Keleti Ujság, 1941. november (24. évfolyam, 250-274. szám)

1941-11-23 / 268. szám

IZ/sjt£<a. A titokzatos ***merös Irin : Bíró Jánod Még a nyáron történt, hagy egy vidéki bamruaból vonaton utalom hazafelé, Ko­lozsvárira. Este volt s a kocsi, amelybe fel. «aálltam üres. A saomszéd főikében sem to­longtak ay. utasok. Csupán egy-lcét utas ié- «»geft a folyásén, illő «malommal az ai-eán. Behunytam a Mernem s indulásra vártam. Olvasni úgysem lehetett a villany halvány Világa mellett. És ahogyan haliadt a vonat, naind mélyebb és mélyebb álombe süllyed­tem. Talán már álmodtam k volna, lm fel nem rév. valaki: — Szervusz, Snop fra. hát te itt ? — fen itt, hátt te ? — Én — icondjii s vidáman hehorésrik, utána. — Hát hova utazóit | — Hau, Kokrasváira. — Hát, akkor együtt, megyünk. 1> mi.yen jé, hogy ide tévedtem be, legalább nem ieez olyan unalmas az ut. Nem iga*? — De igaz — hagyom helybe — foglalj helyet. — Köszönöm, öregeim, köszönöm. Tudod, **% tegnap eljöttem Kolozsváriéi s alig vá­rom, hogy újból otthon legyek. Var a nő, Mod . — Miféle aof — Jé, jó. Hiszen téged k vár. Mindenkire vár egy nő a világon s mi mind, de mind nőkhöz rohanunk Minden utas végső állo- nséaa a nő. Ka, agyé, milyen bölcs vagyok? . . . He hehe! . . . Tudod, utálok utazni. Kü­lönösön kisvúroNbe. Te, alig érkeztem meg, «naris pletykáitok rólam. Azt mondták — «ár ie a paü kában hullottam — bőgj' azért jöt tan ide, mert meg akarom kérni a Kovács- lányt. Tudod, a» apjának nagy fűszer és asorooge üzlete van a patika mellett. Pedig csak üzleti ügybeu jártam náluk. Az apja azt- ígérte, hogy ad kölesön ezer pengőt, Hát adott is, mert hirtelen úbem szükségem volt rá a S meg- az apámnak régi ismerőse. Talán üskolatársak voltak, rágj- mi a skösz. Hát, mondom, ezer pevxgőt adott s már azt lefe­tyelik, hogy megkértem a lányét. Na, látod, iát ilyen a. kisváros. De gyújts rá . . . Most int eszembe, hogy milyen régen mean talál­koztunk mi már . . . Ha ja jaj! Leltet féléve *. Pedig nem ártana rubint egy jó kis gör­be estét rendezni. Emlékszed még arra a bolondos Bokrétáé Gyurim? . . . Hogy húzta, tonént a szivit. Kom is olyan roesv. cigány nz, csak kopott a rahí.ia. S a fője milyen ftne-aa . . . Mint egy feles kugligolyó . . . Hallgatok . . . —— Szólj mér valamit — wndja szinte (mázolva — liisaen elalszunk m. tmaJomtól. — Neked vau most valakid ? — Van, — mondom, hogy éppem rooodiair Mamit, — van. — Na, látod, beszélj hát róla. Szereted! — Szeretőm. — Hogy szereted ? — Mint a, galamb a tiszta búzát s gerliee a páriát — mondom, ahogyan régen tanitot- tek rá. — Mire ő: — Mondom én, hogy te most w a régi vagy. SeBBDit nem váltódtál a világi«. Komolyan. Mert én számon tartom ám a bitrátáknál. Lót- oád ónak azt a Baraboly Foi'kót, hogy bésa- wnyodott a szerencKÓtten ... Igaz, mór fele­sége, meg két gyermeke is van, pedig egyidős velünk. Te hány éves is vagy? Ezt is niegmondtaui s azonkívül mindeme a világon válásról tóm, amit kérdezett. Mint aí»KV a vizsgálóbíró kérdésére szokás. Csak I m volt a különös, hogy azt se tudtom kicsoda, <* a neve, sőt a foglalkozását se tudtom. Új­ból megkínált cigarettával Elfogadtam, fen is mggkmóhem őt, de visszatett® a tárcámb». Nem szerett, csivk amit megszokott — mord­ba. — Aftóri tovább beszélt. Hangjában nénvi «csoki rés és niegc'ltégedés volt, — Jó boltot csináltam. — mondta — ötezer pengő tiszta haszon. Már azt hittem, hogy a uyukamon marod a soli vacak, de, Ir.ír «sah •»ég volna belőle. Most mind elkelne. Defuit I tehet i« azon csodálkozni ? Anyaghiány van, kérlek. Aztán meg ilyeneket mondott: — Te, mondd, mi n fenének gürcölsz te? Tudod- milyen könnyes, meg lehet ma élni... Fiam, ha valaki ma keresztény, akkor mák egy kis .szerenv-o kel! - boldogul. Mennyi is a te fizetésed! És amikor ezt is közöltem vele, összecsapta a keaét, kétszer is felugrott ii'őhelyzetéből s közölte vólemén vét: — Hát, mondhatom. hogy Hike vagy. Mi vagy te!... — Lüké. barátom, Hike!... — Én ennyil két nap alatt korosok. Érted ?! . .. De neam érdekelt a keresete s már ő maga se érdekel tovább. Inkább bosszantott. El ró tatároztem, hogy többet nem szólok hozzá egy snót se. New válaszolok a kérdáeeira. Hi- «afin én még meg se sérthet ton, hiszen not se teficar kicsoda ... Hnügatni fogok. Csakhogy nem hallgatott ám ő. Sőt. még rMOKHiara tr> meghívott nmwiup estére. Csupán I uat new mondta meg. hogy .hova? Még ami­kor leszáSott a vonatról,.még akkor is mind azt hajtogatta: — Aztán remélem djösz. A szokott helyrv A vacsorát előre megrendcreni. Siservnn?., öre­gem. szervusz. . .-* És a mult héten megint találkoztam vele. Aaóta .soha. Meglátott az utcán s cssvk nekem rohant. Ast se tudtam, hogyan térjek ki elő­le. Szánt® levert a tabumról Ölelt- rázta a ke­zemet, hogy aüt mondja, gratulál. — Mihez? — kérdeztem — mihez? . — Nahát! ... Ez aztán szenzációs. Hát azt is elfeledted talán, hogy megnősültél? Mert én uejc feledtem el. bogy new is értefíttettd) rola. Latod, ea vagy' te. Ez. De ói azért nem haragszom rád s feleséged »nagyságának pe­dig kézcsók. Ha megengeded tisztetetanet te­szem .,. De várj ... Addig is kukkról te. be az iizífötbe. Járuljak én is hozzá valóm ive! a csa­ládi alapihoz. Válasz ki magadnak egy nssúp asztali lámpát s én majd háza küldöm. Jó lesz?,.. S ezzel inai rohant is tovább. Én pedig Ht vagyok a sötétségben. Dohát hol választanám én ki atzt a« asztak lámpái,?.. Azt a szépet, amivel hozzá akar járulod esa ládi alapunkhoz. Kamo'yao mondom- bogy ón már végigjártam n véres, minden olyan bolt­ját, ahol villanyiam fákat g hasonló dolgokat árulnak, de sehol se talál köztem vele .,, De romélem, hogy amint ígérte, «meglátogat s akkor majd világosság derül mindenre. V r'ágassá" 194JL * OVBMnnn 23 1 1—JJBÄB8SW*----—r l”"« -’’•ÉPWÉWBBHSHBP a ser hogy a mostani jótéiconyoéíu M (au.-iiaore^ht - kon egy nagyobb nyeremény* nyerjen. A fő­nyeremény 40.000 pengő. Csak a» nyerhet, akinek .«árujegye van. Epém sorsjegy ára 3 pengő, fél nocsjegy ára l,9ft F. tóm a tajtékzó teuv ran. Az arcotok kenőbb Narvik alatt, Iszonyú vadászatot rmdeetek » harcban elsüllyedt német hajók hajótörött jelre. „Az angol úriemberből mindig vadóTfei lesz, ha a német győz. és ők vereséget imnt védnök“. A narvrki befutás harcait, izgahnmt «tv lii ven éh részletesen mondja el Busch kaţu. fáry, hogy másfél év távlatéból ig remegő idegekkel éljük végig a kötetefsógt^jeoitésnek és kitavtásnak cat a nárotte, hősköl töményé» A győzclonmok azonban ára is volt: a német romboló flotta önmagát áldozta, fel a sikerért Külön élmény ennek a drámai fejezettnek minden sora, minden szava. Itt halt hóra bá­láit a Narvikba küldött, hajóhad paraaoenaka- Bronte Kommodore is. A h«ihrer p«n»n.«át teljesítették... Men nserenoae és a siker mindig tteoic oldalán ran. akik rettenthetett*-, bátorsággal, kitar­tással, ügyességgel és a sikerben bijma vég»* teladoMcdl“. Reeder veaártengemagy parancsénak «• vaj a narvikn bőröknek szóltak. De snoínet rdudenkibea, aki részt vesz ebben a háború­ban ó*, a jobb jövőbe vetett hittel teljesíti kő tcij-i- ’/ţuŞt ssr uj Európáért Balogh Barna dr. fordítása mindanbein mél­tó a német eredetihez. A könyvet a Stádium SajtóváSalut igen szop és gondos kiállításban juttatta e! a magyar olvasók kezébe .— It — NYÁRADY E. GYULA. KOLOZSVÁR ÉS KÖRNYÉKE FLÓRÁJA A napokban hagyta el a sajtót Kolozsvár és környéke flórájáénak második kötete. A írnuSapjén öt fasinben ponifw.ik Kolow--váT ée kömvácének térfcépr. A könyvnek raj notch», (Sssáteit belseje pedig valóságos kineses bányája a vidék növényzeténdk s annak is­mertébe még a könvvforpatáesal now bíbe­lődő ember is szórakozás utján könnyen be vezetődik. • A címlap szép térképe pótol ha retten r. >i- társ minden merőn jói.rónak, avagy amnök, utó Kolozsvár köm y ók ét meg óhajtja ismer ni. Mindent miegtelálhatnánk rajta: wdőt, «étet, mocsarakat, tavakat, falvakat, ma­gáim tanyákat, a meredek veg}1 lankás hegyoldalakat és az fiseues utakat. Valós.í- goe remekműve a könyvteamelésnek ez » nyomtatási awuyiont.ból rondki viili nehéz szövegtoebnákájw könyv. Dísze lehetne a bu­dapesti piacnak is. A könyvet több évtizedes kitartó kutatás után irta Nyárády E. Gyűl», Érdélj !e-fciva­lóbb botanikusa, akit evtaaedes tó váló mun- káHvtgu után nagyon jól ismer a kolozsvári böröniséer és akinek lookadatlan torok vöv volt, liogy nem jmudennapi és hasznos köny­vért adjon a magyar közönségünknek. És ha hozzávesszük még ay.t., hogy e műhöz dr. Imrei Soó Rezső professnorr is ho7jzáadta ta­pasztalatai^ úgy elmondíhatjuk, olyan ki­váló növényismerteiéi könyv áll a közönség rendelkehéfeéro. mely ritkít ja páirját. Soro­zatosan meg fognak jotermi előttünk vidé­künk rwiv én yvvl ágának tag,jaj, ugyanis « tavaszon előreláthatólag mcg.jeleriik a hoii- iraadák kötet is. Az iinsztráU teljes mii kb. 5 kötetből fog állatni, mely a szerző áldozat- készsówóből lát nBţmtnpot. P, S. Deák és deák új rádió és 1 villamossági Rádiók szaküzlete, CsIllátoL I Mátyás király-tér Retgók 15. SZ. Tel. 21-38. XorsatrkrUU javitt* I fl Kolozsvdri Remzeti Színház zenekarának bemutatkozása orszáqos esemény volt!! Váltson bérletet u Kolozsvári Frl- tarmeniai Társaság nyolc zenekari hangversenyére Vezényelnek: Philipp Wüst, Fernando Pravitati Sergio Faiioni, Vaszy Viktor éc Ends e Béla. Bérletárak: 20% kedveaményt jelentenek !!! Bérlet-váltás: A Kolozsvári Nemzeti íródni ázbnr A Kolozsvári Fii harm úmai Társaság ,,Eitel Perene“ hangverseoyrondezö trod» randeséee. NUVDf' KÖZÖTT Móricz Zsigmondi: Árvácska Az A*h»u »esmi (esíKtówj. — , . . az Aiváosfca osak azért legény, mert L pacsirta se tud máskép vezércikke« mon dani: esc- énekszóban“ Móricz .-iiigmond mondja «=’ -egujabb1 re­gényéről a „Kelet Népé"-bem s bizony igazsá­ga van. De igasuága súlyos, miként súlyos a zsoltár Különös mér a szerkezetében is ez a i regény Zsoltárokból ált. Kezdődik az „Első zsoltár '-bál ée bevégzódik a ,,VII. zöoltáró' - : Ami pedig e két zsoltár között van, az egy kis lelenc-lány keserves sorsának meg- énekfése .. . Soha keserűbb ée embertelenebb sorsot, mint Árvácsk-áét Pedig — újból Mó­rica Zsig. ■ -rd .szavait idézzük. A lelenc, az mind nagy szereim jobban ás eredménye 8 valóban csupa tehetség is. Tízezrével aján­dékozzák oda ezeket az Államnak. ®s a régi Alla.n nem vette észre a kincse“ Kidobta a disznó válujábA . , Irtózta tó könyv azt hi­szem, de a fantáziának egy sora sincs ben­ne. Ilyen könyvet még nem írtam. Ennek a legecjegkisebb mondata is magából a nyers életből szállott fel, mint a mocsárból a ké­nes gőz ... A mocsarakat lecsapolták, a mo- csérláz megszűnt, a föld a leggazdagabb ter­mőtalajjá változott. Hanta százezer gyere­FRTTZ OTTO BUSCH: NARVIK — StódUrm lriodAs — A mostani háború es minden bizonnyal a vílágtörténeloni egyik legnovezetesebb fegy­verténye a német hadsereg narviki pa«-traszál- lása. A német birodalom hadvezetése nagysze­rű ©lőreáátáív!»!. tette, meg 1940 áprilisában mesteri sakkhuzását & a noivégiai pertro- száHás Iwirrtwtii 1 vitolóvei keresztül húzta An­gliának azt a tervét, hogy Németországo* el­zárja a svéd vasérc eiöl. Rímek a ragyogó ée dicsőséges vállaikoizá.-- nak történetét irta meg ..Narvik“ eimü köny­vében Fritz Otto Busch kor vettkap itány. Mindenek előtt azt kell negáliapitani a vas­kos könyvről, hegy az nemcsak hü beszá«no- Uíja az eseményeknek, lucnem kiváló elbeszélő ét megjeleni tő IccBzséggel megírt olvasmány is. amely a történetek hitelessége mellett ma­gával ragadó erővel ringatja bete an. olvasót a történelmi vállalkozás bem megnyilatkozó liösi szellem hangnJatába. A vállalkozás 1940 április 9-én kezdődött liaedeT tengernagynak a haditengerészetbe? ii tér elf parauesával. A handahBndázó angol hu verés meslertkedésrinek közejiette megragad ebbői a parancsból a józan tárgyilngoeság éí a bhrtos győzelembe vetett hk. esapatok parassáfldsn olyan térben történik, amelyet két gondos, tiszta, nemes állami nevelésben értékesre idomítják: nemzetmentés lesz, Keserűbb s „irtózatosabb“ könyvet régen nem írtak — s talán nem ie írtak. — éppen ezért nem olvastunk. Az ember valósággal megdöbben : — Hát ilyen rossz, komisz is le­het áz ember? . . ®s lehet! A lelenccel szem ben lehet. Mert az .senkié Az államé sem, hi­szen szabadulni akar tőle, ágért adja oda ba­nyai asszonyoknak őket. akik havi hét pen­gő bérért „nevelik“ a tólencet. Disznót őriz­tetnek véle hideg őszi dérben, mert saját gyermeküket csak nem küldhetik ki ilyen­kor mezítláb disznót őrizni. Mert a kjsntpó, amit a* állam küldött a gyereknek, a lelenc­nek, az kell az édasgyermeknek, meg a kis pecsétes ing is. Azzal jár iskolába A lelenc pedig fázhat, ázhat, úgyse siratja meg senki, ha felfordul, csak minél hamarabb tenné meg. Az Árvácska nem szórakoztat, A rossza­ság sem De mivel van, ha lehet, kicsit jobbá kell tenni. Ért akarja az Író s ha müvét el­olvassuk, szinte érezzük, hogy kicsit jobbak lettünk. Vagy legalább is azok igyekszünk lenni ... Ró. nem a rtésnet tengeri haderő, hátúin a tylsuly- ban lévő angol tengerészet ural. Mégis sike­rülni fog é vállalkozás, mert sikerülnie kell — ha mindegyik vezető felelőssége telyes tu­datában a végsőkig helyt áll a szent eél érde­lében.“ A vezérteugenurgy parancsából lett és a í ;ttbői történelem lett. A németi fegyvernemek bárnulatnunéHó egyiitbnüködésic erőben és lé­lekben kivívta a narviki győzelmiét s nem t.ud- ,uk. mit csodáljunk jobban: a fesfyveras örök átütő sikerét-e. vagy pedig azt a szellőmet, amely ebben a narviki váUaLko&ásbam is s győzelem legfontosabb tényezője maradt. A részleteket Fritz Otto Busch korvettka pitáuy megragadó erővel és lebilineselő köe- vetlensógvc'l. a katonaemberra oly jellemző tárgyilagoswággal. és mégis «niivészi lendülettel tárja fel. Milyen megiiviitó, hogy fi narviki '.átlalkozásra kiküldött haditengerészeti erők (inberei az indulás előtt istentiszteleten vesz­nek részt! Bonte admirdilis, a „Kommodore“ maga kéri a tábori lelkészt: „Mondjon embe­reimnek egykét jó szól a measse portyám. Krüre. mm szükségük a győzd,emhe.i .. Orkánszorü viharban indul a flotta Nagyik :elé Útközben találkoznak a Glowwuini an­gol rombolóval. A Glowwurm hever, harc után elsüllyedt. Negyvwi emberét -Akerűlt megmert-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom