Keleti Ujság, 1935. január (18. évfolyam, 1-24. szám)

1935-01-07 / 5. szám

12 Kmn-Ußm XVIII- ÉVFOLYAM j. SZÁM­SZINARANY Seukisem tudta, mi baja vart már napok óta a sápadtarcu, becsettszemü, kilencéves kis­fiúnak. Nem lehetett szavát hallani es ha csak tehette, bezárkózott a kisszobába. Ott ült egyedül, az asztal mellett és állító lúg a feladatát csinálta. Szaporán inártogatott ecsetével a festéktálba, mcgcsiklandozta az ultramarinkék gombfestéket és megfontolt, vastag, kék vonalakat húzott a rajztáblán fe szüld negyedives rajzlapra. Közben szorongva figyelt az ajtó felé, hogy nőm nyit-e rá az édesanyja? Mert a rajzlap, a festék, az ecset, az <-cset- tál az ő izgalmas titka és lélegzetelállító bűne volt. Bűnözött és szenvedett értük. A rajzlapért és a festékért két napjg nem uzsonnázott, mert abból a pénzből vette, amelyet uzsonnára ka- pott délutánonkint, amikor az iskolába ment. A festékért és a tálért ugyancsak több délutánon át koplalt. A í'estegetés miatt napok óta nem végezte el a feladatát s ezért az iskolában kür l.önféle kellemetlenségei támadtak. Állandó iz­galomban élt, hogy otthon megtalálják a. kin­cseit, vagy megtudják iskolai mulasztásait. Gyöngéden nézegette a festéket és -az ecse­tet, életébe az első tárgyakat, amelyeket való­ban a magáénak érzett, mert megszenvedett értük. Aztán buzgón hajoltia rajzlap fölé, ame­lyet már számos vastag vonal és folt ékesített, fűzőid és nápolyi-sárga színekkel A kép Seheregádct- kívánta ábrázolni, amint éppen az ezer cg védik éjszaka meséjét mondja el a kalifának. Suberezádét ámde nem a rajzfüzetben, ahol görbe korsók dísze­legtek, hanem negyedives rajzlapon! H nem is úgy, hogy előzetesen lerajzolná, aztán a fes­tékkel csak kiszínezné, hanem mindjárt fes­tékkel! Az volt a cél, hogy Seherezádé Sziiea Erzsihez hasonlítson, aki a földszinten lakott és szintén negyedikes volt és akinek ő időnkint savanyucukrot szokott venni. Maga sem tudta, hogy miért kell Seherezá- dénak Szűcs Erzsihez hasonlítania valamint kinek és minek készült a kép? Csak azt tudta hogy az iskolában senkinek sincs még festéke, csak. neki, mert az iskolában csak színes ceru­zát használnak és gcr'oc kontókat rajzolnak; S ahogy az alkotás lázában mázolta és csak má­zolta az ultramarinlíéket, nzr érezte lá gy min­denné! forróbb és édesebb gyönyörűség ez a fes'egtlés, tengernyi veszélyeken át és valami tüneményesen szép ez a Seherezádé a negyed­ives rajzlapon, mindjárt festékké!. S ha elké­szül vele, akkor történik valanv- Hogy mi. azt nem tudja, de okvetlenül tör ni.ni valami. j£1kérte édesanyjától az uzsonna pénzt. Ezen kiviéi még a tegnapi és tegnapelőtti uzsonna- pénze is ott csörgött a zsebében. Gazdagon, de gondokkal telten ballagott ki az öreg, józsef­városi ház kapuján, a behavazott uccára, A Práter-ucca sarkán csaknem fellökte őt Szűcs Erzsi, aki félkiló kenyérrel a hóna alatt, rongyosan, maszatosan, fiús rikolt ozással, lo­bogó vörös hajjal inait hazafelé, Ä kislány hirtelen elcsendesült, alázatos, de egyben ki­hivő tekintettel méregette öt. ő pedig csak nézte, csak tanulmányozta a leány haja színét- A szive tele volt, az édes titokkal: itt van ez a Szűcs Erzsi, aki nem is tudja, hogy a szépsé­ges Seherozádé őhozzá fog hasonlítani. — Van pénzed? — kérdezte a kislány egy­szerűen, felnőttesen. — Nincs, — hazudta elpirulva- De hol­nap lesz! — tette hozzá könnyelműen, mert egy pillanatra megfeledkezett Seherezádé hajá­ról) amely előreláthatólag még sok-sok pénzű emészt fel. Szűcs Erzsi búcsúzóul nagyot ütött öklé­vel a fiú táskájára s vigan futott tovább a íélkiló kenyérrel és csillogó, vörhenyes hajá­val. Ö is tovább ballagott, de közben igyekezett kiszámítani, hogy hány délutánt kell még át­koplalnia, amig a mii elkészül? A száj költ­sége már a zsebében volt. Bement az utbaeső papirkereskedésbe és piros festéket kért. Seherezáé szája aránylag olcsónak bizonyult: másfél uzsonnába került­Öt órakor, amikor az iskolából hazaballa­Irta: SZÉKELY TIBOR got, már sötét volt a Prúter-uecu. Hideg szél süvített és a gázlámpák fénye ijesztően pis­logott. Egyszerre, a népiden Gólya-ucca sarkán két alak toppant elébe. Nagyobbak voltak, mint ő. Rongyosak voltak, ök is zsebredugott • kézzel közeledtek. Vigyorogva közeledtek. Ijedten markolta meg a kármint. Látta, hogy ez a két fin: két vámos. Egyébként ezt a vak is láthatta. Szívdobogva állt az uceasai'kon. A két vá­mos oly erősnek látszott, hogy nem lehetett a bátrabb megoldást választani!-t Vámot! — sziszegte fülébe a nagyobbik, diszkréten és fenyegetően. Az ujja rémülten kaparászott a zsebében. Csak.a kármin volt benne, meg egy drága, ara­nyozott ceruzahegyező, amelyet előző napon kapott az apjától. Az ujja egy pillanatra meg­állót! a két tárgy között, Tudta, hogy a he­gyezi) tízszer annyiba került, mint a festék. Ha az apja megtudja, hogy máris eltűnt az ajándéka, soha többé nem vesz neki semmit. De ha a festékről mond le, akkor nem lesz szája Seherezádénak, vagy legfeljebb kék, esetleg zöld szája lesz Nemsokára átmehetett a kisszobába, „ta­il ülni“. Egyedül volt, illetve kettesben, Selie- rezádéval. Megnedvesitetto a kármint, az éhe­zések, szégyenkezések, megaláztatások árán vásárolt, drága kármint, A festék állott volt és ezért nagyon halvány szint adott, Nem tehetett mást: némi nltramaíinkéket kevert a kármié- hoz, hogy sötét-ebb legyen. Fagyott-lila szinneL festette meg a mesélő ajkakat, bár érezte, .hogy ez sokat levon a tun­deri nő szépségéből és egyáltalán, az egész kép művészi, értékéből. .Azzal vigasztalta magát, hogy amit elrontott a szájon, azt majd jóváté- szi a bajon. Mert feladta azţ a tervét, hogy a hajat 'nápolyi-sárgával összekevert kárminpi- rossál fogja megfesteni. Nem! Itt már nem Ve­zethetik az embert olyan szempontok, hogy le­hetőleg használja el a meglévő festékeit. Itt nem szabad kicsinyeskedni, pirossal és, sárgá­val kísérletezni, -- itt egyszerűen és becsülete­sen ki kell jelenteni, hogy szinarany festékre vau szükség! összehúzott szemmel figyelte a színeket a negyedives rajzlapon. S már odaképzelte Szűcs Ei’zsi haját, aranyszínűd megfestve, szikrá- zóáh,lobogón. Másnap, délelőtt sietve ellátta a szerencsét­len Seherezádé királynőt szemmel és orrlyu­kakkal. Az egyik szem nagyobbra sikerült, mint a másik és az, orrlyukak kissé nagyocs­kák lettek. Mintha a meseszép hölgy fejfájó­san, izgatottan szimatolt volna a talányos jö­vendőbe, hogy vájjon mikor lesz már haj a fején? Remegve rakta el a festéket és a kopasz nőt a negyedives rajzlapon Erezte, hogy az a dolog nem maradhat így, a festéket meg kell szereznie mindenáron- Kötelessége. A köteles­ség érzésével most találkozott, életében elő­ször és nem tudott szabadulni tőle. A papirkereskedés előtt Szűcs Erzsivel ta­lálkozott. A kis csibész]úny valami rongylab­dát készült visszarugni a túlsó járdára egy la­katosinasnak, de amint őt meglátta, rögtön ne- . kiugrott: — Veszünk valamit? - - kérdezte szelesen. Kócos haja aranyiban repkedett a szélben. Eszébe jutott tegnapi ígérete. De riadtan húzta vissza pénzzel teli öklét a zsebe felé. A leány azonban nagyot csapott az összecsukott kézre- A pénz a földre esett­— Vegyünk nápolyit, — indítványozta nyugodtan, miközben ő rémülten szedegette fel szétgurult pénzét. — Nem lehet, - dadogta a fin Másra kaptam, Bár a pénzt- nemes célra szánta és bár érezte, hogy a képen talán nem is Seherezádé lesz, hanem inkább Szűcs Erzsi, azért ezt még­sem árulhatta, el a leánynak. Irigy vagy! kiáltott fel a kisleány, II"" 'fffff !l. ti l'nHW-f t'vUftif*-'-"--!- ■---­amikor a fin zsebrevágta pénzét Nem felelt, de könny szökött a szemébe. Valami édes, szelíd fájdalmat érzett azért, hogy a leány irigynek tartotta őt. Szó nélkül be akart nyitni a boltba. — Megbánod! —- tört ki a leány hirtelen. Megbánod! ismételte ,<;és az ujjával. meg­fenyegette. ‘ De ő csak mosolygott. 1 -• Hazafelémenet kezében szorongatta festékét és kezét a zsebében tartottá. Nem bánta már a sarokbaállitás szégyenét, nem jjbánta, hogy az emberek utána néznek, amint lihegve fut a házfalak mentén. El is esett a sötét uccán, de azt sem bánta- Csak azt tudta, hogy nemsokára otthon lesz és este, magányosan, áhítattal és végső izgalommal megfesti végre Seherezádé haját szinarannyal és a kép hü lesz, a megszó­lalásig hasonlítani fog Szűcs Erzsihez. Még nem ért a Gólya-ueeához. Egyszerre két alak ugrott rá. Nagyobbak, vadabbak, mint a tegnapiak. A gázlámpa fényében egy pillanatra felismerte, hogy az egyik: Szűcs Erzsi bátyjának barátja, a vámosok fővezére, személyesen! — Vámot! ■ kiáltották és elkapták a két karját. , m — Nincs semmim. — mondta halálra ré­mülten és halálraszántan. — Hazudsz! — rivalltak rá — Délután volt pénzed! - ■ ’ És már földre teperték. kirántották kezét a kabátja zsebéből s az ujjait feszegették. S mint ahogy nem volt ereje valami más vámot kínálni és felajánlani a festék helyett, a toll­tartóját például, vagy a táskáját, a ruháját, az életét, — éppen úgy könyörögni sem tudott azért, hogy ne vegyék el szinarany festékét, mert ha elveszik, akkor sohasem fejezheti be Seherezádét, pedig, sokszor nem uzsonnázott érte... És talán mégis jobb lett volna nápo­lyit venni Szűcs Erzsinek... Mindez azonban csak dermedt fájdalom volt a szivében. A festéket kitépték kezéből a vámosok és oliraruodtak vele. Felugrott a földről és utánukrohant,, , A Szigony-uccában nyomukat, vesztette. Egy pillanatra megállt, úgy érezte, hogy a nyomorúság, fájdalom, kétségbeesés meggyul­lad benne. A száját összeharapta s úgy futotta körbe a háztömböt kétszer is, hogy .megtalálja a vámosokat­Egyszerre, az egyik kapu alól ismerős hang ütötte meg a fülét, A falhoz lapult és oda- csuszott. Ott voltak. De hárman voltak, A harma­dik: Szűcs Erzsi volt. Éppen a festéket néze­gette. Nem árulta el magát. Dermedten fülelt, — Csak ezt vettétek el tőle? — veszekedett a leány. — Ezt a vacakot?! Még mindig nem vették észre, hogy ott van. Ő pedig nem szólt, inkább a nyelvét ha­rapta volna le. , Valami hidegség szállta meg a szívét. ösz> szeliuzott szemmel, komoran, nyugodtan szinte férfimódra nézte, hogy Szűcs Erzsi, aki hara­gudott rá, mert nem kapott tőle nápolyit. Szűcs Erzsi, akit meg akart festeni, negyedives rajz­lapon, mindjárt festékkel és olyan szépnek, mint Seherezádé, Szűcs Erzsi dühösen föld- hözvágta és széttaposta a sárban a szinarany; festéket. A gyomor a belek védője. A gyomor megkapván a többé-kevésbbs meg­rágott táplálékot, nagyon melegen vagy nagyön hidegen, részben megemésztve a gyomornedv segítségével a belekbe továbbítja. Ha a táplá­lék elegendő előkészítés nélkül jut a belekbe, ez izgatja őket, a következmény bedugnlás és önmérgezés. A gyomor munkájának megköny- nyitésére semmi sem olyan alkalmas, mint » Magnesia Bisurata. Egy kis adag por, kis víz­ben bevéve, nemcsak az emésztést segíti elő. de a savtultengést is semlegesíti, melyet a táp láiék erjedése idéz elő és nyomban megszüntet minden fájást, rossz közérzetét és más bajokat, mint égést, gázokat, savanyít érzést, fejfájást, álmatlanságot, melyek mind ennek a következ­ményei A Magnesia Bisurata azonnal hat Ve­gyen be étkezés után és nyomban érezni fogja, hogy az emésztés jobb. Kapható miriden gyógjh szertárban és drogériában 75 lejért, vagy na­gyobb, gazdaságosabb csomagolásban illMejért ■N -{-.d-vS. '.K, v • •

Next

/
Oldalképek
Tartalom