Keleti Ujság, 1935. február (18. évfolyam, 25-48. szám)
1935-02-18 / 40. szám
i KntTtUfsitt} xvin. evFOLT'JM. m, szám. Vaida ntja a kisebbségi szerződés aláírásától a numerus valaehicusig' étmiliié kisebbség“ elejtése néhány tetszetős jelsző kedvéért — A budapesti ifjúságnak irt levelében Vaída még a demokráciára hivatkozott, most pedig azt mondja; hogy az élet minden lépéssel megcáfolja a demokráciát Vaida újabb csodabogara, a „numerus vala- cMeus“ az egész erdélyi magyarságot gondolkozásra keli, hogy kényszerítse. Jellemző kortünet: egy olyan román párt vezető-egyénisége tagadja meg nyíltan a demokráciát, amely eddig legalább szóval harcolt a demokráciáért. Sőt, nyíltan kijelenti: „mit ér a humanizmus és demokrácia, hogyha az élet minden lépésnél megcáfolja“. Különben a gondolat nem uj. Hirdették azt a vasgárda, más pártok s a bucureşti hecc-sajtó is. Még mikor Yaida kormányon volt, célozgattak, rebesgettek arról, hogy a volt miniszterelnök előtt nem ellenszenves a Zelea Codreanu pártja. Nem lehet ellenőrizni az ilyen kósza híreket, de annyi bizonyos, hogy Vaida öi'ökbefogadta a közben kimúlásra Ítélt pártnak egyik hírhedt vessző- paripáját: a kisebbségek kíméletlen eltiprását. A vállalatokhoz intézett bizalmas levelek, Yaida aradi beszéde és újabb javaslatai a- vasgárda berkeiben sem kaptak volna kisebbségellenesebb megfogalmazást. Vaida pállordnlása. Érdekes pálfordulása ez annak az embernek, aki 1918 december 1-én főszerepet játszott az erdélyi fejedelmek ősi várában, aki a lemondott Bratianu helyett aláírta a kisebbségi szerződéseket s végül, aki _ legalább is kormányzásának első periódusában _ jóval szelidebb kezet mutatott a kisebbségek felé, mint más pártállásu elődei. Ez az irányváltoztatás érdekesen mutat reá Vaida egyéniségére. Nehogy azt higyjük, hogy Vaida most egyik napról a másikra a tizedik hatványra emelte a kisebbség-gyűlöletét cs túl akar tenni a tanügyekből cs státus ügyekből közismert „barátainkon“ és híveinken. Vaída sohasem tartozott azok közé, akik kihangsulyozottabb gyűlölettel voltak a más nemzetiségekkel szemben. Csak 9, saját nemzetének érdekeit védte, mint kisebbségi politikus, de mint többségi politikus nem felejtette el, hogy az uralkodó nemzetre sem hasznos, ha a kisebbségiek nem érezhetik magukat otthonosan az országban. Vaida állásfoglalásának háttere. Jelenlegi viselkedésével pedig csak azt bizonyítja, hogy nem igazi nagy, irányt mutató, energikus politikus. A kisebbségekkel való szembefordulása nem egyéb, mint lekódolás a demagógia és az ál-hazafiság előtt. Néhány ezer elhelyezkedni nem tudó ifjú, néhány magas példány- számra törekvő lap, a bajok bűnbakjául odaállítja a kisebbségeket s Vaida azzal akarja megtépázott népszerűségét ismét megnövelni, hogy átveszi e nagyhangú demagógia jelszavait, remélve, hogy ezáltal hasznos fegyvertársakat nyer. Az igazi nagy politikus pedig nem a. tapasztalatlan fiatalság, vagy a bulvard-sajtő kívánságaira van tekintettel, hanem a nagy tömegekére. A nagy. tömegeket a parasztság képviseli, már pedig nem lehet egyetlen tanulni vágyó kisebbségi ifjúra sem reáfogni, hogy a román parasztot elütné a kenyerétől. Persze kényelmesebb a behódolás a hangosak előtt, mert hişzen a parasztok türelmesen hallgatnak. Mi az igazság? Aki igazán nagy képességű vezetője" nemzetének, harcolni is tud azért a magasabb fejlődési formáért, amelyet nemzete jövője érdekében jónak tart. Nem léphet olyan útra, amely saját meggondolása szerint is csak pillanatnyi megoldásokhoz vagy csődhöz vezetnek. Mert bizonyára Vaida is tudja, hogy az állásnélküli 6000 román tanítónak csak egy részét tudják elhelyezni még akkor is, ha az összes állami szolgálatban levő kisebbségi tanítókat uccára dobják, sőt ha még a felekezeti iskolákra is román tanítókat kényszerítenének. A tanároknál legalább tizszerte kilátástalanabb a helyzet. Vagy például a kolozsvári ügyvédeknek csak tiz százaléka magyar, a vidéki városokban is hasonló, vagy valamivel jobb a helyzet. A román ügyvédek már jóval többen vannak, mint a magyarok és zsidók együttvéve. Bíróságoknál még rosszabb ránk nézve a helyzet. Rohamosan fogy a kisebbségiek száma a köz- igazgatásnál, vasútnál, postánál stb. / ötmillió kisebbségi. Vájjon gondolkozott-e Vaida azon, hogy mit fognak azoknak mondani, akik még az összes kisebbségiek kiebrudálása után is foglalkozás nélkül maradnak? Eszébe jutott-e, bogy egy ilyen „elv“ csak a kisebbségieket keseríti el, de nem hoz megoldást a románok részére sem? Mérlegelte-e azt, hogy mi jelent többet az országra, ha néhány ezer román iwtellektuélt elhelyeznek, vagy pedig, ha békében hagynak 5 millió kisebbségi állampolgárt? Nem hisszük, hogy mindez Vaidának ne fordult volna meg a fejében. Akár nem látja be ezt, akár világosan áll előtte, saját gyengeségét áralja el, az első esetben a számítási képességeiről állít ki rossz bizonyítványt, a második eset(Budapest, február 16.) Egy magyar újságíró beszélgetést folytatott Prágában Benes cseh külügyminiszterrel. Arra vonatkozók,g, hogy mi a véleménye a római és londoni egyezményről s az uj helyzet eíősegiti-e a Duna mentén fekvő államok viszonyának jobbulását, Benes a következőket felelte: _Soha sem csinálok kizárólagosan cseh politikát. A kisantant három állama nemcsak, hogy együttműködik egymással, hanem szervesen ösz- szetartoziiv. A dunai államok együttműködésének megvalósítását nemcsak lehetségesnek, de okvetlenül kívánatosnak és szükségesnek tartom. Tizenhat év óta prédikálom ezt s ezért végtelenül örülök a Rómában létrejött egyezménynek, amelyhez a kisantant is csatlakozni fog. _ Mindenekelőtt — folytatta Benes —- job ban kell ismernünk egymást. Meg kell teremtenünk a lehetőségét annak, hogy tárgyilagos igaz birái legyünk úgy magunknak, mint szomszédainknak. Mert lehetünk ellenfelek, de nem kell feltétlenül ellenségeknek lennünk. Az újságíró azután a háborús veszélyről inben pedig megy a demagógia után, pedig látja, hogy a nagy kérdést így nem lehet megoldani. Vaida levelezése a magyar fiatalokkal. Megmondjuk őszintén Vaidának: rosszul esik ezt megállapítani. Különösen mi, a háború után felnőtt fiatalok, abban reménykedtünk, hogy az erdélyi románság vezetői, mint a kérdés alaposabb ismerői, népük élére állva, bátran meg fogják mondani, hogy a túlzó nacionalizmus rossz utakon jár, demagógiával nem lehet egy országot vezetni, nem okos politika ötmillió állampolgárt a végső elkeseredésbe taszítani. Vaida a magyar- országi ifjúság Nemzeti Reformszövetségéhez írott meleghangú levelében nyíltan bevallja, hogy erre már az öregek a múltból áthozott ballasztok miatt sem alkalmasak sem az egyik, sem a másik oldalon, Az ifjúságtól várja a két nép békéjének megteremtését. E levélben egy szocialista teoretikus hangnemében ítéli el azt az imperialista nacionalizmust, amelynek most zászlóhordozójává szegődött. A levelet abban az időben irta (a múlt nyáron), amikor a hírhedt aradi kisebbségellenes kirohanásait rendezte. Másképpen beszél tehát itthon, ahelyett, hogy hasonló kioktatásban részesítené a román ifjúságot is. Újabb állásfoglalásával azonban csak biztatást ad azoknak, akik tovább szítják a kisebbségek elleni gyűlöletet. Mit akart Vaida? Nem hisszük Vaidáről azt sem, hogy a Keleti Újságnak adott nyilatkozatában lefektetett oktatási elveit keresztül vihetőnek képzelje el. A kisebbségek felé akart tetszetősebb csomagolást adni a dolognak, de az azt hiszem, neki is eszébe jutott, hegy ez a modern janicsár-nevelés a mai állami berendezkedés teljes felforditását jelentené. Technikailag a jelenlegi viszonyok mellett kivihetetlen. Vaidát tehát sodorják magukkal a divatos jelszavak. Hiábavalónak találjuk a lelkiismeretro appellálni, éppen ezért csak megemlítjük, hogy mindezek, épp úgy, mint a legutóbbi nyilatkozat* is, élénk ellentétben vannak azokkal a kisebbségi szerződésekkel, amelyekről sohasem lehet Vaida aláírását eltüntetni. Vaida szembefordult a tvíT- soni elvekkel s az azokból született alba-iuííaí határozatokkal, de még a román alkotmánnyal is. Pedig mi, az ifjú nemzedék, mindezekről azt tanultuk a különböző iskolákban, hogy Nagy-Románia ezeken épült fel s a román nép turelmee- ségének és kulturált voltának bizonyítékai. T)r. Bogarast Géza, tézett kérdést Beneshez. _ Szilárdan hiszem, hogy a békét elősegítő konstruktiv erők hatalmasabbak, mint ahogy az emberek hiszik. A kisebbségi kérdéssel kapcsolatban kijelentette, hogy nincs teljesen tisztában azzal, tulajdonképpen mit is kívánnak tőlük a kisebbségek. de erős a meggyőződése, hogyha a gazdasági együttműködés a különböző államok között bekövetkezik, akkor a kisebbségi probléma is kedvező elintézést nyer. A tüsszentés babonája. .Igazat mondott“ mondják, ha valaki valamit állít és azután mindjárt tüsszent Gyakran a betegség előfutárjának ts tekintik, a tüsz szentést. A jóneveléshez tartozik a tüaszenUínek jó egészséget kívánni Ha már nem is tekintjük a tüs*- szentést — mint egyes ókori népek — a szerencsétlen ség előjelének, annyi bizonyos, hogy nagyon gyakran a meghűlés első megnyilvánulása, A fenyegető hülés elkerülésére mindenekelőtt szedjünk aszpirint, ffiz tíz izzasztó és szervezetet méregtelenítő szer a legjobb védelem mindennemű hülésea megbetegedés ellen. A világhírű — Bayer-kereszttél ellátott — aszpirin-tabletták eredeti csomagolásban kaphatók minden gyógyszertárban. A dunai áiIamo& ©fjyUflmUlcIldése megoSJaná a kisíelikisé^i Icérdésf „Oíenfelet lefaelfinlc» de nem Itefll ob vei lentil elleras^ţşeboeb leanänfi!“
