Keleti Ujság, 1934. december (17. évfolyam, 276-300. szám)

1934-12-31 / 300. szám

6 KeletiUiskc* XVII. ÉVFOLYAM. 300. SZÁM. A SA RN API If RON IK A licitálok és legfiatalabbak Háromsozr is találkoztam ma az erdélyi ma­gyar fiatalság kínzó problémájával. Kínzónak kell mondanom, mert mint apa, én is érzem ke­gyetlen súlyát, gyötrelmes közelségét _néha úgy látom _ gyógyithatatlanságát. A mai három ta­lálkozás azonban mégis bizalmat öntött belém, pedig az egyik közülök ismét arra figyelmeztetett, hogy gyönge porszem vagyunk, szalmaszál, ame­lyet a sors kedvére dobál ide-oda, felemeli, ma­gasba röpiti, ha úgy akarja, de lángok felé is so­dorhatja, egy lobbanás s az élet titkát még misz- tikusabbá teszi. Kezdem a nehezebbjén, egy erdélyi ifjú tra­gikussá fordult életén. A fiatal embert Fogarasi Gézának hívják, mindössze talán 24 éves. De le­het, hogy 26. Mert, amint a mai nőnek (azt mond­ják legalább) nincs életkora, Balzac 40 éves asz- szonyának korhatára legalábbis 55—60 évig toló­dott el, úgy a mi fiataljaink is addig kénytelenek hordani a fiatalság keresztjét, amíg eljutnak odáig', ahol múlt századbeli írók a „férfi kor de­léről“ beszéltek. A mi erdélyi fiatalunk vasszorgalommal vé­gezte el a gimnáziumot, szerezte meg a Dacca laii- reatust, (ö már csak hírből hallott az érettségiről) folytatott közelharcot az egyetemen, hogy felavas­sák mint jogi doktort s végül itt állott állás és ke­nyér nélkül. Próbálkozott ügyvédbojtársággal, alighanem fizetés nélkül s* aztán eljött a Keleti Újsághoz volontőrnek, Az első nap azt mondta nekem: _Arra kérem a szerkesztő urat, legyen egy kissé elnéző velem szemben, mert éveken keresztül az egyetemen, meg a katonaságnál úgyszólván csak románul beszéltem és gondolkoztam, sokszor, amikor leülök az íróasztal mellé, egy komplikál­tabb mondatnál román kifejezés tolakszik a fe­jembe, úgy keli magyarra leforditni... Sok kezdő újságíróval volt dolgom már éle­temben, de a komoly íelelösségéi'zetnek, a szorga­lommal párosult megbizhatóságnak, a szerénység- nek, de' ugyanakkor tudásnak és a kötelességvál­lalás lelkiismeretességének azt a mértékét kevés embernél alkalmazhattam, mint ennél a tanáros külsejű, szemüveges ifjúnál, aki éppen csakhogy megismerkedett a szerkesztőségi renddel, munka­körével s pár nap múlva már olyan logikusan po­lemizált az Universullal és a Curentullal. mintha évek óta ez lett volna a kenyere. A stílusa pedig1 ha kissé nehézkes is volt eleinte, egyre jobban ki­színesedett, megizmosodott. Es ez az egészségtől duzzadó, életerős, naivi­tásig becsületes, de ugyanakkor gyakorlatias eszii, kedvesen önérzetes, sohasem nagyképü, mindig jó­kedvű fiatal újságíró egyszer csak elsáppad cikk írás közben, beszállítják a református kórházba és' ott megállapítják róla, hogy elkapart pattanás miatt általános fertőzést kapott, háromszor is raegoperálják s az első láztalan napon hiába intik az orvosok, felkel és fiatalságának legyőzhetetlen önbizalmával odaáll ismét a- telefonhoz, az Író­géphez s folytatja ott, ahol elhagyta. Négy-öt nap r Évtizedes hű utitárs a „Hermes“ vasúti menetrend!! Román-magyar és német szöveg Menetrend könyv 45’-, Zsebmenetrend 20 lej J múlva pedig ismét 40 fokos lázzal visszaviszik a betegszobába a azóta egy sereg professzor tart napról-napra betegágyánál konzíliumot, CsaK annyit tudnak, hogy a méreg valamelyik belső szervét támadta meg, de hogy melyiket, azt mind- ezideig nem tudták megállapítani. Hogy felgyógyui-e, azt megjósolni nem le­het, de annyit ide irhatok, hogy a Fogarasi Géza hajszálon függő élete az erdélyi magyarság egyik minden poszton helytálló, kitűnő harcosának ki- dőltét, vagy a derékhadba való fegyelmezett visz- szaállását jelenti. Es azt is ide irom, hogy Foga­rasi Géza volt az, aki a magyarság jövőjébe ve­tett hitemhez döntő érvet szolgáltatott. Mondom amikor bejött a szerkesztőségbe, bevallotta, hogy sokszor keresnie.kell a találó magyar szót. De ma­gyar érzését, nemzetéhez való hűségét sohasem kellett keresnie. Az mindig a helyén volt.., * Nyolcoldalas, külsejében puritánságig egyszerű lapot találtam ma az Íróasztalomon: a „Hitel“-1, mindössze nyolc oldal és a rövid programnak szá­mitő pár soros jeligéjéből azt is megtudtam, hogy a húsz és huszonöt év közötti nemzedék jelentke­zik rajta keresztül, a „legfiatalabbak“ arcvonala. Nagyrészt ismeretien nevek, bár többen közülük máris eredményesen ostromolják a Parnasszust. Az utóbbiakról: Bözödi Györgyről, Koós-Kovács Istvánról, Mafckai Lászlóról, Szenczei Lászlóról, Szabédi Lászlóról, Venczel Józsefről, Flórián Ti-, borról és Kiss Jenőről tudjuk, hogy tehetségesek. A többiek: Cselényi Béla, Heszko Béla, Juhász István, Kárász József, Nagy Géza, Szabó Lajos, Tóth Zoltán, Vigh Károly, Makkai Ernő talán most olvassák elsöizben nyomtatott betűvel a ne­vüket. A lap cime Széchenyi István „Hitel“-éré utal. Ed nem vagyok bankár, de hitelt nyújtanék a lelkes fiatalok tehetségére, komolyságára és jövendőjére. Nem lehet meghatottság nélkül olvasni Fezt* czel Józsefnek ezt a megállapítását: „A változásra ítélt és meg is változott erdélyi magyar körülmé­nyek első nemzedéke vagyunk“. IN' mindjárt utána elszorul a szivünk, mert ytájpzéi azzal foly­tatja, hogy a húszéves erdélyi magyarban az egyetemes magyarság tudata elhalványidt. Saj­nos, mi is tudjuk ezt, de azért mégis fáj elolvasni. Aztán, amit tovább mond: „A magabizás helyett a csökkentértéküség tudata ennek a nemzedéknek jellemző vonása.“ Az egész cikk nehéz pörölycsa­pások sorozata, annál inkább, mert az igazság ereje lenditi. De Venczel József meg is tud vigasz­talni. A fiatalok zászlójára jelszónak Írja fel a több műveltség akarását. Es, hogy ez nemcsak jel­szó, hanem elszánt, határozott törekvés, az a „Hitel“ minden sorából nyilvánvalóvá válik. Ami elsősorban vigasztaló, az, hogy a folyóirat nyelve kifejezően, hibátlanul magyar. íme, mégsem igaz « vád, hogy a fiatalokat az iskolára szabadított idegen nyelvzuhatag megingatta anyanyelvűk tu­dásában. Vannak ilyenek is, de mint a Fogarasi Géza példájából láttuk, ez is csak átmeneti és semmiben sem érinti az ifjú nemzedék magyar érzését. Hogy mit ígér az élet ennek a fiatal irói csoportnak, azt senki sem mondhatja meg. De hogy az erdélyi magyarság bizhatib a legfiatalab­bak nemzedékében, azt a „Hitel“ megmondja. De még tartozom a harmadik találkozással. Régi ismerősömmel, az egy ideig újságírással ía próbálkozó fiatal magyar jogászif juval hozott ösz- «ze a véletlen. Egyáltalában nem csüggedő, ha­tározottan derülátó lélek, ö is Enyedről, az én diákvárosomból való. Úgy tudtam, hogy az újság­írással való gyors szakítás után ügyvédjelölt lett, ő azonban azzal helyesbítette a dolgot, hogy az ia volt, de most valami export-irodával szerzi meg a legszükségesebbeket. A testvérei felől kérdezős­ködöm. _Az egyik Magyarországon százados, a má­sik most végezte a hadapródiskolát. A harmadik mérnök és egy év óta Ankarában él. Nagyon jő dolga van, lejben jóval meghaladja a húszezret a fizetése. íme, négy fiú, három országban. Es vala­hogy mindénik megél,' egyik-másik még bizonyos jóléttel is eldicsekedhetik. Ide Írtam ezt a példát megnyugtatásul, vi­gasztalásul az apáknak, bizalomerősítőül a fiata­loknak és a legfiatalabbaknak... (ss.) Az Ünnepi torta öt ălăozata Patkány méreggel hintették be cukor helyett a tortát — A házigazda meghalt, a családtagok és a vendégek állapota válságos (Szatmár, december 29.) Borzalmas szeren­csétlenség játszódott le Szatmáron. Kahán Jó­zsef 70 éves szatmári lakos szokás szerint por­cukorral akarta meghinteni az ünnepi kalácsot. Tévedésből azonban az ugyancsak cukorszóró ban lévő arsénes patkány méreg gél hintette be az egyik kalácsot. Tegnap ebédet adott több vendége tisztele­tére. Az ebéden részt vettek Kahán József, fele­sége, Miksa nevű tisztviselő fia és még két közeli rokona, A kalács elfogyasztása után mindnyájan rosszul lettek, görcsöket kaptak és eszméletüket »vesztve zuhantak le a földre. A szomszédok értesítették a közelben lakó orvost, aki megjelent a helyszínen és néhány percnyi vizsgálat után megállapította, hogy mi tör­tént. Legsúlyosabbnak látszott Kábán József­nek az állapota, akit rögtön beszállítottak a kórházba Azonban minden erőfeszítés hiába­való volt, a méreg felezivódott a szervezetébe s néhány óra alatt meghalt. Feleségének, fiának és a két vendégnek az állapota szintén életveszélyes. Mindnyájan a kórházban fekszenek és az orvosok véleménye szerint nagyon kétséges, hogy életben marad­nak-e, mert a kalácsra olyan nagymennyiségű méreg volt szórva, hogy fiz ember elpusztításé hoz is elég lett volna. A rendőrség bevezette a vizsgálatot annak megállapítása végett, hogy a szörnyű tragédiáért kit terhel a felelősség. — Kigyulladt a ház a sorozóbizottság fejő fölött Botosamban. Botosamból jelentik: Ma reggel kigyulladt a sorozóbizottság épülete. A lángok csaknem teljesen elpusztították a rak­táron levő különféle katonai felszereléseket. A tűz rövidzárlat következtében keletkezett. Az anyagi kár tekintélyes. Hz egészség és takarékosság szakácskönyve Polgári háztartások és kifőzések részére Leszállított ára Az év szakai szerint beszerezhető, tápér­ték szerint megválo­gatott tápanyagából, gondosan menü- rendszerbe fog­lalt szakácskönyv. Kapható a KELETI UJSÁ<3 kiadóiévá tatában Kolozsvár, Barou L. Pop ucca 5. — Vidékieknek 15 tej előzetes beküldése esetén portómentesen azouna! szállítjuk. — Utánvéttel nein küldünk. 12 lej

Next

/
Oldalképek
Tartalom