Keleti Ujság, 1941. december (24. évfolyam, 275-296. szám)

1941-12-24 / 293. szám

194K K AU A C S O M * 21 Á háború és India politikai helyzete Irla í Sikandcr Ä8« Sala A „'Monatshefte für Auswärtige Po­litik“ e. berlmi külpolitikai folyóirat 1941 októberi számában olvastuk Si- kander AU Sah időszerű tájékoztatását a szabadságért évtizedek óta küzdő In­dia mai helyzetéről: Anglia már a háború kitörése óta; egyi-e iöbb kísérletet tesz. arra, hogy kelietindiai segélyforrásait mozgósítsa és ezt. a földét is megterhelje a biroda lom háborús erőfeszítéseinek egy tete­mes hányadával- Miiftán egyik szövet­ségese a másik után omlott össze a né­met véderő csapásai alatt, Angliának gondoskodnia keli arról, hogy világbi­rodalmának erőit maga vonultassa fel. Ahogy már egyre növekvőbb méretek­ben vonta be a háborúba domíniumait, mint Kanadát és Délafrikát, Ujzélafl- dot és Ausztráliát, úgy most mindenek­előtt Indiának, ,,az angol korona legra­gyogóbb ékszerének“ kell abból a fehér­ből valamit magára vállalnia, amelyek terhe alatt az anyaországot — miután a világot ebbe a mérkőzésbe botorul be- Iekényszerj tette — az Összeroppanás fenyegeti. Ez a tényállás uj helyzet elé állítja Indiát, amely évtizedek óta har­col politikai szabadságáért. India poli­tikai viszonyai egyre jobban zavaro­sabbak és egyre inkább elviselhetetle­nebbek ^ lesznek, önmagában, eziránt semmiféle kétség nem lehet, Indiának ma még nincs módja arra, hogy a brit követeléseknek komolyan ellenszegül­hessen. Ha azonban a fejlődés olyan irányban tart, hogy India különböző tartományai, népei és osztályai mind szorosabban felzárkózzanak, pillanat­nyilag mégis nagyon távol van attól, hogy az egységnek egy olyan formáját megalkossa, amelyben a saját politikai akaratát tettre válthatja fel. Anglia a ,-a divide et impera“ jelszavának meg­felelően, mindent megtesz arra, hogt India önálló politikai cselekvőkénessé- gót és szabadságát elgáncsolja. Az in­diai népek azonban niár régóta mind jobban és jobban közeledőfélben van­nak egymáshoz, ismerik nemzeti céljai­dat s Angliának — ha a propaganda területén is — azokat számításba kell vennie. így bizonygatja, hogy éppen az indusoknak kell Ázsia és Euró na szabadságáért a németek ellen harcol- níok, mert a németek lé akarják igaz­ni a világot. Saját zsarnokságuknak valóságát kendőzni igyekeznek, miköz­ben a falra festik egy más elnyomatás fenyegető kísérteiét. Churchill Amerv miniszter száján keresztül tudtára ad­ta az indusoknak, hogy India a há­ború _ után épp olyan szabad lesz, mint Anglia. Csakhogy az indiai angoj ura lomnak ég az ajkirálynak jelenleg al­kalmazott rendszabályai egészen más nyelvén beszélnek és miközben brit részről uj Ígéreteket tesznek, a régi Ígéreteket és jogokat brutálisan felrúg­ják. Megnyirbált szabadságjogok India szabadságának utján az egyik legnagyobb eredmény 1935-bén a Go­vernment of India Ad volt, amely 1937-ben lépett életbe. Erre támaszkod­va az indiai nemzeti kongresszus a fenn hatósága alá tartozó tizenegy tartumá- nyi kormánnyal szembehelyezkedett az addig alkalmazott angol hatalmi poli­tikával és arra az álláspontra helyezkc dett, hogy a tartományi autonomia be­vezetése egy uj politikai korszakot nyit meg és ennek következtében az uj alkot mány szellemével már nem volna össze­egyeztethető, ha az indus katonaságot India területéről önhatalmúlag másho­va küldik. A valóságban az egyezmény rendelkezései úgy szólónak- hogy az in­diai katonáknak India határán kivü) való felhasználása csak a két törvény­hozási ház engedőimével és Nagybri- tannia költségére történhetik. London­ban és Szimlában, Lord Linlithgow al- királv székhelyén, az alkotmányos kor látozásokkal nem sokat törődnek. Az­zal a jelszóval, hogy India fenyegetett helyzetben van, az indus katonákat olyan hadszíntérre küldötték. ahol ép­pen azoknak szükségét látták. Ennek a jogtalan eljárásnak klasszikus megin­dokolását Auchinleck tábornok adta meg, amikor arra a kérdésre, hogy tu­lajdonkeppen ki is tett kísérletet India megtámadására, azt a választ adta. hogy India hatásos megvédésére nem .szabad bevárni, amíg az ellenségei! tá­madás veszélye Indiát valóban eléri; az ellenségnek távol India határától kell elébe menni. Az indiai nemzeti kon­gresszusnak és a tartományi kormá­nyoknak azonban ez az indokolás, amelynek alapján az indiai katonákat Egyiptomba, Szíriába, Irakba és Irán­ba vezényelték, esak kevéssé volt ért­hető. Csakhogy angol rendszabályok ke re-sztulvifcelét semmiféle ellentállás sem tarthatta volna fel. Az alkirály a ma­ga hatalmát kényszerként alkalmazta és az okvetetlenkedő tartományi kor­mányokat lemondásra kényszerítette. Az India szabadságába való beavatko­zások pedig még sokkal inkább erőtel­jesebbek lettek. Miután az indus mi­nisztereket lemondásra kényszeritették, ezeknek kormányzati hatáskörét átru­házták az angol kormányzókra és a brit Civil-Service tagjaira- És ezzel azok az alkotmányban biztosított jo­gok, amelyekét a Government of Indio Act Indiának biztosított, a gyakorlat­ban hatályon kivül helyeztettek és he­lyettük mindössze az a nyilatkozat ma­radt meg. amelyet az indiai ügvek ál­lamtitkára Whitehall-ban adott. Ez ne- dig India számára egy ábránd halálát jelentetne. Azok az alkotmányban bizto­sított engedmények, amelyeket India Nagybritanniátó] kivívott., most már jelképesekké váltak. És az első komo­lyabb véleményösszeütközésnél,, amely­nek meg kellett volna mutatnia, hogy vájjon Anglia az általa megadott en­gedményeket komolyan vétte-e, vagy nem az indiaf nép óhaját teljesítette, lianem a maga hatalmi erejét, dobta a serpenyőbe, hogy akaratának érvényt szerezzen- Azon, hogy Nagybritannia a maga hatalmi helyzetét Indiában ismét kiigazította és e tartomány szabadság- törekvéseit egy évtizednyire, vagy még nagyobb időre ismét visszaszorította, semmit sem változtat az, hogy Lord Linlithgow a végrehajtó tanácsot nem­régiben indusokkal egészítette ki és már kilenc indus kapott fontos pozíciót az alkirály kabinetjében. Bár az indiai nemzeti kongresszus egyik legfonto­sabb követelése már évek óta az volt, hogy a végrehajtó tanács indus tagjai­nak számát növeljék, a mostani behí­vások cseppet sem azt jelentik, mintha a kongresszus követeléseit ki is elégí­tették volna. Ezt a folyamatot más rendszabályokkal összefüggésben kell szemlélni és csak igy lesz teljesen vilá­gos, hogy az egész mindössze arra szol­gált: India, népeit: abba a csalóka tu­datba ringatni, mintha a nehány évvel ezelőtt engedélyezett szabadságot és jogait ismét visszakapta volna. Bizo­nyos, hogy az alkirály egvazer majd^ valamikor, alkalmilag, Delhiben fogad­ja Mahatma Gandhit; bizonyos, hogy néhány nappal később Mohammed Ali' Jjnnah, az All-India Muslim Ligue el­nöke is meghívást kap arra, hogy Lord Lin]ithgowot Bombavban felkeresse. A Hindu Maha Sabha, az indusok legna­gyobb társadalmi egyesülése és a többi szervezetek hasonló elbánásban része­sülnek. A kormányzat azonban óvako­dik attól, hogy megszilárduljon: sem­miféle építő programot nem ad és nem gondol arra, hogy India vezetőivel a jövőről tárgyaljon- Az indusokat ködös ígéretekkel fogják traktáim- az indiai nacionalisták azonban tudják, hogy mit tartsanak az ilyen Ígérgetésekről. Ha ők világosságot követelnek és ra­gaszkodnak követeléseik teljesítéséhez, alkotmányban biztosított jogaikhoz: koncentrációs táborba és börtönbe ke­rülnek és az ilyenek száma már több, mint 12.000. Számos volt miniszter és a törvényhozótestület több tagja vau je­lenleg fogságban. Azok, akiknek a me­nekülés sikerült, száműzetésben élnek. A hadiállapotot Indiára is kiterjesztet­ték és ezzel a kormánynak kezében van az a hatalmi eszköz, amellyel minden hatásos ellenzéki mozgalmat csirájában elfojthat. S az angolok ezt a hatalmi eszközt minden meggondolás nélkül gyakorolják: India nyög a brit ököl alatt, india iparosítása India gazdasági életét teljesen az angol hadvezetés szolgálatába állitot- ták. Katonai helyzetének nyomása alatt Anglia gazdasági téren most már sokat megtett, amit a kongresszus ré­gebb követelt, de amit eddig következe­tesen megtagadtak. Először történt meg India gazdasági életének történetében, hogy egy mélyreható tájékozódást sze­reztek az egyes iparágak lehetőségeiről- Most már tervszerűen akarnák India gazdasági életét kiépíteni. Ezt a fejlesz test azonban egyo'dalulag csak a Kö­zel- és Távolkelet katonai szükségleté­nek szempontjából alapozzák meg. Ha jógyárakat és szárazdokkokat épi+enek, repülőgépgyárakat rendeznek bé. Kér­dés azonban, hogy ez a meghatározott* irányban, de szervezetlenül végrehaj­tott iparosítás milyen mértékben állít­ható át a béköszükségletek vonalára, anélkül, hogy Indiát gazdasági válság fenyegetné. A háború azonban Indiát már most is súlyos gazdasági problé­mák elé állította, mert oly fontos felve­vő piacoktól esett el, mint aminők az európai államok- A végrehajtó bizott­ságnak az a kisérlete- hogy India ke­reskedelmét Afganisztánnal, Egyiptom nia> Szíriával, Trakkal, Iránnal és min Iáén fi^zlelt vevőinek kellemes kat^csunyi ünnepeket kivan: HELLER«MOLNÁR Divatház Kolozsvá-, Wesselényi fűi Más-utca 18, sz. denekelőtt Kínával megerősítse, a« el­maradt piacokért seuunjp'le kárpótlást nem hozott s közben a Japán felé irá­nyuló kereskedelmi kapcsolatok is tel­jesen jelentőktől enné váltat • Annak az angol törekvésnek, hogy India iparát a brit háborús célokra a lehető legnagyobb mértékben felhasz­nálják. mindenek előtt az a nagy aka­dálya, hogy hiányzik a műszakilag ki­fogástalanul kiképzett munkásosztály. •A háború szükségletei miatt kívánatos­nak látszik, hogy rövid idő alatt nagy munkástömegeket képezzenek ki a kor ki vánalmainak megfelelően. Hogy ennek a szempontnak eleget legyének. Poonában, Haiderabadban. Jamhed pu rban és Ja m- nagarban felsőbb műszaki tani+ézeteket rendeztek lm, amelyek a munkások meg gyorsított kiképzését teszik lehetővé s egyúttal szerelő gárdát is nevelnek a légihaderő számára- Az Egyiptomban, Szíriában. Irakban. Iránban és máshol harcoló angol-indiai katonai erők nagy egyenruha-szükséglete miatt Bombay, Ahmedabad szövőgyárai teljes erővel dolgoznak, sőt azokat még fejleszteni is kellett. Az áhított szabadság felé India jövőjére azonban nem kis fon­tossága van annak, hogy ha ezen az utón a műszakilag jól kiképzett indus munkástömegek száma gyarapodik. Mert amig Anglia gyorsított ütemben fejleszti India iparát, amig az induso­kat mind jobban és jobban megismer­teti a modern technika vívmányaival— cseppet! sem azért, mintha India fejlő­dése annyira, szívügye volna, hanem mert az önmaga által felidzézétt háború szükségletei erre kényszerítik — ez a föld egyre jobban abba a helyzetbe jut, hogy sorsának intézését a maga ke­zébe vehesse. Ez a dialektikája annak az erőnek, amely ...mindig a rosszat akarja és mindig a jót cselekszi“ — és amely most munkában van. És ha Nagybritannia ma Indiától elralvolta jogait, amelyeket majdnem engedélye­zett, s ha erre a szerencsétlen földre egy olyan háború terhét is hárította, amely­hez semmi köze nincs, egyben arra is rákényszerült, hogv saját uralma buká­sának lényeges előfeltételeit teremtse meg. És ebben a körülményben rejtőzik nem utolsó sorban az indiai hazafiak nagy reménysége. Ezek minden esetre nem ok nélkül remélik, hogy a háború kimenetele révén az India népeit és tör­zseit elnyomó angol uralom külső erők hatása alatt omlik össze és ezért az áhí­tott szabadság már nem is á túlságosan íávoli jövendő ajándéka. K4RÁCSONV 4 VILÁG Ll Karácsonyi dal — Speyeri énekeskönyv, 1599 — Jessze öreg törzséről virágos ág fakadt, amint már mondták régtől fogva a szent szavak. A tél könyörtelen s mégis virág virult ki e bűvös éjjelen. Ez az a tiszta rózsa, melyről szólt Ézsajás, az élő Isten csókja, ó, százszor szent, csodás, télidőre feslő esők, melyért Máriánkat nem érte semmi szeplő! Etnici — Paul Claudel — Emlékezem: Rio de Janeiröban Vu. [a régi apácazárda, ahol annyi buzgó hang búgott a Krédó [ dallamára. Gondolatban elszállok most Betlehem [sötét éjjelébe, hal kámzsás pásztorok bújnak össze [tudakozva és mesélve. Egyik kérdez, másik felel, szóhoz [jutnak az öregebbek, néha hallgatnak s ilyenkor egy kis fát [a tűzre tesznek — üdvünk útja és az ösvény, amely az ég [felé vezet valamikor nekünk is Uy szelíd hangon [hirdeltdet t. RAICS ISTVÁN fordításai. Zscro ás. fenyeqetés És közben India gazdasági erejét kö­nyörtelenül kizsarolják, a brit háború továbbfoly+atása érdekében- Ügyes pro pagandával, fenyegetésekkel és zsaro­lásokkal, amelyeknél mindenekelőtt az alantasabb tisztviselőket és alkalmazot­takat használják fel eredményesen, a gazdagokat és a leírhatatlan nyomor­ban vergődő szegényebb rétegeket egy­aránt arra kénvszerítik, hogy ..önkén­tes“ adományokkal járuljanak a hábo­rú továbbviteléhez. A rosszufizetett kis tisztviselőket arra kényszerítik, hogy egy havi jövedelmüket a háborús alap javára áldozzák. A háború kitörésekor minden tartományt felszólítottak: hogy bizonyos számú bombázó és harci re­pülőgépet ajándékozzon az angol kor­mány számára. A végrehajtó tanács ki sőbb egy lépéssel még tovább ment é minden kerülettől azt követelte, hog; egy-egy repülőgép megvásárlására adj össze a szükséges pénzösszeget. Penc zsab- Bengália és Szindh tartományé miniszterelnökei minden erejükkel tó mosatták az alkirálynak ezt a mozgal mát- hiszen tőle függőitek. És épp ig: álltak a brit elnyomók mellé azok a indiai fejedelmek, akik már régóta a angolokkal fogtak össze az indus né éllen. A hadikölcsönök. amelyeket’a angol uralom Indiára eddig kivetet meghaladják, a. háromnegyed milliár márkát. Ezeknek kamatterhét az india adófizetők viselik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom