Keleti Ujság, 1934. december (17. évfolyam, 276-300. szám)
1934-12-24 / 296. szám
XVU ívfolyam. 3S6. SZÁM. KEiin-Ujssß III lb Ne féljen többé a náthától! Vegyen be minden étkezésnél egy kávéskanál Goudron-Guyot-1 egy pohár vízben és rövid időn belül megszűnik a legmakacsabb nátha _és a legerősebb hörghurut is ; gyakran még a tüdőbajt is megelőzhetjük, sőt a már kifejlődött tüdőbajt is meggyógyíthatjuk használata által, mert a Goudron megakadályozza a tuberkulidok szétterjedését a tüdőben ős elpusztítja a szétterjedést okozó rosszakaratú bacillusokat. Kérjen mindég valódi Q0UDRON-GUYOT»! és mindennemű tévedés elkerülése végett figyelje meg jól a csomagoláson levő címkét: a valódi Goudron- Guyot-n rajta van nagybetűkkel a Guyot név és aláírás a kővetkező három színben: kék, zöld és piros, valamint a következő cím. Maison FRERE, 19, rue Jacob, Paris. — Bucureşti: GEORGES VERGLAS, Str. Precupeţii Vechi 1. A Goudron-Guyot kapható minden gyógyszer- tárban és drogériában. P. S. Akik nehezen viselik el a Goudron izét, helyettesítsék norvégjai (Joudron-t tartalmazó Guyot kapszulákkal. II»* Magilletődve lehajtott hozzuk, gondosan megtisztogatta a sártól, földtől és halomba gyűjtötte, legalább a nagyját. Csodálkozott, hogy a régi sírok egy ásőnyomra, ennyire a felszínre kerültek, de száz esztendő bizony lemosta róluk a nehéz íőldszemfedőt. _Konok magyarok, kik nem akarnak meghalnál _ jutott eszébe a büszke gondolat, de mindjárt a jelenre gondolt éa lemondóan bólintott feléjük. _ Könnyelmű halottak, kik nem siettek porrá válni... _Most már melyik mondás igaz? __nézett fel az égre. A kérdésre azonban sem az ég, sem a föld nem felelt; tehát ismét nekigörbült a szerszámnak és ásott tovább ... — Egy bizonyos, _ állapította meg emberi keserűséggel, _ hogy egykori hiveim a szó szoros. értelmében saját testüket adják nekem eledelül .., Este egy, a zsidó boltostól kölcsönkért rossz csiháu-zsákba összeszedte a csontokat és bevitte a papi házba, hogy a kutyák szét ne rágják, valami szét ne dúlja őket. Majd, _ mondjuk vasárnap. _ a hivei jelenlétében valami csendes, békés helyen sirt ásnak nekik és illő módon eltemeti a csontokat. _ Majd vasárnap! Úgy érezte, hogy minden, egész élete vasárnaptól függ. Szombaton végigjárta híveit és kedvesen, szeretettel meghívta a vasárnapi istentiszteletre a papi házba. Kicsit idegenek voltak hozzá a hivei, szégyenkeztek is, de mind megigérték, hogy ott lesznek. _Majd felmelegitem én őket! __bizakodott a pap. Jegyes nem örül jobban jegyesének, virág a napfénynek, Isten a fiának, mint örült ez a pap a vasárnapnak. Korán kelt és feldíszítette szegényes hajlékát, Keeskelábü, sznette fenyőfaasztala volt az ur asztala, amire kirakta az egyház kincseit. Letakarta egy 1766-ből való aranyhimes selyemabrosszal, kirakta rá az ősi aranyozott ezüst tányért és kelyhet, rátette a bibliát. Maga is felvette egyetlen fekete ruháját és habos palástját. Csak éppen harangozni nem tudott, mert harangja nem volt, A hivek már megszokták, hogy a görög katholikus templom harangszavához igazodjanak. Ott úgy tudja, hogy tiz órakor szoktak beharangozni. Ideges volt és szorongást érzett. Türelmetlenül forgatta a zsebóráját az ujjai között. Kilenc óra után a románok megmozdultak. Kieresztett ingü férfiak, színes katrincás nők ott húztak el az ablaka előtt csevegve, nyugodtan, a fiatalja kacagva. Buzgó keresztet hánytak, mikor a harang rájuk dördült. A pap az ablaknál leste őket. Hozzá még nem jött senki. _Még van idő! __ csititotta önmagát. Várt tovább. A szive hallhatóan dobogott. _Mégis különös!__. komorodott el. Már nem merte mondani, hogy „még van idő“. Második harangsző után a románok nagy csapatokban tartottak a templomuk felé. Kissé visszahúzódott az ablaktól, hogy ne lássák meg öt. Hirtelen megsejtette, hogy hozzá nem akarnak jönni... Hátha senki sem jön. __ Az lehetetlen! _tiltotta el magától a gondolatot. Le nem vette szemét az óráról. A mánus végzetesen mozdult előre. _Mégis kimegyek! Palástosan kiáltott az ajtóba. Befurta a szemét a templomba haladók közé éa kereste, kutatta a hiveit köztük. Egyet sem ismert meg közülök. Nem tudta, hogy vasárnap a magyarok is egyformán öltöznek a románokkal. Végre megkondult a beharangozó is a román templomban. Megkésett férfiak, auszonyok sürgősen siettek végig az ajtó előtt, Köztük az a magas lesütött fejű ember, Török János, az ő kurátora. _Egész bizonyosan ő!__döbben meg a pap. Melle pillanatig elszorul, de mégis utána kiált. _ Kurátor ur! Nem az a mi templomunk! A kurátor hallatlanná teszi és elfordított fejjel iramlik to.va a többivel. _Éppen, mint az „Elnémult harangodban! _ bond el a tekintete a papnak. Az utón már nem jár senki. Csüggedt fővel visszamegy a házba. Hosszan, rettentő hosszan áll a feldíszített urasztalánál és fehér, mint a halál.., Egyetlen gondolata sincs hosszú ideig, csak feliéi’, mint a halál. Imádkozni se tud, csak fehér, mint a halál. Végre ólmos kezeit felemeli, hogy el tegye a szent edényeket, lefossza az urasztalát. Minek tovább terítve tartani!... Es ekkor akad meg a szeme a csihán-zsákba kötözött embercsontokon. A régi hivek mégis csak itt vannak! __ motyogja szétpattanó homlokkal. A fájdalomtól összecsikorditja fogait és hirtelen hatalmas indulat lövell fel benne. Pár dobbanó lépéssel odamegy és félkézzel felragadja a zsákot, felrázza az ég felé. hogy csörögnek, csikorognak bele a csontok, majd egyetlen rántással szétnyitja ■ a zsákot. Az ősi, magyar csontok halomba omlanak az urasztalán. Van köztük félig köves koponyacsont, reves, szuvas kar- és lábszárcsont, melyeket félig már elszopogatott a halál... Fölöttük magasM a pap, hátán didereg a palást., kezében a zizeg a biblia. A csontokra meredve felzeng szilárdan a hangja: _Krisztusban szeretett testvéreim és híveim! Mai beszédemnek alapigéi meg vannak irva Pál apostolnak a Rómaiakhoz irt közönséges levelének nyolcadik részében a következőképpen: „Meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendök. sem magasság, sem mélység, sem semmi más te remtmény nem szákaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban .. Tűz borítja el a papot és beszélni kezd. Az arca fekete, a szeme elszánt. Édesapánk, a nap, a ház fölött megállva nallgatja... 1LF és PETROV 12 SZÉK Regény. — „Nyugat“-kiadás. A fiatal orosz Irónemzedék két reprezentánsának humoros regénye. Egy székbe rejtett kincsért folyó kalandos hajsza története, amely egyszersmind a szovjet társadalmi, kulturális és gazdasági viszonyainak mulattató és maró szatiraja A könyvet az orosz eredeti 4-ikteljes kiadásából Gellért Hu 36 fordította. 408 lap. Ara fűzve 102, kötve 132 lej L.GD3QG‘tó1 Cluj I Kérje a „Nyugat“ kőny- ■iiiii ii ír r (Kvár). | vek teljes jegyzékét
