Keleti Ujság, 1941. november (24. évfolyam, 250-274. szám)

1941-11-23 / 268. szám

* 'l941. AíOPEMBER 23 HÉTVÉGI NAPTÓ SZÉCHENYI TESTVÉRISÉG Az egyik budapesti napilapban olvastuk néhány nappal ezelőtt a következőket: „A kassai Széchenyi Emlékbizottság a Szé­chenyi Testvériség jelszavával érdekes moz­galmat indított. Körlevelet adott ki, amelyben mii irányozz®, hogy Kassa társadalma kezd­jen küzdelmet a rím- és rangkórság ellen- A gyakorlati megoldásnak érdekes módját ta­ráitok ki. A körlevélhez kartonlapot mellékel­lek. melyre a „Mi nekem a< tűnte;“ kezdetű Széchenyi idézetet nyomtatták, majd a követ­kező szöveget: „Vallom, amit Széchenyi vall. A legszebb megszólítás számomra: .... ur.“ A karton-lap hátsó oldalán használati utasítás­ként egy jegyzet és agy kérd« szerepel. A jegyzet saerint mindenki Írja a hivatásának, fogklkozásánnk megfejelő megszólítást az ur ásó elé. A kérés pedig igy hangáik : aki jó- alak tartja javaslatunkat, kérjük, függessze ki ezt a figyelmeztetőt hivatala, munkahelye, vstp- lakása ajtajára.“ A Kassai Széchenyi Emlékbizottság kezde­ményezése njabb roham, a magyar közélet kiáltó szépséghibája: a cim és rangkórság ellen. Újabb roham, ezen van a hangsúly. Már több kísérlet történt arra, hogy a ríme­ket és megkülönböztető titulusokat kiküszö­böljek a magyar közéletből. Egy-egy parcel­lásán már sikerült is. Legelsőnek a Sajtó- kamara figyelmeztette tagjait, hogy belső életében tilos a rímek használata. Az elnök: „elnök ur“ és nem „méltóságos uram“. Holott öt is, meg a Sajtókamara főtitkárát is egyébként megilletné a „méltóságos“ cim. A szegedi tudományegyetem tanári kara is arra az álláspontra helyezkedett, hogy az egyetemi tanárhoz nem a „méltóságos uram“, hanem a „professzor ur“ megszólítás a leg­méltóbb. Hasonlóan száműzte a maga belső életéből a „méltóságos“ dm használatát a hazatért kolozsvári Ferenc Józsei'-tudo- mányegyetem tanári kara is. Sem a Sajtó­kamara, sem pedig a két magyar tudomány- egyetem munkája nem szenvedett csorbát a „méltóságos“ dm száműzésével, sőt — mer­jük remélni — csak nyert méltóságban, tisztességben és megbecsülésben. Három fecske azonban nem csinál ta­vaszt-. A kassai kezdeményezés azt bizonyít­ja, hogy újabb és újabb rohamokat kell in­dítani a cim és rangkórsát még szilárdan áltó fellegvárai ellen s azt is bizonyítja, hogy ezt a szent háborút ne: esak egyes testületek, egyes intézmények falai között kell megvívni, hanem igenis, az egész ma­gyar társadalom legszélesebb köreiben s a kérdés lényegét érintve, valóságos személyi és kézi tusában kell kikényszeríteni a meg­különböztető címek gőgös birtokosait, az egész magyar közhangulattal való összhang elfogadására. A kassai mozgalom, Széchenyi példájának helyesen értelmezett szellemé­ben a magyar soi'sközössóg egységét akarja megteremteni mind a hivatalos, mind a tár­sadalmi érintkezésben, a dm és rangkórság válaszfalainak ledöntésével. A Széchenyi Testvériség kezdeményezését egész Kassa városa nagy lelkesedéssel és általános he lyesléssel fogadta, annál is inkább, mert éppen a mozga’mi megindításakor merült fel egy igen nagy visszhangot keltett, vita arról, hogy a hivatalos és ünnepi istentiszte­leteken milyen sorrendben ültessék a ható­ságok és hivatalok vezetőit. Arról nincs Mr adás, hogy a vita miként végződött és a rangsort miképpen állították össze, de fiz esetleg megszabott sorrend mit sem váltói- tat ásón, hogy Isten szilié előtt mindnyá­jan egyenlők vagyunk és Isten amúgy’ sem a bürokráría különleges etikettje szerint szó­lít magáihoz és Ítélkezik felettünk. De most ne is arról beszéljünk, hogy a fizetési oszvály, vagy más ok révén méltósá- gofísá lett felebarátaink, magyar testvéreink miképen látják be annak igazát, hogy a cim és a rang egymagában nem jelenti a lénye­get, hanem inkább arról, hogy az önmagunk kezétől méltóságosokká avatott rangéhesék és dmsóvárak szabadcsapatai ellen is meg kellene szervezni a kevesebb sallangra vá­gyó magyar társadalom szentháboruját Itt van például egy kolozsvári magán- tisztviselő. Azt hallom róla, éppen egyik feljebbvalójától, hogy elismertette primori titulusát s azóta megköveteli, hogy mint „székely főrendet“ — méltóságos urnán szó­lítsak! Itt van az az ur, aki bárókisasszonyt vett feleségül s azóta nem tud belenyugodni abban, hogy neje ©nagysága „méltóságos asszony“, ő pedig „nagyságos ur“. És itt van az a vidéki földbirtokos, aki ugyancsak meg­követelte a „méltóságé«“ titulust. Miért? — érdeklődtem a környéken. Ideiktatom a vá­laszt mindnyájunk okulására: — Először is: a felesége bárónő. Másod­szor: ha nem lett volna román világ, akkor most császári és királyi hamarás lehetne. Ezen az alapon e sorok szerény írója igényt tart a fenség megszólításra. Az egyik ós'önuiek (erdélyi vajda, vagy nádorispán volt?, bárki utánanézhet az Acsádyban, vagy a Marcaliban) felajánlot­ták egy Árpádházi királykisasszony kezét. Ő azonban a frigyet elhárította, sőt a koro­náit apósjelöltet elfogatta és bezáratta Brassó várába. Nyakas ember volt, úgy látszik. Ha nem lett volna ilyen karakán, ugyebár, ma . én . . . Nem is merem folytatni a gondolatmene­tét. Fenségnek azonban szinte-szinte szólít­hatnának . . Esetleg még trónkövetelőnek is felcsaphatnék . . . Hess, ábránd! Szép mákonyos, önáítato, magyar ábránd . . . Akárkik és akármik is voltak dicső őseim, nekem magamnak, két kezem munkájával kell helyet és szállást csinálnom a nap alatt. A primőr úrral, a kamarásjelölt úrral és a bárónővel frigyre lépett polgártárssal egye temben. Isten mértéke úgysem változik és a jö­vendő egyformán fehérre kopott csontjaink fölött jelöli ki a végtelenben elvoszo ösvény Kolozsvár, november 22. Örömmel adtuk Iliiül, hogy a kolozsvári Iparkamara kolozs­vári festőművésszel festette- meg Kormányzó Urunk arcképét, nóvszerint Takáts Zoltánnal. É-; ezzel kapcsolatban beszámolhatunk még egy örvendetes hírről, még pedig arról, hogy a külügyminisztérium is erdélyi, kolozsvári festőművész „Horthy-kép “-ét vásárolja meg, illietőieg érdeklődik iránta. Festője L. Nagy Erzsébet, a már jóhirii miniatürképfestő. Takáts Zoltán neve eleddig kevésbbé is­mert. Vannak azonban számosán, akik még a román megszállás éveiből ismerik vívódá­sait a megélhetésért a művészet jegyében s is­merik embertelen nélkülözéseit is. Fiatal, alig 27 éves székely fiú. Nem szög yenii bevallani, •hogy szülei szegénységük miatt asztalosnak szánták s csak úgy, „magától“ kezdett „pin- gálgatni“. A pingálgiatáslzól azonban kitar­tással és tehetséggel eljutott az alkotó művé­szetig. Ezt tartják róla azok a komolyabb er­délyi festők is. akik melléje állottak s értékes iitbaigazitúsnikkal segítségére voltak. Minap beszélgettünk felőle egyik legjobb festőművészünkkel. — Csodálatos» menüyire megváltoztatja iu embert, a felszabadulás! Értem alatta azt a felszabadulást, amelyen mi, erdélyi magyarok Kolozsvár hazatérésévé} átmentünk s annak részesei voltunk és vagyunk. Nézd meg egy­szer Takáts Zoltán képeit. Ez a máskülönben tehetséges ígéretünk a, román elnyomatás alatt még a száraz kenyerét sem tudta megszerezni. Pedig akkor is dolgozott, csakhogy- akkor ivem volf hogy igy’ mondjam „értéke“ munkájá­nak. Ma csak egyet, említek. Van egy képe, amelyet még a felszabadulás előtt festek. Tőle tudom, hocy 500 lejt ígértek érette. Körben elküldötte a Műcsarnok kiállítására, Nyert ve­le 100 pengői. Amikor a kép hazajött, már 300 pengőt igérteh érette, — Igaz-e? — kérdezem tőle két lépés szé­les és négyr lépés hosszú „műtermében“. — Igaz, — mondja — igy7 volt. Ez az a kép. Még ott van a falon a többi képek társa­ságában. Hogy meddig? Az alkudozó vevő háromszor jött. vissza, pedig nem is műgyűjtő, hanem egyszerű polgár, tisztviselő. Takáts Zoltán elmondja, hogy most már nem megy olyan kutya-keservesem neki sem, mint „akkoriban“. Mert csak igy említi ®bo­vonalát. De addig is, koronássá siker és gyöseiem a Széchenyi Testvériség zászlóbontását Kk- sán és az egész meg gyarapodott magyar gló­buszon ! , , .-* A ZÁGRÁBI NŐK Kolozsvári és erdélyi hóhpjek, borsómat, hogy eeutial nem műikről esik szó. Nőm- mon­dóin, nem éppen gawattéros dolog « önök je­lenlét ebem. távollevőkről beozAni ér jói masa dani. Nem is vállalom tehát ac önök luőtezte- lését s ezért átadom a szót a BsobeutUtin meg­jelenő kipiárstmk. tisdóntánántik. íme paran­csoljanak meghallgatni: ,,A zágrábi nők még mindig uí^ytxi ele­gánsak, de mii itt ka már nem tündökölnének úgy, intet azelőtt, rrewí igen keveset hasz­nálnak — tisztelet a kivételnek. Igazi hon­leány nem pirosítja magát ée mean basznál semmi luxust, mert ez ellenkezik a mai ko­moly időkkel, ellen kérik m uj horvát világ­nézettel éb erkölcsé felfogással — mondják a® u&atasu hívei.“ Én nemi mondtam semmit. Meg sem pi»&se*>- fesn. Csak úgy feljegyeztem, magánhasználatra, hogy „igazi honleány nem pirosét ja magát és nem használ semmi ludeust“... kát a kemény, „inas esztendőket,“. Sőt asided és öt kisebb testvérét is segíti keresetéből. Máskülönben megharagudnának rá, hogy miiért nem lett asztalos. Akkor — igy vélik .— többet kereshetne s talán házakat is csinál­hatna. — Mondják, hogy a művészetért meg kell szenvedni s ami a szenvedést illeti, átmentem mát rajta. Azt is érzem, — mondja — hogy a művészetig sémi jutottam el egósaen s tudom, 'nugy ahhoz ösztöndíjra volua szükségem, hogy bár Nagybányára el tudjak menni, ahol mégis hires mesterek élnek, akiktől egyet s mást el- tanwlhatn'ái. Azt is vallom, hogy a* ember saját magától is tanul. Mindennap többet és többet s újabbat, de mégis jó volna, ha sike­rülne. Eddig az a legnagyobb boldogságom, hogy a Műcsarnok nem tudom hámjszác ki­állítója közölt, felfedeztek cs észrevették . •. Nézem a többi képeket. Ott a sarokban egy sétatéri résziét. Tavasz vau rajta és minden vijáí»z.jk rajta. Virágzanak a fák, annak az alaknak a ruhája, aki a virágos sétatér pad­ján ül. Még a levegő is! Mert ilyen derűs volt a fiatal festő még akkor is, ha betevő falatját se látta biztosítva ... Hát azok a napraforgók! Égnek cs izzanak a nyári nftp iwgy’ogásában ... És itt van egy Fellegvár­alatti utcarészlet. „Napsütéses szegénység“ — mondja alkotója. Mert d szegénységben is van ám nap- sütés. A nélkülfeéeben is. Nézd azt az ajtó­fél fának támaszkodó kislányt. Látod: éhes, de az arca mégis ragyog, mert a napnak tart­ja s a nap nem fordul el tőle. hanem bera­gyogja . .. A Taíkáts-képek alaptónusa szürke és mégis valamennyi meleg. Rózsaszínű szürkeség. Még a Bethleni-bástyát is ilyennek látja, dó nagv vászon s éppen most dolgozik rajta. — Szóval most már jól vagy — szólok, hogy ne hallgassunk oly’an hosszan. — .Tói Istennek hála, csak .amint mondot­tam, valami ösztöndíj félét szeretnék meg­kapni. Csak nem tudom, hol kell folyamodni érette. Mert én megszolgálnám székely becsü­lettel. csak juttatna hozzá valaki. Csakugyan, utána, kéne nézni a dolognak. Hova folyamodhatna ez a fiatal tehetség egy kis ösztöndíjért, amit, mint ígéri, becsületesen megí zolgátea... Ée főként megérdemekze! Bő. PAIttlOHIA BUDAPEST, RAKÓCZI-UT 5 SZÁM. Központi fekvés. * Korszerű kényelem SZÁLLÓ jas szobák 6*—P-töl 12* P-ig Kétágyas szobák £>— P-tőI 18-— P-ig Éttermében Veres Károly és c gány- xenekara muzsikál. i. [ismerten kiváló onyha. Polgári árak Látogatás Takáts Zoltánnál, a „napsütéses szeqénység“ festőjénél MKSTB Hány kiló ? Heggel, leüene körül etipmdoIkonra, szára- hozotton, megyek fed belvárosba“ a Horthy Mtklós-uion. Még nines téli hideg, csak a szél komiszkodik, beleköt a kabátomba, látapogat- ja a bélést, mintha ae övé fenore. A szíva ro» mól is majdnem kivágja a számból, talán iri- gyeh tőlem. Milyen jó is a gazdag és gond­talan embernek — gondolom magamban — bisonşi most én is sainesebben ülnék a jó me­leg szobában , füstölnék és hallgatnám a, rádiói. Egy ttriassűrmy jön vetem szemben. Annyira már nem voltam szórakozott, hogy ne vegyem észre- rmhfcn cărnos. És rögtön hallom meleg hangját. Ktámör aei hittem — nagy öntett- sógemben — hogy hozzám szál: — Hány kiló a drágát Olyan »lőhet élünk, hogy kilónál, mindenki vajra, zsírra, vagy valami földi tüneményre gondol. De hogy nem nekem szólott ez a kér­dés, éppen úgy nem vonatkozott az elsőrendű s éppen ezért utolsó sorbam kapható köesziik- ségteti cikkekre .., Közvetlenül a hátam mö­gött, egy pompás gyermekkocsit, Mt egy fiatal mama> aki VtAdogan váámeoll: — Hét és féllcüó, éppen Most mértem le o patikában. És milyen egészséges és mennyit heti szoptatnom... Fiú! Nagy gazember lent belőle! A leél, asszony megállt és össze kacagott. Ilyen tde-sen kacagni csak boldog asszonyok tudnak. —- Tudom, — mondta a másik. Az enyém már iskolába jár. Sok baj van vele. Fúi a# is és égésé nap ordítja, hogy hatotta akar lemn. Neon dßhatiaon ott a két asszony és a gyer­mekkocsi mellett, de megnéztem ae emberkét, edd az anyai szerüket, de — ne feledjék el anyák — az apai áldozatkészség kis kocsijá­ban boldogan és kövéren aludt, A szájából úgy csüngött ki a cucli, mint a bóbiskoló öreg szájából a pipa. Édes, üdítő látvány volt, ér­demes volt egy percre megállni a szélben, amelytől a csöppséget megvédte a kis alkot­mány ée a finom, meleg takaró. Istenem, miért is nincs ez meg mindem, gyermeknek, miért kezdődik az igazságtalanság mindjárt a szülét é énéit Milyen boldogok a gyermekek — mentene tovább. Ugyan mit tudnak ők arról, hogy most, szeles november van, háború, amikor millióknak kell állni a fagyos és véres föld­ben. Nyugodtan akták, szeretet őrködik fe­lette. — Egy magyarral több! — gondoltam. — Mos* minden magyarra szükség van, az ilyen gyermek non is a szülőké, hanem mmdnyés Amiké. Én két nagy háborút értem meg, zül­lött forradalmat és brdkémi megszállást, de ae Isten cumek a kis magyarnak és vele a több* százezernek talán csak megadja, hogy kato­náink többét ne menjenek Mit a határokon, iU. hon, a Kárpátok medencéjében játszanak nyár romként nagy-gyakorlatokon háborúsdit. Ne puhuljon el ff magyar kéz, legyen erősebb, mint valaha- at: uj magyarok, atik most ae ■ ingjuk midiiéből stiojái fis erőt és életei, In­gyenek iomosdk, miiek a ..-unak tömd so goiból legyenek még jobb magyarok, mint «•> vagyunk, de erős kezükkel itthon, ff főlétet, szántsák s kézzel ée ésszel idehaza építsenek. Adja az Isten, hogy am uj magyar még job­ban megértesse, hogy mi senki portájára nem akarunk betömi, de a mienket, a körmünkkel is megvédelmezsük. Talán más is megfigyelhette, hogy a felsza- b aduid* ő*a több a pyermekkoosi és a boldo- gabb anya Kolozsvár utcáin. Megbecsülés, tisztidet, jár hi nemcsak az utcai közlekedés­ben, hanem az emberi étet műiden oona’kosá- sában ét megnyilatkozásában a magyar anyá­nak, segítség a sokgyermekeseknek és gyÖm gédség aaoknak, akik a jövendő magyart a *si- vük fedett hordják. Ne feledjük el: az 6 testi fájdalmuk, anyai see- -ledésük, áteirrasti'H éjszakáik, aggodalmuk, és imádságuk teremti meg az uj és nagy Magyarországot. Tiszteleti: a magyar ampának és áldás » csöppségre: szülessem az palotába», vagy ktmuMba»/ TÓTH &ÁKDOV

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom