Keleti Ujság, 1934. december (17. évfolyam, 276-300. szám)
1934-12-26 / 297. szám
Taxa poatalâ pULtltA Is Bumara: Ka 2088—1927. Szer du, 1934. december 2U, — Ara 5 Zépví 3el öház Budapest v. tUötixetési árak hétfőidén: Egész évre negyedévre tűd, egy bóra 70 lej. évre 60, félévre 25, negyedévre 12.50, egy pengő. Egyre« iiÁmok az Ibozz elárusító ORSZÁGOD AlAGkAiU*AUi'i LAP. XVII. ÉVFOLYAM. — 297. SZÁM. szerkesztő: SZÁSZ ENDB& fcmerltesxtóség, kudóhlvalal á* nyomd»: Qnj UsMa L fop uccu i. szám. Telefon: 568» — Levélcím: Unj, potcallók 10L «Hm. Kéziratokat senkinek sene leüld vissza OS nem Is órta meg • szerkesztőség. Gyermekünk Száztíz trockijistát végeztek ki eddig Szovjetoroszországban Sztálinéit vérbe abarják fojtani az „ellenforradalmai“ f novjer és Kamenev inegfenyegelték Sztálinit hogy kivégzésük napján közzéteszik a kii.földön elhelyezett leleplező nyilatkozatot Megállót! a munka és siettünk liaza. Ma, karácsony mmján, igazán a földnek nyomorultja az, akinek otí&cma nincs. Pedig olyan kevés a munka és annyi a tehetetlenségben lelankadt két kéz. Es akinek megadatott korunk szerencséje, hogy dol- gozhatik, fáradozó karjaival az is alig tudja tartani a családi fészek oszlopait. De megjött a btt- tJehemi aíj&yat és van még annyi erőnk, hogy ne összetörte^r hanoin sietve tartsunk hazafelé. Hol a picinyfenyü gyertyalángokból felgyűl valahány. Ha csak egy is. ha száz is, ama csillagnak a fényébőLyaló, aminek minden esztendőben utána kapunk-valamennyit magunknak elragadunk s odaszoritjuk a szivünkhöz, mint a legragyogóbb sugárzásnak szelíd selyemtincsét, vagy mint a legékesebb virágzásnak mérhetetlen finomságú szó • -Iáit, mert tudni és érezni akarjuk, hogy emberek vagyunk. Emberek, akiket arra rendelt a születés, hogy találják meg az életnek az örömét itt ezen a földön, ahoi annyi rengeteg nemzedék dőlt már a porba s ahol olyan rövid az ut a temetőig. Urjöve- tele előtt voltak távolbalátó pfóféták, kik mesz- szire hordó egyszerű saruik járták a világot s az elkeseredett, meg nem váltott, életörömöt nem ismerve is dőzsölő hatalmasoknak és rabszoigaki- nokban lihegve vergődő-verejtékező millióknak a leikébe bciehelték a reménység tiizét. felmutattak a végtelen égbolt beszennyezhetetlen azúrjára és azt mondották: várjál csak szenvedő, mert nem szenvedsz hiába. Felhő hátán vágtatva közeledik az egyetlen, az igazi Urnák a küldötte, láng lobban fel, amikor lábaival a földet érinti és ennek a világosságánál meglátandják mindenek az ö életüknek való értelmét. A fűszál és a kőszikla, a terhek alatt meggörbült roskadozó s a gőgben megmerevedett szurony-tartó alázattal fognak meghajolni elölte. 1934. az esztendők száma, eny- nyi sor omlott a múltba azóta. Az isteni lángból emberré született gyermek minden esztendő karácsonyán ott fekszik a íényöves jászolban előttünk. Nem kell már próféta a beteljesedés óta, mert az életnek értelmét és örömét magunk tudhatjuk. A világosság felderült előttünk, de ennek a fényénél azt is látjuk, ami hiányzik s ami az Isten megtagadásaként emberek gonoszságaiban tör reánk, hogy az életünket keserűvé, aggodalmassá, íenyogetetté, könyörületnélkü livé tegyék. A beth- lehcmi éjszaka három királya nem tudhatta a decemberi szent alkonyat előtt, hogy milyen súlyosak az embertelenségnek a bűnei. Azok, akik az uj kornak a fiaitól tagadják meg az emberséges hétköznapokat, a karácsonyi éjszakán kiragyogott és örökre beteljesedett szeretettörvény szentsége ellen tartják felemelve a kezüket. Most, amikor olyan kevés az éltető munka s olyan nehéz tartani a családi hajlék oszlopait, már hisszük és tudjuk, hogy a krisztusi tövisekkel áttüzdelt test és a meggyötört lélek is felemelkedett ember tud lenni. Ezt akartuk tanítani a gyermeknek, a miénknek, a rossz időkben születetteknek, amikor a karácsonyi alkonyat harangszavára hazasiettünk. Amit hazavittünk, bármilyen szegényes volt, szivünkből egy darab. Abból a szívből, amelynek megáll egyszer a dobogása és jó tudni, hogy van, aki a mi elejtett küzdelmünket felveheti, örömünk, sorsunk, jövőnk titka és záloga, gyermek, üdv néked. (Stockholm, december 24.) A szovjetkormány, amely hosszú ideig gondosan tudta leplezni azokat a belső egyeuetlenkedéseket, amelyek évek óta lappnnganak már, mint a láva a kitörés előtt, most már kénytelen beismerni nem hivatalos nyilatkozatokban, hanem tényekkel, hogy a diktatúrát komoly válság fenyegeti. Az a fejvesztett kapkodás, ami K i- rov szovjetvezér meggyilkolását követte, világosan bizonyítja, hogy Szovjet-Oroszország- bau mégsem olyan a politikai helyzet, ahogy feltüntetni szeretnék s az uralmon levő Sztalin-frakció komolyan tart attól, hogy a kommunista párt ellenzékének belső forradalma eltávolítja a helyéről. Eddig sem volt titok, hogy a kommunista párt keretein belül éppen a legfontosabb kérdésekben éles véleménykülönbségek vannak. Sztálin Trockijnak az országból való száműzetésével cs a többi trockijistálc Szibériába való deportálásával próbálta elfojtani a mozgalmat. Kamenev és Zinovjev, akik az úgynevezett ős-forradalmárok közé tartoztak, már régóta nem vesznek részt a szovjetpolitika irányításában, sőt bujdosniok is kellett, nehogy a Cseka hatalmába kerüljenek. Kirov meggY<IKolása jeladás volt A Szovjet-Oroszország külpolitikájában be állott lényeges változás s a Franciaországgal kötött katonai szövetség alkalmas pillanatnak látszott arra, hogy Kamenevék megadják a jelt a forradalmi megmozdulásra. Ök ugyanis Trockijjal együtt helytelennek minősítették Sztalinék politikai koncepciójának leggenerálisabb. programpontjait. Belpolitikai szempontból ellenezték a kommunista program radikális és tulgyors Iceresztülhajtását, külpolitikailag pedig azt az álláspontot.foglalták el, bogy a szovjeteknek nem szabad lémondani Európa forradalmositásáról és mindenütt fennt kell tartani és továbbra is ki kell építeni az illegális szervezeteket és sejteket. Akkor azonban, amikor Sztálin és Litvi- nos a nyugati kapitalizmus fellegvárával, Franciaországgal baráti viszonyt épített ki, sőt katonai véd- és dacszövetséget kötött, lehetetlenné vált ez a forradalmasító politika. Oroszországban magától értetődőén visz- szás érzelmeket váltott ki a szovjet-kormány uj külpolitikai orientációja és a Népszövetségbe való visszatérése és ezt a hangulatot tartották Kamenevék a legalkalmasabbnak a nyílt szintvallásra. Kirov meggyilkolásával akarták megadni a jelt a trockijistálc forradalmára. Sztalinék a helyzet komolyságát nyomban felismerték, de talán mégis túllőttek a célon, amikor a legvéresebb retorziókat alkalmazták. Nem gondoltak arra a régi tapasztalatra, hogy a kivégzések tömegével csak pillanatokra tudják megfélemlíteni az elégedetlenkedőket, de ugyanakkor a legjobb propaganda-anyagot szolgáltatják önmaguk ellen. Százliz kivégzés Sztalinék ugyanis nem elégedtek meg azzal, hogy a merénylet részeseit kivégezzék, hanem százszámra kezdték összefogdosni az összes trockijistákat is, köztük olyanokat, akik semmiféle mozgalomban nem vettek részt 6 legfeljebb csak titokban rokonszerveznek a száműzött bolsevista vezérrel. Hitelt érdemlő források, sőt szovjetlapok szerint is 110 embert végeztek ki eddig a Kirov halála után megindult vizsgálat óta. Ez a kíméletlen, kegyelmet nem ismerő hajsza továbbfolytatódik és előreláthatólag még többszáz ember halálraitcléséhcz fog vezetni. Drámai találkozás Kamenev és Zinovjev cl fogai ása is ezzei az akcióval áll összefüggésben. IIir szerint Kenianer és Zinovjev találkozása Sztálinnál drámai jelenetek között történt. Sztálin éles szemrehányásokkal illette egykor: társait a forradalom megszervezésében, viszont ezek Sztálinnak szemébe mondták, hogy áruló- Zinovjev kijelentése szerint leszámoltak az élettel és éppen ezért ' Kamenowel együtt nyilatkozatot he- , lyeztek el külföldön s ezt a nyilatkozatot haláluk után azonnal publikálni fogjáv. A nyilatkozat le fogja leplezni a bar maciit intcrnaeionálé és a szovjet kormány üze'meit s az egész világ elé fogja tárni a véres diktatúra titkait. A párisi Journal komolyan aggódik Zinovjev és Kamfnev életéért és azt írja. hogyha nem is hoznak ellenük halálos ítéletet, de a haláltól semmiesetre sem fognak megmenekülni, mert minden feltűnés nélkül fogják őket eltenni láb alól.
