Keleti Ujság, 1941. március (24. évfolyam, 50-73. szám)

1941-03-30 / 73. szám

19 4 1. MÁRCIUS 30

iZmzm ÍírS7&i

vek felkarolása és megoldása tekintetében îs.

E kérdésre való hivatkozással mindenekelőtt hadd állapítsam meg azt, hogy az elmúlt két évtized alatt éppen a mi református egyházunk volt az, amely először emelt szót a szórványban élő nemcsak református, de általában magyar lelkek megmentése érdekében.

A szórván vkérdés alapos és részletes vázolása során Vásárhelyi püspök meleg szavakkal emlékezett meg Imre Lajos dr. nagyfon- tosságu munkásságáról.

Ezután arra utalt, hogy az egyház összes missziói szervezeteit, intézményeit fenn akarja tartani és tovább akarja fejleszteni, A Romániában maradt szászvárosi árvaház helyett uiat létesít az egyház s továbbfejleszti a Diakonissza intézetet és a kórházat. Majd így folytatta:

„A mi népünk bizonysáfftétele"

— Csak a legnagyobb meghatottsággal tudunk arra gondolni, hogy az elmutt két évtized alatt, annyi külső és belső nehézség kö zóft, a mi népünk, egyházunk újra meg njro olyan tiszteletreméltó bizonyságát tudta adni lelkesedésének, kitartásának, megújuló hitének, Százféle akadály és nyomorúság között u.jabb meg újabb alkotásokkal tett bizonyságot arról, hogy él és élni akar. Templomokat épített, kórházakat, Diakonissza intézetet, ár. ruházat létesített. Felépítette a kolozsvári Leánygimnáziumot, kibővítette a Bzeretethá. zal, kereskedelmi■ iskolát épített Brassóban, gazdasági iskolát Csombordon és ha elvettek tőlünk 170 iskolát, építettünk, vagy béren deztünk 302 újat. így tctt a mi népünk mindig megujnló, szentséges bizonyságot arról, hogy mi nem vagyunk a meghátrálás névé. hogy elvesszünk, hanem a hité, hogy éljünk és életet nyerjünk.

Beszéde végén a következőkre utalt:

— Mindenkinek ki kell vennie részét a szent szolgálatból, amellyel egyedül tudja méltóképpen megmutatni, hogy Isten iránt való hálaadása nemcsak szó, hanem életet megszentelő, megújító valóság. Ilyen lélekkel végzett mun. kásságban mutassuk meg a szabadító Isten, nc-l szemben hálánkat és vegyük ki részünket abból a szolgálatból, amelynek eéüa nemzeti vonatkozásban még mindig csak az lehet, amelyet Bethlen István igy fogalmazott, meg Dolgoznunk kell annak érdekében, hogy ami kor Európa újjá alakul, politikai és gazda- ságd téren helyet kérjem megának a magyar igazság. Négy igazság van, foglalom össze , ama. mondani akarok: igazságot az igazságtalanul meggyötörteknek, egyenlőségei az egyenlőtlenségben tartottaknak, egyesülést az akaratuk ellenére erőszakkal elszakítottaknah és megélhetést mindenkinek a nap alatt. Ezt

a négy igazságot összefoglalhatom abba az egy igazságba, amelyet atyáink igy foglaltak össze: Az igaz egyház harcol azért, hogy Krisztus törvénye legyen az uralkodó. Mi atyáink hitével dolgozzunk ezért a céléit és ebben mutassuk meg nemcsak elmúló szóval, de egy egész életet odaszentelő élet cselekedeteivel, hagy a szeretet szolgálata által kívánunk méltók lenmi a szabaditó Isten le. gyeimére, mert egyedül Istené a dicsőség.

Vásárhelyi János püspöki .jelentése’után Biro István felsőházi tag üdvözölte az erdélyi református egyházat a Vitézi Szék megbízásából. Köszönetét fejezte ki, hogy a vitézzé nyilvánításhoz szükséges okmányokat az erdélyi református egyház ingyen szolgáltatja ki a rászorult vitézjelöl teksekAz idő előliaIadottságéra való tekinlettel elnök az, ülést felfüggesztette.

A Romániában maradt reformátusok helyzete

Délül án 4 órakor folytatták a rendkívüli egyházkerületi közgyűlést, dr. Tavaszy Sán dór felolvasta a délelőtti egyházkerület jegyzőkönyvét, majd Laár Ferenc előadó bejelentette, hogy a teológiai fakultás magántanárává avatta dr. Muzsnai Lászlót.

Laár Ferenc közigazgatási előadó tanácsos ismertette az erdélyi reformé tus egyház helyzetét. Ezek szerint a Romániában maradt részeken él 145.000 református, 196 egyházközségben, 25 leányegyházközségben, 48 fiókegyházközségben, 11 társegyházköz- ségben és 624 szórvány-egyházközségben. A felszabadult részeken él 361.000 református. 394 egyházközségben, 80 leányegyházközségben, 16 fiókegyházközségben. 26 társegyházközségben és 212 szórványban.

Bethlen István gróf az Erdélyi Refor mátus Egyházkerület uj főgondnoka

A szavazatszámláló bizottság elnöke emelkedett szólásra és bejelentette, hogy' a közgyűlés dr. Bene Ferenc főgondnok elhuny- tával megüresedett egyházkerületi főgondnoki tisztségre 104 közül 103 szavazattal gróf Bethlen István ny. miniszterelnököt választotta. Lelkészi tanáesbiróvá 102 szavazattal Laár Ferenc igazgató-tanácsost, világi tanácsbiróvá 104 szavazattal báró Bánffy Dániel földművelésügyi minisztert

választotta mg. "Ä íeoTSgÍaí 'fakultás elöljáróságába, mint világi tagot 104 szavazattal üt. Bartók Györgyöt, a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem rektorát választották meg. A vagyon és számadásvizs- gáló bizottság elnöki tisztébe ugyancsak egyhangúlag Maksay Albert teológiai tanárt választották. Konvent, lelkészi tagjaivá választották dr. Tavaszy Sándor teológiai tanárt, Kádár Géza generális direktort és dr. Imre Lajos teológiai tanárt. A kon- vent világi tagjaivá dr, gróf Bethlen György,

gróf Bánffy Miklós főgondnokokat és Mester Mihály előadó tanácsost választották.

Az egyházkerületi közgyűlés megbízta gróf Bethlen Bélát, Kádár Gézát és Gazda Endre dr.-t, hogy hívják meg az egyházkerületi közgyűlésbe az ujonnau megválasztott főgondnokot, gróf Bethlen Istvánt. Az újonnan megválasztott, főgondnokot belépésekor a közgyűlés felállással üdvözölte, majd gróf Teleki Aretur vezető főgondnok intézett, hozzá beszédet:

— Kiváló örömömre szolgál, hogy elsőnek üdvözölhetlek uj tiszted elfoglalásakor. A hosszú elszakadás alatt Te voltál az, aki az országot ismét talpra állítottad. Te voltál, aki a mindenkitől elhagyott nemzetnek barátokat szereztél. Elfoglalod azt. az állást, ami mint magyar református embert joggal megillet. Isten áldását kérem működésedre.

Gróf Teleki Arctur beszéde után Tavaszy Sándor püspökhelyettes bevette- az esküt az uj togondnoktól. Majd Vásárhelyi János püspök üdvözölte gróf Bethlen Istvánt.

— Nagy méltóságú Főgondnok Ur, szeretett Atyánkfia! Egész Erdélyi Egyházkerületünk felemelt ünnepi öröme ez a pillanat, amikor megérhettük azt, hogy Nagyméltó- r ságod, aki Erdély felszabadításáért olyan áldozatos küzdelmet vívott, elfoglalhatja főgondnoki tisztségét. Nagy árvaságonkíkui Nagyméltóságod oda állott és küzdött, vívódott. Mindent, még a becsületet is kockára tette szerencsétlen fajának megmentésért. Ezt a küzdelmet azért tudta vállalni, mert erős hit élt a szivében. Felelősségének öntudata evangéliumi forrásból táplálkozott. Mi, kisebbségi erdélyi magyarok sokszor tekintettünk Nagyméltóságod felé. Tudtuk, hogy harcol érettünk az evangéliumi bit dacosságával. Ez az oka annak, hogy legelső szívből fakadó kívánságunk volt, hogy belekapcsoljuk nagy munkánkba, mint őrállót, hogy felépíthessük azt a magyar életet, melynek igazsága minden népet egyformán bol dogit. Uţţ aöfis íftnt ar, éfcyöánást

jelentette, hanem csak az igazság érvényesülését. Ebben a munkában szükségünk van Nagyméltóságod állam férfiúi bölcsességére és irányítására. Ennek az egész egyháznak nevében, egész népünk nevében köszöntőm és biztosítom ragaszkodásunkról és szerate- tünkről. Felkérem, foglalja el főgondnoki helyét. Isten segítse és áldja meg munkáját!

Gróf Bethlen István a következő beszédben válaszolt Vásárhelyi János püspök üdvözlő szavaira:

— Főtigzteletü és méltóságom egyházkerületi közgyűlési Mély hálával és megindult

lélekkel mondok köszönetét a megtiszteltetésért. Elődeim gyakran töltötték be ezt a tisztet és mutattak utat az erdélyi református társadalomnak. Az erdélyi reformátusság küzdött nehéz és viharos időkkel, de mindig vára maradi a magyarságnak. így most hossza távoliét után visszatérek egyházam

kebelére. Áhítattal tekintek a Mindenható felé. Huszonkét év előtt, mikor Erdély elA megszokott méreteket nagyságban, ste

áruk gazdagságában, sokoldalúságában és a bemutató látványosságában egyaránt meez- sze meg fogja haladni az ez évben május 2-án megnyíló Budapesti Nemzetközi Vásár. Érdekességei között ott fogjuk találni Erdély első, a nem régen visszatért országrész gazdasági életének minden ágára kiterjedő nagy bemutatóját. A vásár főterét s ezzel talán legdíszesebb helyét annak a demonstrációnak tartották fenn, mely ország-világ előtt be fogja bizonyítani azt, hogy a magyar nemzet írtál- 100 évvel ezelőtt is rendelkezett tekintélyes ipairi termelés felett, mely egybenőve az ország fejlődésével, már akkor is igen fontos feladatot töltött be a magyar gazdasági életben. Azt fogja igazolni e-z a kiáll it,ás, hogy a magyar ipair ősi eredetű, oly foglalkozási ág, amelynek, a trianoni évtizedektől eltekintve, a múltban is meg volt és a jövőben- is mindig- meg lesz teljes létjogosultsága.

Magyal-országon még soha nem látott kivételes érdekessége lesz a Vásár főbejáratával szemben felsorakozó nemzeti oavillonok- J

bukott, én is, mint sokan mások, a szabadon maradt anyaországba mentem. Nem könnyelműségből és kényelemszeretetből tettem, hiszen mindent itt, hagytam. Itt hagytam azt az Erdélyt, amelyhez életemben legjobban ragaszkodtam, de úgy éreztem, hegy a kötelesség másfelé parancsol. Oda, ahonnan egyedül volt magyarrá tehető Erdély. Az akkor önként vállalt kötelességet igyekeztem becsülettel, tisztességgel teljesíteni. Ha a sors nem is akarta úgy, hegy az uj honfoglalást én végezzem, mégis úgy érzem, hogy az alapvető munkában nekem is van részem. Huszonkét éven át a nagy kitűzött célt soha sem tévesztettem szem elől. Minden hivatalomban és tisztségemben az árván maradt Erdély szószólója kívántam lenni. Vállaltam is ennek érdekében minden munkát, kötelességet és hivatalt, csak egyet nem vállaltam: az anyaországi református egyházkerület fő- gondnoki tisztét. Nem tehettem, mert úgy éreztem, hogy hűtlenné lennék az erdélyi református egyházhoz, amelyben születtem, nevelkedtem, vállaltam először tisztséget és amelyben meghalni akarok. Ez az oka an pák és az önök határozata, hegy most itt állok önök előtt és 22 évi munkában szerzett tapasztalattal a régi hűséggel ajánlom fel szolgálataimat. Én is vállalkozni kivánok az épitő munkára, aminek az elején vagyunk. Elpusztult mindenünk. Alapjában kell újjáépítenünk az egyház intézményeit, mert ezek képezik alapjait az erdélyi magyar kultúrának. Gondoljunk a határokon túlra, a határokra, amelyeket nem az Isten keze vont meg. Gondoljunk Nagyenyedre, Tordára, Dicsőre és a többi magyar városra és falura. Magyar népünk sóvárgó tekintete néz félénk s ennek a munkának gyors üzemétől vár a maga számára jobb jövőt. Isten áldását kérem elsősorban a tulmaradottakra és az egyház minden egyes tagjára. Arra az épitő munkára, amit végeznünk Isten és ember előtti kötelességünk.

Bethlen István gróf beszédét a közgyűlés nagy tapssal fogadta. Utána a tanácsi« rák, báró Bánffy Dániel és Laár Ferenc eskütétele következett.

A jelentések

Azután Almás! Samu előadó-tanácsoe jelentést tett a román agrártörvény végrehajtásáról. Jelentésében beszámolt arról, hogy a román agrártörvény végrehajtása során egyházainktól és iskoláinktól több, mint 24 ezer hold földet sajátítottak ki. amelyért alig 2« millió lej kártérítést fizettek, holott a földek összértéke közel 400 millió lejt tett ki. Ezenkívül elvették az erdélyi reformatos egyházkerület 140 felekezeti iskoláját, melyeknek szerződéses viszonyuk volt a magyar állammal, azonban a román állam aa iskolákért egyetlen fillér haszonbért sem fizetett. A vagyoni jelentés után az egyházi bíróságok működéséről tett jelentést Almáéi Samu és beszámolt arról, hogy az egyházikerületi bíróságok 1936 óta kétizben tartottak ülést, amelyeken fegyelmi ügyeket tárgyaltak.

Almási Samu jelentése után Dóezy Ferenc tanügyi előadó tett jelentést a tanügyi álla. pótokról. Jelentésében beszámolt arról, hogy a bécsi döntés után visszacsatolt területen egy főiskola működik 89 hallgatóval, 6 rendes és 1 helyettes tanárral. Azonkívül 9 középiskola van, melyekben 62 rendes, 73 helyettes és 14 óraadó tanár tanít. A középiskolák tanulóinak létszáma 3482, ebből a református 2596. A felekezeti iskolák száma jelenleg 256, 553 tanerővel. Az elemi iskolás tanulók száma 26817 ebből református 28 638.

9 *

Azután Mester Mihály előadó tanácsos tatnak. Fel vonul ezek sósában egy-egy önálló nemzeti épülettel szinte kivétel nélkül mind as az ország, amelynek kormányát ma baráti szálak fűzik Magyarországtbo®. A Csendes óceántól as Északi tengerig két világrész ipari termelése, nyersanyag gaz dagsága, népművészete fog ennek a pavilion sorozatnak keretében bemutatkozni. Két-három napra iß szüksége lesz a közönségnek, ha akár csak azt; akarja nézni a vásáron, amit eddig még soha sem láthatott.

A biztos, kirobbanó töm-egsáker előkészítése ma a vásár legnagyobb feladata. Ezen belül pedig ai legfontosabb oly vasúti közlekedés biztosítása, mely lehetővé teszi, hogy az ország minden tájéról nehézség nélkül felutazhassék a®, aki a vásárt látogatni kívánja. Az idejében megindított tárgyalások eredményeként mér ma ie biztosnak tekinthető, hogy május 2—12. között az ország minden fővonalán kellő gyakorisággal közlekedő vásári különvonatok fogják a menetrend szerinti egyéb járatokat kiegészíteni mindazok számára, akik váoákigazolvány nyal készülnek Budapestié,

VÁSÁRHELYI JÁNOS PÜSPÖK BESZÉL AZ ERDÉLYI REFORMÁTUS EGYHÁZ- KERÜLET RENDKÍVÜLI KÖZGYŰLÉSÉN. Mellette jobbra: gróf Teleki Arctur, vezető főgondnok és dr. gróf Eethlen György főgondnok. Balra: gróf Bánffy Miklós főgondnok. Előtérben: az igazgató-tanács tagjai. (Kovács Jenő fetv.)

A KÖZGYŰLÉS VENDÉGEI. Balról: Fay Istváln vallás és közoktatási államtitkár, báró Bánffy Dániel földművelésügyi miniszter, az újonnan megválasztott világi t*. nácsbiró, dr. Ravasz László dunamelléki püspök, akit a teológiai fakultás tiszteletbeli tanárává választott és gróf Bethlen István nyugalmazott miniszterelnök, az egyházkerület újonnan megválasztott, főgondnoka. (Kovács Jenő felv.)

Különvonatok tömegét indítják a május 2-án megnyíló, példátlan érdekes* ségü Budapesti Nemzetközi Vásárra