Keleti Ujság, 1941. augusztus (24. évfolyam, 174-198. szám)

1941-08-09 / 181. szám

194U AL'GbbZTV»_ 9 Két és Sélmüllé magyart kell hazatelepíteni a háború után Nagy Ivén dr. miniszteri tanácsos nyilatkozata az idegenben élő magyarok életéről Debrecen, augusztus 8. A debreeen; nyári egyetem szerdai előadói között a legnagyobb érdeklődést váltotta ki Nagy Iván dr. minisz­teri tanácsos „Magyarok külföldön“ cimü előadásával. Nagy Iván dr. előadásának beve­zető részében leszögezte, hegy a magyarság az elszakított területeken as eltelt huss esz­tendő alatt 55.2 százalékos szaporodást mutat. Majd statisztikai adatokkal igazolta, hogy Eu­rópa egyes országaiban, majd a többi világ­részeken hány magyar él és hol élnék elszórva. Szántuk összesen 2 és félmillió. Termesztésen a legnagyobb tömegben éppen; a szomszédos országokban, vagy a tőlünk elszakított terü­leteken éltek magyarok. Az előadás után az egyik debreceni lap munkatársa nyilatkozatot kért Nagy dr. mi­niszteri tanácsostól, aki a következőiket mon­dotta: Az amerikai magyarok Magyar- országért — A legtöbb magyar az északamerikai Egyesült Államokban ól. Számuk több mint 580.000. A Kanadában élő miagylairok száma is meghaladja az 50 ezret. Az amerikai magyarok már eddig is sokszor megmutatták igaz magyar voltukat. Még az első világháború után, mikor a csehek, szerbek és románok nagy magyarellenes propagandát fejtettek ki Amerikábaiii, az amerikai magya­rok emlékiratot készítettek s azt eljuttatták valamennyi szenátorhoz. Kevesen tudják, hogy ennek eredménye volt az, hogy Amerika nem irta alá a trianoni szerződést, hanem 192i-ben Budapesten külö-nbékét kötött Magyarország­gal s ebben nem ismerte el a trianoni rendel­kezéseket. Másik nagy teljesítménye volt az amerikai magyarságnak az, mikor Endresz Györgynek a „Justice for Hungary“ nevű repülőgépet adta, amellyel a nagy magyar pi­lóta rekcurderedmónyt ért el. A világháború alatt sok magyar hadifogoly hazaszállítása is az amerikai magyarok ér­deme. — Az ott élő magyarok nagy szeretettel függenek a magyar történelem kiváló alak­jain, „különösen Kossuth Lajoson. A sok Kossuth szobron kívül ennek egyik bizonyí­téka az is, hogy igen sok gyermeknek Kossuth a keresztneve. Hazajönnek az idegenben élő magyarok! — A hazafele pit ési akciót miképpen akarja folytatni a Magyarok Világszövetsége? — A hazatelepitést azonnal megkezdjük, amint a háborúnak vége lesz. Legelsősorban 10.000 csángót akarunk Moldvából hazahozni. Amint aztán mód lesz rá, megkezdjük a Dél- Amerikában élő miagyarok hazat elépítésé*. Ez azért is egyik legfontosabb feladatunk, mert az ottani magyarság igen nehéz körülmények között él, A nagy hőség, a párás, trópusi le­vegő megviseli egészségükéi. Onnan kapott fényképek, rajzok mutatják, hogy az ös:idő­ben lévő házaikat kivágott fák csonkjaira épí­tik, hogy az a föld szintjénél magasabban ál'l- jcn. így védekeznek a mérges kígyók és más ragadozók támadásai ellen. Az északamerikai magyarok hazatelepitése azért nehéz kérdés, mert az ott élők legtöbbje elég jó körűimé- nyék köztöt él. — Fontos szempont a haza telepítések során annak megvizsgálása, hogy az idegenbe sza­kadt magyarok milyen foglalkozást űznek. Mi elsősorban a földművelőket akarjuk hazaho­zatni, a gyári munkások csak ezután kerülnek számilásba. Magyarok a trópusok alatt-— Mi lesz a sorsuk az Ázsiában, Afrikában és Ausztráliában élő magyaroknak? Van-e re. meny arra, hogy ők is hazakerüljenekÎ — Ezekben a világrészekben a magyarság nelm él olyan tömegesen, mint Amerikában,-de ennek ellenére az összetartozás érzése bennük is erős. Ha mód lesz rá, ezek visszakozásáról is gondoskodni fogunk. Bár az itt élő magya­rok között igen sokan vannak, akik különösen nagy szolgálatokat tesznek a köznek. Hogy' mást ne is említsek, itt vannak a Holland Indiá­ban, ahol 80—100 magya r orvos él. A forró ég­hajlat alatt elterjedt veszélyes betegségek, például a malária ellen hősiesem küzdenek. milliókat mentenek meg az életnek és az ott élő bennszülötteket egészséges, tiszta életmód­ra szoktatják. A Törökországban élő magyar mérnökök különösön a vasútépítésnél teljesí­tenek fontos szolgálatot. Érdekes az is, hogy Perzsiában, a seb palotájában az asztalos- üzemben. csupa magyar asztalos dolgozik, azámszemt 12. Ügyességükkel, nagyszerű íz­lésükkel a messzeádegenfen is hirt szereznek a magyar névnek. Amikor a magyar angolul — álmodik — Mi van az Angliában élő magyarokkal? — Nagyrészük Írországba ment, hol nyu­godtan élhetnek. Az Angliában levőkről je­lenleg nem tudunk semmit. — Megőrizték-e a külföld magyarjai ma­gyarságukat1 — Legnagyobb részük igen és ez nagyiőn- tosságu tény. Utazásaim során az egyik észak- amerikai városban találkoztam egy öreg bácsi- kával, áld már 38 éve élt Amerikában, de an­golul egy szót sem tudott. Megkérdeztem, hogy lehetséges ez. — Minek nekem az angolf — válaszolta. — A feleségem magyar asszony, a gyárban. ahol dolgozom, a vezető magyarul beszél. Ha kedvem tartja mulatni, magyar kocsmát is ta­lálok, vasárnap meg magyarul hallgatom az Isten igéjét, — Érdekes statisztikai adatra bukkantam pár évvel ezelőtt: Peruban cgy miagyar él. Idővel aztán megtudtam, hagy ez egy Szeged­(MN). A közelmúlt napokban és hónapok­ban a francia sajtót aiz emlékezés hangja uralta. Ez alkalommal azonban nem a francia történelem vagy a francia forrad dóm di­csőséges emlékei vonultak fel a „gloire“ né­pének szemei előtt. Az „H y a un an“ mottó­val napvilágot látó cikksorozatok a nraltévi francia katasztrófa nagy állomásait eleveni- tették fel, kezdve junius 4-étől, a dünkir- cheni tragédia beteljesedésének napjától Paris megszállásának dátumán, junius 14-cn át egészen a legutolsó reményeket is elte­mető végkifejletig. Ezeket a cikksorozatokat, nem az ömniur- cangoló kétségbeesés diktálta, és .» fekete tintába mártott tollakat nem is a bosszú, a megtorlásért lihegő düh, az egykor már szinte legendás nimbuszt öltött „revanche“ vágya vezetett. A francia szellem túlságo­san logikus és reális ahhoz, hogy céltalan szemlélődésben keressen kielégülést, és a, júniusi bukás is túlságosam megrázkódtató volt ahhoz, hogy a Sedam utáni szenvedé­lyeket ismét útjára szabad itta. Nem, Fran­ciaország a közelmúlt szomorú emlékeiből egyszerűen okulni akar. Franciaország a jövő útját keresni. Ez az útkeresés nemcsak német-francia vonatkozásban vizsgálja a múltai. A gyász­év eseményeit felelevenítő cikksorozatok nem állottak meg a Compiégne-i fegyverszü-, netnél. Julius 3. és 6.. az egykori szövetsé. ges első orvtámadásai Órámnál — szintén belekerült a szomorú krónikába. Franciaor­szág nemcsak a német győzelemből, halriem az angol hullarablásból is leakarja vonni a tanulságok rt. Hogy milyen irányba mutat­nak ezek a- tanulságok, azt annak, aki figye­lemmel kisérte az utóbbi idők politikai ese­ményeit, nem kell már magyarázni. Francia- ország egyre növekvő mér ékben érzi sorsát Európa sorsával egybekötve és helyét a ki alakulóban lévő uj Európában keresi. Ez az uj orientáció — mint többek között az indokínai kérdésben Franciaország és Ja­pán között legutóbb létrejött megegyezés is mutatja — immár a határozott politikai állásfoglalások stádiumába lépett. Az idevezető ut természetesen nem volt könnyű. Minden lépést, súlyos belső vívódá­sok előztek meg és az uj felismerések csak szakaszokban hódítottak tért. Lélektanilag mindenesetre teljesen érthető, hogy a meg- nemszállt területeken a; régi politikai gon- dolkozá&mód makaesabbul tarthatta magát. A francia nép itt élő része az összeomlást és következményeit csak ..bizonyos távolság­ból“ élte át, nem lehet tehát csodálni, hogy cs;ik nehezen tudta a bukást a maga totali­tásában érzékelni és a „szabad zónára“ vo­natkozólag is elismerni. Ha az uj orientáció szükségességének fel­ismeréséig jutott fejlődési folyamat. a< kez­deti nehézségeket le tudta győzni, ezt az el­lenállás szellemét szító angol-szász politika elsősorban magának köszönheti. Órán, Dakar, Sfaix, Szíria nemcsak a kí­méletlen angolszász önzés francia politiká­jának dicstelen állomásai, Iranern egyben a francia együttműködési politika ugrásszerű női kivándorolt tanárnő, aki közben egy né­met katonatiszt- felesége lett. S bár az egész országban nincs más magyar, ő annak vallja magát s magyarságát soha meg nem tagadná. ţr- Sokan vammek aztán olyanok is, akik be­olvadnak a különféle népekbe. Érmek legtöbb­ször a házasság az oka. Szintén amerikai utam alkalmával történt meg, hegy egy magyar szakácsnővel beszélgettem, aki tiszteletemre töltöttkáposztát főzött. Kérdeztem, hogy megy az angol nyelv. — Eleinte bizony igen nehéz volt, — felelte, — de tassankit megszoktam. A soff őrünkkel szoktam angolul beszélni, sőt tegnap éjszaka, már angolul is álmodtam róla! Örömmel tölthet el benünket a tudat, hogy a nagy világ minden részében öntudatos ma­gyarság él ma is, akik lélekben és külsőségek­ben egyaránt híven őrzik meg a magyar ha­gyományokat. Az igazi öröm aaonban az len­ne, ha a Magyarok Világszövetségének terve hamar megvalósul Íratna és sikerülne lehetőleg minden magyart visszahozm; a Kárpátok ko- saoruzta országunkba, majdan megvaló­sítva a 40 milliós magyarság álmát, — fe­jezte be érdekes nyilatkozatát Nagy Iván dr. nekilendülésekben haladó térhódításának dátuma is. A francia lélek rokonszenveiben és ellenszenveiben érezhető változás követ­kezett be. Akik néhány hónappal ezelőtt még- Német­országai; okolták az élelmezési helyzet naip- ról-napra növekvő sulyoságáért, azok ma már az angol blokádot és a francia hajók elrablóit átkozzák. Ma ir.ár minden francia ember számszerűit tndja, hogy Anglia jú­lius 3-án az angol kikötőkben horgonyzó francia hajók lefoglalt sági,val először 366.000 tonnát rabolt el elvérzett szövetségesétől, az áruló de Gaulle 42.900 tonnát vont el a fran­cia önellátás szolgálatából, a nyílt tengeren 190.000 tonnát kaparintott meg, a vele egy hunon pendülő Amerika 170.000 tonnára tet­te rá a kezét. Éppen igy minden iskolásgyer­mek fel tudja sorolni hogy a 100-000 francia halottal és mintegy 1.800.000 francia hadi­fogollyal szemben az angolok csak 14.105 / halottat és 40.095 foglyot áldoztak a „közös“ élet-halál harcban. Azt, hogy e számadatok megvilágításában milyen gondolatokat és érzéseket ébreszt a négy nemzeti tragédia részleteinek felidézése nem nehéz már el­képzelni. Bizonyos, hogy közvetlenül a vereség után minden franciának nehezére esik arm az»út­ra lépni, amelyen Németország haliad. A nép azonban — kivéve a macskafejüeket, ami­lyenek mindig voltak és mindig lesznek — már elfordult az évtizedes szövetségestől és különösen az utóbbi napokban egyre gyak < abban bukkan fel magánbeszélgetések­ben és újságcikkekében a „collaboration“ szó, mely már a Németországgal való együtt­működést jelenti. Ennek a szónak az orosz-német háború so­kak előtt adott meleg csengést. Nem csupán azok előtt, akik a szovjetbe rá tság ellen már évekkel ezelőtt szót emeltek, hanem, azok előtt is, akik Oroszországban azelőtt, az erős szövetségest ünnepelték. Már maga az -a bombaként ha'Ö jelentés is hatalmas res. pektust váltott, ki. hogy a német csapatok felvonultak a bolsevizrpus ellen. Egyiit.tmü- ködcs azzal a Németországgal, mely akkor, amikor egyébként is több fronton kénytelen erejét latba vetni, szembe mert a Francia- országban mindig Inul almasnak ítélt orosz erővel — ez a gondolat nem egy francia sze­mében látszik soha vissza nem térő törté­nelmi esélynek. Azokat a francia Önkéntese­ket, akik számos más európai nemzet fiaihoz csatlakozva szintén útnak indultak a bolse­vista imperializmus elleni harcra, világné­zeti szempontokon kívül talán ez a gondolat is füti. Ha a francia nép jelentős tömegei még határozatlanók is az u.j Európa harcos ával való együttműködés kérdésében, ha nyilván még mindig számosak is azok, akik a régi külpolitikai elképzelések és érzések világá­ban élnek, Franciaország belső felépítésének munkájában már végleg az uj európai esz­mék vették át a vezető szerepet. A francia utca képének a „Conrpagnons de France“ és a ,,Cihantier de la Jeunesse“ egyenruhás tag­jai ma már megszokott ailakjai. A „Compag- nons de France“ bajtársi közösségekbe tő­\ francia palforclolás mörült munkanélküli ifjakből áll, akik min­den ellenszolgáltatás nélkül mezei munkát végeznek. A „Chanrier de la Jeunesse“ ke­retében való munkaszolgálatot 9 hónap óta törvény irja elő minden 20—22 éves francia ifjú számára. Egyszerű de ízléses egyenru­hájukban, öntudatos tettrekészséget sugárzó tekintetükkel mintha megtestesítői lennének Petain marsall jelszavának: „Franciának csak francia ügyet szabad szolgálnia“. Akármilyen irányba fordul- is a jövőben ae évtizedes kerékvágásból kilendült frau- ' eia külpolitika, bizonyos, liogy ez az elv fog benne kifejezésre jutni. Franciaország többé nem fog angol érde­kekért áldozatot hozni. (Láma). A fa?u ispánjai Bánffy Dániel báró földmivelésügyi mi­niszter nyilatkozott a magyar mezőgazdasági teremlés egyik legnagyobb problémájáról, a gazdatársadalom érdekképviseleteinek régi és most teljesülő óhajáról, a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló törvényjavaslatról. A nyilatkozatból megtudjuk, hogy a javaslat rövid időn belül a törvényhozás elé kerül. De ami ennél is fontosabb, megtudtuk azt, hogy a leendő törvény intencióinak megvaló­sítása céljából egymilliárd pengő fedezet áll a földmivelésügyi miniszter rendelkezésére­Az természetes, hogy a kormány a törvény segítő kezével elsősorban a fain földmivelö népét kívánja magasabb erkölcsi és anyagi színvonalra emelni. Közkinccsé akarja tenni a mezőgazdasági szaktudást, végeredmény­ben pedig arra törekszik, hogy a kisemberek birtokában lévő barázdák minőségile® job- bat, mennyiségileg lényegesen többet terem­jenek, mint a múltban. Tudjuk, hogy ezen a téren beláthatatlan lehetőségek vannak, hi­szen való az, hogy a magyar föli} termőereje nincs kellően kihasználva és hogy okszerűbb és szakszerűbb mivelésse! a termésátlagok ugrásszerűen emelhetők. Hogy a kormány ezt a kitűzött nagy cél­ját elérhesse, közel kell férkőznie a kispar- cellákat megművelő munkáskezekhez és jó­tékonyan, bölcsen, példaadással irányítani is kell őket. A készülő javaslat tehát elviszi az elsőfokú földmivelési közigazgatást a fal­vakba és a helyszínen intézkedik, vezet, ja­vasol, tanácsol, támogat mindenkit, aki a nemzetcsalád számára kenyeret termel. Fa­lusi ispánokat, községi ispánokat küld a kor­mány a falvakba. Szakképzett, rátermett gazdákat, amilyenek — hála Istennek — so­kan vannak 'az országban. A fain jövendő ispánjai fogják végezni a jótékony irányítás nagy munkáját, ők fog­ják megmondani az értelmes és minden gya­korlati tanítást hálásan fogadó magyar föld- mÍvesnek, hogy mit kezdjen, milyen vetőma­got vessen, hányszor szántson, hogyan por- fhanyitson, miként tárolja csapadékszegény évben a talaj nedvességét és miként' véde­kezzék csapadékbőség ellen. A falu ispánjai­nak rátermettségétől fog függni, mennyi idő alatt alakul majd át egy-egy község hatá­rának képe és mennyivel emelkednek a ter­mésátlagok. Egymilliárd pengő hatalmas összeg, ebből bizonyára jut mindazokra a célokra, ame­lyeket a készülő törvény maga elé tűz. Nincs kétség abban sem, hogy az az egymilliárd pengő, amelyet a kormány a mezőgazdaság fejlesztésére fordít, egyike lesz a leghaszno­sabb, legjobban gyümölcsöző közérdekű be­fektetéseknek. Egy esztendő jobb és több termése kamatostól visszafizetheti a befek­tetett tőkét. És vissza is fogja fizetni, mert rátermett, hivatott szakembereink bőven vannak, akik alkalmasak a falu ispánja munkakörének betöltésére, a magyar gazda pedig szeret tanulni, szeret haladni és min­den jó tanácsra örömmel hallgat. 14.700 dpőulalványf adtak ki Kolozsváron április elseje óta Kolozsvár, aug. 8. A város Közélelmezési Hí vai'&Ja kimutatást készített a cipő. és talpbőikereskedelm korlátozása óta cipő- ée talpbőrigénylésekről. Eszerint a Közélelme­zési Hivatal április elseje óta — ekkor lé­pett életbe a jegyrendszer — 23.000 talpa- lásra jogosító jegyet bocsátott ki. Ezen kí­vül kiadott 11-200 kész cipő és 3500 mérték utáni rendelésre jogosító cipőutalválnyt A Közélelmezési Hivatal a Kolozsvár szá. mára megállapított 2200 pár cipővásáriáéra jogosító ut állványt minden hónapban kiadta. Jú ára és jó hirdetés^ »lapja a jé üzletmenetnek ]

Next

/
Oldalképek
Tartalom