Keleti Ujság, 1935. január (18. évfolyam, 1-24. szám)
1935-01-02 / 1. szám
2 KELtnUjsm i l\ Amint a belpolitikai viharzások jeleiből fejővetkeztethetjük, a közeljövőben uj ostromokat fogunk látni és kiáilani. Ostromokat, innelyek városi otthonaikban támadják meg az erdélyi magyarságot. A támadási lendület uj lesz, a folyamat azonban elég régi és számunkra elég ismerős ahhoz, hogy kétségbeejtő meglepetések már ne érhessenek. Az erdélyi városok elromanizálásának a gyorstempóju törekvése megindult az impériumváltozás jogi mcgpecsételése, tehát a békekötés előtt s pillanatnyi lankadás nélkül tart. A mostani esztendőfordulat belpolitikájának pártvitája voltaképpen csak azt a kérdést vetette fel, hogy ebben a munkájukban melyik kormányrezsim tud felmutatni nagyobb eredményeket. S mivel egymásnak u róvására nem tudnak felvetni serükül, egymásnak a szavaiban keresik azt a csomót, vagy bogot, amibe horgot akarnak b'éleakasztani, hogy egyik a másikat n népszerűségi előnyök talajáról lerángathassa. Csák igy kerülhetett sor arra, hogy a f o 1 y t ö n o s s á g“ elméletéről a politikai szószékeken mondjanak magyarázatokat. — Azon a folyamaton, amivel szemben állunk, nem változtat az, hogy ki hogyan értelmezi a történelmi folytonosságot, de nem változtat ez a történelmen sem. A vitától függetlenül is, az a mi elvitathatatlan feladatunk, hogy az életet védelmezzük és fentartsuk. 2. Az ezer év előtti folytonosság visszaállításának a hangoztatásával szemben a mostani kormányelnöki nyilatkozat felállította azt a másik folytonossági magyarázatot, hogy az erdélyi városok keletkezésüktől kezdve mind- rpöktanig megszakítás nélkül románok voltak. Tehát nem visszaállítani, hanem kiépíteni kívánja e román jelleget. Ismételjük, sem az egyik, sem a másik magyarázat nem változtat azon, ami történt, ami történik s ami történni fog. A népek modern politikai törekvéseinek alapszavai is az önrendelkezési jog lett. Azonban nem vezet érdektelen megállapításokhoz az az elmélkedés, amely a múltra történt hivatkozásokból kiindulva, keresni kezdi, hogyan is történt ezeknek az erdélyi városoknak a magyarosítása. Hiszen eddig nagyon sokszor hallottuk, hogy a magyar im- péríuro a városokban és a városokon keresztül végezte a magyarosítás erőszakos müve« letet. s 3. Fel kellene tenni azt a kérdést, hogy amikor a magyarok, ezer esztendővel ezelőtt, bevonultak erre 'a területre, itt találták-e ezeket a városokat? Volt-c városi élet, ami idegen lett volna a számukra s aminek a tüzzeí- vassal való elmagyarositását programmba kellett volna venniök? Igaz, hogy igen sok erdélyi városnak a mai helyén, vagy annak közelében valamikor római telepek állottak. 'A római uralom azonban az Úrnak 274-ik esztendejében véglegesen kivonult innen s Aurelianns császár helyesnek találta, hogy' imperátorságának névleges hatalmát is letörülje erről a területről. Több mint liatszáz esztendő telt el tehát abban a homályban, amit a történelemirás nem tudott átvilágítani. Nem tud felderítő munkát végezni azért, mert e ljatszáz hosszn esztendő alatt nem volt városi élet. Ha lett volna, annak lennének emléket, mint ahogyan megmaradlak a földben, vagy a föld felszínén a százhatvan évig tartott római uralomnak a kövei, sőt téglái és nagyon sok más beszédes emlékei. Hatszáz esztendő nagyon sok. nagyon hosszú idő, különösen ha állandó viharban telik el. Ez a hosszú nagy időszak temette be földréteggel az egymást üldöző, gyilkoló népek lábai alatt a római uralom emlékeit is úgy, hogy ma îs van még mit lapátolni. Aki jött, hogy állandó letelepülést keressen magának, annak uj falakat kellett építenie, mintha semmi élet nem létl volna itt azelőtt. Várakat az önvédelem megerősítésére, majd vásáros helyeket, templomokat, céhházakat s aztán a közigazgatásnak, kultúrának központi otthonait. 4, Maga Szent István tényleg nagyon nagy súlyt helyezett arra, hogy olyan idegen elemek kerüljenek be országába, amelyektől megtanulhat az ő népe olyan dolgokat, amiket nem tud, vagy amiket másképpen tud. Utódainak is meghagyta, hogy szeressék ez idegeneket és nyújtsanak részükre boldogitó otthont. Kisebbségi politika volt ez is. Benne van a végrendeletében. A várak, városok építésében járatos németséget behívták az utódai. Részben, hogy segítsenek városokat építeni, részben, hogy otthont találjanak maguknak s igy, otthonukat védve, részt vegyenek a keresztyénség, a civilizáció védelmezésében. Felépítették például Nagyszebeni, amelynek német jellegét soha mostanig kétségbe nem vonták. Hogy mennyire nem magyarosították ezeket a kimondottan német helységeket, arról sokat beszélhetne annak a brassóimegyei magyarságnak szenvedésteljes múltja, amely a brassói szászok jobbágyságában élt. Magyar falvakat, magyar lakosságot is odaadtak jobbágyokul nekik. Ellenben a mai Kolozsvárra segítőtársnak jöttek a németek s a mai itt lakott magyarokkal együtt fejlesztették a várost. Védelmezték is. A várfalak mögött a tizenharmadik század végére fejlesztették ki a városi életet annyira, hogy a magyar királytól a városi kiváltságot megkapták. A városfejlődés titkának és biztosítékának azonban a lakosság nemzetiségi békéjét tartották. Ez a belátás teremtett itt olyan városi kisebbségi politikát, amely nyugalmat adott a munka, a fejlődés és a közös önvédelem számára. A hatalmi erélynek olyan hajlithatatlan egyéniségű uralkodója is, mint amilyen Mátyás király volt, biztosította a magyar-német egyenjogúságot. Egyik évben magyar, a másikban német volt a főbíró s a tanács fele ilyen, fele olyan. A reformáció idejében igy osztották meg a templomi szolgálatot is a magyar és német nyelvű papok, prédikátorok között. Ha itt magyarosodás történt, az nem volt erőszakos. Az egyensúlyt idővel a lakosság számarányának mérlegén megingatta a fejedelem országgyűlésnek a bevonulása, a magyar központi intézmények szaporodása. Erőszakos elmagyarositásra azonban nem volt idő. Hiszen 1690. óta a németesítést erőszakolta az Erdély felett uralomra került hatalom. A magyarok iránti ellenséges indulat és a németség megerősítésének a szándéka vitte el Kolozsvárról a kormányzósági székhelyet Nagyszcbenbe s ott tartotta kereken száz esztendeig. A népek sorsa azonban sokszor mást végez, mint amit az emberi hatalom kezd. Ez a magyarellenes terv pontosan az ellenkezőjét eredményezte annak, mint amit elérni akartak, A németesitő főkormányszék kivonulásával az életverseny túlsúlya a magyar lakosságé lett s * hatalmi patronátus Szebenbe költözésével a hatalom árnyékában való könnyű érvényesülés kilátásaival kiszálingőzott sok német család. A magyarság kulturális lendülete élesztette fel az ittmaradottak között az önkéntes asszimilációs vágyat, viszont a német kultúrában való fejlődést a szász városokban találhatták meg. Erőszakról a magyarság javára beszélni sem lehet, hiszen az erőszak hatalmi eszközei az ő kezükben voltak, vagy az ő támogatásukat szolgálta. Ha kolozsvári magyarosodás folyamatáról beszélünk, akkor ez éppen az ellenkező célt szolgáló erőszak ellenére történt. Hogy milyen volt ez az erőszak, arra nézve elég csak azt említeni, hogy nem is olyan régen, nagyapáink idejében a magyar középisko'ákból szigorú büntetésekkel, kíméletlen ellenőrzéssel üldözték ki a magyar tanítási nyelvet és a német volt kötelező. A sors úgy adta, hogv egyetlen magyar lelket sem veszítettünk el emiatt. Ellenben nagyon kétséges, hogy lett yolna-e a kolozsvári szász pap fiából olyan Xmi. ÉVFOLYAM, 1 SZÁM, «ürwadlHiWWIBmí hazafi, akire a magyar külügyminisztérium vezetését is nyugodtan rábízhatták, ha annak idején névelemzéssel és kényszerintézkedésekkel szóltunk volna bele a felnevelésébe? Hozzájárulhatott-e bárkinek is az elmagyaroso- dásához a volt osztrák-magyar monarchiának az a hadserege, amelyben béke idején a lcg- üldüzöttebb elem a magyar volt? Ha mindezeket tudva, mégis azt halljuk, hogy nagyarányú magyarosítást imák a ró- vásunkra, akkor kell valami szívós népi erőnek lennie ebben az erdélyi magyarságban, amelyben bízni lehet. Akkor van valami biztató népi titkunk, ami az induló uj ostrom félelmétől is meg tud óvni. 5. A népek önrendelkezési joga több alapot ad a városok továbbfejlesztésének a munkájára, mint a régmúlt idők históriájának anyaga. Marseilles például görög alapítás volt és a franciák nem találnak ennek a ténynek az elismerésében semmi veszedelmet. Beograd szó magyarul annyit jelent: fehér vár. De volt ennek a jugoszláv fővárosnak magyar neve is valamikor: Nándorfehérvár. Hívták egykor bolgárosan Alba Bolgaranak. Elég sokat szenvedett a török hódoltság alatt. És volt a rómaiak városa, Sigidunum néven. Ha Mussolini a római impériumot ezen az alapon akarná kiterjeszteni most Belgrádra, igazán feltartóztathatatlan lenne az uj világháború. Viszont ezen az alapon a görögök kívánhatnák cl az olaszoktól Nápolyt. 6. .Van egy sereg erdélyi város, amelyeknek a felépülésénél nem vettek igénybe német segítséget sem. Ne beszéljünk a székely városokról. Székelyudvarhelyről, hol a hagyomány szerint a hunok emelték az első várat. Kézdi- vásárhelyről, hol tisztán a piaci jelleg nőtt városi jellegé. Vagy Sepsiszentgyörgyről, amelynek környékén —- a székelyek világszerte elismert archeológiái tudományának a kimutatása szerint — a történelem előtti idők olyan emberfajtájának volt letelepülő helye, amelynek nemzeti rokonságát balgaság volna a ma élő népek között keresni. Marosvásárhelyről, amelynek székely alapítását nehéz volna megcáfolni. De ott van például Szent László városa, Nagyvárad, a Szent István hfi emberéről, Orodról elnevezett Arad, amely valószínűleg nem azért kapta ezt az egyetlen nevet, mert ennek a királyi embernek ne lett volna valami köze az alapításához és az alföldi magyar városalapitásnak jellegzetes példája a Károlyiak birtokán keletkezett Nagykároly. Sorra mehetnénk sok erdélyi városon s kétségtelenül találunk olyant, amelynek lakosságában a túlnyomó elem román volt. De egyiket sem lehetett volna magyarosítani olyan rendcletekkel, amilyenektől most egyik napról a másikra a róinamzálő hatást várják. Az életviszonyok tényleg mások voltak a hajdani városokban, mint amilyenek’ most. Azonban ha bármilyen arányban, de a román lakosság az idők folyamán mégis szaporodott a magyar impérium alatt a legtöbb erdélyi városban. Kolozsváron például arány- lagos visszaesést mutat a szinmagyar református népesség, mert a reformáció minden viharainak lezajlása után, a tizennyolcadik század végén a tízezer főnyi lakosságnak fele volt a reformátusoké, a tizenkilencedik század közepéig tartották ezt az arányt, a háború előtti utolsó népszámlálás a hatvanezer főnyi lakosságnak már csak egyharmadát találta reformátusnak, ma pedig az egynegyedét senă éri el. A lélekszám nem esett, azonban a nejen magyar felekezetek lélekszámú rövid idő alatt rendkívül nagy arányokban emelkedett. Ez 1? azt bizonyítja, hogy a magyar impéfiumnak nem voltak ilyen tervei, amelyekkel pusztán az arányszám változtatását tűzte volna maga elé, hanem a városi lélek fejlődése haladt a maga alakulásainak az utján. Igazán nem érhet itt senkit az a vád, hogy a városok romi- nositására ne mutattak volna a hatalbm polcán tizenöt esztendő alatt elegendő szorgalmat, Más kérdés azonban, hogy jó utakon- já- nnk c? Zágoni István.. Az erdélyi város múltja és sorsa
