Keleti Ujság, 1941. december (24. évfolyam, 275-296. szám)

1941-12-24 / 293. szám

22 í»4i. K />n st c $ a * i íimmiirsMa ^ NYEREMÉNY KÖTVÉNYT HÉT EGYMILLIÓ PENGŐS FŐNYEREMÉNY 4% KAMATOT HOZ A honvédség iskolája Irtja í fXiwcpf’ E'ctKc Szent hazugság Abból a hatalmas tömegből, amely -a hadból hazatért hős kerékpáros honvéde­ket olyan túláradó lelkesedéssel fogadta hadveró Mátyás kirág terén, már csak két arcra emlékezem. Az egyik arc kemény, elszánt, véres harcokban megedződött arc. A magyar honvéd arca. Majdnem átlig aeélsisdk fő. di, de szemét igy sem tudja eltakarni. A szem, a magyar honvéd szeme villog és világit, mint fegyverre feltűzött szurony a napfényben. Világit és villog, mintha most is ott állana hadban a Rémmel, mellyel hónapokon keresztül állott szem töl-szemben. Bs most ezer és ezer ember néz szemben ezzel ae arccal de a katona szeme most se jobbra, se balra nem néz csak előre, akár ott kinn. & harcmező­kön .. így szokta meg és bizonnyal még sokéin nehezére esik, hog y ne igy néz­zen. Az arcán mát elsimultak az indula­tok. megnyugodtak, de a szem még nyug­talan ... A másik arc. amelyre emlékezem, öreg magyar arca. Itt áll mellettünk közvet­lenül. Néhány lépésre tőlünk magasran. gu katonatisztek, ßs még közelebb a ha­zatértek hozzátartozói. Jobbára asszo­nyok, gyermekek. Bdesanyák és felesé­gek. A kerékpárosok sok vihart, vért és harcot átvészelt zászlóalja még nem is indult él az ünneplők sorfala felé, de már hallatszanak a harsány vezényszavak. Valaki szorongva kiáltja: — Jönnekl... ßs akkor valahonnan a háttérből előre törtet egy öreg magyar. Arcbőre cser­zett, bajszát már megütötte az idő dere s haja is ősz. Kalapját kezében szoron­gatja. Zsebkendője is előkerül és szemét, rövidlátó szemét törülgeti. Sir. Már túl lépett a megengedett útrészen, amikor a magasrangu tisztek csoportjából előlép az egyik őrnagy. Egyenesen az öreg ma­gyarhoz lép s megkérdezi: — Maga mit akar itt, öregapám?... Csöndesen, jóindulattal kérdezte, mint fia az apát. Hangjában nem volt semmi. amitől félni lehetett volna, de az öreg magyar mégis összerezzent: — Kérem, ne tessék engem bántani. A fiamat várom ... A fiamat... — Hát itt a fia? Akkor mát más... Álljon meg üt, egy helyben. Itt. — Jól ván, instállom. Bn itt állok. Es úgy történt, hogy az öreg pontosan elembe került. Ott állott előttem s időn­ként ujjongva éljent kiáltott. Es csodál­kozott is, ámuldozott, óbégatott, hogy: — Szegény, drága jó fiaim, be fárad­tak is lehettek... Szegény, drága jó fiaim . Es akkor innen is. onnan „ is felhang zott egy-egy édesanya szájából: —• Nézzék!... Az ott az én fiam, a drága! Ott. a túlsó!... Ott. ott!... Na, már elhaladt. Alig várom, hogy ’ 'Nemre ölelhessem, öt hónap után... Az öreg magyar pedig csa ’• egyez haj­togatta ■ A fiaim, az én drága hős magyai fiaim... Végre már nem állhatam meg szó nélkül s megkérdeztem: — Hát melyik a maga fia, bátyám"!... Vagy talán több is van közöttük*. *— Van . . Van hát, hála Istennek. Van bizony. Mind, de mind az én fiaim ök... Ede: fiaim! Az Isten áldja meg minden lépéseteket! .7. (. i boldog izgalomtól még vagy két­szer is c. lábamra lépett, de többé nem mertem megzavarni.) 65.000 DOLLÁRT KERESETT POFONOKKAL Ugy amerikai cirkuszbohóc, aki a hivatása kos bárt valamennyi pofont feljegyzett,, most, bohóci pályájának 30 éves jubileuma alkalmán bál összeszámolta a kérdéses pofonokat. Az összeadás eredménye szerint nem kevesebb, mint 130.000 nyakleve3t kellett harminc éves működése alatt zsebrevágni. Miután szerzödé- seibetn minden alkalommal kikötötte, hogy az arénában elszenvedett minden pofonért 50 cent külön honoráriumot kell a_ igazgatótól kapnia, könnyen kiszámítható, hogy a szó isoros értelmében pofonokkal bó.000 dollárt keresett. MN.) Idén tavasaim úgy alakult a sorsom hogy félesztendőt honvéd sorban töltöttem. Á le­szerelés óta hónapok teltek el, de még csak most jutottam odáig, hogy megkísérelhetem felmérni, mit jelenteti nekünk, kisebbségi ke­retek között felnőtt^ nemzedéknek, a honvéd, ség iskolája, fiijen a magyar hadsereg! — zugtuk ml Is ütemesen az elmúlt év veröfényee szeptembe­rében, amikor végiggördültek a kolozsvári kövezeten a- magyar hareikoosîk hernyótal­pai. Valahol, mélyen bennünk megmozdult az ősi katon ösztön, amit határvédő székely őseinktől örököltünk s mint a kisgyermekek, vágyva néztük a magyar egyenruhát. Azóta másfél esztendő telt e! firt sok szi­vet dobogtató öröm éá sújtott gyá3z. Az én nemzedékem végre megérhette, hogy felölt- heitük a magyar honvéd egyenruhát. Erről akarok most vallani. Nemzedékem mint apró gyerek, jóformán eszmélet nélkül élte csak a „magyar világot“ Kisebbségiként növekedtünk s ez rá nyomta pecsétjét jellemünkre. Kisebbségiek voltunk óvatos lépésünkben, szemünk hunyorgó bizal- , mat)ánságában, sorsunk reménytelenségében. Gyűlöltök a katonaságot. Pegyencaors. cifra, bántó börtön volt nekünk. Kínzó kényszerű­ségnek fogadtuk. Tzig-vérig antimilitarietákká kalapált a sors. Egy pompás magyar fiú. aki a kisebbségi *• életben bátran vállalta sorsát az elmúlt télem így beszélt: — Ne érts félre. Nem vagyak hadsereg-el­lenes Szeretem ée becsülöm a honvédséget. De irtózom Elléggé megrongvolt Beesaará- biában a szél és éppen eleget ástam árkot a Carol-vonalban Nincsen már idegem arra, hogy katona legyek. Hagyjanak békét. Dehát „nem hagytak békét" és a barátom bevonult utásznál!, a legnehezebb szolgálatra Most jött haza. összevágja a. bokáját s úgy fogja meg a kezemet mint a harapófogó. Ku­tattam az arcában, filet van a szemében s bátor, vidám vonás a szája körül. A feltűnő külsőségeken túl. lelki alkatán is változáso­kat érzek s ugyanezeket a jeleket tapaszta­lom magamon is. Iskopt volt számunkra a honvédség Ke­mény fegyelme, szigorú és mégis meleg baj- táisiaasága emberebb emberré és magyarabb magyarrá emelt A honvédség volt a® a ka­pu, amin át kiléptünk a kisebbségi sorból. Mert addig, hiába, kisebbségiek voltunk. Ei. zalmatb—ml néztük a világot, ami mindig csak hátát fordította nekünk. Az idősebbek könnyebben találták bele magukat az uj ké­kül & háború elóttrői. De számunkra minden uj volt. Tájékozatlanul, szédülve néztük az uj élet távlatait, örömmel nyúltunk a na­gyobb darab kenyér, emberibb jövő felé. Az állam építőkockáivá és kőműveseivé váltunk. Csakhogy túlságosan sokáig voltunk „állam- ellenesek", hogy egyszerre „ájlamépitőkké" válhattunk volna. Szellemi felkészültségünk, kultúránk is hiányos volt s hiányzott a fe­gyelem a szervezett céltudatos nemzeti ne­velés is. Ennek a pótlását vállalta, a katonai ki képzős mellett, a honvédség. Olyan dolgokról akarok vallani, amik csuk évek múltún válhatnak egészen tudatossá .Inkább csak foszlányokat tudok még csak el­kapni s ezeket teregetem mórt itt magam ele. * Felöltözünk, megmutatták, hogy kelj fel­szerelni a hátbőiöndöt. sorba álltunk — s még senki sem szólt hozzánk gorombán. A tisztek mosolyogva üdvözöltek V t • v 'h *' rik 5 t 5 f~ \ * j . * h i 1, a í ,. »kV-*­f » 1V IM ügy vettek, mint rendes, jóindulatú embereket akikre komolyan leint számítani. Ez b’Z előlegezett bizalom arra késztetett hogy igyekezzünk. Nem akartunk szégyent vallani s becsülettel törekedtünk Meuetosztapot formáltak belőlünk e meg­indultunk végig a városon. Régi katonák vol­tunk valamennyien Hamar összeigazodott a lépésünk. így meneteltünk végig Kolozsváron, magyar honvéd egyenruhában Ott csattogott a bakancsunk a Magyar-utcán, a Széchenyi- | téren, át a vashídon, az állomás felé. Ismerő- " sok nevető arca villant felénk Bennünk meg valami jó őrzés melegedet*. hogy itt járunk Kolozsvár utcáin, honvéd ruhában. Szeret­tünk vö]na vígan kurjongatni, mint a legé­nyek. amikor sorozásra mennek s végig ölelik az utca hosszát. De fegyelmeztük magunkat. Már honvédek voltunk, Szigorú, merev arc­cal meneteltünk asak a szemünk mosolygott. * Irigyeltük a parancsokat. Eddig csak vidám baráti társaságban találkoztunk honvédtisz­tekkel. Most más a viszony. Alárendeltek va­gyunk. 3rx.*,tr \ ' ■» s • — ’ Most kíván­csian lessük első magyar parancsnokunkat. Fiatal hadnagy, félig még gyermek. Mosta­nában kerülhetett ki a Eudovikárói. Nagyo­kat tud nevetni, mindig mosolyog, de kérlel­hetetlen u szolgalatban. Az ő személyén ke. resztül kezdjük megismerni igazán a honvéd- ■ végei. Lneaan. festek és béaapok alatt értjük Í osak ét ezt a hatalmas «aervezeiet. 6 is csak csavar. 'Lassanként megértjük, hogy „ sza- hálysaéok s a se '■IgAfat első Időben bosszaa- <őan aprólékosnak tűnő mlgom«ágs egyetlen i vagy tervbe illeszkedik. Saját bőrünkön érez- i riik, hogy magunk is kitéphetetien részt! va­gyunk ennek a hatalmas szervezetnek. Nem lehet kényelmeskedni s dologtalanul ténfe.. regni. De az első napok fáradtságai után hozzá szoktunk az iramhoz. Később már ma­gunk követeltük, * Besud és fegyelem — tulajdonképpen csak most fogjuk fel igazi értelmét. Az első na­pokban érthetetlennek tartottuk, hogy az ágyon a lepedőket és pokrócokat miHiméter- nyi pontossággal kell összehajtogatni s a pus­kák sziját i® egyformán kellett felakasztani. Csodálkoztunk és dörnsőgtünk. De nehány hét múlva, már a vérünkben volt s szinte ön- tudatlanul igazodtunk hozzá. Megismertük a rendet, ée felfogtuk érteimé*. Bennünket az elmúlt Hőt évtized fegyelmezetlenné tett. Ma már hiszünk és bízunk a rendben. Saját ma guttikon tanultunk meg hasznosságát és igaz­ságát. ' * A tizedesem hajdúsági ember. Csöndes, nyugodt, mosolygó. De ha kei, nagyon tud parancsolni Kemény lesz, mint az acél r úgy áll szembe a sorral, hogy öntudatlanul is ki­húzzuk a derekunkat Néháuy hold földje van otthon, azon gazdálkodik. Négy osztályt járt és mégis kuMu rember. Tud és akar gondol­kodni. Keresi helyét az életben. Oöndes be­szédében ée parancsszavában nemes nrlság van. Ilyen embereket ken megismerni sülhöz, hogy hinni tudjunk az uj, népi niaSJ®- veae- tőosztály kialakulásában. Esténként leülünk a pádra s beszélgetünk. Arról, hogy mi van otthon, s hogy fordul a világ sora. Kérdez. Olvasni, tanulni akar. Hány és hány ezer ilyen fiatal paraszti em­ber él ma szerte az országban! Nem izgága forradalmárok. Nem jelszavakat szajkóznak: látni és tudni akarnak Esténként összeülünk e más tájról való emberekkel s a kolozsvári ügyvéd, vásárhelyi tanár, meg a hajdúsági földműves egymást értő emberséggel beszél­getnek, Egy faj+ájuak vagyunk. Ezt tudtuk eddig is. de csali itt, egyenruhában éreztük meg igazán testvéred günket. Az egyenruha nemcsak az emberekkel tesz eggyé. A ruhánk színe olyan, mint az ösd fü a amikor leheveredünk, a természet ölei ma­gához. Belesimulunk a világba, s mint a me­sebeli legény, akit lm földhöz vágnak, uj erőre támad, mi le uj lendülettel ugrunk fel, ami­kor hiv a Paranas. * Gyakorlatoztunk meneteltünk. izzadság gyöngyözik a homlokunkon, lihegve szedjük a Iélekzetet. Elölről jön a parancs: Énekelni! Jókor. Egész nap dolgoztunk s még most­anikor már alig botorkálunk a fáradtságtól, ' Mégis énekelünk, mert éz a.parancs. Cso­da történik. Egyszerre könnyű lesz a lépés. A sok fáradt ember hangja együttesen tiszta és erős. Zeng a nóta s vidáman vágjuk a lé­pést. Most vagyunk egyek, mint valami csa­lád. Az énekben a szivünk 1» öeszefonodik. Vége a7. egyedül viselt tehernek, Hyen módon Hatódik belénk észrevétlenül a bajtárstasság. Mire hazaértünk a laktanyába, már testvérek vagyunk. Egész életünkre visszük magunkkal a tanulságot: együtt könnyebb * vége a szolgálati időnek. Megtanultuk art amire szükségünk van. Tudunk h'rtoean, nyugodt erővel parancsolni. Férfiak vagyunk. Nem félünk a sorsunktól. Mos* már magunk Ls részel vagyunk a honvédség nagy gépcse­rének: használni tudunk. Harcolni, ha kell. Ez öntudatot ad. ami elkísér polgári éle­tünkbe ie. A búcsúnál azt mondták nekünk, hogy sohase felejtsük el: katonák vagyunk. nem is lehet elfelejteni. Azóta úgy rendezzük életün­ket Biztosabban, bátrabban nézünk szembe az élettel. Nem félünk a bukástól, mert sokan vagyunk s ha egy esavar elkopik, lesz nj he­lyette, Jó tudni, hogy nem vagyunk magunk­ba®. Tartozunk valahova s ez a hatalmas szervezet nemcMák áldozata* két, de erőt is ad . * • Határvadásat Vagyok, örökség etc székely őseimtől, akik évszázadokig őrizték a végeket és lobbantotiák fel a lármafát. A mi fajtánk­nak ez nemcsak szolgálat és kötelesség, ha nem misszió te. Jól esik arra gondolni, hogy védbetem, ami az enyém: a földet, ahol apám sirja van, a, drága várost, gyermekkorom em­lékeit, magányos szobám csendjét könyvei met s azokat, akiket szeretek. így állunk mi itt, erdélyi fiatalok, fegyver­re! a kezűnkben, tiszta szándékkal a szivünk ben s resaenés nélkül várjuk a jövőt! .. JÓ ÁRU ÉS JÓ HIRDETÉS AJLuUMA A JÓ ÜZLETMENETNEK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom