Keleti Ujság, 1935. január (18. évfolyam, 1-24. szám)
1935-01-02 / 1. szám
XVIII. hVrOZYAlt. I. SZJU. KncrrBjsm Gyárfás Elemér IW»i»i«i ús Stellán Popescu elméletével szemben fi» megértés politikáját hirdeti j\ irriliatároíolfabban szcmbeXiclyezkcifík Maniu 1921-ilti állá spóráijáraS* amely m romám is maţiyar nép viszonyát U9Y s*«í»la racgs „Vagy sn:« vacjy ől& !“ — A gyergyószeat* mikiósi beszéd azt hirdeti* hogy „bízzunk a magyarság életerejében és példás egyetértéssel, testvéri szeretette! mu- lassúk meg, hogy megéráeineíjfik azt a helyet, «melyei elfoglalunk !“ (Gy er gy ószent milliós. dec. 31.) Vasárnap, december 30-án beszámoló beszédet tartott Gyárfás Elemér dr. szenátor Gyergyószentmiklóson. A beszéd foglalkozik a magyarság égető problémáival és a jövőbe vetett hit erejével hirdette a magyar összetartás fontosságát. A beszédet egész terjedelmében itt adjuk: Kisebbségi életünk kimagasló eseményének látom a felirati vitában előterjesztett javaslatun- 1 kát, mellyel helyzetünk barátságos rendezését kértük. Komoly megfontolások kényszeritettek erre az elhatározásra. Kisebbségi politikánk eddigi hármas alapja, Népünk jogainak védelmét és érdekeinek érvényesítését mindezideig hármas alapra felet ettük. Románia alkotmányára s ennek alapján hozott törvényeire; a békeszerződések kisebbségi rendelkezéseire és _ nem utolsó sorban _ arra a nagy erkölcsi és anyagi erőre, melyet népünk műveltsége, vagyona és választótömegeifeépvi- , seltefe. Másfél évtizedes nehéz munka után, fájdalommal láttuk, hogy ezek az alapok roskadoznak a rájuk nehezedő nyomás, alatt s ugyanakkor az Európaszerte erősödő nacionalizmus s a feszült ( külpolitikai helyzet olyan vihart kavar föl, mely , tövében rázza meg szerény kisebbségi életünk ' alapjait. E vihar által felkorbácsolt szenvedélyekké szemben játékszereknek tűnnek fel a törvényellenesség miatti contenciős-perek, az: alkotmányellenesség cimén indítható keresetek, a kisebbségi sérelmek miatt Genfbe intézett panaszok s ugyan- . akkor népünk kulturális értékeit az elfogult iskola-politika, vagyonát az elhibázott gazdasági rendszer s választótömegeinek átütő erejét az el- ■ fajult pártharcok veszélyeztetik.- Fel kellett tehát tennünk a kérdést, hogy vár- hatjuk-e az eddigi alapokon, sérelmeink orvoslását és helyzetünk meg javulását? A felelet, sajnos, nem volt biztató. ' „Vagy mi. vagy ők!“ 'Akik rajta tartjuk kezünket a román közvélemény ütőerén, láthattuk, hogy miként gyöngül napről-napra az a felfogás, mely a kisebbségekben az uj áilamaíakulás megbecsülendő erőgyarapodását látta s miként erősödik az a szélsőséges, barátságtalan, elfogult elmélet, mely minaret csak alkalmatlan tehernek tekint, akik akadályozzuk a román nemzeti gondolat érvényesülését, útjában állunk a városok elrománosodásának és felnövekvő ifjúságuk elhelyezkedésének, akikre tehát a látszat kedvéért tekintettel kell ugyan lenniök, de akiknek elsorvasztása, lassú eltüntetése és beolvasztása lehet csak a célja minden román nemzeti politikának. Ezzel a felfogással népünk önvédelmi és önfenntartó küzdelmét összhangba hozni, vagy csak párhuzamosra is állítani lehetetlen, bármily szerény mértékre fokozzuk is le igényeinket. Ha ezt a felfogást a román közvélemény osz&ér$e mindenütt a Vezérképviselet F^edinam) Ármin,Oradea (:Nagy várad;); Promenade Eminescu 16. borotva-pengét! (az acélipar legtökéletesebb alkotása) és öröme lesz a borotválkozásban. tatlanul és végérvényesen magáévá teszi, akkor népeink viszonyára nézve az áll, amit Maniu Gyula 1921-ben, az egységes Románia parlamentjében igy fejezett ki: „Nekem mindig az volt a nézetem, hogy a román nép és a magyar nép kötött nem jöhet létre megegyezés: vagy mi, vagy ők!“ Mikor ez a felfogás az erdélyi ^omán nemzeti párt vezérének ajkáról elhangspíf és jórészt ennek hatása alatt, Maniu politikai ellenfelei is, az 1922. évi választások alkalmává! 'minket már az országra nem kívánatos elemként kezeitek s egyszerűen kitörülni igyekeztek Románia közéletéből, ugyanolyan mélységes aggodalom ülte meg lelkünket, mint ma, mikor ugyanennek a gondo« latnak újabb térhódítását látjuk. Az erdélyi magyarság történelmi hivatása Ebben az aggodalomteljes lelki állapotban írtam meg 1923-ban Erdélyi problémák cimü könyvemet, melyben minkét oldal felé igyekeztem kimutatni a Maniu által ridegen megszövegezett, kiegyenlítést nem tűrő elmélet helytelenségét s az erdélyi magyarság történelmi hivatását abban jelöltem meg, hogy „összekötő kapocs legyen a Középeurópa tengelyében elhelyezett román és magyar nép között“. Szükségesnek látom szósaerint idézni azokat a szavakat, melyekkel e könyvemet befejeztem. Ezeket írtam: „Ha az erdélyi magyarság meg tudja látni és be tudja tölteni ezt a történelmi hivatását, ha meg tudja értetni Budapesten, hogy a románság ellen elhangzott minden haragsugallta szó végerédményében az erdélyi magyarság testét, intézményeit, birtokatlományát, kultúráját sebzi meg és meg tudja értetni Bukarestben, hogyha barátra és szövetségesre van Romániának szüksége, nem találhat biztosabbat, jobbat, mint azt. kinek szövetségesi hűségére hétmillió román állampolgár fajrokona a zálog — akkor lesz még egyszer ünnep Erdély földjén" ,,Ha nem — akkor ott van Kisázsia és Maoedonia példája, akkor az erdélyi magyarságra is ugyanaz a keserű, tragikus sors vár, mint az egymásba kevert, egymást pusztító, egymás vérében gázoló török-ör- móny-bolgár-szerb-görög néptöredékekre.“ Idéznem kellett e tizenegy év előtt leirt szavakat, mert amikor most, javaslatunk indokolásául azt mondottuk, hogy ki akarjuk emelni a kisebbségi kérdést s a román néphez való viszonyunkat a nemzetközi vitás problémák közül, mert nem akarunk túszok lenni nemzetközi konfliktusoknál, sem árucikk nemzetközi alkudozásoknál, akkor más szavakkal s talán kevesebb határozottsággal, de ugyanazt a gondolatot fejeztük ki. Külpolitika — kisebbségi politika» Országok külpolitikájának irányítására egy szerencsétlen népi kisebbségnek vajmi kevés befolyása van. Egyformán igazságtalanság tehát rajta állani bosszul nemzetközi ellentetekéit vagy BOLDOG ÚJÉVÉT KÍVÁN ADORJÁN DEZSŐ KÁLYHÁS KOLOZSVÁR,. SURDA UCCA 13 TELEFON : 9-55 as ő terhére és kárára kötni meg nemzetközi egyezményeket. Indokolt volt tiltakozásunk e méltánytalan helyzet ellen, melybe önhibánkon kívül jutottunk & joggal reméltük, hogy panaszos szavunkat meghallják és megértik minden oldalon. Mélyen megdöbbentett a válasz, melyet e föl- jajdulásunkra a szélsőséges irányzat legélesebb képviselője, az Universul adott, december 20-iki számában ezeket Írva: „A mai körülmények között a magyar kisebbség helyzetét semmiképpen sem lehet függetleníteni Magyarországgal szemben való politikánktól." „Magyarország olyan fegyverrel küzd ellenünk, mely nekünk sokkal inkább kezünk ügyében áll: kihasználja a mi állami érdekeink ellen a romániai magyar kisebbség helyzetét..." „...kétélű fegyverhez Byultak, mely Végzetes lesz számukra ... Tudják meg, hogy mi ugyanazzal a fegyverrel fogunk élni, vagyis a magyar kisebbségekkel ., .*• „A román állam-politika ügyesen kihasználta a hibát a a nekünk készített fegyver beléjük üt és ütni fog ezentúl kíméletlenül, amíg azoknak a kegyetlen ütéseknek súlya alatt, melyeket a romániai magyarok fognak elszenvedni, a határon tuli magyarok fel nem ébrednek .. „Hogy függetlenítsük a romániai magyarok sorsát Magyarországnak velünk szemben követett politikájától? Semmiképpen sem, sőt éppen ellenkezőleg ... Hadd lássuk, kinek kell többet szenvednie..." Más szóval: kezemben vannak fajrokonaid, ha nem teszel kedvemre, ök fogják azt megszenvedni. Kegyetlen, pogány elv. Gyakorlatban eddig is éreztük ennek súlyát. Tudatalatti cselekvésnek tekintettük. Nyíltan most vallotta be és hirdette szégyenpir nélkül az Universul. Tudjuk, hogy a jóérzésül románság keresztény lelke nem vallhat ilyen pogány elvet. De ha egyedül az Universul is, na'ponta ilyen gondolatokat sugallmaz többszázezer román olvasójának, közhivatalnokoknak, katonáknak, bíráknak, akik a mi szegény népünk kultúrája, vagyona és jogai fölött rendelkeznek, úgy ezeknek mind gyémánt-jellemeknek kell lenniök, hogy nemzeti érzéseiknek ilyetén felkorbácsolása és elhatározásaikat ne befolyásolják. Bevallott gyűlölet-szitás! Messzehangzó szóval föl kell sírnia népünk lelkének e gyülöletszitás ellen. Föl kell jajdulnunk, mikor ugyanennek a lapnak másik oldalán azt olvassuk, hogy most, december 16-án, a kolozsvári nemzeti színházban, olyan közönség előtt, mely — a lap szerint — „Kolozsvár románságának legváiogatottabb rétegét ölelte fel“,. egy volt igazságügyminiszter azt mondta;, hogy: „gondos előkészítés, hatalmas hit és főként as ellenfél iránti elkeseredni gyűlölet, mint elsőrendű lelki tényező, voltaik és lesznek mindenkoron az alkotóelemei a sikernek sţb.“ •{mai-ales ura néindilplecaíá a duşmanului,’cá element sufletesc primordial), magatartásukat
