Keleti Ujság, 1941. augusztus (24. évfolyam, 174-198. szám)

1941-08-24 / 192. szám

»941. MjGUöZI 24 SL ll.azás a Balaton körül Erdély vadvizei után a „magyar tengeren" is kitett magáért a „Szampo" (Siófok, augusztus hava). Hajnali négy óra. A köd lustán száll a viz fölött s Tihany felöl az ősi kolostor keresztje sejtelmesen csillog az opálos fényben. A tó még alszik —■ lassú pihegését a parti nadas dárdás sziluettje őrzi. Kis hajóm a „Szampó" lehorgo \yozva pihen a part fövenyén. A hófehér vitor­lák még petyhüdten lógnak az árbocok tói, amelyek szinte összeérni látszanak a narancsszinben viliódzó éggel. A füzek alatt a „Nomád"-sátor mélyén még a- igazak Urnát alussza Hanzi, hajóm egy­tagú „legénysége”. Nem csoda, hiszen két napos ut van mögöttünk, kemény evezések a tűző augusztusi napon. Kajak~tur§n vagyunk a Balaton körül s a pompás gumicsónak, amely hűsége­sen elkíséri Erdély vadvizein, most ;s ki­tett magáért. Nem törődve a száznyolc­van kilós terheléssel, alig négy négyzet­méteres vitorlájával szinte repül a vizen, maga mögött hegyva a büszke yollókat s a fürge jachtokat. Nem csoda, ha osz­tatlan sikert arat mindenfelé. így van ez máskülönben mindennel, ami erdélyi. Mert a Balaton ezidén — az erdélyieké. Mindenütt ismerős arcok, mintha Ko­lozsváron lenne az embei. Jókedv e* vi­dámság honol mindenütt a széles viz fö­lött, amely lustán nyúlik el a nyári ve­rőn. Már három napja vagyunk utón. szomorú, vagy kedvetlen arcot még nem láttunk. Mi is igyekszünk vidám képet vágni.a szélcsendhez, ami pedig erősen próbára teszi a vitorlázók türelmét. Most is a szelet várom, amely talán már ott lappang a nádban, a szelíd Zcp- hyrost, hogy karjaiba vegye a karcsú hajómat, segítsen bennünket, modern Argonautákat, tovább a végtelen vizen... Kinn a parton halomban tornyosul a „Szampo" rakománya. Sátrak, fényké­pezőgépek, élelmiszeres-zsákok, kötelek és csigág festői összevisszaságban he­vernek egymás hegyén-hátán. Szinte le­hetetlennek tűnik, hogy mindez belefér­jen akkora dióhéjba, mint a „Szampo". Pedig belefért. Elöl a hajóorrba a tarta­lék ruhanemű kerül, majd az esetleges javításokhoz szükséges szerszámok kö­vetkeznek. aztán az élelmiszerek kis cso­magjai, amelyeket vigyázva helyezünk el a hajé oldalfalai mentén, hogy az egyen­súlyt lehetőleg megőrizzük. ülések alá kerülnek meleg gyapjupokrócaink, a vízhatlan ponyvák, jobbról és balról pe­dig, közvetlenül kezünk iigycbe. a navi­gációhoz szükséges iránytű, térkép, táv­cső. Három fényképezőgépünk is van, amelyek közül egyik színes filmre veszi mufa föl utunk állomásait. A vezető ülés ilSft pedig barna bőrtokban pihen a „Szampo legértékesebb rakománya, a pompás kis filmfdvevögcp. amely nyolc- miliméteres filmszalagra rögzíti majd tú­ránkat. Egyszóval teljes önellátásra vagyunk k'érenckézkedve s így kényünk kedvünk szerint barangolhatjuk be a „magyar tenger”-t. De hirtelen borzolódni kezd a viz s a susogó nádas halk pizzicatoja figyelmez­tet a szélre. ideje már. hogy kipróbáljuk a tegnap felszerelt vitorlákat. Hanzi is kikászoló- dik a sátorból, amelti pillanatok múlva ,már összegöngyölve hever a hajó gyom- rábah. Elfogl'cjlojn helyemet a vezetőülésen. Hanif is beugrik utánam s a "'.ötclek su- hdg'va szaladnak át a csigákon. Mint fe­hér pillangó kúszik fel a vitorla is az ár­bocra, finom remegés fut át a hajón, amely türelmetlenül várja, hogy eloldjuk horgonyát, Pár pillanat és szabadon úszik a „Szampo". Fejemben őrült össze­visszaságban kavarognak azok a jótaná­csok, amelyekkel minden kezdő vitorlá­zót bőségesen ellátnak a Balaton öreg vizi-rókái. De nincs most idő gondolkozni. A szél feszesre puffasztja a vitorlákat, belépek a kormányba s a hajó kecses ka­nyarral suhan el a móló kőgátja mellett. Kinn vagyunk a nyílt vizen. A szél észak keletről üz bennünket egyenesen Tihany felé. A vitorla irányitókötele megfeszül kezemben s a vastag árboc ijj módjára hajlik meg húzása alatt. Előttem Hanzi lázasan bújja a térké­nét s szár ágat ja, mikor leszünk máj Ti­■I ■'■■■„ Ennem prózaibb gondolatok .. .. :\ak. Csak most jut eszembe. hogy a lázas csomagolásban megfeled­keztünk a reggeliről. Hátrafordulok s a hajó tatjából pró­bálom bonyolult akrobata-mutatvánnyal előkotorászni kis spirituszföltőnkét: Tcat akarok főzni, de minden ügyességemet latba kell vetnem, hogy a reggelit elké­szíthessem. jó fél óra is éltetik, avi.y odáig jutunk, högy ehessünk valamit. Már éppen hozzá akarunk látni,, amikor hirtelen vörös fény ömlik el a vizen s ha­tunk mögött bíbor pompában kelt fel a nap. Előkerül a szinés film s a reggeli helyett bonyolult lavirozás kezdődik, hogy szembeállítsam a szellet á ,,Szam- pó'-t. Keletnek keit fordulnunk, hogy fényképezni tudjunk. A teljes sebesség­gel száguldó hajót azonban nehéz rábír­ni, hogy engedelmeskedjék... Kénytelen vagyok hirtelen leengedni a vitorlát s pusztán a 'ábkormány segítségével szem­be fordulni a szettel. A hullámok od i '• i kapják a „Szám po"-t, amely örült ugrándozásba kezd. Hanzi, izeskenycvrel a szájában, szemre­hányó tekintetet vet rám s kézzel lábbal magyarázza, hogy ilyen körülmények kö­zött lel.eteden a fényképezés. Végre si­kerül száznyolcvan fokkal bekanyarod­nom s most a hajó orra feszül neki a hul­lámoknak. Egymás után készülnek a fel­vételek. majd a vitorla isnmt fölszalad az árbocra s repülünk tovább Tihany felé. Az irányitókötelet magam mellé cso­mózom c.z ülésre s minden figyclememet ■1 vízi' fordítom. Aztán bejárta tekintő- ’em a. messzi partokat. Tőlünk jobbra Füred fehér csónakházai csillognak, la­pos strandján néhány korai fürdőző süt­kérezik. Alsóörs felől karcsú motoros- jachi szegődik nyomunkba, fedélzetén vidám kirándulók nótája csendül. A hint megpillantják Kolozsvár jelzéssel ellátott i hálánkat harsány csatakiáltasokkal. •'.z-v őzéinek. A kedves figyelmet icrazi „tengerész" üdvözléssel viszonoz ztt'h. Fölhúzzuk az orrvitorlát s a ..Szompo" kis zöld lobogó­ját, amely vidáman repked a szélben. Néhány pillanat.... a motoros már messze jár... s ismét egyedül vagyunk a vize > , A végtelen csendben nehezünkre esik a beszed. A lélek ilyenkor maga felé for­dul s megérti önmagát. Az élet itt a vi­zen obikor nagyon közel kerül a halál­hoz, hiszen utazni mindég annyi, mint egy kicsit meghalni". Meghalni magunk és környezetünk számára s beleilleszked­ni az uj körülmények izgató kecctc'oe. Aki utazik, annak alkalmazkodnia kel! r aki jó! az beleolvad a fáiba, athel: eléje fárul s csodálatos szintézisben egy- gyé lesz leve. Ha valaki igy utazik, elta­lálja azt a hangot, amelyre feszülő húr­ként rezénél a százarcu táj. Az utazás­nak külön lélektana van. A lélek testei- 'cn kei éti autón, gyorsvonaton száguldó porhüvelyét. Követi, de nem mindén tart lépést vele. A közlekedési eszközök em- be.rte’-n gyorsasága, mellett riadtan ma- rag cl e: szellem — olvis~m. Ilyés Gyula egyik könyvében, — a szellem, amely még ott él a régi környe­zet börtönében „vak dióként dióba '■ár­va', s „bűvös köréből" nincs mól ki­törni. Napokig, sőt hetekig élhetünk va­lahol anélkül, hogy lelkünk azonosulna a "tájjal, amely idegen és érthetetlenül kö- zönbös marad előttünk. Itt a tavon, a végtelen, vizen vitorláz­va, már az első pillanatban rabulejt a táj, ezer láthatatlan szállal bilincsel magá­hoz. A menekülő lélek megpihen s -l szel­lem kiszabadul börtönéből. Nem csoda. ha a tengerészek s vizi emberek mindc- nike filozófus természet. A tó pedig némán és titokzatosan hall­gat a hajnali fenyözönozn. Pedig ha rnegértenök a hullámok beszédét, sok ér­dekes titoknak lennénk tudói. A ma­gyar tenger őstörténete, kialakulása visz- szavezet bennünket a jégkorszak éli tti idők sötét homá'yábi. Boreász, az ész:-.ki szél volt akkor itt az ur s a Bakonyból lezúdulva valósággal kifújta a lazább és könnyebb anyagot arról a síkságról, amely akkor a Balaton helyén húzódott. Csak ott maradt meg az eredeti felszín, ahol kemény lávatakaró védte a puha üledéket. Tihany bazalttufái s hajdani hőforrások szilíciumos ,,gcyziritjci" igy konzerválták az eredeti táj képét. Ebbe a kifújt síkságba sekély árok süllyedt be­le, amelyet megtöltött a csapadékvíz s megszületett a Balaton. A szélhordta por s a beömlő patakok bize azonban hadat üzent a tónak. Hajdan mély vize ma eléggé elsekclycsedett s közepes mélysé­ge csupán három méter, Délen, a somo­gyi parton, az északnyugati szél hatal­mas homokfúvásokkal rekesztette el a Balaton lagúnáit a „berkeket". A sekély viz a strandolok paradicsoma lett. Egész Európában ismerik a balatoni fürdőket s bár az idén elmaradtak a külföldi ven­dégek, mégis nyüzsgő élet zajlik a für­dők strandjain. A. hűvösen tartózkodó angolok, a gyorsbeszédii franciák helyett a visszatért kelet és dél testvér magyar­jait várja itt igazi testvéri vendégszere­tet. Csak az úgynevezett divatos fürdő­be! t-'-me’-l'v fyanpzik meg most is, a tőlünk idegen fajnak kábító zsivaja, v:r,clii messze elűzi a pihenni kívánó ma­gyart. Idegen nekünk itt a beszéd, a gon­dolkodásmód s a táncparkettek szaxo­fonjának spleenes hangja. Kis hajóm is szívesebben horgony zott I a pm:i veckendházak előtt, ahol a főva- I ras »kiesemberéi nyaralnak „filléres ala- J pétf1'. Egn jó szó, egy szives mosol'.’ min- 5 dég akadt számunkra: különösen akkor, < há elárultuk, hogy Kolozsvárról jövünk, j Ennek r '•'•évnek' ’Vég mindig ve1*—ilyen mitikus varázsa van odaát az anyaor­szágban. ■'Szinté lesték ajkainkról a szót. kérdez­gették a megszállás nehéz éveiről s meg­értéssel hallgatták kivá is ágainkat. Az erdélyi írókat valósággal tönkre ol­vassák. Nagyón sok nyaraló bőröndjé­ben láttam "Reményük köteleit, az újság- k-óifjásolványonioh levő Nyirő-aláirást nédig három riap alatt „csak kilencen ' oro'- ' 'iák . -dzsolni". Mulatságosak ezek a kis nyaralótc- lepcr. Á parányi házikók, régi teherau­tók kara.- • .ériáiból fabrikált villák s a rév >í- Nu--, a-n-lvek alatt hétvégi kirándulók csokoládéra sült hada tanyá­zik. A dióhéjnyi üdülők neve is sokszor mosolyra késztet. A rengeteg „Éva vil- 11" meg ,.Zsófia lak" mellett ott láttuk kiírva a „Kikoplalta-lak" nevet is egy karcsú kis „hétvégi l\áz"-ra. A bennszü­löttek úgy mondják, hogy két évvel ez­előtt csak egy sátor állott itt a nyári évadban. Tavaly épült fel a kis lak, amelyre az idén már emeletet is ,,kop­lalt" a buzgó villatvlajdonos. Egy félig kész csó-akház pedig arról tanúskodik, böá’i ,t>. r-a-dá valóságos koplalómüvész- n-l: kés-ijl Késő délben érünk Tihanyba. A kolos­tor hűvös bolthajtásai a Boldogasszony­napi bucsusok énekétől visszhangzanak. A világhírű biológiai intézetben Enfz prófésször fogad. Kár. hogy az intézetet, BUDAPEST, Vili. RAKÓCZI-UT 5 SZ. Központi fekvés.* Korszeiü kényelem SZÁLLÓ Ea^dcftas szobák 6*— P-tőI 12* P-iq Kétágas szobák 9*— P-től 18'— P-ig fl visszacsatolt terü­leten lakó kedves vendégeinek szoba­árbed vezmém?. Elismerten kiváló konyha. Polgári árak jwfie ünnep lévén csak futólag tekinthettük meg. A fiatal tudósok gárdája, amely itt dolgozik, a komoly falak között, most vi­dáman strandol a móló kőgátja mögött. Friss szél röpít tovább Zamárdi felé. ahol a leszálló alkonyaiban vetünk hor­gonyt. A Horthy Miklós gyermeküdülő strandjának vidám zsivaja veszi körül, a vadvizek vándorát. A gyorsan elköltött vacsora után továbbindulunk az esti szél-- lel Siófok felé. Az árboc tetején ott csil­log már az esthajnal csillaga. A gyermeksereg ajkán pedig felcsen­dül a Székely Himnusz magasztos dalla­ma: „Ki tudja merre, merre visz a vég­zet“.,. Ifj. XANTUS JÁNOS Kisértetfalvak az óriások és a gyermek* kannibálok utján — A m, kir. honvéd haditudósító szárad közlése — Az ukrajnai vizözön hoeszu hetei után, wig- re ismét nyár van. Simogató, szellőd meleg, mint odahaza. Az éjszakáik ellenben hűvösek, gyakran hiába van pokróc, dideregve ébre­dünk. Egy-egy csésze forró fekete azonban ilyenkor is nyomban segít. Konátanlmovkától délkeletre fordulunk. Száraz, poros az ut, előnyomuló oszlopunk előtt nincs akadály. A földes‘ut, vagy ahogy honvédeink mondják: a Sztalin-beton — az eső után 3—4 napig egészen jó, azután a rengeteg nehéz jármű hullámvasutat csinál belőle. Bukkanó bukkanó után következik <— alaposan figyelnie kell tehát a vezetőnek. Különösein érdekes errefelé a Bug medre. Sziklás, meredek völgyben folyik és olyan si­mára csiszolt köveket vet partra, hogy óriások használhatnák parittya-kavicsnak, Dolgozó embert még nem láttunk ezen a ti. jón. A kolehoz-remd&zer közömbössé tette őket a föld iránt. Itt hagyták a földeket, ve­téseket, falvakat és inkább ötven köbmétert gyalogolnak a legközelebbi városba, hogy a füstölgő romok közül 2—3 ablaküveget és né­hány golyós csapágyat topjanak. m Egyszerre esak végigfut az egész oszlopon a szenzáció: az egyik tanyán dolgoznak! Ép­pen csépelnek. Berreg a motor, zörög a rosta, de csak asszony és gyermek-nép szorgoskodik körülötte, A férfiak vagy várostnézni menték, vagy katonák még, aki pedig otthon van, nem nagyon töri magát a munka. után. Az egyik faluban német páncélosokkal ta­lálkozunk. Csupa óriás, ember és gép egy­aránt. J. tankol: akkorák, hogy egy pesti au­tóbusz elbújhat mellettük, s mégis úgy szágul­danak ezen r homokos terepen, akár egy sze­mélygépkocsi. Már alkonyodik, amikor elrobogunk az egyik „kisénitfalu“ mellett. Sok ilyen vau errefelé, nem egyet láttam már. Bombádéit panasz! házak az ut mellett s teremtett lélék sincs a környéken. Ne-m a háború pusztította el ezeket a falvakat, hanem a szovjetvezétök. A kolchoz-rendszert akarták bevezetni, a fal­vak népének azonban nem kellett ez a. rab­szolgasors s még a környéket is otthagyta. Inkább földönfutóvá lett, az elhagyott, iirai házak pedig lassankint összedőltek és gaz le­pett be mindent. Kísérteties, hátborzongató látványt De nini, itf emberek mozognak! A siralmas romok között: csavargó gyermek-csapét ütött tanyát éjszakára. Anyátlan-apátiam rongyo* kisfiúk és nagyobbacska sihederek ezek, Svak óta kóborolnak az országban, szemétben tur­kálnak s lia módjuk van rá — lopnak, ra­bolnak. Valamennyien elvadultak, mint a far­kasok. Egyszer-kétszer meghajtották utánuk a vörösök az országutakat s ahol egyet tálal­tak, nyomban agyonlőtték. 1934-ben hires per volt Kiewben, melynek során kiderül*, hogy egy csavargó gyermekhorda kél csecsemét meggyilkolt és — megevett. A szovjet-rend­szer kitermelte a gyermekkannihálokafc... Az éjszakai előnyomulás még harc nftAI if nehéz dolog Oroszországban. Kincs ut, nmet térkép, a végtelen síkságon semmi jellegzetes­ség nincs, tessék itt megtalálni és megtartani a helyes irányt! A forgalonKzabáLyozó sal^a- dokniak hatodik érzékük lehet, hogy el tud nak igazodni. A vak sötétben néha világosság támad, de ebben nincs köszönet, mert néhány másodperc múlva már bomba is jön utána. Igaz: hatása soha sincs, mert vaktában bombáznak. ■fcjasa kai bombázók járnak a vidék felett, és ejtő­ernyős világitó rakétákkal kémlelik a csapot mozdulatokat. A vakító fény kiállása utáft még sűrűbb a sötétség, még feketébb az éj­szaka. A motorok sémák, sivit-anak, lihegnek, de megyéink, egyre megyünk, előre... Éjfélkor elérjük a kitűzött célt. Rövid pi­henő kivetkezik. Haynafijan támadunk.«

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom