Keleti Ujság, 1934. december (17. évfolyam, 276-300. szám)
1934-12-24 / 296. szám
22 KELETIUJSSB XVII. ÉVFOLYAM,. 296. SZÁM. OLTSD EL AZ ÖRDÖG FÜSTÖLŐJÉT! Irta: GY ALLAY DOMOKOS A eo££7&r anekdoták Irodalmi és mü- % elödóa-tö rténetl Jelentőségéről nagysaa- Imsu munkát Irt mostanság dr. György bajos, a Magyar Tudományos Akadémia erdélyi tagja. A munkából kiderül, hogy wc anekdotáknak Erdélyben, eleink széles körében kiváltképpen való, nagy kelendősége volt. Az alábbi történetet Hermányi Diénes Józsefnek, az anekdótázás. egyik legkiválóbb mesterének kéziratos munkája nyomán irtuk meg. Hermányi Nagyenyed papja volt, ám anekdőtagynjteményében nemcsak működése színhelyének, hanem rgész Erdélynek százötven-kétszáz év előtti kedélyes életét megkapó közvetlenséggel eleveníti meg. Abrudbánya virágzó bányaváros volt kétszáz évvel ezelőtt. Az arany inkább csordult, mint csöppent a hegyek mélyéből. A bányász- nép nemcsak félelemből, de szivbeli hálából gyakorolta a templomok küszöbét. A jámbor bányász-polgárok közt élt ekkor egy Fodor Péter nevű nemesember. Fodor uram nemcsak a nemesi rang révén különbözött a bányászoktól és műves emberektől, hanem lelkének állapota szerint is. Ökelme bizony nem gyakorolta istenházát illendő buz- gósággal. i öreg papja váltig inti vala a megátalko dott embert, hogy ne vesztegetné a maga lelkét és ne botránkoztatná a többieket, mindez azonban Fodor uram pogány természetét meg nem változtatá. Tiszteletes uramnak végül is azzal a szomorú érzéssel kellett kibuesuznia szent hivatalából, hogy egy lélek teljességgel elkárosodott az 6 őriző pásztorságának idején. TJj pásztor köszöntött be a jeles eklézsiába. Ez is ifjonti, buzgó szolgálata rendjén csakhamar beleütközött Fodor Péter konokságába. Elhatározta, hogy csak azért is megszégyeníti a sátánt, amely nyilván máris a maga nyereségei közé számit ja a ebneres ur lelkét. Nyájassággal, serény kedvkereséssel kezdte környékezni a nemzetes urat. Komájának hívta meg, hogy magához édesgesse, bizalmába akart férkőzni, hogy pogánykodásának igazi okát kitudakolhassa. Egyszer poharazás közben faggatni kezdé nemzetes komáját, hogy voltaképpen miféle lelki ok vonja el őt az ur igéjének hallgatásától? — Nem lelki ok, tiszteletes komám! Egészen földi oka van annak, hogy nem látogatom a templomot! — kezdett szólni Fodor uram. — Hiszen annál könnyebb volna változtatni rajta! — buzgólkodott a pap. — Beszéljük meg, kedves komám uram, hátha segítségére lehetek. Vallja meg nekem bátorsággal: mi tartja vissza a templomtól? — Ez az én kedves pipám! — eresztett vastag füstöt. — Dohányzás nélkül nem tudok annyi időt egy helyben eltölteni. Az éneklést, könyörgést valahogy még kibírnám, de a hosz- szu prédikációt el nem tudom szenvedni pipa nélkül. Megvallom, olyan méltatlankodások környékeznek a hosszú prédikáció alatt, hogy utóvégül a templom nagyobb kárára esik lelkemnek, mintha otthon ülök és szép csendesen elpipázgatok. Nagy reménységre gerjedt a pap ettől a vallomástól. Hiszen ha a dohányzás az oka a templomkerülésnek, akkor könnyen lehet segíteni az eltévelyedésen. Olyan megoldást tud ő ajánlani, ami megváltoztatja a nemzetes ur elméjét. — Csak jelenjék meg komám uram a templomban, nem fogja pipája hiányát megszenvedni! — mondotta. — Tudniillik, mihelyt szükségét érezi, intsen nekem s ón rövidesen befejezem a tanítást Nagy dicsőségemnek tartanám, ha komám uram visszaédesednék szentegyházunk keblére: szerezze meg nekem mihamarább ezt az örömet!... Fodor uram gondolkozóba esett. Csakugyan, ha bevégződnék a prédikáció, mikor a dohányzás után való vágya hatalmasodni kezd! így meg lehetne próbálni a dolgot. Megállapodtak a pappal, hogy jövő vasárnap ő is megjelenik az istentiszteleten, ám amikor sokallni kezdi a szót, jelt ad a a beszéd befejezésére. El is mene nemzetes uram őkegyelme, irja krónikásunk, de az utón, éppen a templom ajtajáig, mind füstöle a szája, mint a pecsenyeárus asszony serpenyője. Az ajtóban leköccintette a pipa fedelét. — Nem oltom ki, — szólt magában — hiszen úgy som engedem, hogy hosszúra nyúljék a prédikáció. Mihelyt kilépek a templomból, ott folytathatom a dohányzást, ahol félbeszakítottam. A pipát nadrágja zsebébe dugta s beevezett a nemesek padjába. Nagy volt a hivek ál- mélkodása: mi törte meg a sátán rontását? A fiatal pap diadalmasan hordozta körül tekintetét a gyülekezeten: látjátok híveim, az én buzdításomra a kövek is megindulnak! A prédikációt az alkalomhoz szabta. Úgy választotta meg az alapigét s úgy osztotta részekre a beszédet, hogy Fodor uram intésére a hivek lelki károsodása nélkül mindjárt áment mondhasson. Fölment a szószékre s ima, ének múltán elkezdette a tanítást. Időnként pillantást vetett a nemesek padjára: Fodor uram illő figyelemmel függesztette rája szemét. A mag láthatóan foganatosán hullott a pihent földbe. Áthaladt a szentbeszéd első részén, megnevezte a második rész tárgyát. Fodor uram köhintett párat, de aztán föltámasztotta állát és türelemmel nézett a szószék irányába. Száraz, jó dohány van a pipában, nem alszik ki még néhány rövid percig ... A pap bátorságra kapott a Fodor uram barátságos nézésétől. Elhatározta, hogy bizonyságot tesz komája előtt az ur igéjének erejéről. Megmutatja neki, hogy a testi kívánságot kioltja és elfeledteti a lelki táplálék édessége. Csak azért is végig elmondja beszédét, aztán majd templom után heismerteti komájával, hogy nem is volt olyan nehéz ellenállni az ördög kisértésének. A pap elhatározása csakhamar megnyilvá- nosodott a nemzetes ur előtt. Ugyanis a pap a második résznek derekán ilyen szónoki fordulatot használt: „De hagyjuk ezt most, kedves atyámfiai... majd beszédem negyedik részében bő bizonyságot fosrok fölsorolni ennek az állításomnak az igazolására“ • Mintha csalánnal illették volna a nemzetes ur ábrázatát! Micsoda, nem is a harmadik, hanem a negyediktrészben? Hátravctetto magát Kolozsvári Husiparosok Bőrértékesitő Szövetkezete Cluj—Kolozsvár, Strada Anton Pan 12 sz. Telefon: 7-22. Napi áron vesz mindenféle állati bőröket és mindennemű állati termékeket ♦ a padban és el kezdett fészkelődní, fejével megállást jelzett, izgett-mozgott, integetett A pap csak mondta a magáét, sőt mintha mosolygott volna a bajusza alatt... Fodor uram mind hevesebben rázkódott s integetett... mindhiába, a pap rendületlenül tovább haladt és rátért a beszéd harmadik részére. Fodor uram — mit tehetett volna a gyülekezet nagyobb megbotránkozása nélkül — megadta magát a sorsnak. Újra megvetette hátát s elhatározta, hogy immár rászánja kínját s végét várja a hosszas tanításnak. Amint ezeken forrong és küzd magában, egyszer csak éles sajdulást érez felső lábszárán. De csak nem szűnik a fájdalom, sőt bir- hatatlanná növekedik... Belenyúl a zsebébe: akkor veszi észre keserves megcsufolódását! A heves rezgelődés, fészkelődé, integetés rendjén ugyanis kinyilt pipája a nadrág zsebében s a tüzes hamu és tubák kiesvén és átlyukasztván az angliai posztót, pörkölni kezdé az eleven húst. — Nosza most! — festi a krónikás nemzetes uram balállapotát. Meglökdösé szomszédait, kitörtete a pádból és kiléptete a templomból. De a tüzet nem szenvedhetvén, leüle a küszöbre, kirántá a pipát a nadrágzsebből, le- rántá a csizmát, kirázá a tüzet, amely lábszárán lecsúszott a csizmába s újra fölvonván a csizmát, bazamene éktelen, nagy haraggal... Támadt ennek az esetnek a híréből nagy kacagás Erdély minden szögletében. De a krónikás szerint támadt maradandó közszólás is. — Oltsd el as ördög füstölőjét! — szóltak rá ekkoriban az egyházi emberek az olyan zabolátlan dohányosokra, akik nem átalották a templom küszöbéig szortyogtatni pipájukat. Megvet* karácsonyra ajándékot i JWMJlJLMIlBgl Rádiót, porszívót, vasaló*, tózö- es fűtőtestét, csillárt ■m——mm II in— az ELECTÍOIMC5M!! helyiségében: CLUJ, Piati Unirii S. Telefon: 2—49 szám.
