Keleti Ujság, 1941. április (24. évfolyam, 74-97. szám)
1941-04-12 / 84. szám
19 4 1. H V S V É T 21 Szindbád utazása Daloló Erdély ben KtfWmos világokba, tartományokban meg tett csodálatos útjaim után, a napokban jár tam be a. minden ség legkülönösebb világát, Dalold Erdélyt. A földgömb nem tünteti fel, a térképeken is hiába keresné a kiváncsi. Daloló Erdély nem e világról való tartomány. Magam is, a hires utazó és felfedező csak igen-igen szerencsés véletlen ajándékának tekintem, hogy ezt a tá.iat is felfedeztem és jó öreg griffetnre pattantva rövid felderítő utat tehettem ebben a különös tartományban. Mindjárt elöljáróban el kell árulnom a fel derítő nt legnevezetesebb megállapítását, amelynek a tudomány emberei egykor majd bizonyára igen nagy figyelmet fognak szén tehr: Dalo’ó Erdély semmiképpen sem azonos azza a másik Erdéllyel, amelyről annyit hallottam. Ivem is szabad egyiket a másikkal összevetem. Daloló Erdély attól a másik Erdélytől néhány fényévnyire kissé srégen bal ra fekszik Különös ország! Még nekem is különös, nekem is meglepetés, pedig már sok világot bejártam, sok mindent láttam, csodával határi), jelenségeknek voltam szemtanúja és szereplője. Az a legkülönösebb, hogy Daloló Erdély földrajzi fekvését semmiképpen sem sikerük a hagyományos földrajzi fogalmakkal meghatározni, a régi módszerek teljesen csődöt mondottak. Nekem is, aki sem a jelent. sem s valószínűtlent már nem ismerem, csak igen sok időt igénylő elmélkedés árán sikerült világraszóló jelentőségű tudományos teljesítményképpen tisztázni és szabatosan meghatározni Daloló Erdély földrajzi helyzetét. loeskáimb«» s keservemet dúdoltam bale panaszos dallamaimba. Ezt az érzést kerestem Dalohí Erdélyben. A lrilencvenhét ragyogó vers között körülbelül egy tucatnyiban meg is találtam a hazafias érzés fájdalmasan szép csillogását. Csakhogy azért vagyok én Szindbád, a hires utazó, hogy semmin se lepődjek meg. Megvallom őszintén, ezektől sem lepődtem meg. Valamennyit ismertem jól, hol a rádión, hol a gramofonom jóvoltából. Ha a felirat nem csábított volna, miszerint Daloló Erdély „Erdély visszafoglalásának emlékére“ foglalta el helyét a világmindenségben, ez a tucatnyi hazafias vers szerfölött csekélynek tűnt volna fel még nekem is, aki pedig mindent úgy veszek, ahogy vau. Arra gondoltam azonban, hogy a többiben (97-ből tessék kivonni 12-őt — 85}, mégis csak kell lennie egy kis és általam ismeretlen hazafias zengésnek, egy kis irredentának ' — Nosza, vén gebe, — biztattam üreg gr.f- femet — száldoes csak tovább! Táltosom felhorkant bosszúsan, de azért kecsesen kocogott tovább Daloló Erdély kepéi, luipái, valamint virányai és vadregényei fölött. Nemsokára megát! apitattam, hogy Daloló Erdélyben meglehetősen különös értelmezése van „Erdély visszafoglalása“ emlékének. Nem vagyok sem költő, bár bánt ilom őket, murákéhoz is keveset konyttok, de a dalt nemcsak érezni, de érteni is szeretem, S igy nem tudom, mj köze Erdély vissz rfcglalásáEzek a sorsdöntő miértet — megfigyelésem szerint — gyakran visszatérnek e megkapó ad- loeskákban. Hja, nem csudálom. A népszövetségi rendszer légkörében e kérdések felvetése teljesen jogos, legalább — dalban. Feleletet azonban sem dalban, sem prózában nem találtam ezekre a dalbeli puhatolózásokra. Jártamban -keltemben sokat hallottam a nyersanyag elosztás nemzetpolitikai fontosságáról. Daloló Erdélyben e kérdés tapintatos kezelését valóban poéhikns formában találtam »eg: Nyafka lánynak hadd maradjon Bársony meg batiszt, Lépokrócot leér a sorstól, A zordon katonatiszt. Habrolló meg málnafagyiéit Mind csak élpuhulás: Jó erősen, paprikáson Fincrm az a gulyás! íme, első utalás a dalköltészefcben a ruházkodási cikkek észszerű gazdálkodáséra és a vitaminok fontosságára! A hazafias dalokból természetesen nem hiányozható k az ellenséggel vató vitéz elbánásra való lelkesítés sem. íme: Először fogd a kezét És nézz a szemébe mélyen Egy szól se szólj neki, Engedd, hogy csak a csend beszéljen Aztán félkezed karolja vállát, A másik hajtsa hátra, hopp! Az állát! Szabadstilusu birkózók sem csinálhatnák alaposabban! Szindbád vagyok, a hires utazó, aki sok mindent láttam és tapasztattam. Nekem már semmi sem nj a nap alatt s engem nem érhet semmiféle meglepetés. De Daloló Erdély különös világában mégis fülig pirultam a szégyenkezéstől. Nem értettem meg valamit. Ezt: Adataimat készséggel bocsájtom a tudni vágyók rendelkezésére, hogy ha egyszer elvetődnek Daloló. Erdély különös világába, könnyebb legyen számukra az eligazodás és a tájékozódás. Daloló Erdély földje nem sima. Virányos hepék és vadregényes hupák váltakoznak rajta s földje felett a derűre minden átmenet nélkül born következik. A csapadék viszonyok egészen egyedülállóvá teszik minden más világfáihoz viszonyítva. Hol könny pereg, hol bor csorog és a sóhajok szélvészként süvöltöznek erre-arra. Néha, azazhogy Igen gyakran, megrepedt szivek mennydörgő robaja hallatszik. Az egész körülbelül 90 percentes tiszta haszonra hajlik és a józan észjárás tengelyéhez, de az: sem tangó, sem slow-fox léptekben nem közelíti meg. A mágneses iránytű, amely eddig még mipdig megkönnyítette a tájékozódást, Daloló Erdélyben hasznavehetetlen limlom, mert ebben a különös világban a négy világtáj tökéletesen ismeretlen. Hosszas Kutatás után mindössze kettőt sikerült felfedeznem. A tájékozódás itt két fix és sempűféle jőszánrl^rai ki nem mozdítható pont szerint I tort én: k egy meglehetősen paraboli iikus (vagy talán pnraütikus?) eszmetengely két ellentétes pólusán Az egyik pólus egy tűz és betö- rósmentes pénzszekrény a rózsák völgyében, telve hang- és bankjegyekkel, amelyeknek ösz- szemiskuválásából készül e világrész valutája, a sláger. A másik pólus egy érzelgős szív, nyíllal átverve és körülvéve kecses amorettek- kél, amelyek szacharinozott könnyekből és szirupos limonádéból giccsett elixirt kenegetnek rá negédesen, E szigorúan vett tudományos adatokat természetesen nem ismertem abban a pillanatban, amikor a Daloló Erdélyt felfedeztem. Nem lepődtem meg azon, hogy ott mutogatta, i kináigatta magát fűzve, karcsún, 48 fillérért. Büvö- távcsövemen keresztül vettem szemügyre. Határán feliratot is láttam, amiből azt tudtam kiböngészni, hogy Daloló Erdélyben 97 ragyogó vers találta tik. „Az elnyomatás évei alatt megjelent irredenta dalok és hazafias dalok“ — olvastam érdeklődve s láttam, hogy a felirat, folytatódik: — „valamint az uj filmek, operettek és slágerek sri— Egy másik feliratból azt is megtudtam, bogy Daloló Erdély ama másik „Erdély visz- szafoglalásának emlékére“ jött e világra, mint valanr uj Atlantisz. Lehet-e csodálni, ha e feliratok hatása alatt a legnagyobb érdeklődés támadt fel bennem. Gyorsan megsarkantyuztam jó öreg griffemet s a vén fakó megsejtvén, hogy ismét uj útra indulunk, poroszkálni kezdett. Hepék és hupák, viránvok és vadregények fölött suhantunk át s igyekeztünk tájékozódni, ismerkedni. Magam is voltam rabságban, megismertem az elnyomatás, legyőzetés keserves érzését s tudom, milyen dalok fakadtak elbusult lel- kettbei. Hazámat, aaülöföldeiaet sirattam daLOCSOLÂS nak ahhoz, hegy: Vénasszonynak sem vmé a pántlika. De maga Sárika Font nekem valló! Lehet, hogy a „Sárika“ szó e szövegben valami rejtett értelmet takar, aminek politikai zöngéjét csak Daloló Erdély népei ismerik. Épp igy értelmezhető az alábbi izzó strófácska is: , Csókos a te szád, de tőlem meg tagadod! Vágyakozom rád, De válasz csak kacajod. Ar a bizon jós „csókos“ száj! Hehe! F.u- gam, Szindbadot már nem lehet féLreveeetni. Nem egyéb az, mint az utódállamokhoz csatolt magyar országrészek valamelyike! Megértettem s tökéletesen átéreztem azt a nagy kétségbeesést, amit Erdély elveszte okozott a lelkekben. Az alábbi mély töprengés szinte egyedülálló a hazafiasság dalbéli kifejezésében: Miért ragyog az ég, dobog c szív, Ki tudja mért? Miért tüzel a száj, fáj a magány, K: tudja mért? És miért kell mindig szeretni, Ha rózsákat lenget a szél És miért kell majd újra csókolni, Ha majd újra eljön a tél? Kiczkóné Luk?. Ilona tollrajza Gyere kék Neon-fényem, Lázam, élményem, csillag és holdvilág. Reggel testgyákorlatocskám, Délben falatocskám, éjszaka, az egész világ, Édes természeti kincsem, Kolibrim és pintyem. Hó, vén gebe! — rikkantottam jó öreg griffcmnek. — Érted ezt? Táltosom felborzolta a tolláit. Dühösen hor- kantort. — Jó, jó, vén csont! Csak azt kérdeztem, mi köze van mindennek Erdély felszabadításához." A griff — ilyent még soha sem tett. amióta üzemben tarlom — kirúgott és — mi esel a rendetlenség! — le is rúgott egy e illagot a firmamentamról. Felháborodva fújta a Ián got és füstöt és hörögve szólt vissza: — Nem értem. Édés kicsi gazdám, nem értem .. . De az én egyszerű griffmadár logikám szerint semmi köze sincs hozzá!.... — Mindegy, — mondtam nyugodtan, miközben arcom lassacskán visszanyerte- rendes’ szálét. — Ügessünk tovább a két világtáj mentén. A griff felágaskodott s majdnem "ledobott a nyeregből. Rikácsolt, amit még soha meg nem tett, lévén igen kezes mindeddig: — Visszafordulok. Egy lépést sem tovább. Ez nem nekem való hely, kicsi gazdám, ó, nemes és hírneves Szindbád ur. Dobj a szájamba két egész oldal szalonnát, még szódabikár- bónát sem veszek be rá. Meg se kottyan. De ettől, uram és abrakoltaitóm, ómelygek és már felfordult a gyomrom. Nem vagyok finnyás, de nem szeretem, ha csőröm peremén csömör- pattanásokat érzek. Menj, uram, tovább, ha akarsz. Én itt bevárlak. Nekem ebből elég volt! Un.:zoltaro ki.?leltem, nógattam, csemegével csalogattam. Hiába. A vén gebe megkn- tyálta magát. Csuklott, hápogott, émelygett. Egészen rosszul volt és állatorvosnak se hire, se pora Daloló Erdélyben. S ráadásul hirtelen égnek meredt minden tolla, a hideg verejték csurogni kezdett róla, — Mi bajod, vén csont? — kérdeztem és egy bodkacnkonpal igyekeztem kedveskedni neki. — Odanézz, uram és abrakoltatóm 1 — hörögte riadtam. — Nézd! Egy szörnyeteg! A neve: sláger! És a griff, dalolni kezdett, mint egy lemez: Ez lesz a vesztünk Mind a kettőnk veszte A lelkimk egybeforr Még ma este. Vadai, némán fogjuk Egymás kezét És ezt te már nem téped Sohase szét!... Magam is kissé elszőmyedtem. Hogy az én lelkem és a vén gebém lelke összeforrjon? Azt már nem 1 — Hátra arc, — vezényeltem s a hangom megremegett. — Indulás, hazafelé... Javában poroszkáltunk hazafelé, amikor egy takaros, de szörnyein bánatos leányzó akadt utunkba. — Hát te ki vagy és mit sírsz, szépséges virágszálaim? — kérdeztem. — Én vagyok az erdélyi magyar dal. Menekülök innen. Mindeneimből kitúrnak már ezek az idegenyek... S hátraaniutatott. Sok kiikenlt-bifent, pacsrali-szagu fiesur kö- zelgett. — ...ezek a slágenszerzők. Pestiek!.,. És mindjárt utólérniefc... Nyeregbe akartam kapni a bánatos leányzót, hogy megmentsem üldözőitől, de eszembe jutott, hogy öreg a griff és engem is alig bin már a jámbor pára. S rgy az erdélyi dal ottmaradt az átszelem, egyedül és kiszolgáltatva... Rendőrnek, illetékes közegnek se hire, se pora Daloló Erdély hepein, hupóin, virfi.- nyain és vadregányein, a kiadói érdek és az érzelgős szív két pótnsa között. Jó öreg griffem háborgó horkantam elárulta, hogy ha el nem hordom irhámat Daloló Erdély különös rilágából, nagyon csúnya dolognak lehetek szemtanúja... — fz — Könyvek között Frederik Böok: A gazdag és a szegény Svédország. Frederik Böök a mai svéd szellemi élei egyik kimagasló alakja. Egyszemélyiben tudós, iró, riporter és — kissé poéta is. Egyéniségének ezeket a jellegzetességeit könyve világosan elárulja. Müve amolyan útleírás féle. Első állomása a Sédország legrégibb csücskét jelentő Skäne földje, az utolsó pedig valahol a Lappföld hó és jégvilága. Sem. kalandot, sem úgynevezett színeket nem' találunk Böök útleírásában, olyan kalandokat és színeket tudniillik, aminőktől hemzsegnek az útleírások. Más valami az. ami megkapja a könyv olvasóját. Az a nagy szeretet és aiz az igazi svéd szív a könyv soraiból árad, amely tudja oly kevéssé, bensőségessé varázsolni még az idegen számára is a távoli svéd tájakat. A svéd élet néhány érdekes és jellegzetes feje. zetét érdekesen és jellegzetesen írja meg- Minket magyarokat bizonyára az lep meg legjobban, amit a svéd parasztokról ír. Irigylésre méltó az a nagy felkészültség, tudás, életszínvonal és főképp hivatástudat, amely a svéd földművest hazája társadalma oly nagyértéfcü pillérévé teszi. Boldog ország az, amelynek földjén a tudás és haladás vágya s erős akaratai imiég a társadalmi ranglétra alacsonyabb fokain álló néposztályokat is annyim áthatja, mint Svédországban. Megértjük ebből a könyvből a svéd mezőgazdálkodás remek eredményeit éa a svéd ipar fellendülésnek okait. Böök stílusa tiszta és hűvös, mint általában az északiaké, de kedélye gazdag, tudása pedig sokoldalú s mindig a megfelelő helyein csillogtatja meg politikában, nemzetgazdasági tudományokban, irodalomban és művészet, ben egyaránt bőséges ismereteit. Müve bölcs kalauz, kedves utitárs és lebilincselő olvasmány. Halász Gyula fordítása minden elismerést megérdemel. Megjelent aiz Athenaeum „Ismeretlen világok“ ckoü értékes sorozatában.
