Keleti Ujság, 1935. április (18. évfolyam, 76-98. szám)

1935-04-21 / 93. szám

vi kel6ház BUDAPEST V

Sua pectaM. pâtt te i: m. SUSMtSf,

Vasárnap, ms s» április *£U **» Ji*is 3> W

t>«ngó'. Efye« számok as Ihass elárusító idowckjaibao. KiőHaetóei Arak belföldön: Egész évre 800, félévre *00, negyedévre t«0, egy hóra 10 lej. BfagyszerszAgon: egy éne 60, félévre 26, negyedévre 12.60, egy hónapra 6JS0

ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LÁP.

XVIII ÉVFOLYAM, — 93. SZÁM.

JTeleUfe Werkes*«: SZASSG ÍN JDÄJS.

A* uj világháború felvonulási «aljái jelöli lei a katonai növetség

A francia-porosz szerződés küzvelienül aláírás előli áll E®y voii franci a miniszter a lengyel és német badsere" get egyliflmlllcödéséről Kcözől leleplezést — A Ica*5*!* csőrfeiéset zajaiban FInndlira békéről és gazdasági fel»

leradülésről. beszél

(Páris, április 19.) Az orosz-francia egyezmény közvetlenül megkötése előtt áll. Aláírása csak bizonyos szövegezési nehézségek miatt késik. A „Le Journal“ szerint Francia- ország szem előtt tartja Lengyelország érdekeit is s emiatt álltak elő a- szövegezési nehézségek. A Petit Journal Litvinov párisi utjának késését összefüggésbe hoflftt a szövegezésnél előállott nehézségekkel. Az „Oeuvre“ rámutat arra, hogy az egyezmény jelentősége abban az esetben válna nyilvánvalóvá, ha Németország Franciaországra támadna és Lengyelország nem teljesítené szövetségest kötelezettségeit Franciaországgal szemben.

Hol vonulna fel a szovjet hadsereg a ncmeleb ellen ?

Sauerweinnak, a „Paris Soir“ külpolitikai

szerkesztőjének a« egyik orosz szakértő a következő kijelentést tette az egyezmény katonai jelentőségre nézve:

— Ha Lengyelország és Franciaország között szoros a viszony és a régi helyzet felujul, akkor a megállapodás áihfii icr sajtéit It-kstő- ségek megvalósítása szükség esetén nem nehéz- Ha Lengyelország egy esetleges francianémet konfliktussal szemben semleges marad, akkor mint a Népszövetség tagja, léöteles megengedni, hogy az ő területén is keresztülvonul hasson a megtámadottnak segítséget nyújtó hadsereg. Ha viszont Lengyelország az esetleg támadó Németország mellé csatlakozik, akkor őt is ellenségnek tekintik és as orosz hadsereg Csehszlovákián és Románián át vonul föl Németország ellen.

Leleplezés a lengyel-német katonai szerződésről

A baloldali Republikben Lamoureux volt’ miniszter cikket ir, amelyben leleplezéseket közöl egy Németország és Lengyelország között létrejött állítólagos katonai szerződésről. A szerződés értelmében Lengyelország mindenben követni fogja Németország külpolitikáját, Ha a külpolitikai események az európai status quo megváltoztatásához vezetnének, akkor a két kormány meg fogja beszélni a további teendőket. Megtámadtatás esetén a két ország kölcsönösen segíti egymást. Lengyelország bizonyos esetekben szabad átvonulát biztosit a német hadseregnek. Ezzel szemben Németország kötelezi magát, hogy Lengyelország területi épségét megvédi- Ennek érdekében gondoskodnak arról, hogy a két hadsereg fejlesztésénél bizonyos közös irányvonalakat tartsanak szem előtt. Ezt a szerződést a lap szerint tíz évre kötötték és ezért a francia kormánynak tisztáznia kell a helyzetet.

A németek elhalasztják a döntési

Párisban müncheni jelentés alapján ugy- tudják, hogy Hitler vidéki nyaralójában, Ober- salzbergben a vezér hosszasan tanácskozott Neurathtal és Riebbentroppal. Abból a körülményből, hogy a tanácskozásokon részeveit Blomberg tábornok is, a birodalmi hadügyminiszter, arra következtetnek, hogy a genfi határozatokkal szemben elfoglalandó német álláspont leszögezésénél nagy szerepet játszik a birodalmi hadsereg is. Kiszivárgott hírek szerint a versaillesi szerződés rendelkezéseinek áthágása tekintetében a birodalom egyelőre szünetet tart. A genfi határozattal szembeni döntést a birodalmi kormány husvét utánra halasztotta el.

(Berlin, április 19.) A félhivatalos „Deutsche Diplomatische Korrespondenz“ leszögezi, hogy a genfi döntés nem fogja eltéríteni Németországot békés céljainak követésétől, de kétségtelen, hogy most Genfben sok együttműködési lehetőség semmisült meg- A cikkben a legjellemzőbb, hogy nem mondja ki nyíltan Németországnak, a római konferenciáról való távolmaradását.

Gazdasági fellendülést jósol Randin

(Newyork, április 19.) A „Literar“ című amerikai folyóiratnak Flandin francia miniszterelnök érdekes intervjut adott, amelyet elejétől végig az optimizmus jellemez. A legutóbb kötött egyezmények és a folyamatban lévő tárgyalások alapján bátran mondhatjuk, — jelentette ki Flandin — hogy a jövőt távolról sem fenyegetik olyan veszélyek, mint ahogy először gondoltuk. A politikai bébe megalapozását gazdasági, pénzügyi és társadalmi békének kell követnie. Gazdasági téren a li- beráiizmus hozhatja meg a javulást- Végezetül a francia miniszterelnök annak a reményének adott kifejezést, hogy a válságot rövidesen gazdasági fellendülés fogja felváltani.

(Folytatás a második oldalon

«serite a s tőség, kiadóhivatal és nyomd*; ad flamm L Pop-coco S, astov Telefon: BMk — Levétem? CToJ, postaílók 101. asAm. Kéziratok»» Makinak sem |hím vissza és nem is őri* meg a aoerkesotóséi.

Az igazság a székelyek „románság"-áról

Irta : Sz. Szakács Péter

yolt iparkamarai főtitkár

'Amióta szárnyat kapott a legenda, hogy a székelyek elmagyarositott románok, akiket visz- sza kell románositani, ez a kérdés egy, vagy más alakban sűrűn előfordul a lapok hasábjain és mindig a lelkembe nyilallik ennek az igazságtalanságnak fájó érzete.

Ez ösztönöz arra, hogy az általam ismert yaló helyzet megvilágitását megkíséreljem. í Történelmi tény, hogy a másfélezer év óta s Hargita alján élő székelység ösíoglalás utján birtokolja lakhelyét. Ehhez 1848-ig olyan kiváltságok kapcsolódtak, amelyekkel egyetlen más nemzet sem rendelkezett. A kiváltságok folyománya volt az, hogy ha székely ember ősi lakhelyéről Erdély más részébe — a székely székből vármegyébe *— költözött, ott nemesi e őjogokat élvezett, mint szabad székely, ha itthon nem is tartozott a kimondottan nemesi osztályba. Szolgaság alatt soha sem volt, tehát jobbágy sem volt. Arra nem is lehetett kényszeríteni, mert ellentmondottak eme kivételes jogai. Sőt, ha némely szabad székely meggondolatlanul jobbágyságot vállalt, abból vissza lehetett parancsolni, mert a szabad székely fogalmával ez összelerhetetlén volt.

Ha ez igy volt, aminthogy így is volt, a székelyföldi közép és nagybirtokosoknak, ha annak lehet nevezni a művelhető 100—500 holdig terjedt birtokokat, máshonnan kellett emberekről gondoskodnak birtokaik megművelésére.

Ezek a birtokosok telepítettek önként vállalkozókat, az akkori viszonyok szerint, jobbágyoknak.

Nem volt ez kényszer, tehát nem volt elnyomás, amint tévesen mondják, vagy mesterségesen kiszínezik, hanem, amint fentebb emlitém, önkéntes vállalkozás, mint ahogy most elmennek a székelyek Bucnrestibe cs más nagy román városokba, esetleg román földesurak birtokaira, uradalmaikba munkát keresni és vállalni.

Hogy a 3, 5, 10, 20, 30 családonként ide települtek nagyrészt románok voltak, a fentiekből önként következik, mert a szászok más birtokosnál soha sem vállaltak még ideiglenes munkát sem. Bőven volt földjük és iparuk.

Ilyen települések voltak Udvarhelyszéken főképp a régi Szenterzsébeten, Alsóboldogasszony- falván, Fiatfalván, Nagygalambfalván, Bögöz- ben, Szentmártonban, Homoródalmáson s néhány más községben.

Nagyobb telepítések voltak Saeelen, Vici acutu Ion, Sardon.

Ezek községszámba mentek s magyarázata az, hogy pl. Saeelen (Andrásfalván) a gróf Gyű layaknak és báró Szentkeresztieknek 1500 kát, hold birtokuk, Vidaeutulon 1574 k. hold és Sur- don az Elekes és Földváry nemzetiségnek 1287 k. hold birtokuk volt, amelyeknek megművelésére megfelelő számú munkások kellettek.

Hogy mindezek el lettek volna nyomva ,s erőszakosan megmagyarositva, mese beszéd és merő kitalálás. Sőt a földbirtokosok részéről min-