fölött az adósságok áradata összecsapjon. Ekkor azonban a történelem szólt bele ebbe a regénybe. A bécsi döntés uj helyzetet teremtett és a fotgács- kutl román pap 1933 őszén elmondott szónoklatában beharangozott „becsületes és bol dog“ korszak megfellebbezhetetlenül véget ért. Ennek az uraloinpak legjellemzőbb tanúvallomását a, Ferenefeánya-telep műszaki állapotának egyi'k.adata teszi. Amikor ugyanis Manoilescuék átvették 1933' őszén a bányát, 560 szálUtócsille állott rendelkezésükre, kifogástalan, üzemképes állapotban. 1940 őszén a kihasznált, elhanyagolt, helyenként romhalmazzá vált bánya üzemében mindössze 160 hasznavehe.tö csille maradt. A többi ócskavasként hányódott szanaszét... Mi történt az egeresi szénbányánál, hogy ez a hihetetlen züllés bekövetkezett? Hová tűntek el a bánya tetemes bevételei és hová tűnt el az a rengeteg millió, amivel Manoilescuék az üzemet megterhelték? A választ egyetlen rövid mondat adja meg. mindent elvitt a politikai propaganda! Amikor 1933 őszén Manoilescuék bevonultak Ferencbányatelepre, a ' bányaüzemben nem csak munka- és kereseti lehetőséget láttak, hanem inkább egy olyan biztonságos pontot, ahol a szélsőséges román mozgalmak hívévé szegődött Mannllescu Mihály megkeverhette és kijátszhatta a maga ütőkártyáit. Egeres, illetőleg a bányatelep lett lassanként a vasgárda erdélyi szervezkedésének központja. Manoilescuék ferencbányai bizalmasa, Eo- tida mérnök, igen élénk társadalmi összeköttetésekkel szerzett barátokat, majd politikai hiveket. Degelsönek a forgácskuti görög katolikus lelkészt, Marcu tisztelendöt nyerte meg. Marcu tisztelendönek nagy neve volt a bányavidéken. Amikor 1918 végén a Székely Hadosztály Kolozsvárról visszavonult, klaren tisztelendő gépfegyverrel tüzelt rájuk. A székelyek elfogták, a Dunántúlra internálták. Ennek révén mártírnak számított. Két flát, Alexandrát és Tamást, erős magyar- gyűlöletben nevelte fel. A Manoilescu-rezsim bevonulása után Alexandru lett a bányatelep adminisztrátora. Tamás pedig a bányában aknászként kapott beosztást. Marcu Alexandru volt a vállalat futárja, aki Fe- rencbánya és Bukarest között vitte és hozta a híreket. Tamás pedig a bányászok között fejtett ki élénk propagandát. A politikai munka kettős irányú volt. Egyrészt megszervezték a vasgárda hiveit, másrészt pedig román nemzeti és kommunista jelszavakkal feltüzelték a munkástömeg szociális elégedetlenségét. Nem is volt nehéz a bányatelepet forrongó tűzfészekké változtatni. Manoilescuék „becsületes és boldog" korszakot ígérő gazdálkodásának legelső pozitív jele az volt. hogy a munkások herét rendszertelenül kezdték folyósítani. Aztán elkövetkezett az az idő, amikor a bérfizetést egyszerűen beszüntették. Hetekig, hónapokig nem kaptak pénzt a munkások s megtörtént, hogy egyszer nyolc hónapos szünet után kaptak csak ismét bért a ferencbánya- telepi munkások! A helyzet annyira elmérgesedett, hogy a bánya tisztviselői és mérnökei már csak revolverekkel és törökkel felfegyverezve merészeltek a munkások közé menni. A robbantószer raktárból rengeteg dinamit tűnt el. Aláaknázták Bauma főmérnök lakását s csak az utolsó pillanatban sikerült a merényletet elhárítani. A főmérnök ablakán belőttek. A tettesek soha meg nem kerültek, mert a csendőrség szemethunyt a féktelen izgatás fölött s maga Is összejátszott a vasgárdistákkal. (A bánya bevételeit utolsó bániig a bukaresti központ vette fel és semmit sem utalt át az üzem színhelyére. A bevételek tetemes részét a mozgalom céljaira fordították. A mozgalom korteseit és ügynökeit gavailérosan fizették, mig a bányászok tömegei éheztek és — forrongtak!) Amikor 1935—36-ban a vasgárda megerősödött, a bánya román tisztviselői és mérnökei hosszú heteí&g nem dolgoztak. Elég munkát adott nekik a mozgalom mentői szélesebb körben való kiépítése.' Innen hálózták be a vasgárdlsta mozgalom szálai egész Északerdélyt és a Bánság egy részét is. Ze- lea Codreanu, a kapitány és Goga Octavian Is járt Ferencbányán és nagyon sokszor szerepeltek ott az Astra kulturális egyesület kiküldöttjei. Amikor aztán 1938-ban a román belpolitikai életben bekövetkezett fordulat révén a vasgárdát törvényen kívüli állapotba helyezték, Ferencbányáról vagy elmenekültek a mozgalom irányitól, vagy a csendőrség hurcolta el őket. A környék magyar lakossága hosszú évek óta először lélekzett fel szabadabban, hiszen a vasgárda mozgalma sokszor provokált ki, súlyos összetűzéseket. Nagypetri lakosai még ma Is emlékeznek arra, hogy a feltüzeli vasgárdlsták éjszaka behatoltak a magyar portákra és egyba-főbe verték a védtelen embereket. Effajta hőstetteikkel csak akkor hagytak fel, amikor Középlakon nehány ke- ínénykötésü magyar legény harminckét ok- vetetlenkedő vasgárdistával olyan eredményesen szállt szembe, hogy elment a kedvük a további vállalkozásoktól. A bécsi döntéssel ez a „becsületes és boldog" korszak véget ért. És annak ellenére, hogy a távozó román uralom a bányát rettenetesen elhanyagolt állapotban, romhalmazként hagyta hátra, műszaki berendezéseit pedig majdnem tönkretette, a legsúlyosabb anyagi és műszaki zavarok közepette is sikerült az üzemet újra elindítani és szívós kitartással újra biztosítani a munka menetét. Igaz, hogy a nyomasztó adósságok miatt a perek lavinája indult az üzem ellen, igaz, hogy megfogyatkozott műszaki berendezésével a termelést alig-alig győzte, mégis el tudták érni, hogy a Kolozsvár áramellátására hivatott egeresi villanytizem táplálását biztosíthatták. Ma már utalni lehet arra, hogy bizony igen gyakran megtörtént: Kolozsvár áramellátását' egy időben a legkomolyabb zavarok fenyegették: Ezek a zavarok ma már megszűntek, a bánya dolgozik és most már minden biztosíték meg van arra. hogy a hajdan virágzó vállalat ismét Erdély gazdasági életének számottevő tényezője, maradjon. Semmi sem jellemzőbb Manoilescuék „becsületes és boldog“ rezsimjére, mint egyetlen adat. Amikor a honvédség bevonulását követő napon Klobusiczky Elemét igazgató átvette a bánya vezetését, a telep munkás- házainak udvarán levő sütőkemencék romokban hevertek. Körülbelül negyven kemencét kellett újjáépíteni a legsürgősebben! És bár a bánya gondokkal küzködik, mégis megindult a szociális gondoskodás is. A szegény gyermekek tejet, élelmet kapnak a bányaigazgatóság jóvoltából. Ezek a kicsiségek jelzik legbeszédesebben azt a nagy különbséget, amely a régi és áz uj uralom szelleme között mutatkozik. Jelszavak helyett ismét munkához és biztos kenyérhez jut a környék népe. Ha rmineexeréves barlanifrairok (MN) Madrid tartományban. Torretaguna közelében egy csepköbarlangban 6-kökor- szakbeli falfestményeket találtak, amelyeknek korát a szakértők harmincezer évre becsülik. Ezek szerint a nagyértékü lelet sokkal régibb a híres altamirai barlang falfestményeinél is. A festmények mgyobbrészt állatokat, de emberi alakokat is ábrázolnak. Kivitelezésük és stílusuk a guadaljarat és maiagai barlangok festményeire emlékeztet. Ugyanakkor egy üregben egy sírt Is találtak az újabb kökorszakból. A régészeti ásatások főbiztosa azonnal elrendelte a rendszeres kutatások megkezdését i
