Keleti Ujság, 1941. szeptember (24. évfolyam, 199-222. szám)

1941-09-19 / 213. szám

MjEZETS íífSJXG. 1941. SZEPTEMBER 19 Teljesen kifogytak Kolozsvárott a cipőutalványok és az igénylőlapok Kolozsvár, szeptember 18. A város közélel­mezési hivatalát heteik óta valóságos ostrom alatt tartják a cipő-igénylők. A közélelmezési hivatal nem tud eleget, tenni az igénylések­nek, mert a kész cipő vásárlására jogosító utalványok teljesen kifogytak. Az utalványok pótlását már hetekkel ezelőtt kérték a közel­látási minisztériumtól, a cipő-jegyek azonban ismételt sürgetésre sem érkeztek meg. A közélelmezési hivatalban a cipő-utalvá­nyok késlekedését kapcsolatba hozzák a köz­ellátási miniszternek a típus-cipők bevezeté­séről szóló rendéletével­A közélelmezési hivatalban egyébként csü­törtökön kifogytak az igénylőlapok is, úgy­hogy a közönség ezidőszerint cipőtalpat, vagy cipő fejelésére jogosító utalványt sem tud igényelni. Szappcme'oszfás Külön szakkoifeket kellene imi arról, hogy a kereskedő hogyan jut hozzá a szappanhoz. Megkapta a kiutalt mennyiséget, darabon­ként m ín derüknek az eladásáról elismervény t vesz s ezt az utolsó dekáig terjedő részletes­séggel beadja az elosztó hivatalhoz; mért á legközelebbi kiutalást csak így intézik el. Rendben van. Hosszadalmas & sok mur.kát vesz igénybe. De olyan világot élünk, amikor mindenért nagyon meg kell dolgozni, hiszen a jcvőrvkről van szó s semmilyen munka nem élég sok ahhoz, hogy' zúgolódni lehessen érte Van azonban néhány dolog, amelyre időn­ként fel kell figyelni. így van ez az erdélyi szövetkezetek körül is, a szappan elosztás te­rén. Itt is hivatallos ellenőrzés van, >z termé­szetes. Legfennebb annyi különbséggel, hegy áruig mindenük szövetkezet nem küldte be a kimutatást, hogy mennyi szappant és kinek adott el, a többiek sémi kaphatnak újabb szállítmányt. Ez is rendjén van. Hogy azon­ban egy székely községben a székely gazdáik pénzével működő, azok érdekeit szolgáló szö­vetkezetnek ne legyen szappan-áruja, viszont a 1 i nem magyar szatócsnak legyen, ez egy kicsit túlságosan érdekes ahhoz, hogy szó nélkül elmenjünk mellette. A helyzet leírása helyett idézzük a hadadi szövetkezet szeptember 9-én kelt levernek egyik részét, amely szószerint a következő­ket mondja­,, - -. a szappan kijelölési kérésünkre még mindig nem kaptunk választ. Nehezen inté­zik. Már régóta szappan nélkül van szövet­kezetünk. A fahi népe kap szappant, de hol, a zsidónál. Nekünk nincs. Neki van. Uraim nagyon bánt minket. De hogy is ne, amikor a zsidó kereskedőnek szept. 6-án is érkezik postán, Vb. 30 kg. ruhaimoaó szap­pan és felkínálja, hogy ad kölcsön. Hegy lehet ez, hogy mi magyar intézmény, akik a román éra alatt ís konokul ragaszkodtunk még ebben is a mi magyar voltunkhoz, hát­térben vagyunk. Mi nem kapunk szappant, mert nem vagyunk kijelölve, bár kétszer is kértük, a zsidó tudomásom szerint nem is le­het kijelölve, mégis kap szappant....“ Nem kommentáljuk az esetet . ' í • I Katonai hisérteterés — fí'írpfffcalíf'í«' Tiz ir katonát megölt, tizenhetet megsebesített a robbanás LISSZABON, szeptember 18. Dublini je­lentés szerint az Írországi Gleneuliben ka­tonai kísérletezés közben súlyos robbanás történt. Négy tiszt, és 10 katona meghalt, 17-en pedig súlyosan megsebesültek. (MTI.) 35 perc rTIarosvdsárhely 40 perc riacfvvdrad perc Budapest repülőgéppel A Magyar Léaiforqalmi r. I. MALŐRT légijdratai vasárnapis közlekednek. 3óelőre gondoskodjék helíjfoglalásró Mátyási Itirály'lér 7 sx. Telefon: 35—96 Odessza („Europa Sooderdienat“). Odessas már Idő­számításunk előtti időben görög gyarmat és kereskedelmi kikötő volt. A város régi neve Odessos volt. Ezt a görög várost és gyarma­tot azonban a harmadik században ázsiai si­vatagi népek teljesen feldúlták és szétrom­bolták. A XVIII, században a város helyén erődítményt és kikötőt építenek a törökök. Az erődöt 1789-ben orosz csapatok foglalták el, mig 1891-ben, a jasi békekötéssel Odessza vidékét végleg Oroszországnak adták. Az orosz szolgálatban álló de Ribas tengernagy tervei szerint — aki a város meghódítója volt — az oroszok ismét kereskedelmi kikötőt és erődítményt építettek. A város tulajdonképeni kiépítését azonban Richelieu herceg, francia emigráns vette kezébe, aki Napoleon bukása után, a Bourbonok alatt, mint államférfi a későbbi években jelentékeny szerepet játszott. Odessza hamar indult fejlődésnek. 1803-ben 9000 lakosa volt. főleg görögök, olaszok, albá­nok, románok és németek is. Mindezekhez később még egy nagy számú zsidóság is jött. 1832-ben 60.000. 1862-ben 120.000 és 1892-ben már 320.000 vo]t a város lakóinak száma. Odessza felépítéséhez a XIX. század első fe­lében nagy számban vittek hires olasz és francia építészeket. Ezektől származnak a város főurai palotái és közigazgatási épületei. Az ő müvük maga a azéles fekvésű város egész kiépítése is, valamint az egyenes utcák, a kikötőhöz vezető hatalmas márványléposők és parkok. Odessza rövidesen Oroszország legnagyobb gabonakikötőjévé nőtte ki magát. A mult szá­zad közepén az orosz gabonakivitel 37 száza­léka Odesszán keresztül hagyta el az országot, mig 1909—1911 között már csak 9,5 százalék. A szomszédos kikötők: Cherson, Nikolajew és a többiek versenye hamar éreztette hatását. Mennyiségileg természetesen nem jelentett ez még hanyatlást, mivel az orosz mezőgazdaság termékei állandóan növekedőben voltak. A mult század hetvenes éveiben vasútvonalat építettek, amely Odesszát Kiewel és Közép- Tikra jnával köti össze. Az ukrajnai cukorrépa- termelés megteremtése óta erős cukor, fa, bőr stb. kivitele is lett a kikötőnek. Mint ki­Kolozavár, szeptember 18. Az ember soha­sem érezte magát egész életében akkorra urnák, írnin/b elsős gimnazista koráiban. Ez tenuásizefces is: büszkék voltunk arra. hogy mér nem vagyunk kns elemisták, nagy diá­kokkal járunk, aikik már pajtásaink is, hi­szen ha tisztelettel, köszönünk nekik, visz- SZB is köszönnek... És ami a legnagyobb boldogiság, diáik?/aipkát is hordhatunk éppen olyat, mint a nagyobb, bajuszos diákok. „Tanító bácsi, magát hogy hívják“ Ilyet: és hasonló gondolatok rohanták meg, amikor minap délelőtt ae első osztály osztályfőnökével beléptünk Kolozsvár leg­boldogabb diákjainak osztályába. Még kint álltunk a folyosón, amikor elénk toppant egy kis emberpalánta, meghúzta osztályfő- nöbéniek kabátját és «ntegiszólitot-ta: — Tanító bácsi, magáit hogy hívják? A tanár nevetve üti fejbe a gyereket és hozzánk fordul: — Éppen jókor jönnek, ma tartom első osztályfőnöki órámat az első osztályban. Ezeknek az óráknak az a> céljuk, hogy min­den gyereket megtanítsunk arra. hogyan vi­selkedjenek aiz idősebbekkel szemben. A nagy zaj, amit az ajtó előtt hallottunk — mintha elvágták volna — egyszerre meg- 1 szűnik, amikor belépünk a terembe. — Osztály vigyázz! Köszönés! — hal­latszik a. padok felől egy batrsány vezény­szó és már fel is hangzik: — Isten hozta! A hetes“ jelentése A harsány vezényszó tulajdonosát; keres- 1 ve, nagynohe®en sikerül felfedeznünk, hogy j az emberkének csak a hangja nagy, ha ! azonban felál! a padban, még az állát is alig i lebet látni. — Tanár ur, tisztelettel jelentem, az osz­tály létszáma ötven! — hangzik a jelentés. — Ötvenegy! zug rá az osztály és a kis „hetes“ pirulva vallja he, hogy valóban ötvenegy. Elfelejtette, hegy van egy „uj fiú“ is, aki csak ma iratkozott be. (ők, a régiek pedig már három napja járnak isko­lába.) Ezzel azonban még nincs elintézve a do­log, a hibát a táblán is ki kell jaivitani, hi­szen oda is tévesen írták fel aiz osztály lét­számát. Baj csak ott van, hogy a tábla ma­gas, nem a kis ember méreteire szabták. Ezen ie segíteni lehet azonban: a Ms „he­tes" megragad egy széket, feláll rá és most vitel! Icöcötö, Odessza ekkor már a második helyre került. Pétervár után. Odesszában született meg az az élelmiszer­ipar, amely nagy jelentőségű volt Délnyugat­uk raj na mezőgazdaságának. Odessza ipari és kikötő munkásait, kik a tulajdonképeni vá­rostól távol nyomorúságos külvárosokban és kikötönegyedekben laktak — hamar megra­gadta a forradalmi propaganda. 1905-ben a város szomorú hírességre tett szert, mikor nehány hadihajó — köztük a Potemkin le­génysége fellázzadt. A lázadást csak kemény és véres utcai harcok során sikerült leverni, A bolsevizmus kitörése után kemény sors jutott a városnak. A bolsevisták, az ukránok és Denikin fehér oroszai álltak ott szemközt egymással. A város többször cserélt gazdát, miáltal mindig más és más tízezrek estek a véres terror áldozatául. Mindéhez aztán még az éhínség is járult. A cári kormányzat minden igyekezete azon volt, hogy a városnak orosz jelleget adjon. Meg is alapították a városban az orosz egye­temet és a tisztviselőkar nagyobb része lassan orosszá vájt A lakosság összetétele azonban, mindvégig tarka maradt. Görögök, örmények, zsidók, olaszok, románok, kaukázusiak és uk­ránok képezték az utcai képet. A kereskede­lem is kizárólag e vegyes lakosság kezében volt. A bolseviták alatt azonban ez is megválto­zott. A zsidók és alattuk az oroszok dominál­tak már. Uj iparokat létesítettek Első helyre került a feldolgozó fémipar Főként mező­gazdasági gépipar, vasutjavitó-mühelyek és hajógyárak voltak azok. melyek felkarokat- ■ tak. létesült, ezek mellett vegyi ipar is a vá­rosban, mely jelentőségében elérte a második helyet európai Oroszország déli részén A la­kosság. mely 1926-ban 421.0000 volt, 1939-ig már 600 ezerre emelkedett. Odesszának az volt a szerepe, hogy végvár legyen a forradalmi Ukrajnában. Innen kezd­te ej harcát a GPU a parasztok és az ukrán nacionalisták ellen és ugyanegy időben ki­induló és gyújtópontja volt a bolsevizmus bal­káni gyújtogató politikájának, A. U. már nincs semmi akadálya annak, hogy ki­javítja a hibát. Az osztályfőnök alig tud uralkodni ma­gán, hogy el ne mosolyogja magát. Kedves is alz a nagy buzgalom, amivel ezek az ap­ró embereik 'igyekeznek nagy diákoknak lát­szani. Az osztályfőnök — miután közben kiderült, hogy az egész osztályban nincs egyetlen tanuló sem, giki szék nélkül elér­né a tábla, felső részét, közimegnyugtatásra elrendeli, hogy ezután az osztály létszámát a tábla legated sarkába kell imi. Nagy Jóskával egy kis baj van! A tanár az osztálykönyv beírásánál tart, amikor a kis „hetes“ újra feláll. Előre lát­juk már, hogy valami roppant fontos dolgot- akar mondani, mert a szomszédjai nagyon sugdolóznaik. — Tanár ur, tisztelettel jelentem, Nagy Jóska tegnap romáin óra előtt hazament. —■* Tanár ur. kérem — áll fel a vádlott, de közben már el is tört a mécses- — én azt hittem, hogy nem lesz több óra, hiszen már imádkoztunk. — Ne hazudj — ugrik fel egy harmadik, a koronatanú — hiszen én is mondtam ne­ked, hogy lesz még óra. — Nem igaz, tanár ur kérem, — sejtjük, hiqgy ezt, akarja mondani a vádlott, de sza­porán hulló könnyei között egy árva szót se tud mondani. A tanár komolyan rászól a kis bünöspe, de létezik rajta, hogy nehezére esik ez a komolyság: — Óra után jelentkezel s akkor majd meg­látjuk a továbbiakat....! Megkezdődik az óra E néhány váratlan epizód után megkez­dődik a tulajdonképpeni óra. Az m csak megkezdődne, de a nagy zsivajban semmit sem lehet hallani. Most van csak igazából szükség gyakorlaitira, hogy ezeket a zajorigó kis diákokat megfékezze az ember. Kiabálás, verés nem segít itt, tanárnak kell lenni a talpam ammaik, aki csendet tud teremteni. Az osztályfőnöknek dicséretére legyen mondva, sikerült. Alig szólt néhány szót, néma csend lett se osztályban. Kölcsönös bemutatkozás — Mindenekelőtt jegyezzétek meg, hogy azokat, akik benneteket tanítanak, tanár urnák kell szólítani — kezdi el a kioktatást — és hogy mindnyájan ismerjetek, engem igy hívnak... Odafordul a táblához és felírja a nevét . Nagy Jóska, úgy látszik, hallott már va­lamit a bemutatkozás formaságairól s lehet, hogy bűnét is jóvá akarja tenni. Feláll ille- d elme sen: — Engem pedig — mondja — Nagy Jó­zsefnek hívnak! A tanár elmosolyodik és tovább folytatja az oktatást.. Naivon kell azonban vigyázni« hegy újból ki ne törjön a zsivajgás, amit csak az előbb sikerült eiesititania. Alig tesz fel ogy-egy kérdést, máris barminc- megyven kar emelkedik a levegőbe ég szava- lókóiruasaerüen hangzik: — Tanár ur kérem! Tanár ur kérem! * Minthogy az első osztályfőnöki éra, a ts- nár lediiktálja a reggeli imádságot. Minden zaj elhal, csak a ceruzák sercegését halljuk, amiint a kisdiákok buzgón vetik papin» a nagy igyekezettel megrajzolt betűket. A nagy csendfet csak néhány aggodalmaskodó gyerek kérdése töri meg: — Istent nagy i-vel keli Írni? Éppen végére érünk az ima leírásának, amikor megszólal a csengő. Vége az órának. — Osztály, vigyázz! — vezényel megint a kis „hetes“ — Köszönési — Isten áldja! — hangzik és a sok gye­rek máris vígan tódul ki aa osztályból. Hiúiba, jó dolog „nagy diáknak“ lenni, ko­moly dolgokat tanulni, de azért, játszani megáss csak a legjobb. (n. b.) Színházi napló Megírtuk mór, hogy Kolozsvár várósa a Nemzeti Színház megnyitásával kapcsolat­ban színművészeti és zeneművészeti kiállí­tást rendez. A színházi vonatkozású anyag kiválasztását Keledy Tibor dr. polgármester Vitéz Tibor dr. főrendezőre bízta, mig az erdélyi zenekultúra dicső múlt jónak felkuta­tása Lakatos István mérnöknek jutott oes- tályrészül, akinek már számos, értékes zene­művészeti tanulmánya jelent meg. Illetékes helyről kapott értesülésünk szerint, alig­hogy meg jelent a „Keleti Újságban“ a. ki­állítás terve, máris tömegesen jelentkeztek értékes színházi és zeneművészeti relikviák­kal Kolozsvár érdemes, művészetet megbe­csülő polgárai. Régi kéziratok, kották, hires erdélyi színészek által irt levelek kerültek elő rejtekhelyeikről, amelyek mind szép és felbecsülhetetlen értékei lesznek a kiállítás­nak. Ezenkívül a budapesti Nemzeti Szín­ház, Nemzeti Muzeum és Opera is a kiáUi- tás rendezősége részére bocsájtja erdélyi vo­natkozású anyagát. * Jellemző esetet beszélünk el alább arról, hogy mennyire szétszóródott a kolozsvári Nemzeti Színház egykori értékes könyvtáranyagaf A kolozsvári Nemzeti Színház egyik fő- erőssége a napokban Budapesten Járt. Htja az egyik körút felé vezetett. Megállót* egy antikvárium előtt és nézegette a régi, Jegin- inkábh szakmájába vágó könyveket fippeti a „Bánk bán“ opera szövegkönyvére volt szük­sége s nagy örömmel állapította meg, hogy az ott éppen megtalálható. Kezébe vette a könyvet s lapozni kezdett benne. Már a ke- mény kötésű fedőlapon meglátta, hogy a ,,Bánk bán“ opera szövegkönyve éppen a ko­lozsvári Nemzeti Színházból származott e(. Hogy milyen utón, arra a kereskedő sem tu­dott válaszolni. A régiségszámba menő könyv belső lapján ott van a Nemzeti Színház pe­csétje és könyvtári száma is. A művész annak rendje és módja szerint megvásárolta a köny­vet. Ara, tekintettel történelmi múltjára, elég borsos volt. Néhány egyéb müvei együtt, amely valaha mind a kolozsvári Nemzeti Szín­ház tulajdona voilt 410 pengő! Ez azonban nem fontos! Megnyugtató viszont, hogy most végérvényesen hazaérkeztek ezek a Csáky- szalmája sorsára jutott könyvek s újból ott vannak azon a polcon, ahonnan egy ismeret­len „fekete kéz, lemelte őket.,. * A „Keleti Újság“ szeptember ÍT-iki szá­mában cikk jelent meg „Két színház között színház nélkül“ címmel, amelyben azt java­soltuk, hogy kezdje meg a kolozsvári Nem­zeti Színház társulata a még mindig és még ki tud,ja meddig tatarozás alatt álló Nemzeti Színház épülete helyett az előadásokat átme­netileg a Színkör épületében, illetve színpa­dán. A terv azonban, bármilyen életrevaló­nak és kívánatosnak látszik, sajnos nem va­lósulhat meg. Amint illetékesek mondják, a régi Szinlför ma már olyan állapotban van, hogy ott nem lehet játszani. A régi Színkör helyzetén a nemrégiben dúló árvíz is sokait rontott, mert a pincehelyiség ma is tele van vízzel. így tehát Kolozsvár lelkes szinhdsba- járó közönsége két színház között továbbra is színház nélkül marad a Nemzeti Színház várvavárt megnyitásáig... Ró Egy óta Kolozsvár legboldogabb diákjai közölt.,.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom