Keleti Ujság, 1935. február (18. évfolyam, 25-48. szám)
1935-02-18 / 40. szám
XV UL ÉVFOLYAM. 40. SZÁM. KUETlUjsm o A százéves Magyar Koszirtó közgyűlése (Orăştie, február 16.) Az itteni Magyar Kaszinó, amely ebben az évben fogja megünnepelni fennállásának, illetve alapításának százéves fordulóját, február 10-én, vasárnap délután tartotta meg tiszztujitó közgyűlését Simon Ferenc örökös elnök vezetésevei. Simon Ferenc egyfolytában 1879 október 26-ától tagja a kaszinónak, 1892-ben igazgatóvá váiaszztották és 1919-től örökös elnök s tisztsége nem esik választás alá. A kaszinó nagytermét zsúfolásig megtöltő tagok előtt Simon Ferenc nyitotta meg a közgyűlést, kifejtve, hogy a kaszinónak milyen feladatokat kell megvalósítania. Felhívta a tagok figyelmét a városban lakó nemzetek közötti jóviszony ápolására, utalva arra, hogy a kaszinóból mindig a béke szelleme áradt ki, amely a város közügyeiben is nem egyszer éreztette jótékony hatását Kegyeletes szavakkal emlékezett meg a kaszinó előző igazgatójáról, Csűrös Pálról, akinek emlékét a közgyűlés felállással tisztelte meg. Ezután SzÖllősy János, a kaszinó igazgatója mondotta el beszámolóját, amelyben ua- lás szavakkal emlékezett meg a tagokról, akik áldozatkészségükkel fenntartották a kaszinót. Felemlíti a Saar-vidéki két német asz- szony szavazó áldozatkészségét. „Buzdításul kellett megemlítenem ezt — mondotta, — hogy lássák azok is, akikben a kötelességtel- jesités lángja már csak pislákolva ég, hogy milyen jelentősége van ómnak, ha híven megállunk azon a helyen, ahová sorsunk rendelt és elvégezzük azokat a feladatokat, amelyeket fajunk múltja, jelenje és jövője állít elénk.“ — Ebben a munkában csak magunkra számíthatunk — folytatta — ha mi nem segítünk magunkon, nyomtalanul elmerülünk a minket körülvevő népek tengerében. Kü- lön-külön egyéni nekirugaszkodásunk, érvényesülni akarásunk, életünk aktuális színre való átfestése — dőre próbálkozás, célra nem vezet, mert az ilyen széthúzásnak a nyomában a megsemmisülés árnya rejtőzik s éppen ezért mindenkinek alá kell rendelnie a maga kicsi önzését az összesség szükségleteinek és szenvedéseinek, A megilletődéssel végighallgatott tartalmas beszéd után a bizottságok jelentéseit hallgatták meg és fogadták el. Jegyzőkönyvi köszönetét szavaztak Solymossy Alfréd pénz tárnoknak, Hegedűs Lajos gazdának, Szász Sándor könyvtárosnak és Gönczy Pál jegyzőnek. A költségvetés megállapitása és eltoga- dása után a tagdijak leszállítása ügyében határoztak, majd titkos szavazással, most már ötödször, a következő vezetőséget választották meg: alelnök: dr. Sváby Ferdinánd, ügyész: dr. Székely Ferenc, igazgató: SzÖllősy János, pénztárnok: Solymossy Alfréd, jegyző: Gönczy Pál, gazda: Hegedűs Lajos, könyvtáros: Szász Sándor, A Magyar ország és Ausztria között* árucsereviszony ban komoly eltolódások történtek (Budapest, február 16.) A magyar-osztrák árucsere-viszony eddigi adataiból budapesti illetékes körök azt állapították meg, hogy a lebonyolított forgalom statisztikája szerint Magyarország kárára súlyos eltolódások történtek. Sokkal nagyobb behozatalt bonyolítottak le Ausztriából Magyarországba, mint amennyit a kereskedelmi szerződésben előírtak és viszont az ausztriai kivitel igen kevés volt. Emiatt Budapesten az osztrák megbízottakkal tárgyalást folytattak a kereskedelmi minisztérium képviselői. Az osztrákok a statisztikai adatok újabb átvizsgálását kérték, mert nem hiszik, hogy az eltolódás olyan nagymérvű lett volna, mint amilyent a kimutatás feltüntet. Az adatoknak az újabb felülvizsgálása után Becsben fogják folytatni a, tárgyalásokat. a Keleti Vasáé a szórványokért! Az egész romániai magyarságból mély megdöbbenést váltották ki a KELETI OJSAG-nak azok a cikkei, amelyek elsőnek mutattak rá a szói lányokban élő magyarság kulturális és nemzeti tragédiájára, amit hősi, áldozatos lélekkel sokszor minden képzeletei felülmúló nélkülözések és életviszonyok között, önmaga és családja feláldozásával is igyekszik feltartóztatni az a nehány pap, lévita és tanító, akiket lelkiismeretűk, törli ttellen hitük erre a súlyos feladatra elhívott. Az a néhány cikk csak futó pillantásvetés volt a rideg, valóságos tényekre, de ennyi is elégnek bi- eonyult, hogy megrendüljön mindenki tőle és sürgős cselekvésre hívja az egész erdélyi magyarságot. Ezeket a testvéreinket nem szabad kétségbeejtő helyzetükben magukra hagynunk. A sorsunk ezen a földön minden időben attól függött és sokszorosan attól függ ma, hogy tudunk-e önmagunkért áldozatot hozni, mert amelyik pillanatban megszűnünk áldozatot hozni, magunk leszünk az áldozatok. Minden egyébtől függetlenül, ez a magasabb szempont vezérli mindenben a Keleti Ujság-ot és szilárdan kitart az őrhelyen, amelyre a magyarság bizalma, ragaszkodása, az ebből ■ származó erkölcsi erők és népével szemben érzett kötelességtudata állította. Fűit sietett rámutatni a szórvány-magyarok ezreinek végzetes helyzeére és ezért igyekszik érdekükben minden lehetőt megtenni. Tisztában vagyunk véle, hogy a romániai magyarság vezetői és még meglévő intézményei minden tőlük telhetőt megtettek a múltban is és megtesznek a jelenben is, hogy a teherbiróképes- ségüket sokszorosan túlhaladó komoly és nagy feladataiknak megfelelhessenek. Tisztában vagyunk azonban azzal is, hogy munkájukban mellette kell állania az egész magyarságnak, nem szabad magukra hagynunk, mert a magyarság nagy családi életében nem lehetnek kizárólagosságok, hanem kivétel nélküli, minden igaz magyart egyformán magába záró életközösség és az ebből eredő kivétel nélküli kötelezettségek — önmagunkért. Ez a meggondolás vezeti a Keleti Újságot abban az elhatározásában, hogy a szórványok magyarságának érdekében önkéntes adakozásra szólítja fel az egész magyar közönséget és __ __ a nuaga részéről tízezer fejt ajánl fel erre a c*lra. Testvérlapja, a „Magyar Újság" szintén mindent megtesz a szórványok érdekében. A két lapnak minden szerkesztőségi és kiadóhivatali munkatársa a maga tehetsége szerint hozzájárul, hogy valamit enyhítsen végszükségben levő magyar testvérei sorsán A Keleti Újság és Magyar lljsáir szerkesztőségi és kiadáhivataii személyzete 4300 lejjel nyitja meg az adományozók órát. Meg vagyunk róla győződve, hogy minden olvasónk és minden magyar, kihez csak eljut szavunk és megérti a mindnyájunkra váró súlyos kötelesség szavát, még a mai nehéz és ezer sebtől vérző életviszonyaink közt is kezét fogja nyújtani, hogy a szórványokban élő magyarság exisztenciáját, kultúráját és anyanyelvét, a fölöttük őrködő pásztorokat megmenteni segítsen. Bízunk benne, hogy az önként, belső meggyőződésből adott akármilyen kicsi összegekből évenkint sikerül megfelelni legalább jó részben annak a kettős célnak, amely a Keleti Újságot az akció megindításánál vezeti. A eéi tehát: egyfelől a begyült összeg egy részét a leginkább rászoruló magyar szórványok kulturális szükségleteinek fedezésére fordítani; másfelől személy szerint segíteni azokon a súlyos anyagi körülmények közt élő szórvány-lelkészeken, lévitákon, tanítókon, akik erre működésűkkel méltóknak bizo nyúltak. Úgy tervezzük, hogy a begytilt összegek hovaforditásáról évről-évre egy bizottság döntsön, amely a római katholikus, református és unitárius egyházak egy- egy képviselőjéből, az Országos Magyar Párt és a Keleti Újság egy-egy megbízottjából álljon. A bizottság összeállítását az illetékes tényezőkkel kívánjuk megbeszélni és ezt követőleg fogjuk a nyilvánossággal közölni. A bizottság döntése alapján a begyült összegek minden évben karácsonykor kerülnek kiosztásra és az eredményt a Keleti Újság karácsonyi száma fogja nyilvánosságra hozni. « Hisszük, hogy mindenki örömmel és nagy megnyugvással fogadja ezt a bejelentésünket, amely a legcélravezetőbb formában alkalmat nyújt, hogy ezt a végzetesen sídyos problémánkat megoldhassuk. A magunk részéről minden lehetőt megteszünk és törvényes eszközt felhasználunk az akció sikere érdekében. A magyarság egyetemén múlik aztán, hogy öntudatnsságának és élni tudásának ujább tanú jelét adja. A szórvány-magyarság helyzetéről Írott cikkeink megrendítő hatása alatt némelyek a mindenkire egyaránt érvényes magyar kötelesség teljesítése helyett, rossz szokásunk szerint, a mult felelősségiét kezdték szőnyegre hozni. A Keleti Vjság nem rekriminálni akar, hanem gyorsan segíteni Ez a lényeg és ez a magyar kötelesség. Jöjjön tehát mindenki, aki magyarnak vallja miagát. Az is, aki anyagi segítséggel teheti, sőt az is, kinek betevő falatja is alig van, mert a mi segítségnyújtásunknak kettősnek kell lennie. Nemcsak anyagiakban, hanem erkölcsi, lelki erőnyujtásban is meg kell nyilvánulnia. Annak a sok ezer küzködö testvérünknek megmérhetetlenül sokat jelent az a tudat, hogy az ő népének minden féltése, szerető gondja és testvéri érzése vele van. Halálig tartó boldog erő ez o vezetőknek is, kik rongyosan, félmezitláb, gyalog és éhesen, magukra maradva, kimerültén, de hősiesen járják a szórvány-misszió kálv áriás útjait. Aki akármilyen kicsi pénzével, anyagiakban nem tudna hozzájárulni a szórványokban tengődő magyar iskolához, magyar könyvhöz, magyar igéhez, az járuljon hozzá a szivével és adjon kifejezést együttérzésének és küldje el hozzánk néhány szóban pusztulásba menő testvérei számára. Hozzunk áldozattan, nehogy magunk legyünk as áldozatok! ...
