Keleti Ujság, 1934. december (17. évfolyam, 276-300. szám)
1934-12-30 / 299. szám
2 KELETIUJSXG XVII. ÉVFOLYAM. 299. SZÁM. kisebbségek saját sorsúik intézésébe jóformán bele sem szólhatnak. Az állami hivatalok tisztviselői kara is majdnem teljesen román és a magyar hivatalnokok maholnap fehér holló számba mennek az állami intézményeknél. Egyre nagyobb tért nyer a románság a szabad pályán levő intellektuel osztályban« a kereskedelemben és a társadalmi ranglétra más fokain is. Amit a magyarság a múltban csak századokon keresztül tudott kiverekedni magának, azt a románság tizenöt év alatt nagy részben elérte már. Azt mondja Tatarescu, hogy nem hive az erőszak politikájának. Bocsásson meg azonban a miniszterelnök ur, ha ellentmondást látunk abban a kijelentésében, amely szerint a városok képének gyors átformálását minden külső nyomás és erőszak nélkül akarja végrehajtani. A tény, ismételjük, az, hogy az erdélyi városok lakosságának nagyrésze ezidőszerint is magyar, illetve kisebbségi. Ezek a kisebbségi városlakó elemek a falura nem mehetnek, mert ott legminimálisabb létfeltételeik sincsenek biztosítva. Ha tehát a „történelmi jóvátétel“ nevében mégis át kell adniok helyüket a román elemeknek, az erőszak nélkül soha be nem következhetik. Szerettük volna tehát világos magyarázatát hallani annak, hogy miképpen képzeli el Tatarescu miniszterelnök ur a városok elrománositását a kisebbségek sérelme nélkül? Mi a románságnak azt a programkitüzését, hogy minél inkább meg akar erősödni a városokban, természetesnek találjuk, de a románság se vegye rossznéven, hogyha a magyarság mindent elkövet pozíciójának megvédése érdekében. Ámbár a kisebbségek defenzív állásfog-, lalása minden nappal nehezebb, mégsem hátrálhatunk meg a védekező harcmodor melletti kitartásban. Ha az ellenkezőt tennénk, öngyilkosságot követnénk el. De az a véleményünk, hogy a kisebbségek és a többség vetélkedő küzdelme minden külső erőszak alkalmazása nélkül a városok fejlődésére csak hasznos lehet. A román elem beköltözésének és a városokban való elhelyezkedésének ezer meg ezer olyan alkalma és feltétele van, amilyenekkel a kisebbségek nem számolhatnak. A harc tehát egyenlőtlen, de nem jelenti a mi teljes elsorvadásunkat. Dolgozzunk közös erővel városaink fejlődésén, ne szégyeljük, ha ezeknek a városoknak kisebbségi jellegük is van, mert a vállvetett munka eredményeképpen uj arcot fognak kapni a megnövekedett városok és ebben a harcban az itt lakó népeknek mindenféle szine képviselve lesz. Mi kára volt abban a régi Magyarországnak, hogy Fiume végig olasz város maradt és Pozsony az ott lakó jelentékeny számú magyar lakosság mellett is megtartotta német jellegét! És ha már történelmi igazságról beszélünk, igazságosnak tartaná-e Tatarescu miniszterelnök, hogy a városépítő magyarság nyomorultul pusztuljon el a házsorok között, amelyeket ő épített fel és az aszfalton, amelyen keresztül ő tette modern városokká Kolozsvárt, Maros- vásárhelyt és Nagyváradot. Azzal fejezzük be, hogy amit a természet sokszáz éven keresztül alkotott, azt két évtized alatt megmásítani nem lehet. De taiáu szükség sincsen erre, mert másfél évtized alatt a magyarság és általában a kisebbségek azt is megmutatták, hogy nemcsak városokat tudtak építeni, hanem ismerik kötelességüket megváltozott államjogi helyzetükben is. — A betörők likőrzsákmánya. Csütörtökről péntekre virradó éjjel betörők jártak a Bognár és Szántó cég Ferdinánd utón levő likőrraktárában. A többi épületektől távoleső és hiányosan őrzött raktárban nagy zsákmányra tettek szert a betörők és többezer lej értékű konyakot, likőrt és egyéb italokat vittek magukkal. A cég tegnap megtette a feljelentést a negyedik kerületi rendőrségen az ismeretlen tettesek ellen. Nincs rossz üzletmenet. ha a Keleti Újságban hirdet (Tudósítás eleje az első oldalon.) A bukoviníai és besszarábiai miniszterek Majd lnoulef belügyminiszter beszélt. Ezeket mondotta: — Ma, itt előttetek a besszarábiai volt államtanács elnöke beszél, aki proklamáltatta az anyaországgal való egyesülést- Ma belső leszámolást kell végeznünk, hadd lássuk, vájjon tényleg megtettük-e a nemzetünk, hazánk és trónunk iránti kötelezettségeinket. Ki kell jelentenünk, hogy senkinek egy talpalatnyi földet sem adunk a mienkből. Nagyrománia a miénk. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy az egyesülést csakis a régi kis Románia segítségével lehetett keresztülvinni. Az uj Románia megteremtése nem a hódításoknak tulajdonítható, hanem az itt élő népek önrendelkezési szabadságának. — Romániának nincs szüksége se Hitleriz- musra, se fasizmusra, se kommunizmusra. Kötelességünk állandóan szemünk előtt tartani népünk érdekeit, anélkül azonban, hogy más ittélő népek jogait csökkentenénk, vagy azokat elnyomnánk. Majd Nistor közmunkaügyi miniszter beszéde következett, aki tudvalevőleg bukovinai tagja a kormánynak. A nemzeti munkáról beszélt, arról, hogy a románság nélkülözi az erős középosztályt, amit csak a kercskedeiem és az ipar rendszeres átépítésével lehet megteremteni, a tanonc- és az ipariskolák utján. Tatarascu beszéde Ezután került rá a sor Tatarescu miniszter- elnök beszédére. A revízióról beszélve, ezeket mondotta: — A most befejezéshez érkező évben is gyakran hallottuk a provokáló kiáltást: Revízió alá kell venni a határokat! — Éppen ezért ebből a várból, Erdély fővárosából az egész nemzet nevében válaszoljuk: Vegyék revízió alá a lelkiismeretüket, amelyet egy nép ezeréves lelki kényszere terhel. Revidiálják felfogásukat és vessenek számot lelkiismeretükkel, mert visszhangzani fog azoknak a sóhaja, akiket tömlőébe vetettek és kerékbe kötöttek csak azért, mert megőrizték nyelvüket és saját földjüket. Mindenek előtt a lelkiismeretet kell megvizsgálni s csak akkor látjuk, hogy beszélhetnek-e a mi határaink revíziójáról. — A határvonal örök, éppúgy, mint az igazság, amelyhez nem lehet nyúlni, csakis azon a napon, amikor meghalna a jog és az igazság. Éppen ezért azoknak, akik városainkra és földjeinkre pályáznak, csak egyet mondhatunk: Egy lelket sem és egy barázdát sem adunk! Azoknak pedig, akik alkudozni szeretnének, ezt kell válaszolnunk: Vagy mindnyájan egy országban, vagy mindnyájan egy sirban! Az erdélyi program. — Tegyük meg a kötelességünket a határvonalaknál, de tegyünk eleget belső kötelezettségeinknek is, úgy, hogy az államélet minden vonalán a nemzeti szempontok érvényesüljenek. Ebben a sikban pedig tegyük meg a kötelességünket az egyesült területekkel szemben is és egy órával hamarabb vigyük keresztül a mi programunkban szereplő jelszót: a történelmi igazságtalanságok helyrehozatalát. Tatarescu itt szószerint idézte a május 2-áö Kolozsváron elmondott beszédének erre vonatkozó részét, majd igy folytatta: — A román nép felkarolását az összes tartományokban keresztül kell vinnünk, függetlenül a társadalmi osztályoktól. De főleg Erdély. Városaiban kell megcsinálnunk, ott, ahol az elnyomás és az elnemzetlenités nyersebb volt és ott, ahol az őslakos románságnak, bár a népek történetében a legerősebb harcot kellett viv- niok, mégis sikerült biztosítani a történelmi folytonosságot. Ezek a városok születésüktől kezdve egészen napjainkig egyetlen pillanatig sem szűntek meg románoknak lenni és számosán közülük az üldözések során a románság igazi mentsvárait jelentették, ahol Írástudóink állandóan vigyáztak a román nemzeti öntudat fáklyájának lobogására. A nópjogról. — Természetes dolog, hogy a román nóp- eíemnek a támogatását nem az agresszív és üldöző eszközökkel kell keresztülvinni. Idézem az első kolozsvári beszédemnek egyik töredékét: A román népelem támogatása nem jelenti a többi itt élő népek jogainak a megcsorbítását és az azokkal szembeni agresszivitást, mert a mi munkánkat törvényes keretek között, kon- ciliáns szellemben fogjuk megvalósítani, alapját képezve állampolitikánknak. A továbbiak során kormányának tevékenységével foglalkozott és hangzotatta, hogy fel kell szerelni a hadsereget. Igaz, hogy ez újabb költségvetési megterhelést jelent, de meg van győződve, hogy az ország lakossága megérti miről van szó s teljesíteni fogja kötelességét. Tatarescu az erdélyi liberális képviselők és prefektusok értekezletén is beszélt A gyűlés után zárt jellegű tanácskozás volt a vármegyeházán, amelyen a miniszterelnökön és minisztereken kivül a liberális párt néhány erdélyi prefektusa, szenátora és képviselője vett részt. 'A tanácskozás jellege a kommünikék szerint nem politikai volt, hanem kulturális és gazdasági, különös tekintettél az erdélyi viszonyokra, de az elhangzott beszédek ennek ellenére inkább politikaiak voltak, különösen a miniszterelnöké, aki a liberális párt megerősödését jelentette be örömmel a jelenlevőknek. Tatarescu első szavaiban a kormányválságról szóló hírekről beszélt. _ Hétről-hétre felbukkannak az ilyen hirek _ mondta. Mi már egészen hozzászoktunk, hogy állandóan arról beszéljenek, hogy kormányunk távozik, A híreknek semmi alapjuk nincs, a kormány erősebben áll helyén, mint valaha, soha még ilyen biztosnak nem éreztük magunkat. Tet\ mészetes, hogy ez a szilárd állapot idegesíti ellenfeleinket. _ Egy évi kormányzásunk alatt nagy munkát végeztünk. Sikerült ez alatt az idő alatt az erdélyi románságot is megerősítenünk. ami a kormány erdélyi tagjainak az érdeme, akik élükön Lapedatu miniszterrel sokat, tettek Erdély érdekében. Sokat jelentett Fo\> Valér miniszter őszinfe segítsége, valamint Roman Valér és Lton miniszterek közreműködése, akik mindannyian Erdélyt képviselik a kormányban. Remélem, hogy rövidesen az összes erdélyi kérdéseket meg fogjuk oldani. Ennek a célnak az érdekében felvetem azt a tervet, hogy az erdélyi szenátorok és képviselők minden hónapban egyszer üljenek össze, beszéljék meg az aktuális kérdéseket, vitassál, meg mi a teendő s erről azután értesítsék rendszeresen a kormányt. Ezután a liberális párt helyzetének ismertetésére tért át. _A liberális kormány eddig igen takarékoskodott a sajtópropagandával. Most elhatároztuk, hogy szakítsunk ezzel a módszeri'el s felvilágosítsuk a népet arról, honnan jön a jó és honnan jön a rossz. Eddig az történt, hogy ami jó és kedvező intézkedés volt, azt mind az ellenzékiek használták ki, mint saját sikereiket, ami pedig rossz volt, azt nekünk tulajdonították. A helyzet éppen fordítva van s erről fel fogjuk világosítani a közvéleményt. Ennek a tervnek a. keretébe tartozik annak a liberális napilapnak a megindítása, amely januárban fog Kolozsváron megjelenni. Ezenkívül az összes erdélyi városokban nagygyűléseket fogunk rendezni, hogy széles körökben elterjesszük kormányunk eszméit és nézeteit.
