Keleti Ujság, 1935. február (18. évfolyam, 25-48. szám)

1935-02-03 / 27. szám

6 KutTiUjsm A Székelyföldön sem építhetnek a székely építészek? Bgry árlejtés tanulságfos története (Mercurea-Ciuc, február 1.) A Ditrou mel­letti Hodosa község rendelkezést kapott a pre- fekturától, épitsen több tanerős, igazgatói la­kással és iroda, valamint gyakorlati műhelyek­kel felszerelt modern állami iskolát. Az épít­kezési összeg egy része költségvetési utón nyert fedezetet, ♦ másrészére erdőt engedélye­zett a község. Az árlejtést megtartották és mi­után Karda és Koczkás építési vállalkozók tették a legkedvezőbb ajánlatot: nekik adták az építkezési munkálatokat. Az árlejtési jegy­zőkönyvet jóváhagyásra törvény szerint fel kell terjeszteni a Központi Árlejtési Hivatal­hoz jóváhagyásra, amelynek törvény szerint öt nap alatt kell megérkeznie. Ha válasz nem jön: az árlejtés jóváhagyottnak tekintendő és a munkálatok megkezdhetők. Ennek ellenére a két épitész a munkát nem kezdte meg csupa óvatosságból, bár a törvényes öt nap két hó­nappal megtoldódott, nehogy a hatszázezer lejes munka megkezdését később kifogásolják Az óvatosság indokoltnak bizonyult. Nemrég érkezett le a Központi Árlejtési Hivatal vá lasza, amely az árlejtést nem hagyta jóvá Indokolás nincs, azonban a sorok között ki le­het érezni, hogy az egész Erdélyben becsületes­ségéről ismert építészeket azért mellőzik, mert magyarok. Pedig tanulhattak volna a templomépités alkalmával két regáti épitész által eltüntetett két- és félmillió esetéből. 5189: egy ahtaszám, és egy tragikus életsors jelzője A hetvenéves Dimény Róza hat év óta hiúba hevesi a nyugdiját (Cluj, február 1.) Dimény Rozália és fér-, jenek tragédiája az impériumváltozás ziir-za- yaros napjaiból indult ki s az asszonyé mind jobban szélesedik, komorul a végső kibontako­zás és befejeződés, a temető felé, ahová az ura szerencséjére a dráma törvényeivel ellentétben már jó pár évvel ezelőtt megtért­Ez a Dimény Rozália valahogy mint em­ber, asszony, nincs. A hatóságok nem vesznek tudomást róla, nem törődnek azzal, hogy a het­venéves öregasszony éhen pusztul, vagy ször­nyű nyomorából, kötéllel a nyakán elmenekül ebből a világból, ahol a társadalom nem tart rá számot. Dimény Rozália most már csak egy szám. Az 5189. szám a fővárosi nyugdijmegállapitó bizottság valamelyik berozsdásodott záru, po ros asztalfiókjában, ahonnan sehogy se tud kitörni az életbe- Dimény Mózes 16 évig telje­sített szolgálatot a helybeli rendőrségen. Hiva­talszolga volt s amikor megtörtént az impé- rium átvétele, kiesett állásából- Szinte jókor jött az uralomváltozás, hiszen beteges, törő­dött ember volt, aki amugyis nyugdíjba akart vonulni. Nem sokkal azután, hogy megszűnt szolgálatot teljesíteni, kérte a nyugdíjaztatá­sát, amit azonban az akkori zavaros időkben, hogy is lehetett volna egyik napról a másikra nyélbe ütni, mikor most rendezett viszonyok között hat év alatt sem lehetett megcsinálni. Dimény Mózes időközben meghalt. Felesége támasz és kereset nélkül maradt s egyetlen reménysége az volt, hogy férje után járó cse­kély nyugdijából eltengetheti öreg napjait a sirig. 1929 november 11-én kérvényt terjesztett fel a nyugdijmegállapitó bizottsághoz, ahol a kérvényt 5189—1929. szám alatt iktatták be. A magára hagyott szerencsétlen öreg asszony egy ideig ismerőseinek kegyelemkenyerén élt, de nyomorában mindig ott volt a vigasztaló reménység: honorálni fogják urának 16 éves becsületes munkásságát, megkapja azt a né­hány garast, ami legalább megmenti az éhen- halástól. Múltak a hetek, teltek á hónapok, jöttek az évek, Dimény Rozália azonban kezdett kifelé kopni a kegyelemkenyérből, az ismerősök meg- sokalták, hogy egy esett idegen öregasszonyt tartsanak el. Egyre-másra mentek a fővárosba a sürgető levelek, megkeresések, a kérvény azonban mint egy jó halotthoz illik, tovább sárgult, foszladozott az élet-halált jelentő kér­vények köztemetőjében. Hat év szaladt el és ezalatt a hat év alatt semmi más nem maradt Dimény Rozáliának, csak a koldusbot, ami időközben a kezébe csú­szott és négy közönséges szürke számocska az 5189, aminek minden egyes tagjától megvál­tást vár. Most már csak napok vagy hónapok kér­dése, hogy egy uj levél érkezzék a többi leve­lek özöne után a nyugdijmegállapitó bizott­sághoz, ami azonban már nem fog sürgető és kérlelő lenni. Tehát csak annyi lesz a fekete keretben, hogy Dimény Rozália hetvenéves, beteges özvegy asszony éhenhalt s esetleg a túlsó oldalra még az is rá lesz írva, hogy nem kell többet háborgatni az 5189-es számot, por- ladozhat tovább, nincsen rá szükség. Az itt a kérdés: ki fogja vállalni a felelős­séget Dimény Rozáliáért, hogyha a halálba ta­szítja egy szép napon a kenyértelenség? Kinek a bűne lesz, hpgy hat hosszú éven keresztül nem lehetett kiásni az elsüllyesztett, megkeresz­tezett iratok tömegéből az 5189-es számút! Sürgős az ügy! Dimény Rozália nem birja tovább. És sürgős az is, hogy ott fenn Bucu- ívstben nézzenek szét egy kicsit a nyugdijmeg­állapitó bizottság körül, ahol az állam kenye­rén élők éhen veszni hagynak egy féllábbal a sírban járó öregasszonyt, akinek sem az állam­tól, sempedig senkitől nincsen már kenyere. B Csávoki. Edgar Wallaces Sandu Minden egyes kötet teljesen ön­álló. Egyik sem folytatása a má­siknak és eszmei összefüggésük csak annyi, hogy valameny- nyinek középpontjába Sanders áll, az afrikai gyarmatokkor- mányzója. Drámai fordulatok, humoros jelenetek váltakoz­nak ezen könyvekben. Hű le­írás az afrikai négerek életéről. Sandi rendet csinál Bosambo Efjy-ecjy Iköfel árai -44 «*"* Eej Kapható á Keleti Újság kiadóhivatalában, Cluj, Baron L. Pop ucca 5 szám alatt. Vidékieknek 10 lej portó és az összeg beküldése esetén azonnal szállítjuk, A nagy költség miatt utánvéttel könyvet nem küldünk XVIII. ÉVFOLYAM. 27. SZÁM. Kun Mátyás Fia B.-T, (luj, Salad Marechai Foci« 2 (volt Calea Victoriei) Legrégibb és legmegbízhatóbb késmüves és szakiAtszerész üzlet JAVÍTÓMŰHELY!! SZÍNHÁZ Az „Aranyember'-rel búcsúztak el a színészek Csütörtökön este búcsúzott a Magyar Szín­ház együttese a közönségtől. Egy hónapig Oradean lesznek, azután újból visszatérnek hozzánk, Ezúttal Jókai ,.Aranyember“-ét mu­tatták be és az előadásnak különös jelentőséget adott, hogy ötven esztendővel ezelőtt mutatták be először Jókai dramatizált regényét. Jókai nagy nevének a varázsa csaknem zsúfolásig megtöltötte a Magyar Színházat. Az „Aranyember“ bizony ma már az ötven év patináját viseli magán, de Jókai ragyogó fan­táziája, izgalmas meseszövése most sem té­vesztette el hatását. Tímár Mihály és a Brazo- vics-ház története, a pompásan megrajzolt fi­gurák, az emberi jóság és gonoszság szélsősé­ges mesgyéjén járó emberek lélekrajza lebi­lincselte a közönséget, amely nyiltszini tapsok­kal ünnepelte a szereplőket és lelkesen és csil­logó szemmel hallgatta a színpadról Jókai szí­nes és megbüvölő nyelvezetét. A drámai együttes minden lehetőt elköve­tett. hogy az Aranyembert méltó keretek közt mutassa be a közönségnek. A címszerepet Ba­lázs Samu, ez a kitűnő és intelligens színész nagy szeretettel és színpadi alakitó készséggel játszotta. Illuziótkeltő volt, mert a roman­tikus és deklamáló iskola széles és nagy gesz­tusait használta és férfias erővel ruházta föl Timár Mihály szerepét. Az együttesből kivált Kós Dodó, ez a fiatal, tehetséges és ragyogó szépségű fiatal leány, aki benső átér zéssel és egyszerű művészi eszközökkel tette illuziót- keltővé Tímea szerepét. Habár még hiányzik színpadi rutinja, de ösztönös tehetsége és in­telligenciája könnyedén átsegíti a legnehezebb színpadi feladatok teljesítésén is. Különösen szép és izes magyar beszéde érdemel dicséretet. Jók voltak még Bárdi Teréz, mint Noémi és Harmath Jolán, mint Athalia. Tóth Elek, Miklóssy Margit, Benes Ilona., Hetényi Ele­mér, Kovács György, Tompa Sándor, örvöasy, mindannyian méltóan illeszkedtek be az­„Aranyember“ összevágó együttesébe. A kö­zönség, amely mindvégig Jókai szellemétől volt áthatva, egy szép előadás emlékével gaz­dagabban könyvelte el a sikert a türelmetle­nül várt viszontlátásig. (~S> A rom4n opera heti MŰSOR Vasárnap, febr. 3: (matiné) Gyöngyhalász Hétfő, febr. 4: Carmen, T, Täutu tenorral EDXSON-MOZGÖ: Szombat. X. KAIRÓI ÉJSZAKA. (Főszereplők: Ramon Novarro, Bírna Loy, Reginald Denny.) II. AZ AMERIKAI LÁNYOK. (Fősz.: Constance Benett.) — Cserkész-ünnep Tárgu-Muresen. Tárgu- Muresről jelentik: A tárgu-muresi róm. kath. tanítóképző és gimnázium cserkészcsapata feb­ruár 3-án este 6 órai kezdettel cserkész-estét rendez az intézet tornacsarnokában. Az estély műsorát Puskás Lajos cluji r, k. főgimn. ta­nár, cserlcészparanesnok előadása nyitja meg. mely után a cserkészek adják elő „Cserkészek a meserdőn“ e. cserkésztörténetet. Az ifjúsági estély élvezetesnek és tanulságosnak ígérkezik s a közönség részéről már is meleg érdeklődés nyilvánult meg iránta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom