Keleti Ujság, 1934. december (17. évfolyam, 276-300. szám)
1934-12-26 / 297. szám
XVII ÉVFOLYAM. 29?. SZÁM. KEinnUrsm 5 Győződjék meg Ön is9 hogy legjobban és legolcsóbban a Kalap Királynál P. Unirii 24 sz. alatt szerezheti be kalap- és divatáru szükségletét, óriási választék — nagyon olcsó árak l Nyakkendő különlegességek Tegnap virágot szedtem a mezé (Székelyudvarhely, december 24.) A'z embernek még a bolhája is táncol ürömiben, olyan idő jár itt, a székelyek kopott anyavárosában. Mert ki bolond hallott olyant, hogy karácsony előtt pár nappal a Hargita tövében, erdőn, mezőn kinyílt virágokat lehessen szedni. Az ég gyönyörűen ki van beretválkozva és süt a nap. Mit, hogy süt a napi Pompás tavaszi idő van. A déli órákban árnyékban 315—15 fok a meleg, az emberek kis kabátban, sokan mellény cs kalap nélkül járnak, legyek sütkéreznek, méhek dongának a fényben és egyébként jóerkölcsü, már-már öreg urak is peckesen szemeznek a nőkkel. A nyugdíjasok örömükben újabb egyhavi illetményüket szeretnék kölcsön adni és amint halljuk a kormány válaszolni fog a Magyar Párt történelmi jelentőségű előterjesztésére, majd ha fagy. Nem elég, ha az időjárás kedvez a kisebbségeknek, még ő is kedvezzen? Az időjárás pedig határozottan mellettünk van. Tegnap kimentem sétálni a zöld mezőbe és —- becsületemre mondom — szép virágcsokrot szedtem. Hogy a fü zöldül, az semmi, de virágzik az ibolya (karácsony előtt négy napped!) a gyermekláncfű, a fehér holtcsalán, a pásztortáska, Ut óit a boröszlán, a kutyatej, a lecsepült veronika, a bakszakáll, gémorr, férfihüscg, az arabis. Az állatorvos el nem takart rózsafáján félig kifeslctt a bimbó és egy% hét, alatt a legtöbb borostyád kinyílik a városban, ha így fart az idő. Â mogyoró barka beporozott és a füvön kívül zöldéi igensok növény, mint a szi- neváltó kutyatej, a kapart nyak, vérehidló fecsfcefü, a dudvákról nem is beszélve. Tegnapelőtt tanuk jelenlétében a kertemben a tavasz- szal ültetett almacsemeték második virágzásából kötött tojásnagyságu termését szedtem lo. Egyet kíváncsiságból felvágtam és fekete volt a magja. Hogy a japánbirs is kivirágzott, azt meg se említem és ezekután az se meglepetés, hogy a Szarkakő alól virágzó gályákat hoztak. Valószínűleg az említetteken kívül más virágzó növények is rejtőznek az erdőn, de ki a fene bujkál ilyen szép időben a bokrok között. Az már bizonyos, hogy a karácsonyfát, akár mezei virágokkal is feldíszíthetjük. Reggel, este valamivel hűvösebb az idő, de dér alig van. Hóra nincs kilátás. A madarasi Hargitán, —, ami itt, a környéken a legmagasabb csúcs —, mutatóba, szemkiszurásból van egy kevés, de csak annyi, hogy egy szomjas kutya egyszerre felnyalinthatná. Szép sétát tettem — mondom — az erdőn is, természetesen kiskabátban és határozottan bosszantott,, hogy a fák még nem akarnak mozdulni, nem rügyeznek, nem leveleznek. Mi az ördögöt várnak, hiszen tavasz van. A száraz falevél ngy csörög az ember lábai alatt, hogy a vadak ki sem mernek sétálni otthonukból, de határozottan meg vannak elégedve a helyzetükkel. A nyulak egyszerűen ellustultak, a rókák a szabadban alusznak („kibírhatatlan kérem a hőség a lyukakban!“), a farkasok rendkívül barátságosak, az özek válogatnak a táplálékban és a medvének eszeágában sincs téli álomra hajtani a fejét. Ki az a bolond, ki télről beszél ilyen időben. A vaddisznók el vannak hizva és csak dúskálnak a makkban. Azzal szórakoznak, hogy az ülepüket tartják a vadásznak, mert a golyó úgy sem üt át jó-négy ujjnyi szalonnájukon. Még jólesik és elősegíti az emésztést. Csuda, hogy sportegyesületet nem alakítanak, de úgy lehet, hogy ahhoz is lusták. A székelyek ingujjban vágják az erdőn a fát és a juhpásztor a meleg földön elheverve sütteti a hátát a nappal. Néhány elkáprázott arcú szerelmespárt is láttam a fák között bolyongunk de — legyünk diszkrétek uraim! Az ilyen időjárás kiveszi az embert a sodrából, magam is ngy örvendtem neki, mint a bolond a sapkájának és boldog-boldogtalannak dug- dostam az erdőn, mezőn szedett virágcsokromat az orra alá és akkor ismét kiderült, hogy milyen hálátlanok az emberek. A legtöbben természetesnek tartották, hogy karácsony küszöbén mezei virággal verem ki a szemüket. — Mit akarsz, hiszen hivatalosan csak december 21-én kezdődik a tél! Legalább a természet tartsa be a nemzetközi Szerződést és a párisi egyezményt. — Az ördög politizáljon meg! Es futok Bányai Jánoshoz, a lelkes, kiváló természettudóshoz. Bizonyosan ki fog ugrani örömében a bőréből. — Hát igen, igen ... Érdekes... Mindenesetre... — fumigálta a virágaimat — De ezek a növényvilág cigányai kérlek. Legkorábban virágzanak és legtovább tartanak... Nem árt ezeknek kérlek semmi... Megmondjam a tudományos nevüket is?... — Ne mondd meg, János lelkem! — Tudod az volna érdekes, ha... A nyelvvizsgán megbukott másik tanárbarátommal találkoztam. Olyan lojálisán és megadással, szomorúan megy az uccán, mintha a saját koporsóját kisérné. Csak bólogat a virágaimnak. — Olyan embert mutass — sóhajtja, — aki nem bukott meg a nyelvvizsgán! Pár lépéssel odább román lapot húz ki a zsebéből, hogy abból is gyakorolja magát és fennhangon olvas (— hogy a kiejtéshez jobban hozzászokjék a füle). „Minoritarii sunt...“ Jobb, ba a nőkkel próbálkozom. Az első szép asszonynak nem szólok, csak tartom a kezemben a csókromat. — Jönnek a nőegyleti teára? Ilus emlitette, hogy valószínűleg ott lesznek. („Ilus“ az én feleségem.) Észre sem vette a virágaimat. A másik széppasszonynak már fel is ajánlottam egy szál ibolyát. — A kertésznél sokkal szebbeket kapott volna! — kritizálta. De igy is kedves magától! Az uccán hosszú sorokban sétálnak a fás- szekerek. Zetelaki, máréfalvi, oroszhegyi, oláhfalvi székelyek szomorúan kínálják a fát, 100— 120 lejért szekerét? A kutyának se kell. Nekik pedig halálosan kéne az a pár lej. Pénteken vásár, arra kellene pár lejt teremteni. Ez kéno, az kéne... — Vegye meg ezt a jó fát istálom! — e6de- kelnek. Ki vesz fát ilyen időben! — utasítom eí és a virágaimat mutatom bizonyságul. Csúnyán utánam káromkodnak. Mikor itthon a kapun belépek, elhatározom, hogy kedves meglepetést okozok az asszonynak. —; Ni mit hoztam! Kinek hoztam? — tartom oda rendkívül kedvesen a csokrot, de olyan tiszta, a szabadban kiszellőztetett tavaszi lélekkel, mint a szentkópeken a szüzek a liliomot. — Hol csavargóit az Istenért egész nap?,.. Itt járt a végrehajtó .,. a Keletitől is Írást kérnek karácsonyra ... valami számlákat is hoztak ... ebédre se jött haza. ■. Hát ez igy nem megy szivem!... — De ezek a virágok ... Karácsony hetében ... — dadogok. — Pár csalánért még se lehet az egész napot eltölteni, mikor annyi baj van!... Keserűen vágom oda a csokromot az asztalhoz. Sápadtan ugrik oda az asszony: —• Látja, ez maga!... így bánni a virágokkal! ... És mindenkről megfeledkezve, szálankint, gyengéden szedi össze és hangosan beszél hozzuk: — Szegény, ártatlan, drága kicsi virágok!... Mindjárt vizbe teszlek. A szegény kicsi virágoknak azonban már kókkadt, hervadt a fejecskéje és erőtlenül, holtam esüngenek alá. Hiába! Pár nap múlva karácsony. Rövid az életük... Rövid, de szép ... Nyíró József. SCHÖPFLIN ALADÁR AD Y ENDRE Talán még Petőfiről sem írtak annyit és annyifélét, mint Adyról. Most már elérkezett az ideje, hogy megszólaljon az objektiv kritika s a közvélemény elé a költőnek és müvének pontosan körvonalazott tiszta képe kerüjjön. Erre a munkára, Ady első őszinte és igaz életraj.rínak megírására vállalkozott Ady legközelebbi barátainak és hiveinek egyike, Schöpílln Aladár, az egész Ady-nemzedék legliivatottabb esztétikusa. Ara vászonhiitúsben f)0’— Lei. LEPAGE Cluj I Kérje a „N Y U G A T“- könyvek teljes jegyzékét.
