Keleti Ujság, 1941. december (24. évfolyam, 275-296. szám)

1941-12-24 / 293. szám

JSMI. K. Ji HAC sa N. V Karácsonytól karácsonyig SIS ezer pengői fullalfalc ICoioKS-yármegyében a falusi családvédelem céljaira Öntudatos emberekké emeti a Közjóléti Szövetkezet a földmives• társadalom elesettjeit Koteaevár de©©asb« 23. Karácsonytól karácsonyig. Mindössze egy esztendő. Rövidke pillanat a vita« végtelenében és mégis milyen hosszú idő az ember életében. Mennyi minden történt ez alatt az év alatt. Különösen nálunk Erdélyben., velünk ma­gyarokkal. akiket veszendő sorsra ítélt két évtizeddel ezelőtt Trianon. A krónikás csak félve nyúlhat toJjáhoa, ha mindazt meg akarja örökíteni, amit az utolsó esztendő hozott. Valahogy még túlságosan benne élünk az események forgatagában és túlságosan széles a látókör, annyira, hogy át­fogni szemünkké! és leszűrni a tanulságokat nem is tudjuk. Csak majd egykor, ha elült a vihar és beállott a csend, átalakult a világ és talán megváltozott az ember is, csak akkor lehet az események apró mozaikjából össze­rakni a tovatűnő esztendők valódi képét. így az elmúltét is.. A krónikásnak azonban mégis kötelessége, hogy a mozaikdarabkákat megalkossa mert értékesek lesznek azok számára, akik az öaz- szefogó nagy miire vállalkozni akarnak és mernek. íme egy ilyen mozaik. A legszebb föladat Egyénekből tevődik össze a család, csalá­dokból a törzs és törzsekből a nemzet. Ha azt akarjuk, hogy nemzetünk erős tegyem, meg kell erősítenünk az egyént, a családot és a törzseket. A legszebb feladat ez azok számá­ra, akik elhivatottságuknál fogva nem a má­nak élnek, hanem a jövendőért dolgoznak. Ilyenek — bája a felettünk élő Erőnek — bő­ven akadtak mindig a magyar fajtában. Az egyik legragyogóbb, nemzetéért dolgozó fiá­nak, Széchenyinek éppen az utolsó évben emelt oltárt szivében a hálás kegyelet. Ilyen Széchenyije voltak és lesznek mindig, még altkor is, ha nevüket nem is dobja felszínre a forgandó véletlen kereke. Ha névtelenül hatnak is meg. Munkájuk azonban megma­rad és a késő utód tisztelni fogja ezeket a névteleneket is. Az utolsó évben — megelégedéssel szögez­hetjük le — sok minden történt ezen a téren is. Az Anyaország, amelynek fiai huszonkét- éven át annyi létté aggod«! ómmal gondoltak reánk, megszervezte nálunk is a család-, és ezen keresztül a nép-, Illetve nemzetvédelmet. Akiket erre a munkára rendelt, csendes, ko­moly, dolgozó emberek. Munkahelyük falán csak halkan szűrődik át a kinn terjes erejé­ből tomboló harci zsivaj. így ie ken lennie, hiszen ott benn az aggódó gondosság és a szenvedély-nélküliség az ur . . . A Közjóléti Szövetkezetek a csaló d- védelóm szolgálatában A vármegyeháza első emeletén egy ajtón egyszerű papírlapon ez a felirat szerényke­dik: KopMSvármegye Közjóléti Szövetkezet. Hia belépünk, Íróasztalokkal bútorozott, ra­gyogóan tiszta irodaszobát látunk magunk *Jőtt. Ebből a szobából nyílik még két, az ejeflhtfe hasonló munkahely írógépek kattog nalt, telefon szól és az idegen az elhangzó feleletekből azonnal észreveheti: itt egészem különös, karitatív munka folyik, anélkül azonban, hogy annak puszta segélyezési jelle­ge leime. A törvényhatóságok területein és így a Ko. taz6 vármegyében is felállított Közjóléti Szö­vetkezet az Erdélyi Szociális Szervezet jog­utódja, az Országos Szociális Felügyelőség közép szerve. Elnöke mindenütt az alispán, helyettese itt a vármegyei főjegyző. Van egy előadója, ez nálunk Boda Bé]a dr. és van egy vármegyei szociális gondozója, itt: Kocsis Margit dr. Valamennyien az igazgatóság tag­jai, akiket 8—10 meghívott, többnyire tekin­télyes, szakismeretekkel rendelkező polgár, vagy polgárnő egészít ki Az intézmény a.l- saservei a járási főszo-lgabir-óságokhoz kiren. «felt járási szociális gondozók. Ezeken kívül teküatélyee számú tisztviselő és tisztviselőnő dolgozik azon, hogy az arra érdemes, sok gyermekes földműves családok különböző ..juttatások“ utján megerősödve nézhessenek -szembe a jövővei. „Akié a föld, azé az ország!“ Ezzel már meg is mondottak az intézmény tulajdonképpeni célját. Szükséges azonban hangsúlyozni, hogy a „juttatás“ alatt nem el- MMO^íltatw nélküli segélyt értünk, Ingyen nines segítség, mert az Országos Szociális Felügyelőség elgondolása az volt : adok, hogy adhass! Adok, hogy megerősödhess, de a munkádat is megkövetelem érte Nem ala­mizsnát kapsz, tűni megaláz, hanem hozzáse­gítelek ahhoz, hogy becsülettel dolgozz és megkapd érte jutalmadat: azt a jólétet, arrw#y mellett: gyermekeidet felnevelheted és becsületes, földedhez utolsó leheiletedig hű­séges fia lehetsz az országnak. A „juttatás“ tehát csak kölcsön, de olyan kölcsön, amelynek visszafizetése nem okoz nehézséget, ha a kölcsöntvevő dolgozik és van benne felelősségérzet. • Aki volt az életben szükségben, aki tudta, hogy munkaalkalommal meg lehetne őt men­teni, aki érezte, hogy a pillanatnyi segítség újra helyes útra tudná terelni az életét és végül: aki ismeri a földműves családok küz- detnes életét és ismeri azt a rendkívül sok ér­téket, amit a kérges tenyér, a napbarnított arc és a „paraszti-köntös“ takar, az megtudja érteni az elgondolás nagyszerűségét. Az meg­érti, hogy öntudatos embert akarnak faragni a földműves társadalom elesettjeiből, mert régi igazság az, hogy akié a föld, azé az or­szág. Ha meg tudja tartani a magyar föld­műves a földjét, akkor meg fogja tudni tar tani az országot is Tehenet tejjel, kocát malaccal „törleszt“ a gazda Hosszasan elbeszélgettünk Boda Béla dr-al Kolozs vármegye közjóléti előadójával a föld műves családvédelem kérdéseiről. Megtud­tuk tőle, hogy a munka, a „juttatás“ munkál­ja nem is olyan egyszerű dolog. Az igénylő beadja kérvényét a Közjóléti Szövetkezethez. Ez azonnal utasítást ad a 14- rási szociális gondozónak arra, hogy meg­ejtse a helyszíni szemlét. Ha a földműves több gyermekes, nem iszákos, feleségével pé|- dátadó életet él, legyen bármilyen szegény, eljut a ,Juttatásig“. A becsületes éleit az egyetjen „garancia-levél“. Ez azonban. ki­nyitja a legbonyolultabb zárokat is A „juttatás“ leginkább élő-állat és csak a legritkább esetben történik készpénz folyósí­tásával. Tehén, ló, koca. kecske és a Juh azok a háziállatok, amelyekkel a Közjóléti Szövetkezet az igénylőket ellátja. Ezeket ma­ga vásárolja meg, maga adja át a gazdának, a pénz tehát nem Is szerepel a kölcsönadási, vagy „juttatási“ eljárásban. Érdekes a visszatörlesztés formája is. Mondjuk, hogy tehenet kapott a gazda. Meg­állapítják annak vételárát. Ezt a „juttatást" igénybevevő tejjel törleszti. A tejet a Zöldke­reszt veszd át és annak napi árát ő fizeti be a Közjóléti Szövetkezethez a gazda javára Mindaddig, amíg a vételár meg nem térül és így a tehén a földműves tulajdona marad. Van a tejszolgáltatási kötelezvénynek egy ér­dekes pontja, amit érdemes kiemelni. így hangzik: „Köteles vagyok a tehén által adott tejből naponta annyit visszatartani, amennyi csalá­dom tejeBátására szükséges és csak a feles­leges mennyiséget bocsáthatóm áruba.“ Az egészséges, jól táplált gyermekből fej­lődik ki a fizikailag és lelkileg egészséges ember Ehhez a ponthoz felesleges is tehát minden magyarázat, önmagáért beszél. A kocát malacban térit! a gazda. De nem az első malacozásból, hanem az azt követők­ből. Minden „Juttatásnak“ meg van tehát » tör­lesztése és olyan formában, hogy a segítséget igénybe vevő szinte észre sem veszi, mikor törlesztette le adósságát. Ahol meghallgatják a fa vak elesettjeit Boda. dr. a továbbiak során nehány szám­adattal ie szolgált, 1 üt 1-ben, tehát karácsonytól karácsonyig 375.000 pengőt tett ld a törvényhatóság terü­letén a „juttatások“ összege. Az előirányzat 1942-re már 400 000 pengő. Alig van Kolozs vármegyének olyan községe, ahová el ne ért volna a Közjóléti Szövetkezet áldásos keze. Panasz a visszafizetés nem teljesítése miatt talán nem is akadt. Ez azt igazolja, hogy az intézmény valóban körültekintéssel dolgozik. A Közjóléti Szövetkezet igazgatósága minden kérvényt a legnagyobb tárgyilagossággal in­téz el. A járási szociális gondozók helyszíni felvételeit lelkiismeretesen bírálja meg és éppen ez a személyi érdektelenség a legjobb ut az Igazságosság felé, A megítélést pedig sokszor igyekszik megnehezíteni a más vo­natkozásban is túlontúl tapasztalt személyi irigység amely a községben úgy mint a váro­sokban is névtelen feljelentések, vádaskodá­sok és az öndicséret, valamint a mások lebe­csülésének formájában nyilvánul' meg, Bonczos államtitkár a szociális gon­dozás irányítója Nem volna teljes a krónika, ha a maga mi­voltában és nemzetünk megerősítésének szem pontjából olyan fontos misszió elnökéről dr. vitéz Bonczos Miklós államtitkárról meg nem emlékeznénk. Közéleti szereplése jólismert már a hazatért erdélyiek előtt is. Kiegészíti azonban a képet az, ha eláruljuk, hogy a szo­ciális gondozás az ő tulajdonképpeni területe. Sok oldalú elfoglaltsága, mellett erre áldozza legtöbb idejét és hogy nem hiába, azt sok-sok boldogabb jövővel szembenéző falusi házikó lakói igazolhatják. Egy hindu költő tette fe] a kérdést: ,,Ki tudja ml hozza a bárányfelhőket az égre és mi varázsolja a kis gyermek ajkára a mo­solyt? Az utóbbi kérdésre nyugodtan felel­hetünk: a szociális gondoskodás A táplálék, nak, a szülök gondtalanabb életének és a munkaalkalomnak ez az áldásos megterem­tője. Illett, hogy a legszentebb ünnepen megem­lékezzünk róla. MÄLNÄSY TIVADAR velem Maradj velem, e sötét éjjelen marajd velem, szerelem. Oly jó hinni tebenned, vakon. mikor már hinni semmiben sem lehet. Maradj 'velem és szeress, — ha szeretni még lehel — ha. elhagysz hinni sem tudói s hit nélkül nincsen szerelem. Maradj hát velem, hogy higyjek újra, éljek újra. győzni tudjak, szeretem. S míg mellettem élsz erezzem sorsam fölött a nagy Isten kezét. FLÓRIAN TIBOR Kof ozsy ári EuíotUcsa: Skirossl Beszerzési Termelő és Értékesítő Szövetke­zete, mint a „Szövetség“ Központ íagia Állandó butorkiállitás Szentegyház-u. 5. Tel. 20—98. Alapitásii év 1911 Elvállal mindennemű asztalos- és kárpitos munkát, intézeti és irodai berendezéseket, épiileimunkákat a leg­messzebbmenő felelősséggel és pontossággal Miért kell minden magyarnak lövésznek lennie? A világ ettől hatalmas küzdelemben mérik össze fegyvereiket az igazságért és a mindem aégnek egyetlen olyan zuga sinea, melyet el­kerültek volna a háború hatásai. Országunk, háta honvédségünknek, kellő pillanatban köz­belépve távolba űzte a fenyegető ocrosz hatal­mat. A mostani aránylagos csend és biztonság azonban nem art jelenti, hogy most végre megnyugodhatunk, sőt azt követeli, hogy ezt a szerencsés helyzetet kihasználva még több munkával úgy készüljünk fel a jövőre, hogy az elkövetkezendő legnagyobb orlcén se téhes- sen kárt a magyarság fajában. Felvetődik önkénytel emil is a kérdés: mi a teendő? A válasz egyszerű: minden vona­lon. tehát a polgári élet vonalán is úgy fel­készülni, hogy szükség esetén dicsőséges hon­védségünk minden magyart egyformán jól felhasználhasson. Ennek pedig csak egyetlen módja van: a polgári lövészszervezeti munka. melynek keretében férfi, nő és gyermek, ifjú & aggastyán oly kiképzést és nevelést kaphat, hogy minden honvédelmi feladatra felnsznál- ható legyen. A svájci és a finn példa Hogy mit jelent a lövészet, arra sok példát látunk. Svájc nagyhatalmak közé beékelve bátran meg tudta és tudja védeni független­ségét. mert polgárai valamennyien .jól kikép­zett és fegyelmezett mesterlövészek, akiket arra neveltek, hogy hazájukért szejnbeszáH- janak minden veszéllyel. A másik példa Finn&rszág, melynek mesterlövészei az orosz óriást tartották fel előretörésében. És ez érthető is. A lövész hideg fejjel néei az eseményeket, becsli a távot és biztos szem­mel: látja a célt. A lövásznevelés kifejleszti ezeket a tulajdonságokat az egyénben és al­kalmassá teszi arra, hogy felülkerekedjék a napi politika eseményein és azt a célt lássa, amelyet fajának és nemzetének követnie keli-. A mozgalom erkölcsi ragéi Sohasem volt nagyobb szükség arra, mint most, hogy tisztán lássuk a követendő nem­zeti célt,. Az. elmúlt 22 irr tanulságai azt bi­zonyítják, hogy a nemzetépitő munkából senki sem maradhat ki és a. nemzet minden tagjának fel kelj készülnie további küzdel­mekre fajunk érdekében & hazánk javára. Az Erdélyt átfogó lövészegyletek szerveze­tének működését ilyen szemszögből kell néz­nünk és azért erkölcsi kötelessége mindéit er­délyi magyarnak, hogy azok működésében te­vékeny részt vegyem és munkásságukat min­den vonatkozásban, sízellemanel, anyaggal tá­mogassa. Itt a munka előli felrevonulás fény­űzésének nincs helye s nem vonhatjuk ki magunkat a kötelesség teljesítése alól semmi­lyen oknál fogva Sokan voltak eddig olyanok, akik % lövé­szetben csak sportot vagy játékot láttak, de nem tudták felfogni a lövészet nemzetvédelmi jelentőségét. Ezekhez szólunk most, hogy rá­döbbenjenek végre kötelességükre. Azok, akik most viszonylag békében, kényelemben, jó­létben és gond nélkül élnek Magyarországon, gondnélküli békés életüket dicsőséges honvéd­ségünknek köszönhetik, mely elég erős ahhoz, hogy minden fenyegető veszéllyel szembe­szálljon. Ezt az erőt fentartani és fokom! csak úgy lehet, hogyha megfelelő szellemben nevelt utánpótlása lese honvédségünknek. Ehhez pedig az szükséges, hogy megfelelő Icatonaeszménytől áthatott polgári közszelle­met fejlesszünk ki. Erre pedig legalkalma­sabb a lövészintézmóny. Nemcsak sport, tehát a lövészet és lövész- munka, de nemzetvédelem is. Nem játék, hon nem leomoly küzdelem nemzetünk létéért és jövőjéért. Az egyszerű nép már tisztán látja a hely­zetet. A kolozsvári Wesselényi Lövészegyesü- let legutóbbi szórványéit.] én megható látvány volt azoknak a mérni földműveseknek a cso­portja, akik a fáradságos utat a városig sa­ját költségükön tették meg, hogy eleget te­gyenek a lelki parancsnak, amelyre a ma­gyar kötelességérzet hajtotta őket,. Ezek az egyszerű, de erííshitü földművesek tudják, ér­zik, mit jelent számukra a lövészet és mit kell tenniük: népünk jövőjéért Ez a megható példaadás lebegjen mindnyá­junk szeme előtt! így érez és igy cselekszik az öntudatos magyar, tekintet nélkül arra, hogy egyszerű földmüves-e, vagy más társa­dalmi osztályhoz tartozik. Mert minden magyar honvéd; tehát lö­vész is! Kolozsvár, 1941. december 18. ORBAY FERENC Jó Ara és jó hirdetéSdaa alapja a Jó Metmenetnek oJbbhS^^ I

Next

/
Oldalképek
Tartalom