Keleti Ujság, 1934. december (17. évfolyam, 276-300. szám)
1934-12-30 / 299. szám
‘*pvisei 6ház BUDAPEST V "Pgygg, Jjj műn: Ne. 8U86--1B2T. lUüíMténi érik ücJíotóc.n: Egész óvTe 800, félévre 400, Mg^edérre 600, els' bóra 70 lej. Magyarországon; egy évre M, félévre 26, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. Egye* számok az Ibuaz elárusító kioszkjaiban. OKSZAGOS MAGYAKPAKIÍ LAP, XVII. ÉVFOLYAM. — 299. SZÁM. Felelős szerkesztő: SZÁSZ EHOS£ ibzerkesztöiég, kiadóhivatal és nyomda: Cint T Pop uoca 5. Maim. Telefon: HA « leríWnJ Cluj, postafiók lük arám. Kéziratosat kálót irt***» és nem le öria Tatarcsci kolozsvári beszéde a revízió elleo és a városok romanlzálásárOi »»A roma«** lelJtiismesreinelc nem szab a si elcsúszni« « passziválás fejlőjén !“ »>» Tőrténefmi jőváléleirőS beszélt, amit azonban erőszak nélkül akar ve^rebajiani — A prefektusok és képviselők értekezletén megcáfolta a ScorinányyáSság báréit — Másfélórás tátoejatás Vaicla Sándornál (Kolozsvár,» december 28.) Tatarescu miniszterelnök Kolozsvárra jött, hogy elmondjon egy beszédet, aminek az előre elkészített szövegét magával hozta. Sőt ezt a beszédszöveget plakátszerüen kinyomatva, sok példányban osztogatták a városon, mielőtt a miniszterelnök elmondotta volna a beszéd utolsó mondatait. Tehát politikai tervszerűséggel készítették elő azt, hogy a miniszterelnök Kolozsváron beszéljen és azt is, hogy mit beszéljen. A miniszterelnök régi kijelentéseit idézte és ismertette és nem mondott semmi olyant, ami eddigi kormányzási tevékenységétől eltérést mutatna. Mi közöljük ennek a beszédnek a különösebb részeit. Bár a miniszterelnök többszörösen hangsúlyozta, hogy nem pártpolitikai szempontok vezették ide, mégis ugylátszik, hogy ezzel az erdélyi román programmal, amit itt elmondott, az erdélyi román nemzeti- parasztpárt hátté; "seszoritását akarta megerősíteni. Azt akarta kimutatni, hogy Maniuékra nincsen szükség a belpolitikában, mert amit ők hirdetnek, azt ő is vallja s igyekszik elintézni. A Iamandi miniszter beszédét is megkorrigálta, úgy, hogy e javitás ellen Maniuék sem szólhatnak semmit, Erdélynek a múltja a történelemé, ezen a történelmen pedig nem tud változtatni egyetlen politikai beszéd sem. A múlté az erdélyi városok fejlődésének a históriája s amit a magyarság alapított, épített, alkotott ezekben a városokban, azt a történelem adatai és emlékei igazolják. Á mai politikára az tartozna, hogy az itt élő népek emberi jogait és tovább fejlődését biztosítsa. A miniszterelnök érkezése Pénteken reggel 8 óra 19 perckor megérkezett Tatarescu miniszterelnök. Kíséretében volt még Inculet belügy, Nistor közmunkaügy, Lapedatu kultuszminiszterek, Leon és Roman Vaier államtitkárok. Az állomáson Dunca vármegyei prefektus, Dragau polgármester, Stefanescu Goanga rektor, Hossu Gyula gőr. lcath. püspök, stb. vártákDunca dr. vármegyei prefektus üdvözlő szavaira Tatarescu a következőkben válaszolt: — Nem azért jöttem ide, hogy politikai megbeszélésen elnököljek, mert ma itt nemzeti megnyilatkozásról van szó. Boldog vagyok, hogy áz év végén újból eljöhettem a román Kolozsvárra, Erdélybe, amely mindig megmarad a román nép bölcsőjének és a nemzeti törekvések szimbólumának. Az állomáson a miniszterelnök a kormány tagjaival a görög batholikus püspökségre hajtattak, ahol teát szolgáltak fel. Délelőtt fél 11 órakor a miniszterelnök megérkezett a vármegyeháza nagytermébe, ahol Lapedatu Alexandru kultuszminiszter, a liberális párt főnöke volt az első szónok. Lapedatu az erdélyi programról. Lapedatu miniszter behatóan foglalkozott az aktuális kérdésekkel, hangsúlyozva, hogy a miniszterelnök jelenléte kellő garanciát jelent a nemzeti problémák megoldására. A miniszter a párt erdélyi programjáról beszélt s többek között a következőket mondotta: — A nemzeti liberális párt az uj román állam életének sine qua non feltételeként látta azt a szükségességet, hogy megkeressék és megtalálják azokat az utakat és lehetőségeket, amelyeken ennek a vidéknek a román népét fel lehessen emelni abból az alárendeltségből, amelyben az elmúlt idők mostohasága hagyta, felemelni az egykori uralkodó nemzetek magaslatára és ezt a szükségletet szolgálják a közélet minden terén, társadalmi, gazdasági és kulturális téren, alapjául téve egy olyan konkrét, megvalósítható programot, amelyet a szükségekhez alkalmaztak és amely nemcsak egy kormányé, vagy párté legyen, hanem az összes kormányoké és pártoké — egyszóval állampolitikai program. ■— A nemzeti liberális párt minden meggyőződésével követte ezt a politikát, eredményeket ért el, amelyek az ország kormányzásánál utódainak például és buzdításul kell szolgáljanak. És bizonyos, hogy ha azoknál, akik ennek a vidéknek ve- zetöszerepcit töltöttek be, több megértést és kevesebb ellenállást találtunk volna, ezek az eredmények ma nemzeti életünk erős alapját képeznék. Szerencsétlenségre nem igy volt. Mert akik utánunk jöttek, nem folytatták ezt a politikát. (Folytatása a második oldalon.) Tatarescu és az erdélyi városok (sz.) Tatarescu miniszterelnök a pénteki napot Kolozsváron töltötte és alkalmat keresett arra, hogy kül- és belpolitikai kérdésekben hallassa szavát. A miniszterelnök beszédének vonalvezetése a két kétségkívül szorosan összefüggő kérdést boncolgatva, egy síkban maradt, azonban a bennünket, kisebbségeket elsősorban érdeklő része mégis az, amely a román nemzeti politika végrehajtásának módszereivel foglalkozott. Ami a revíziót illeti, ebben a tekintetben Tatareseu- nak, mint politikusnak, pártvezérnek és mint miniszterelnöknek határozott állásfoglalása meglepetés nem volt, mert a román politikai életnek egyetlen egy pártja, vagy frakciója sincs, amely ki ne nyilvánította volna, hogy a határkérdéseket nem hajlandó alku tárgyává tenni. Tatarescu egy mondatba sűrítette össze a maga és pártja vitát nem tűrő álláspontját: „Vagy mindnyájan egy hazában, vagy mindnyájan egy sírban!“ Kolozsvári beszédének másik része azonban már neon kifelé szólott, hanem Erdély mai struktúrájának sürgős megváltoztatását sürgetve közelről érdekli az erdélyi kisebbségeket, elsősorban a magyarságot, amelynek jelentékeny része leta.gadhatatlan.nl városlakó elem. A miniszterelnök történelmi jóvátételről beszélt s hangsúlyozta azt, hogy a románságot fel kell emelni arra a rangra, amelyet, mint többségi népnek el kell foglalnia az államban. Ennek a célnak elérésében szükségszerűségnek mondotta az erőteljes román polgári osztály kitermelését. Ami Tatarescu miniszterelnöknek ezt a célkitűzését illeti, ez ellen az erdélyi magyarságnak egyetlen szava sem lebet, Sőt a magunk részéről is csak helyeselhetünk minden olyan törekvést, amely a társadalmi fejlődés útját választja a nemzeti ideálok megvalósítására. Azzal szemben azonban, amit a miniszter- elnök az erdélyi városokban intézményesített ■múltbeli üldözésről és elnyomásról beszélt, utalnunk kell arra a történelmi tényre, hogy városaink elmagyarosodását korántsem az erőszak, hanem a normális fejlődés lassú, lépésről- lépésro történt térhódítása eredményezte. Az erdélyi városokat még száz évvel ezelőtt is sokkal inkább lehetett községeknek nevezni és csak rendszeres, következetes munkával jutottak el a fejlődésnek arra a fokára, amelyre méltán mutathat rá büszke önérzettel az erdélyi magyar alkotó erő. A románságot a városokban való megtelepedésben senki sem hátráltatta, onnan őt senki ki nem űzte, aminek beszédes bizonyitéka az, hogy egyes erdélyi városokban a román elem a magyar uralom alatt is tekintélyes pozíciót vivott ki magának nemcsak számbelileg, hanem a városvezetésben is. Az erőteljes magyar iparos osztály kiépítése nem az erőszak, hanem a becsületes polgári munka érdeme és következménye. Nem akarunk rekri- minálni annak megállapításában, hogy az. amit Tatarescu miniszterelnök csak ezután megoldandó feladatnak mond: a román elem olyan rangra való felemelkedése, ami őt, mint többségi népet megilleti, marig megtörtént. A városok vezetése teljesen román kezekben van és a
