Keleti Ujság, 1942. február (25. évfolyam, 26-48. szám)

1942-02-19 / 40. szám

1S42. fEBR V /in ÎS» Egy japán író... Külföldet járt ismerősömmel sétáltam a Vilma Királyné-utcában. A rozsdás őszi falevelek hangtalanul holldogáltak. Magasrangu nyugdíjas urak, gondolkodó intellektuelek csendesen sétáltak. Isme­rősöm arca hirtelen felcsillant, a sétálók érdeklődő tekintettel fordulnak egyik járókelő felé. Kétségtelenül keleti ember. Ismerősöm felismeri. —■ Micsoda meglepetés, Arishima! Bemutatkozónk. Egy közeli kávéházba megyünk. Beszélgetünk . . . Találkozásom a japánt íróval mint tá­voli reminiszcencia él már bennem. Ami egy röpke beszélgetésből megmaradt, életem egyetlen közvetlen benyomása a japáni fajról. Ikuma Arishima. mükritikus, költő és regényíró. Első pillantásra, derűs, tar. tozkodó mosolyával, diplomatának vél­tem. A szája szögletében mindig ott var. a jellegzetes mosoly, ahogy csak Távol- Kelet fiai tudnak mosolyogni. Hogy mi van belől, mit rejteget az a mosoly, meg­oldhatatlan rejtély. A szolgálat-készség­nek és a derűs világnézetnek a jele, vagy pedig az érzelmeknek külső és alkalom- szem álarca f A nevelés, az eszme, a hagyomány megfejthetetlen öröksége ez a mosoly? Arishima igazi művész, szüle­tett tehetség. Megkérdem, miért moso­lyog mindig. Csendes nevetéssel felel:-— Szeretem az életet és hiszek az em­berekben. Remekül beszél olaszul, ismeri az eu­rópai népek művészetét, irodalmát. Is­meri a népviseleteket, jellemezni tudja a nemzeteket és intimitásokat tud egyének­ről. Irodalmunk, képzőművészetünk java .nem ismeretlen előtte. Alacsony termetű, sovány, elmaradha­tatlan szemüvege villog szabályosan or­rán. Eddig úgy tudtam, hogy a japá­nok hallgatag természetű emberek. Aris­hima kivétel. Mint a hegyi patak, állan­dóan csobog, ömlik a szó belőle. Egy rö­vid kérdésre tiz, tizenöt perces válaszo­kat ad. Minden véleménye, a történe­lemről, az életről, Európa és Ázsia prolémáiról, egészen sajátos. Bevallom, mig Arishimát meg nem is­mertem, a japétn irodalomról halvány fo­galmam sem volt. Neki köszönhetem, hogy Toson Shimazakiról, Japán legna­gyobb elbeszélőjéről, hallottam. Leg­szebb japán nyelven írja regényeit, szín­müveit. Kérésemre olaszra fordított Shi- mazaki novellát vesz elő. Izgatottan vet­tem kézbe az első fordítást. Nem csalód­tam. Egy lélegzetnyi japáni levegőt akartam szívni. Olyan friss, tiszta, szű­ziesen fehér gondolatokat tolmácsolt a novella, hogy lelki szemeim előtt az érin­tetlen hóval borított Fujiyama minden költészete felvonult. Kevés esemény, sok szín. Kevés mozgalom, nagy megnyug­vás. Kevés szerelem, sok virág. Termé­szetesen cseresznye virág. Egyetlen ese­mény zavarta meg a filozofikus nyugat, mat. Azt sem az ember okozta. A tájfun végig söpört a Fujiyama alatt és letépte a cseresznyefák díszét, a virágot. Költé­szete prózában. Reszkető gyengédség, kellemes és szétszórt telki zsongás. Saját novelláinak fordításait is idead­ta. Ugyanaz a derűs, törékenyen gyen­géd életszemlélet. Mégis az ember, Arishima, nem töré­keny: kicsi testében annyi energia van felhalmozódva, hogy szinte látom, amint a személyét vagy nemzetét ért támadás­ra könyörtelenül reagál. Mint a többi japán: nyugodt, hideg, megfontolt — ha a levegő, amelyben mozog és lélegzik szintén nyugodt; hirtelen cselekvő, rob­banékony. hősies — ha a környezet élete és legféltettebb kincsei ellen tör. Mind­nyájan tudjuk, mennyire gazdag és tar­talmas lelki életük. Hálás vagyok a sors­nak, hogy közvetlenül tapasztaltam azt, amit eddig csak könyvekből tudtam. (Budapest.) ' NAGY JÓZSEF Mit kero««ţt Sándor Icotnisxár ut> Me*cif»ánc5oti ? Mezbbdnd, febr. 18. A mezőbándi malom­ban felismerték Sándor Gavril volt román rendőrtisztet, aki a főhntalomváltozás után román területre távozott. Sándort két roező- bánöi lakos ismerte fel, akik emlékeztek a rendőrtiszt, marosvásárhelyi múltjára. Sándor <i marosvásdrhelyi rendőrség kötelékében több fontos ügyosztály vezetését látta el és ebben a minőségben számtalan isben módját ejtette, hogy a magyar lakosságot terrorizálja és ki­zsákmányolja. Megállapították, hogy a hír­hedt rendőrtiszt többször szökött át a hatá­ron, de az még ismeretlen, hogy áíszökései milyen edit takartak.. A nyomozás erőteljesen folyik, ÉkszerrabMs m Defofc Ferenc-ufcăhun Kohn Miksa 27 éves vasesztergályos szódásüveggel le­ütötte Szilágyi Márton ékszerészt — A tettest a Bolyai­ul ban fogták el a járókelők Kolozsvár, febr. 18. Vakmerő rablógyil­kossági kísérlet történt szerdán délelőtt 11 óra tájban, a Deák Ferenc-utca 7. sz. alatt lévő Szilágyi Márton órás és ékszerész üz­letében. Egy jólöltözött fiatalember lépett be az üzletbe s közölte Szilágyi ékszerésszel, I hogy az egyik értékes aranypecsétgyürüt I meg akarja vásárolni. A gyanútlan éksze- I rész eleget akart tenni a fiatalember óhajá- 9 nak, hozzálátott, hogy a kinézett arany- 1 pecsétgyűrűt a többi közül kiemelje. Ebben 9 a pillanatban irtózatos ütést érzett a tarkő* 1 ján s összeesett, a fiatalember pedig az ék- | szerekre vetette magát é3 kirohant az üz­letből. Szerencsére Szilágyi pillanat alatt magához tért s kirohant az utcára, majd se­gítségért kiáltozott: — Fogják meg!... — Fogják meg!.,. — Gyilkos!... Rablógyilkos! A délelőtti órákban amugyis népes járdán rengetegen tartózkodtak e mikor meglátták Szilágyit kijönni üzletéből vérző fejjel, se­gítségért kiáltozva, a rohanó fiatalember után vetették magukat. A merénylő a Bolyai utca forgatagában akart egérutat nyerni, de üldözői utolérték és rövid dulakodás után lefogták, majd rendőrnek adták át. Az áldó­Fej­és derékfájás, idegesség, émelygés, tisztátalan teint gyakran csak az emésztési zavaroknak következmény* CTSKEa zat ekkorra már elveszítette eszméletét az ütés súlyától s később a mentők térítették magához, illetve kötötték be sérülését. A merénylő — névszerint Kohn Miksa 27 éves izraelita vallásu, Kfiza-utea 17. szám alatt lakó vasesztergályos, — a rendőrkapi­tányságon a következőket vallotta: . — Már kedden bementem Szilágyi Márton ékszerüzletébe, akit látásból ismertem. Ked­den délután kinéztem magamnak egy arany pecsétgyűrűt s elhatároztam, hogy azt meg­szerzőm magamnak. Nem dolgozom már régen, pénzein nem volt, de a gyűrű vará­zsától nem tudtam megszabadulni... Szer­dán reggel, alig nyitás után újból bemen­tem az ékszerüzletbe. Szilágyi nem volt egyedül s megsem kíséreltem a gyűrű meg­szerzését. Délelőtt 11 óra előtt újból benyi­tottam s ekkor Szilágyi egyedül volt. Érez­tem, hogy nem fog „simán menni a dolog“... Éppen azért, már jóelőre felkészültem min­den eshetőségre. Első látogatásom után be- i mentem az egyik közeli vendéglőbe s meg- * vásároltam egy szódásüveget. Betettem ak- í tatáskámba s egy ideig le-fel sétáltam az j ékszerüzlet előtt, amig az ajtó üvegen ke- ; resztül meggyőződtem arról, hogy Szilágyi > egyedül tartózkodik az üzletben. Beléptem, majd rámutattam a gyűrűre s kértem az ékszerészt, hogy vegye ki a többi közül, mert meg akarom -’ásárolni. Szilágyi szemén éppen nagyító üveg volt, egy zsebórát javí­tott. Amikor lehajolt, hogy az ékszert ki­válassza, a magammal hozott szódavizes 8 üveget hirtelen kirántottam aktatáskámból és teljes erőmből fejbesujtottam vele. A ke­mény, erős üveg darabokra törött és Szilá­gyit elöntötte a vér... Előbb összerogyott, majd újból feltápászkodott és segítségért kiáltozott... En csak a gyűrűt akartam, meg szerezni, de amikor megláttam a vért, már semmi nem érdekelt... Csak menekülni sze- tem volna!... Ennyi az egész s mindez egyetlen gyűrű miatt történt — vallotta Kohn Miksa egykedvűen a rendőrségen... A rendőrkapitányságnak azonban nagy a gyanúja, hogy nem csak „ennyi az egész“... Erre vall Szilágyi kijelentése is, hogy a me­rénylő, amikor fejbeverte öt, nem az egyet­len s általa hangoztatott arany pecsétgyű­rűt kereste, hanem rávetette magát az ék­szerekre, amiből az derül ki, hogy Kohn Miksa több ékszert akart elrabolni még gyil kosság megkockáztatása árán is. Minden­esetre ritka eset a bünügy történetében, amikor zsidó zsidó ellen követ el rabíógyll- kossági merényletet... Szilágyi Mártont, miután a mentók elsőse­gélyben részesítették, beszállították a sebé­szeti klinikára. Szilágyi Mártont egyébként már szerdán délután, miután sebét bekötözték, elbocsáj- tották a sebészeti klinikáról. Sebesülése azonban, elég súlyos s igy további orvosi ke­zelésre szorul. Tfukfarm etJT Poslakeri-ulcai pincében  vásárfeiügye'őség két aíurejtegeíőt í&pí&zefi íe Kolozsvár, február 18. A város vásárló közönsége tapasztalhatta egy idő óta, hogy a baromvásártéren hire-hamva sincs barom­finak. A vásárfelügyelőségnek azonban tu­domására jutott, hogy Kolozsvárra mosta­nában is száz-számra hozzák a falusiak p baromfit. A városvégi vámnál például kora reggelenként egész hosszú sorjában állanak a szekerek, amelyeken baromfit szállítanak a falusiak. Ez a tarthatatlan állapot kész­tette a vásárfelügyelőséget arra, hogy kide­rítse, hová tűnnek el a város területére be­hozott szárnyasok. A nyomozás eredménnyel járt. Szerdán reggel 8 óra előtt Bérán Dezső vásárfelügye­lő a Széchenyi-tér sarkán egy falusi sze­keret talált. A szekéren rengeteg kosár és láda volt. Megkérdezte a falusi embert, hogy mit hozott eladni? — Tyúkokat válaszolta a gyanútlan falusi. — Hol adta el őket?... A falusi pedig ezt is megmondta minden gyanú nélkül. Bárón Dezső vásárfelügyelö gépkocsin nyomban kiment a megadott cím­re. a Postákert-ut 3. szám alá. Itt aztán egészen szokatlan látvány tárult szemük elé. A pincehelyiségben egész tyuhfarmot ta­lált. A majorságok ketrecben, ládák alatt és szanaszét voltak a pincében, összesen 10 darab. Tulajdonosuk, özvegy Nemes Jánosné beismerte, hogy Páncéloséh községből hozat­ta valamennyit, de hangsúlyozta, hogy ö hatósági áron akarta továbbítani. A már eddig lefolytatott hivatalos vizsgálat azon­ban egészen mást derített ki; mégpedig azt, hogy özvegy Nemes Jánosné piaci árus a megállapított árnál drágábban árulta „be­avatottaknak'1 a baromfit. Vagy ő maga szállította házhoz, vagy pedig tóle vitték el ismerősei. A vásárfelügyelőség azt is megál­lapította, hogy özvegy Nemes Jánosné már régóta üzérkedik a vidéken, vagy pedig már a vámnál megvásárolt baromfiakkal. A pincében ezenkívül még többszás darab tojást is találtak. A vásárfelügyelőség rend­őri segédlettel szállíttatta a piacra a major­ságot és a tojást, ahol azonnal kiosztották as igénylők között,* természetesen hatósági áron. özvegy Nemes Jánosné ellen árurej­tegetés miatt indul eljárás. Itt Írjuk meg, hogy ugyancsak árurejte­getés miatt indítottak eljárást a hatóságok Bartha Lidia piaci árus ellen is. Bartha Lidia bűnét még az is tetézi, hogy a vásár- felügyelöség áltál rendelkezésére bocsájtott vajat rejtette el, illetve nem szolgálta ki a vevőknek. Lelkiismeretlen üzelmén most már másodszor érték rajta. Megerősítették u sxékes- fo város» ár^iavMelnii berendezésiéit Budapest, február IS. (MTI.) Bárczáy János földművelésügyi államtitkár, az ár- vízvédelem országos kormánybiztosa meg­tekintette Budapest árvízvédelmi berendezé­seit. Először az albertfalvai határtöltést te­kintette meg. Ez a töltés 8—8 méter magas és megvédi a fővárost dél felől, esetleg vlsz- szafelé hömpölygő árvíztől. Annakidején hnlladékanyagból készítették. Hogy a víz át ne szivárogjon rata, most agyagot épí­tettek bele. Hazautazott Olaszországból a horvát katonai küldöttség Róma, február IS. (MTI) A Ştefani Iroda jelenti: Kvaternik tábornagy- és a horvát katonai testület tagjai kedden este elutaz­tak Rómából. A pályaudvaron Caválerro tá­bornagy, vezérkari főnök, ţtintelen tábornok, a német katonai küldöttség főnöke, a japán nagykövetség katonai megbízottja és szá­mos hatósági személy szívélyesen búcsúztat­ták a horvát küldöttséget. Kvaternikkel együtt a római bolgár követ és a követség! tanácsos is elutazott. Bíróság elé áílitiák CosHnsscu és Marinescu volt román minisztereket BUKAREST, február IS. (MTI) A volt miniszterek és állami méltóságok viselői ma­gánvagyonának felülvizsgálását végző bi­zottság javasolta, állítsák bíróság lé a kö­vetkezőket: Costínescu dr. volt közegészség­ügyi minisztert, dr. Marinescu tábornok, volt közegészségügyi minisztert, valamint D'ob- rescut, Bukarest volt főpolgármesterét és Donescnt, szintén volt bukaresti főpolgár­mestert. —------——n—■ Az ezüst egy* és Uéípervgtkök most már csak az ékszerészek^ I értékds»the»ök BUDAPEST, február 18. (MTI.) Az 1 és i pengős ezüstérméknek a forgalomból való bevonására illetve aluminlumérmékre való kicserélésére megállapított határidő ez év január 31-ik napján lejárt. Eddig az idő­pontig a Magyar Nemzeti Bankhoz be nem szolgáltatott érméket ennélfogva most már csak ezüsttartalmuknak megfelelően lehet értékesíteni. A budapesti Nemesfém- és Drágakőcsarnok jegyzőbizottsága az 1 és 2 pengős ezüstérmék ötvözetének árfolyamát is jegyezni fogja. A február 18-iki jegy-zés szerint az említett érmék ötvözetének árfo­lyama kilógramonként 170, illetve 183.40 pengő volt. A közönség tellát az 1 és 3 pen­gős ezüstérméket a jegyzésnek megfelelő' áron az ékszerészeknél értékesítheti. Végei éri a Wesselényi Ltirészeqylet re«e?(>-lttnfo yania Kolozsvár, febr. 18. Amint már jeleztük, szerdán fejeződött be a Wesselényi Lövész­egylet legújabban meghívott vezető csoport­jának kiképzése. Ebből az alkalomból „Az Éneklő Magyar Ifjúság“ közreműködésével szép, vidám ünnepség zajlott le a Mátyás király Diákházban szerdán délután 5 óra­kor. Az ünnepség elején Atzél Ede báró fö- lövészmester beszélt az egybegyült ifjúság­hoz. Lelkesítő beszédében az ősi magyar nép dal nemzetnevelő, és nemzetmegtartö ere­jéről beszélt. Ezután Jáno&sy Sándor, a regös cserltész- csoport parancsnoka lépett a dobogóra és az „Éneklő Magyar Ifjúság“ a különböző kö­zépiskolák növendékei majdnem két órán keresztül a közönséggel együtt ősi magyar népdalokat énekelt. Béres Ferenc besztercei lövész furulya-számokkal szerepelt szép si­kerrel. Ezenkívül még sok vidám szavalat és mókás szám hangzott el. Kedvező seien lesek hangzottak el Marosvásárhely közigazgatás: bizottságának ülésén Marosvásárhely, febr. 18. A város közigaz­gatási bizottsága Mlkó László dr. főispán el­nöklésével kedden délután tartotta februári ülését. Májay Ferenc clr. polgármester jelen­tésében közölte, hogy a lakásügyek intézé­sére külön hivatalt állitott fel. A pénzügy- igazgató beszámolt arról, hogy az elmúlt hónapban 310.000 pengővel több adó folyt be a kincstár pénztárába, mint az elmúlt év januárjában. A tanfelügyelő jelentésében Közölte, hogy az elemi iskolák szegény tanu­lói részére ingyen ebédet osztanak ki. Kö­zölte egyben, hogy rövidesen sor kerül több napközi otthon felállítására. Kis Elek bizott­sági tag kijelentette, hogy az elemi Iskolák dalárdákat szerveztek népi énekek betanulá­sára. Az egyesített dalárdák március 15-ikl ünnepsége keretében lépnek fel először a nyilvánosság előtt. A tiszti orvos jelentésé­ben megállapította, hogy Marosvásárhely egészségügyi helyzete kielégítő. Januárban mindössze i hastifuszmegbetegedés történt. A lakosságot járvány elleni védőoltással lát­ják el. Eddig 2000 embert oltottak be jár­vány ellen. Az Slatorvosi jelentés megálla­pította, hogy ragályos állatbetegség az. el­múlt hónapban nem történt. Mindössze né­hány lórühösségi esetről tudnak, amelyet azonban a gázdák nem jelentettek be. A gazdák ellen kihágás! eljárást tettek folya­matba. Az állatorvos ezután beszámolt a vágóhíd forgalmáról. tárgyalása. Erre való tekintettel Riómban az utóbbi napokban a rendőrség nagyarányú tisztogatási akciót végzett. Vichy, febr. 18. (MTI.) A Nőmet Távirat! I Iroda jelenti: Ovitörtökön kezdődik meg Ibi- J ómban a vereségért felelősek eilen indított per Ma kezdődik a rícmí per térgyesfasa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom