Keleti Ujság, 1934. december (17. évfolyam, 276-300. szám)
1934-12-24 / 296. szám
20 — Hogy-hogy? — Még most is kacagnom kell, ha erre gondolok, — derült fel a magyar. _Nagy díszkapuval fogadtuk, amire rá volt irva, hogy „Isten hozott!“ Mind kimentünk s megéljeneztük. A tiszteletes ur tartotta a beszédet. Megadtuk a módját, no ahogy kellett, de nagy kedve még se volt a püspöknek. Amikor aztán meglátta a papi házat, megtudta a templom dolgát, s hogy a presbiterek se igen vannak meghütelve a feleségükkel, anyakönyv vagy volt, vagy nem volt; hát az effélékért felméngelődÖtt, s esuful rcament a papra és a presbiterekre. Istenesen leszedte róluk a keresztvizet... No, de várjon, most jön a java: Erre íelszökdösnek a presbiterek és nagymérgesen, s neki a díszkapunak. Pillanat alatt úgy széjjelszedték, hogy keresni kellett még a helyét is. ügy bizony! A püspök s az urak ebéd nélkül mentek haza Kolozsvárra ... Sokáig hire volt az egész megyében ennek a püspök járásnak. Sokan át is tértek a más hitre azóta, Engem is biztattak, hogy ,,te Török János, miért, nem tartasz velünk", de én azt mondtam, hogy aki miben született, abban haljon meg. _ Szornoru dolgok ezek, Török bácsi! _ sötétedett el a pap és lehorgasztott fővel sokáig gondolkodott. A kurátor hagyta, hogy gondolkodjék. Végre a pap sápadtan s mintha a sírból kelne ki, felemelte a fejét. — Az egyházi iratok kinél vannak, kurátor ur'/ Készségesen szökött Török János az egyik rogyott ládához, _ Amit meg nem ettek az egerek, ebben a ládában van. Le van a láda szegezve, de ha mondja a tiszteletes ur, hát t'elszakasztom A pap fáradtan intett. _ Hagyja. Teste, lelke visszaborzadt attól, amit látott, hallott. Szeretett volna felüvölteni s füleire szorított kezekkel, behunyt szemekkel elrohanni innen, akárhoVa, csak el innen, el!... Az emberi természet és a pap küzdöttek benne, hiszen már az első lépésnél torkonragadta az éhezés, a nyomor, a megalázottság, a rettentő sors A ráváró élet csattogó fogú kutyái marták a szivét és már tisztán is alig látott a lelkét tépő vívódásoktól, fájdalomtól. Tiltakozott minden benne, hogy ide jöjjön eltemetkezni, ifjúságát, jövőjét ebben a nyolc családból álló gyülekezetben feláldozza, beledobni magát népének kietlen tragédiájába. Egész lénye remegett, mikor erre gondolt. A kurátor mintha belelátott volna, aggódva figyelte: a hangja remegett, mikor megkérdezte: _No, itt marad-e köztünk, tiszteletes ur'/ A pap ránézett erre az árva, utolsó magyarra és fényes lett a szeme. Egyszerre furcsa, konok, dacos erők öntötték el éa a teste megfeszült, a hite fellángolt. _Itt maradok! Hozza az ásót! A kurátor kicsit csudálkozva megcsóválta a fejét s szótlanul kifordult az ajtón. Egész utón törte a fejét, de sehogy sem bírta kisütni, hogy miért maradt itt a pap. _ Vagy büntetésből tették ide, vagy nincs elég esze. _ töprengett, pedig szalmájában ügyes embernek látszik ... Egye fene, nem az én dolgom! Kicsit félt is a paptól, mikor beadta ueki az ásót. _Egy targoncát nem tudna keríteni,__ vetkezett neki a pap a munkának, _ amivel a földet kihordhassam'/ L _Moisa Juonnak azt hiszem lesz__gondolkodott a magyar, — mert ő régebb dolgozott a vasútnak. Ha neki nem volna, megnézem Benkő Daniidnál... A pap felfigyelt. _Az nem magyar f _ö nem, de az apja még négy lovas hintón járó magyar volt. Ide van eltemetve e kriptába, csak ehelyt... A fia már szegény napszámos ember... Nem volt újság az efféle a pap előtt. Mégis megkérdezte. _ Vannak még ilyen magyar nevű románok a faluban? _ Ojjéjc! De mennyien!...'Itt van min_________KELETtUfSm wmmmmmmmmmmmmmammmmmmmmammmmmmmm denek előtt az öreg tiszteletes ur leánya, Luc- reţia kisasszony! — Lehetetlen! — döbbent meg a pap. _Az öreg tiszteletes ur leánya román? — De még mekkora!... A pap a falnak tántorodott. A kurátor, látva megrendülését, enyhíteni próbálta a dolgot. — Nem a törvényes leánya, insrtálom, mert — tudja — a tiszteletes asszonnyal nem voltak meghütölve... A pap már többet nem birt el. Leroskadt az egyház rozzant levelesládájára. _ Még se maradhatok itt!... Irdiább jöjjön akármi!... — Hát akkor én megyek! _riasztotta fel a kurátor. Csak bólintani tudott a pap. aztán újra el- ködösödött minden előtte és fekete verejték ütött ki a homlokán ... Mire azonban a kurátor visszajött a targoncával, már ásta a ház földjét izmos karjai feszültek az ásó nyelén és fekete halomban állott előtte a bűnös, átkozott, rettenetes föld, az egykori magyar föld. A falu nem sokat törődött, hogy mit csinál a magyar pap, mert az idő felpillantott és kinyílt a mező, sürgős volt a tavaszi munka. Az ekék már tépték a földet s palaszinü bivalyok sötétlettek a hegyoldalakon. A fákon a fekete rügyek fájdalmasan meghasadtak és a levelek zöld szeme már kilesett a világba. Hiába rázta, zúzta a szél, szíttá éjjelenként a fagy; a fák már ittak az élet vizéből s testükben keringett az élet csodálatos vére. A dermedt álom fekete pecsétjei már lehullottak a föld szemeiről, s a fáradt, hatalmas szempillák mögül már kitekintett az uj élet. A pap is valahogy hitre, bizalomig ébredt a tavaszi ujulásban. A lakás elkészült, úgy, ahogy rendbeszedte. Ez lesz a templom is. ahol majd vasárnap istentiszteletet tart. Éppen olyan volt, mint a. katakombák. Éppen úgy a földbe volt ásva és Örökös homály derengett benne, akárhogy sütött is a földön a nap, de éppen az az erős bit és igazság fog megújulni ebben is, mint azokban. A föld zsírosán csillogott ott, ahol az ásó levágta és a pap ugv hallgatta a feje fölött dübörgő életet, mint a halottak a sírban. Az ő sírjába azonban nem kiáltott le senki, hogy é!sz-e? Másnap még eljött a kurátor, de az is kimaradt. _Dolga van neki is,__vigasztalta magát a pap. _ Nem kívánhatom, hogy egész nap engem szórakoztasson. Néhány kiváncsi román ember még megállóit az utón és nézte, hogyan küzködik egyedül, támogatja a házát, majd fejcsóválva az is tovább ment. Lassankint babonás, legendás hire kezdett terjedni a faluban, s akik látták, hogy sokszor egész éjszaka világosak az ablakai, ijedten keresztet vetettek. __Vájjon mit csinálhat?__borzadoztak. A bátrabbak meglesték és látták, hogy különös, régi könyvek fölé hajolva könyököl az öklén egy rossz dróton fityegő apró lámpa alatt. Tanulmányozta az egyházközség történetét. Olyan volt, mint a részeg ember, ki nem bír elválni a saját tragédiájától. Mert rettentő beszéde volt ennek a múltnak. A könyvele lapjai közül kihalt magyar nevek feketéinek elő: Balogh, Rigó, Kovács, Koncz, Balázs, Lőrinezi, Domahidy... az egykori alispán unokája g. kath. cseléd, az egykori előneves ősi magyar családból származó ref. pap dédunokája ma XVII. ÉVFOLYAM- 296. SZÁM. FLIT ROVARPOR ELPUSZTÍTJA a poloskákat, bolhákat és a hall' gyákat LEGYEK, SZÚNYOGOK ÉS MOLYOK ELLEN A LEGBIZTOSABB SZER A HÍRES FLIT-FOLYADÉK. sate******* magyargyülöiő román tanító. 1848-ban a magyar papot hiveivei együtt átkeresztelte a gör. kath. lelkész... Vérig megalázva fordít tovább a penészszagu, rongyos lapokon, melyek olyanok, mint a félig mállóit emberbőr és keresi a hitnek, a bizalomadó munkának szép mezőit, de csak a pusztulás és halál, kietlenség h asz ál a fakult betűk sürü rendjében. „Holtom után arra kérem utódomat, gondolja meg, mikor idejön, — írja az elkallódott, rég pihenő pap — tud-e ásni, kapálni, kaszálni mint egy paraszt.. Az arca be van esve a papnak, 3zemei mélyen beomlottak sötét gödreikbe. Minden éjszaka igy birkózik a halállal, de nem tagit, mert hiszen magyar pap ő. ki mélységesen tud hinni és szenvedni. Már izzanak benne a szavak, amelyeket jövő vasárnap mondani fog a híveinek, megmaradt árva magyaroknak. Egész héten a bemutatkozó istentiszteletre készül. Testét, lelkét lefoglalja a gondolat. Olyan könnyes, meleg, szentséges es szép lesz ez a templomi találkozás, amilyent nem látott a világ. Magához Krisztushoz méltó ... Előre örült neki, mint a jegyes jegyesének, virág a napfénynek, Isten a fiának. Már az ő lelkén is kezdett átütni az öröm fénye, mint ahogy a zsendülő füveoske összecsavart zöld békezászlócskái átütik a reménytelennek látszó, csúf tavaszi földet. Az emberek nem tudtak minderről, mert az idő sürgette a munkát a határon. Erről eszébe jutott, hogy jó volna neki is a kenyérre gondolni. Fogta az ásót és kiment a papi birtokra, hogy felássa. Nem tétovázott. Belevágta az ásót. Mélyen fogta a nyomot, hogy jól keveredjék a föld. Az első órában már embercsontokat forgatott fel. Félig köves koponyacsontokat, reves, szuvás sárga kar- és lábszárcsontokat, melyeket félig már elszopogatott a halál, _ játékszerü csigolyákat, ujj-pereceket. Ijedten visszahökkent, de eszébe jutott, hogy száz év előtt magyar temető volt ezen a helyen. Tehát magyar csontok ezek. S3S5 tSHSSTBSSSS „HöferÉÍ hintőpor 1 sz. gyermekeknek 2 sz. hölgyeknek (3 színben) 3 sz. ie.it izzadás ellen, a régi, jó minőségben, uj csomagolásban ismét kapható I 1 doboz; 16 lei, nagy doboz 24 let
