Keleti Ujság, 1941. március (24. évfolyam, 50-73. szám)

1941-03-30 / 73. szám

19 4 I.MJIKCIVS 39 A Kormányzó Ur megerősítette tisztében Vásárhelyi püspököt Lear Ferenc előadó előterjesztést tett az »gyházkerijlcti főgondnoki tisztség betöltésé­re, amely Bene Ferenc dr. halálával meg­ürült. A "közgyűlés a szavazást délután 3 árára tűzte ki. Ugyancsak délután kerül sor egy világi és egy egyházi egyházkerületi tu- »áesbiró megválasztására, egy világi tag megválasztására a teológiai fakultás elöljáró­ságában, a vagyon és számadás vizsgáló bi­zottság elnöki tisztének betöltésére és a kon­venti tagok megválasztására. Laár Ferenc egyházkerület) előadó tanácsos jelentette, hegy a Kormányzó Vr Vásárhelyi János er­délyi református püspököt tisztében Megerő­sítette 1940 október 25-én. A közgyűlés a ■megerősítést hódolattal és hálával tudomásul vette A jelentés és előterjesztések után sor Ke­rült Vásárhelyi János püspöki jeleidé-'>-e Vásárhelyi püspöh besíámolója Vásárhelyi püspök hatalmas beszámolójá­nak bevezetésében utalt az 1918-ban bekü vetkezett összeomlással és a trianoni szerző­déssel teremtett helyzetre. Hivatkozott arra, hogy az egyházkerületi közgyűlés 1921 július S—5 napjain számolt le a keserves összeom­lással és vonta le Trianon megrendítő követ­kezményeit. Akkor Zeyk Dániel, az egyház­kerület főgondnoka igy foglalta össze az er­délyi református egyház Trianonnal szemben elfoglalt álláspontját: UÁ győztes hatalmak ráerőszakolhatnak a legyőzőitekre bárminő békéket, szétdarabol­hatják a világot, adhatnak uj alakulásokat Európa föl-dabrösszárnak, Ae ilyen eljárással azt. a békét, melyre Európa vágyakozott, melyért milliók imádkoztak, a valódi lelki kibékülés isteni békéjét, a népek, harmonikus lelki hangulatán alapuló, valódi, a munkát újra- jogaiba visszahelyező, a szabadságot újra érvényre emelő, Isten áldását magával hozó. békét, ezen az utón megteremteni nem lehet “ .,Itt vagyunk, magyarok vagyunk!“ — A főgondnok — folytatta Vásárhelyi püspök — tisztán és világosan megállapítot­ta azon igényeket is, amelyeknek betöltése mellett egyházunk az uj történelmi helyzet­ben feladatait betölteni hajlandó. Kevés az, aíntt-'kívánunk: Szabad mozgást, egyházi ■ és Mléüi-ális téren, iskoláink fejlődésének bizto­sítását, vallásunk szabad, háborítatlan gya- kbtlááát, aútbnóm szervezetünk szabad mű­ködését ... Ha sok gyarlósággal, gyengeséggel küzdve is, de mégis iskoláinkban., vasárnapi is&clámkbaK, nőszövetségekben, a belmissiiői munkálkodás különböző ágaiban a rendsze­res istentiszteletek és egyéb gyülekezeti tevé­kenységek mellett, híven igyekeztünk ébren tartani, erősíteni a látnék lelkét. Szilárdan megáUottunk nemzeti érdekeink védelme, •utonomikus intézményeink jogainak megőr­zése mellett. És ott, ahol lehetett és annyu, amennyit tudtunk, soha meg nem szűntünk dolgozni a gondjainkra bízott nép kulturá­lis, gnedaoági, szooiális előhaladása és védel­me- érdekében. liften megsegített, mert itt vagyunk a feli. szabadult hazában. Isten utáJi illesse hála Fő- méltóságú Kormányzó TJrumbat, aki erős és biztos kézzel, szilárd. hittat vezérelte népét, nemzetünket a legnagyobb válságok között, mindig előre a szabadulás utján. Isten ke- gyefauénak tekintjük, hagy Föméltóságu IIrumliban egy olyan szivben-lélekben tős­gyökeres magyar férfiút állító tt a magyar vé­delem őrtornyába, akinek hűsége, hite, áldó- .swtossága, fénylő tisztaságban ragyoghatott mmelen miagyar lélek előtt. Kolozsvár főte­rén felemelt fővel, nyíltan a szemébe tekint­ve mondhattam Kormányzó UrunJcna-h: Itt vagyunk, magyarok vagyunk, megtartott, min­ket a templom és az iskola. Illesse hála Kor­mány zó Urunkat, hü és kitartó munkatársait, höHafb-dmáesaddit, hősi önfeláldozásra kész hadseregünket, illesse hála nagy és nemes szövetségeseinket, akik megértéssel karoltál.-, fel-ügyünket, Hitlert, és Mussolinit, akik bölcs és erős kézzel egyengették az irt jeli a magyar igákéiig ■ érvényesülésének Akik itt vannak közöttünk... •— És most szivünk szeretettnek különös melegségével hadd üdvözöljem azokat, akik át vannak közöttünk és akiknek közvetlenül mondhatjuk meg, lKgry sohasem feledjük el a munkát, melyet érdekünkben végeztek. — Itt van közöttünk Bethlen István gróf. Egyik beszédében elmondotta, hogy miképpen hagyta itt Erdélyt, azt az Erdélyt, amelynek «eg rtísitése és megtartása érdekében annyit husakodett és vívódott. 1918. nov. 3-án tör­lésié — amint elbeszéli: Gyalogszerrel indul­tam útnak. Hosszú gyaloglás után egy hegy­re ■‘értünk, ahonnan az éj sötétjéből még egy utolsó pillantást vetettem otthonomra, arra « községre, »helyben életem legjavát leéltem, ZIEGLER ALFONS cég Erfurti magvairól főérj*jr*ék0t Mrtfnafr« ingyen és bérmentve megküldi. Keresztény cég. Budapest, Fővára-tér 3 sc. H. sí. üzlet, Rákóczi-nt 4. leültem utoljára az erdei rögökre és úgy erez­tem, hogy otthonommal együtt Erdély is el veszett. Az volt az érzésom, hogy ha van még ennek az életnek célja, úgy esek az lehet, hogy azt, amit magyar emberek hiúsága elkövetett, azt jobb idők jöttével újra visszaszerezzük. Akkor lementem a hegy csúcsról és elindul­tam a revízió útjára. Isten, megcselekedte. a csodát, Bethlen István erről az útról felemelt fővel hazajöhetett és itt lehet közöttünk. Mi tudjuk, hogy milyen nehéz volt ez az nt az ö számára is. Mi tudjak, hogy attól a perctől kezdve, hogy elment, nem lehetett napja, amelyen ne gondolt volna reánk. Mi tudjuk, hogy mi mindent dobott bele a halálos szaka­dékok között tántorgó népének megmentés! érdekében. És most, amikor hazajött, mi, az Anyaszentegyház, kitárjuk két karunkat élőt. te, szivünkre öleljük és megmondjuk neki: Büszkék voltunk reád, féltettünk, de min­denek felett szerettünk és szeretünk téged. —- Itt van közöttünk Ravasz László. Sírva búcsúztunk volt el tőle. A lelkűnkből pana­szolta Nagy' Károly püspök: „Viszik, akit mi annyi szeretettel, annyi féltő gonddal ne­veltünk magunknak. Viszik most, amikor ne­künk. talán legnagyobb szükségünk .lenne rá*'. De meghajoltunk mi. is a Nagy Károly re­ménységével. Ám. e hívásban lehetetlen. fel nem ismerni Isten szavát ,s ha. Isten szólott, némuljon el az ember s várjon, mig. Ő meg cselekszi. És Tsten megcselekedte. Egész Er­délyre! nézve áldássá tette a veszteséget, amit. Ravasz László eltávozása jelentett. Ki. tudná megszámlálni az ezreket, akiket országhatá­ron átzengő szava, igehirdetése erősített és vigasztalt. Hogy tudnék eléggé megköszönni azt a. szolgáló jóságot, amellyel minden érdé- lyi ügyet felkarolt, Szükséges-e' reámutatnunk arra az estékre, amelyet külföldön és belföl­dön nemcsak magyar nemzeti, de világ-vonat­kozásban is az jelentett cgyl iáxk raük-timkre, hogy Ravasz László volt mindenütt a mi igaz nagy követünk. A nehéz követség útjáról ő is visszatért és mi most, amikor közgyűlé­sünk tiszteletbeli tagjává megválasztjuk, csak írásbeli igazolását adjuk annak, hogy neve a szivünkbe mindig be volt iktatva és onnan kitörölve nem is volt és nem is lesz soha... Itt van közöttünk Pataki/ Tibor. Erdély földjé­ből szakadt ki nemzetség" és vitte nemzeti szolgálatába azt az eleven magyar lelket, amelyet Bánffy Dezső így jellemzett egykor. Akar mindig, ott van mindenütt, nem csüg­ged el soha. Ezzel az elevenséggel dolgozott érettünk, futott, fáradofct, ha száz keze lett volna, mind a százzal segített volna és mi mindezért nem tudunk egyebet adni neki, csak azt, hogy m®á gyűlésünk határozatával tagjaink sorába iktatjuk és ezáltal arra köte­lezzük, hogy szeressen ezután is roibennünket, mert a gyógyuló beteget talán még jobban kell szeretni . . . — Itt- van közöttünk dr. Benddelc Zsolt Szerénye®, csendesein a jóság, a megértés, a szolgálatkészsóg, baráti indulat mosolyával szemében. így fogadott mindkét mindig és igazította ügyes-bajos dolgainkat húsz és egy néhány esztendőn keresztül azzal az előzé­keny, éggel. mintha neki kellene bocsánatot kérnie, hogy szolgálhat nekünk ingyen, a legkisebb ellenszolgáltatás nélkül, önzetlenül. Mi elfogadtuk a. szolgálatot, mert tudtuk hogy amikor dr. Benedek Zsolt igy jár le, vállán becsületes székelj- ősei tisztességének láthatatlan palástját ölti fel és boldog, hogy azáltal is annyira szeretett erdélyi magyar ságáért, kálvinizmnsáért oltár! szolgálatot végezhet. Most azonban nem akadályozhatja meg, hogy őt is be ne iktassuk azok sorába, akiknek érettünk. dolgozni ezután már nem­csak tisztességet, de kötelességet jelent. — Róluk is, akik itt vannak közöttünk s rajtuk keresztül azokról is. élükön a Konvent annyira tiszteletreméltó elnökével, a magyar koron áruival, a kormány részéről kedves ven­dedként jelenleg Fáu István Őexellenciájóval kezdve, akik olyan nemes jósággal karolták fol minden kérésünket a széles magyar haza minden gyermekével szemben, akik áldoztak, nélkülöztek, viaskodtak érettünk, aztán ve. lünk örvendeztek: mindnyájukról hálával em­lékezünk meg és mindnyájukkal szemben bol­dogan adunk kifejezést hálánknak és köszö. net linknek. Akik nincsenek közöttünk ... De amikor igy emlékezünk meg azokról, akik itt vaunak közöttünk, elfdedkezlie- tünk-e azokról, akik pedig nincsenek kö­zöttünk? Gondolnunk kell azokra, akiknek még tovább kell kiváltképen való küzdelmet vívniuk nyelvükért, hitükért; küzdeniük az­ért, hogy megmaradjanak annak, aminek Isten teremtette őket: magyaroknak és re­formátusoknak Gondolunk a vis sza mara­dottakra, élükön Bethlen Bálintra, Nagy Ferenere és miud-mind a többiekre, papok­ra. tanárokra, tanítókra, férfiakra és nők­re. Valamikor a zsottáros a babiloni vizek mellett igy énekelt: „Ha elfelejtkezem ró­lad Jeruzsálem, fejoitkezzéfe el rólam az én jobb kezem.“ Mi is azt mondjuk most, itt az élő loten szeme előtt: Ha elfeledkezem rólad Bethlen Gábor iskolája, szászvárosi árvák, marosmenti, küküllőmenti gyülekeze- tek és mind-mind ti többiek, ha elfeledke­zünk rólatok fehérfalu templomok, iskolák, felejtkezzék el rólunk a mi jobbkezünk. A politikai körülmények bármiképen is vál­toznak, ez a kérdés nem az egyház kérdése, de ai» a mi kérdésünk és rzert Istennek tar­tozunk számadással, hogy akármi is törté­nik. mi elszakított testvérek az egymásért való felelősséggel a tartozás öntudatát és kötelezettségét el nem feledjük. Nekünk tudnunk kell, hogy a lélek belső ereje, az egymásért imádkozó lélek láthatatlan, de mégis érezhető kar védelmével oltalmaz. Az anj-át a gyermekétől, amíg egymásért imád­koznak, soha elszakítani nem tehet. így gondolunk azokra, akik nincsenek közöttünk. Talán sokait is időztem érzelmi kérdése­inknél de bizonyára a közgyűlésünk meg­érti és megbocsátja, ha a csordultig telt szív ezalfcalommal inkább jogaihoz jut, hi­szen 22 esztendőn keresztül elegét paran­csoltunk szivünknek és fékeztük ajkunkat, úgy, ahogy a kálvinista papköltő’ panaszol­ta : A sebzett vad a rengetegben kínjának hangot ad. Magát az eltiport magyarnak kisírni nem szabad A megújult munka kezdete Nem szabad azonban megáll auunk itt, hanem férfias önt.udatossággal megújult munkába kell kezdenünk. A munkabeindu­lásnál mindenek előtt hadd emlékezzem meg arról, hogy az államkormány, mint az Egye­temes Konvent, a szeretetnek é6 megértés­nek teljes megértésével és jóindulatával kap­csolta be egyházunkat az alkotó munkába A Föméltóságu Kormányzó TJr a kormány javaslatálra már október 18-án beiktatta egyházunkat, történelmi jogaiba azáltal, hogy az Erdélyi Egyházkerület ősi rendje szerint elfogadta, és bevette tőlem a hüségesküt, amelyet Fáv István államtitkár Őnagymél- tóságának előmondása után a közoktatás­ügyi Miniszter Urnák és gróf Bánffy Mik­lós főgondnokuniknak, úgyis mint zászló ur helyettesnek, jelenlétében tettem le. Gon­doskodás történt arról k rendkívül előzé­keny és nemes megértéssel e célra alkotott külön törvényhozási intézkedés által, hogy egyházkerületünk a Felsőházban gr. Teleky Arctur vezető főgondnok és a püspök sze­mélyében törvényes képviselethez jusson. A* államkormány a természetes és érthető átmeneti nehézségek leküzdése által biztosi-,- , tóttá ideiglenes, de mégis méltányos megöl-' dáseal egyházunk t ieist viae&ő ttok heti­nél kiili meg­sőt, intézményeinknek fennakadás munkába á llását. Minden reményünk van arra, hogy e kérdéseknek végleges ren­dezése, teológiánk, középiskoláink, elemi iskoláink, központi adminisztrációnk függő kérdéseinek megoldása, egyházunk nagy ttörténelmá múltjához, jövendő hivatásának ijelentőségéhez illő módon fog megtörténni. -Egész egyházkerületünk nagy hálával és megnyugvással vette tudomásul erre vonat­kozó, a Miniszterelnök Urnák ismételten ünnepi formában adott nyilatkozatát, mely. ben biztosítottak arról, hogy egyházi kér­déseink rendezésének, felekezeti oktatás­ügyünk biztosításának nemcsak egyházi, de nemzeti jelentőségét, is ismerik, méltányol­ják és a helyes megoldást az egyetemes ma­gyar nemzet komoly erkölcsi feladatának tekintik. Mi pedig erre azt feleljük, hogy­ha lehetséges, akkor még fokozottabb hű­séggel fogjuk kivenni minden vonalion ré­szünket a nemsietépitő, alkotó munkában. Mély hálával emlékezünk mleg arról ' Is, aminthogy azt nora is várhattuk másképe®, hogy a magyar református Zsinat törvény- hozása és Konventje a legteljesebb testvéri jóindulattal, összes történelmi jogaink mesz- soemenö figyelembevételével, künk gyengéd felkarolásával ölelt kehiére és iktatott be az egyetemes református ma­gyar egyház atyafiui életközösségébe. Há­lásak vagjmuk a Zsinatnak azért is, hogy a Konventben és Zsinatban Erdélyi Egyház- kerületünk képviselőinek számát, változatla­nul úgy állapította meg, hogy az a nagy történelmi változás előtt, a régi teljes Egy­házkerületre nézve megállapittatott. A Zsi­nat által ilj-en értelemben meghozott tör­vénycikket Föméltóságu Kormányzó Urunk megerősítette és igy immár törvényes vé­delmet nyert Anyaszentegyházunk és birto­kába jutottunk a zavartalan és áldásos mun­ka érdekében annak az állami védelemnek, amelyet olyan sokszor és olyan keservesen nélkülöztünk az eltelt két évtized alatt... E törvények nem zárják el az ntját, de lehetőségiét nyújtanak arm is, amint, arról az illetékes vezető férfiak biztosítottak, hogy Erdélyi Egyházkerületünk munkássága a kipróbált keretek és szervezetek sértetlen fenntartása mellett folyhasson tovább. Vásárhelyi püspök ezután köszönetét mon­dott az Egyetemes Konventnek és a* Orszá gos Egyházi nyugdíjintézetnek azért a mesz- szemenő jóindulatért, amellyel a sokat nélkü­lözött egyházi nyugdíjasok helyzetét rendez­ték. Az Egyházkerület belső élete Bejelentette ezután, hogy az Egyházkerület belső életéről és közvetlen feladatairól rész­letes beszámolót az ősszel megtartandó egy­házkerületi rendes közgyűlésen ad püspöki jelentésében, majd igy folj-tatta: — Belső életünk közvetlen feladatai kö­zül csak párat állítok most előtérbe és pedig a nemzeti nevelés, a szociális gondozás, a szórvány misszió elevenebben felkarolandó kérdéseit E kérdések előtérbe állításéval azt kívánom kihangsúlyozni, hogy népünk érde­kében még többet kell tennünk ezeken a terü­leteken, amely területeken való munkálkodá­sunkat az elmúlt évtizedeken még különöseb­ben akadályozták. Kihangsúlyozta, hogy az egyház bebnlsíw sziói munkáját, a vasárnapi iskolákat, az ifjúsági, női és férfi szövetségeket, a biblia­körök tevékenységét, az Anyaszentegyház* minden lelki tevékenységének fokozását nem szabad elmulasztani az iskolák és kollégiu­mok munkája mellett — Minél erősebb bástyáé lesznek iskoláink hitünknek, — mondotta — annál erősebb bástyái lesznek nemzeti életünknek. Ezután az egyház Öntudatos nemzetnevelői tevékenységének kimélyitéséről beszélt: — A kényszerítő körülmények folytán még saját iskoláinkban sem tudhattuk elég^ gé hathatossá tenni nemzeti nevelésünket, A helyzetet azonban megvilágítja ez a pár adat. Az 1939—40. tanévben 593 tamtónk műkö­dött 359 elemi iskolában. 22.588 gyermek, ré-. szesült egyházunk oktatásában, mig tanköte­leseink száma 73.734 volt és igy 33.648 gyer­mekünk járt legnagyobbrészt romdrmuelnü állami iskolába és a be nem iskolázottak száma 6350 volt. .Nyilvánvaló éhből, hogy. éveken keresztül ifjúságiink jelentékeny, része nélkülözte nemcsak a nemzeti szellemű, nevelést, hanem az anyanyelvi oktatást, is és egyházunknak jóréset bekötött kezzél ke lieft ' né?Uíe. ezt ,a' szörnyű' veszedelmet,, mert hü allamVátatom a kizSrolaig&í vallásos neVfelée. vasárnapi iskolai tevékenységet zártan vallá­sos ifjúsági, vagy gyülekezeti munkát, töhbé- kevéshbóirteg is tűrte, bár az utóbbi észtén -8 dőkben ezeket is határozottan gátolt®, de a, nemzeti nevelést minden vonalon tiltotta, sőt büntette is. Az egyik református lelkészünket egy esztendőre zárták he azért, mert a (gena-, őrőrmester úgy talált® a lelkészt, hogy .né­hány falusi legény körében nyitva volt előtte .Tanesó Benedek egyébként erdélyi kiadásban megjelent, revidiált Erdély története cimU munkája Egyházunknak az iskolában, és »• kolánkivüli oktatásban mostni^r minden vo­nalon, különösen a serdülő ifjak és leányok körében érvényesítenie kell minél hathatósab­ban a nemzeti öntudat osság, történelmi fele­lősségérzés iráhyitó elveit. — Hathatósabban kell szolgálnunk és é\ép-, kebh tevékenységbe kejl kezdenünk népünk^ szociális, gazdasági éh térdekeinek, felkarolása teknitetében is. Mindenütt meg kell vizsgál­nunk népünk gazdasági, népegészségügyi vi­szonyait, a bajokat meo kell "látnunk és meg kell mutatnunk és ott, ahol a halálos vesze­delmek, a néprontó bűnök, egyke, iszákosság, tudatlanság, gazdasági elmaradottság, szerve­zetlenség és egyéb bajok jelentkeznek, szóla- mink és cselekednünk kell. — Éppen igy vagyunk a szórványok ügyé­I IX a duplapántos gumiöves $érvk5tő duplobixfos. Készíti: Winkler Sándor Bndapest, Rttócri-ut 53. Kérjen iswniWgl

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom