Keleti Ujság, 1934. december (17. évfolyam, 276-300. szám)

1934-12-26 / 297. szám

2 KtimUţsgo XVII. ÉVFOLYAM. 297, SZÁM. Az erdélyi arany titkos utjai Az aranyéhes államok fölhajtói Nagybányán — Az olorzokl aranyérc kalandos vándorlása — A kincstári fémbányák vezérigazgatósága az aranycsempészés megakadályozásáról A FENSÉGES «0LNIV1Í CSÖKÄLLd AJKP1Ö0SITÖ WLA55Z4K E KIVALŰ GVAftt M A NVO K Af KiUtUM VttÉSJftWIiEUT-# « 8AUKAU* 6UÜÍ.£XST> JEt (Nagybánya, december 24.) Háromezer év óta túrják a bánya vidéki hegyeket aranyásó kezek. A rómaiak rabszolgák hadát hajtották a Kereszthegy keservesen kivájt aknáiban az arany után és ma is a munkás kezek ezrei ku­tatják az aranyat itt, ahol a veresvizi bányák­tól egész a váraljai Kaliman hegyig kétségkí­vül dús aranyban a föld méhe. Érdekes az ut, ahogy az aranyérc előkerül a bányából, ahogy zúzdákkal, flotációkkal, gé­pek rajával, vízmüvek csomójával, komplikált adminisztrációval, nagyhatalmú bányaigaz­gatósággal az aranyéréből szinarany lesz, hogy bekerüljön az állami jegybank páncélszobáiba. Nem kevésbé érdekes azonban a másik ut sem; az arany illegális útja­de ahogy a szerencsétlen bányászt törvényte­len útra viszi az arany ördöge, úgy a törvé­nyes aranytermelő is rátér a bűnös útra — a magasabb haszonért. így aztán ettől kezdve azonos az útja a bűnös bányásznak és bűnös termelőnek is­Csempésztanyák a Veres víztől a Kereszt begyig. Zugbeváltó bőven van ebben a bányaváros­ban és ha a helyzettel ismerős ember követi egy-egy aranyásó útját, látja, hogy vagy a Veresvizen, vagy a Hid uccán, vagy a liget mellett, vagy a Kispiacon, vagy a felsőbányái uccán, vagy a Szénatéren, vagy a kereszthegyi bánya közelében besurran egy pohár borra, egy kis ecetért, fűszerért, olcsóbb ruhaféléért, miegymásért. Ez persze csak ürügy, mert a vendéget már jól ismeri a gazda, szemeintésével a belső szobába tessékeli, ahol aztán hamarosan létre­jön az üzlet- Persze a lopott aranyat félany- nyiért veszik meg a zugbeváltók, mint a kü­lönben legális eredetű aranyak Külföldi kormány-ügynökök Nagybányán Megüli a bányászt az arany ördöge­Minden igazi bányász arca akkor ragyog fel, amikor a bányamécses világánál megta­lálja teliérbe zárva a követ, mely nem ragyog az aranytól, mint sokan hiszik, hanem olyan, mintha feltört közönségen pataki kavicsot ku­koricaliszttel szórtak volna tele. Ez a termés­arany, vagy ahogy a bányászok mondják: a stufa. Kezében a termésarannyal: a bányász pil­lanatokig habozik, aztán megrázza magát, el­űzi a kisértést és a termésarany bekerül a do­tációhoz menő bányakocsiba. Csak elenyészően kevés azoknak a bányá­szoknak száma, akik nem tudnak ellenállni a kisértésnek. A munkásságnak legfeljebb a bá­rom százalékát üli meg az arany ördöge, akik aztán elfelejtenek becsületet, elfelejtik a nyug- bérbe beszámító munkásévtizedeket és a bá­nyák mélyéről elindul az arany veszedelmes, titkos útjára­Arany az emberi testben. Nemcsak itthon ismerik azonban a zugbe- váltókat. Idegen országok, távoli fővárosaiban is számon tartják őket. Elegáns idegen urak, selyembe öltözött, előkelő külföldi dámák for­dulnak meg a mi kis bányavárosunkban. Magas megbízóik vannak ezeknek az nraknak, höl­gyeknek. Kormányférfiak. jegybankok kor­mányzói küldik őket olyankor, amikor egyik- másik állam emelni akarja arany alapját, vagy amikor nagyobb fizetést kell aranyban tel­jesíteni. Ilyenkor legkiadósabb az illegális arany­üzlet, amely persze ilyenkor virágzik a leg­jobban. De az aranyszegény országok ékszeré­szei állandóan keresik csempészeinknél az ara­nyat, amelyet aztán a legfurfangosabb módo­kon juttatnak ki az országból, leszámolva * nehezen megszerzett arany él vesztésének lehe­tőségével is. De nemcsak külföldiek viszik ki innen az aranyat, hanem gyakran maguk a helybeli megvásárlók csempészik át a határon. És ezek a mi csempészeink ügyesebbek, óvatosabbak, találékonyabbak a külföldieknél. Hol e célra megfúrt botokban, hol házilag készített kolbász­ban, hol kenyérben vándorol el az Itteni szin­arany néha Hollandiáig, sőt Amerikáig Is. Uj törvényt hoznak az arany csempészek eilen A bányaigazgatóság több évszázados épü­letében felkerestük Lazarescu Joan mérnököt, az állami fémbányák vezérigazgatóját Elmondta Lazarescn vezérigazgató, hogy az aranyvédelemről most van készülőben az uj tör­vény, amely rendkívül szigorú Intézkedéseket léptet majd életbe az aranycsempészés ellen. Ez mind nagyon helyes, de ezt a bajt csak agy lehetne szerinte Is orvosolni, hogy a jegybank emelné az arRny beváltási árát és külön pr*; miamokkal jutalmazná az aranytermelést, hogy igy minél rentabilisabbá tegye az állam maga­sabb érdekeire oly annyiszor fontos arany­termelést. KERTÉSZ LÁSZLÓ. Egész hónapi veszélyes, egészségrontó, életölő munkával alig kétezer lejt keres meg egy aranybányász. És a kukoricalisztes, sze­rény megjelenésű kő néhány darabjáért tízez­reket kaphat. Esendő az ember — és a termés- arany elkerüli a törvényes utat. Gyakori, hogy a bűnös bányász lenyeli, vagy más módon testébe rejti el az ércet, de az is előfordul, hogy direkt erre a célra, házilag operált sebhelyekben dugja ei azt. Arany lesz a lopott kőből. Amíg a legális aranykőzet rengeteg ké­zen, sok költséggel válik arannyá, addig az aranytolvaj bányász maga pótolja a zúzdát, kohót, flotációt, mérnököt, laboratóriumot, mindent. A bányavidéki hegyek erdőrengetegeiben ismerős bányász alkalmas helyen, eldugott ki- sebb-nagyobb mozsarakban töri fel az arany­ércet, összekeveri higgannyal, mely magába veszi az aranyport. Éjszaka, hóban, sárban, fagyban húzódik lopva a bűnös, elrejtett mo­zsaraihoz és remegve tér vissza a higganybn rejtett aranyával, amelyet aztán valamelyik nem gyanús szomszédjánál kiéget és megma­rad az ezüsttel kevert arany, a foncsor, amit a bányaváros kispiacán ragyogó szemmel vá­sárol meg a külföldre irányitó csempész. Csempész útra kerül a legális arany­'K Banca Naţionala nagybányai arany­beváltó hivatala 111.111 lejt fizet az arany ki- logramjáórt. A külföldön 130—140.000 lejes árat is elérnek a kereslet szerint a csempé­szek. Husz-harmincezer lejjel többet kap a le­gális aranytermelő aranyáért, ha illegálisan adja el azt, mint ha a hazai jegybank rendel­kezésére bocsátja. Igaz, bogy ezt a törvény tiltja, mert ara­nyat az országból kivinni senkinek sent szabad, 6YÁ8ZRUHAKAT pár óra alatt nagyon ol­csón fest az országosan elismert Czink cég, Cluj Kilenc Sei a néwoménositás ára Pa^keraw ur Eeikás hazafi (Kolozsvár, december 24.) Egyik erdélyi román képviselő nemrég ezt a keserű kijelentést tette: __Nemcsak a székelyek között, hanem Bihar, Szatmár és Kolozsmegyében is számos román csa­lád van, amelyek még ina is magyar ne-vüek, mert családjukat ebnagyarositották. És bár Erdélynek az anyaországgal való egyesítése megtörtént és bár nyelvük, vallásuk román, mégis megtartották magyar családnevüket. Vájjon miért? Azért, mert körülbelül tizezer lejbe kerül azoknak a for­mai előírásoknak a teljesítése, amelyek a család­név megváltoztatásához szükségesek, hirdetmé­nyek a különböző lapokban, a Monitorul Oficial- ban. bélyegköltségek, illeték és az elvesztett idő... Erről a kérdésről, ir cikket az Argus kará­csonyi számában Leonard Faukerow, az ismert újságíró, akit neve után az olvasó valóban nem gondolhat románnak. — Emlékszem arra az időre, _Írja Leonard Faukerow, _ hogy a magyar uralom idején mi­lyen könnyítéseket adtak a hatóságok és mennyire ösztönözték a névmagyarosításra a lakosokat, fő­leg a román, sváb, szász és zsidó családnevüeket. (A valóság az, hogy senki sem ösztönzött senkit, az magyarosította meg a nevét, aki jószántából akarta.) r __Most Romániában, is módosítani fogják a névváltoztatásról szóló törvényt, radikálisan le­egyszerűsítik a formaságokat és az eddigi tizezer lejes költséget kilenc lejre szállítják le. Semmi kifogásunk a névrománositás meg­könnyítése ellen. Csak az a szerény megjegyzé­sünk, hogy a magyar nevű románok mmden lo­gika szerint valamikor magyarok voltak, akiket a divatos néwegyelemzés szerint vissza kellene magyarosítani. Mi azonban erre csakugyan nem pályázunk. Ami pedig Faukerow ur reminiszcenciáit“ illeti, erre az a megjegyzésünk, hogy ne firtassa éopen ő az ilyen kérdéseket. Az nevéhez valahogy nem illik a túlhajtott sovinizmus. ff Ili: EBI , (Szenzác ós orvosi felfedezés a "születés-szabályozás terén) Irta: OH. K&ÖÓ JÁNOS Ara 70— lej- -*• Kapható mindenütt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom