Keleti Ujság, 1934. december (17. évfolyam, 276-300. szám)

1934-12-24 / 296. szám

« í8 KEÍETíUFSMB XVII. ÉVFOLYAM. 296. SZÁM. 50,000 karácsonyi ajándék szétosztása megkezdődött ! Münden vevő kap ! (Minden vevő kap! uveyuavar, Oiuj—Kolozsvár anyagi és szellemi erejét a jóság lelkének szol­gálatába állítsa. Az a mi mai életünknek igazi nyomorúsága, hogy egyeseknek és népeknek életéből hiányzik az embert felemelő, az em­bert megújítani tudó, megszentelő erő, hiány­zik az uj életnek ereje. Az embert, a hitét, er­kölcsi erejét, szolgálatkészségét elveszített em­bert kell meggyógyítani, hogy a meggyógyult ember meggyógyítani legyen képes a beteg világot, Goethe irta le egyszer Meister Vilmos ta­nuló évei cimü müvében ezt a mondatot: „Oh, aki elevenen és valóságosan érzi, hogy mily végtelen műveletekre van szüksége ter­mészetnek és művészetnek, mig egy kiművelt ember áll előttünk, aki maga is minden mó­don résztvesz polgártársainak kiművelésében: annak kétségbe kell esnie, látván mily bűnö­sön szétrombolják gyakran az embert 6 hány­szor jut az ember abba a helyzetbe, hogy sa­ját bűne miatt, vagy anélkül szétrombolják.“ Valóban ez a kétségbeejtő helyzet, a mai em­beriségnek helyzete. Egy olyan civilizációt fejlesztett ki és tett úrrá a világon a Krisz­Mezőszentgyörgy, december hó. Ä fanyar 5azi levegőben ropog a lépésem alatt az őse! lomb. Valóságos dzsungelben járok, elhanyagolt kerten haladok keresztül. Körülöttem házmagas kor­hadó fenyők. Vadon nőtt óriási bodzabokrok, az ősz minden virága tarka virágézönyeget alkot a park kis tisztásának a közepén. Körösi Flóra birtoka. A külö­nös öreg hölgy pár nap előtt halt meg és szokatlan, furcsa végrendeletet csinált. Vagyona egy részét, két- százhutö magyar holdat, minden belsőséggel a pápai református főiskolára hagyta. Körülbelül 70.000 pengő készpénzt pedig a Magyar Tudományos Akadémia kap, elenyésző csekélység maradt csak a rokonoknak. Előttem az oszlopos ősi kúria. A tornácon kedvenc kutyái búsulnak, elárvult régimódi karosszék áll a sa­rokban, Smlay Lászlóné, az elhunyt unokatestvére, kinyitja előttem a lezárt ház ajtaját. Fojtó szag csap meg. — Ebben a szobában feküdt kiterítve. Saa.'tayné félve mutat befelé a másik szobába; — Ez meg a hálószobája volt. Ebben a két kicsi szobában élt hosszú évekig, A hét szobából csak eze­ket használta. Amíg egészséges volt és járni tudott, cselédet nem tartott, egy öreg takarítónő járt hozzá mindennap. Amióta betegeskedett, mi ápoltuk, a ro­konai: Föd ómé és én. Sokat volt még mellette a nagy- tiszteletü ur, akit nagyon szeretett. A másik szobában bútorok vannak egymásra hal­mozva, óriási szarvasagancs hever egy antik kanapén. A ház többi szobája nem is szoba, hanem raktár- helyiség. Óriási mennyiségű lim-lom, skatulyák, üve- ezer haszontalan holmi porlad egymáson, Külön tusi erőket számításon kívül hagyó európai emberiség, amely szétrombolja, saját bűne miatt, vagy anélkül, de szétrombolja az em­bert. összetört életű emberek százai és ezrei pusztulnak el testi és lelki nyomorúság ret­tentő szakadékai között és nincsen aki fel­emelje, megsegítse őkel i Sok minden utat próbált meg már a mai emberiség, hogy megtalálja összetört életéből a szabadulás, a felemelkedés kivezető útját. Vissza kell térni azonban az egyetlen tervhez, amellyel Jézus akarja meggyógyítani a beteg világot. Meg kell hallanunk a karácsonyi evángélium izenetét: Ti nektek Megtartó szü­letett. Szegénységünkben és árvaságunkban Jézushoz kell fordulnunk, az ö isteni gazdag­ságából kell lelki kincseket szereznünk, hogy az igazság ismeretével, az erkölcsi erő hősies­ségével, a szeretet önfeláldozásával vihessük végbe kisebb és nagyobb körben az emberiség életének megújítását úgy, amint a megtartó Krisztusnak születésekor angyalok hirdették, hogy békesség legyen a földön és jóakarat az emberek között. szobában csupa halotti koszorú, amióta szülei meghal­tak, minden évben vett egy koszorút, azt Mindenszen­tek napján kiküldte a temetőbe. Egész nap egy hűsé­ges cselédje állt őrt a koszorú mellett, este hazaho­zatta, becsomagolta és eltette. A lezárt zongora. Körösi Flóra életének, minden cselekedetének egyetlen rugója volt: emléklángot gyújtani szülei képe előtt. Gyönyörűen zongorázott, de amióta szülei meg­haltak, soha a zongorát fel nem nyitotta. Egyik ügy­védje és a kezelőorvosa azt mondják, hogy akadémiai alapítványt is azért tett, mert szülei emlékének akart áldozni. A koporsóba úgy került, hogy nagyanyja ha­jából iont karpereo volt a kezén. Ez volt az egyetlen ékszer, amit magával vitt. A többi ékszereit mind a Nemzeti Múzeumra hagyta azzal a kikötéssel, hogy Eötvös Lajos református tiszteletes lelkipásztora, in­tézője és legkedvesebb barátja személyesen vigye el az ékszereket rendeltetési helyükre, félt attól, hogy kicse­rélik őket. A pápai kollégiumnak pedig kötelességévé tette: minden évben nézzék meg, ott vannak-e még, nem adták-e el az ékszereket? A fák, virágok, állatok barátja. A református papiakban a gömbölyű asztal körül asszonyok ülnek; Szalayné, Eötvösné két leánya és a tiszteletes asszony. — Nagyon szerettük szegényt. Különös, furcsa lé­lek volt, Istenem, hogy az Akadémiának hagyta va­gyona egy részét... Más világban élt, nem úgy mint ml. Ezelőtt negyven-ötven évvel még ez volt a szokás, ha valaki meghalt és jótékony célra pénzt akart ha­gyományozni, hagyott az Akadémiára is. Szegény nem ment el üres kézzel ajtaja előtt. Volt egy öreg cse­lédje, akinek éveken keresztül kijárt a napi liter tej és a zsemlye, ö maga nagyon igénytelen volt, mástól la ezt követelte, magáról Ítélt. Nagyon szerette a fákat, a virágokat, nem engedett soha egyetlenegy korhadó fát kivágni, de legjobban talán az állatjaihoz ragasz­kodott. Egyidőben sok kutyája volt, az idén már csak kettő maradt. Az egyik papkisasszony száján kibuggyan a nevetés. — Az örökségeink! Hogy is van csak? Ki mit ka­pott? Igaz! Fodoréké a cica, a mienk a, Bobi, Puli, Sza- laiéké a Cukrász, Csúnya, korcs állat, már egy szál szőr© sincs. Flóra néni azt állította, hogy beszélni tud vele e kedvenc állatja Julcsi, a fekete boenyák tyuk, utána pusztu lt ax asszonyának. Annyira szerette az ál ­latokat, hogy egeret 'se volt szabad agyonütni a házá­nál. Cukorral etette őket. Fák, virágok, állatok... Vájjon az embereket sze­reti e-e? Olvasni mit szokott? — Nagyon müveit nő volt. Bizonyos régimódi mű­veltsége volt, a mai világgal nem tartott érintkezést. Olvasni az utolsó percig olvasott. Éjjel-nappal. A második végrendelet. Nem lehet megállapítani, hogy lrt-e más verseket is; minden levelezését irományát elégette halála előtt. Két végrendeletet csinált. Májusbaan egyet az enyingi közjegyző előtt, a másikat júniusban, az első záradé­kát, ezt Lőwy Károly, a székesfehérvári kamara el­nöke őrzi. A készpénzvagyon a Veszprémi Takarékban van. Ebből ki kell fizeni a különböző apróságokat, a temetés költségeit, az orvost. Több, mint hetvenezer pengő marad a Tudományos Akadémiának. Az alapít­vány úgy szól, hogy jutalmaztassék az összeg kama­taiból az egyik évben irodalmi, a másik évben nemzőül történelmi tárgyú mii. Sokan kaptak apróbb összegeket. Minden kereszt- gyermeke ezer pengőt. Fodorné, a hűséges ápolásért külön ötezret. Szalayék a házat, egy kis belsőséget. Mezőszentgyörgy községe legelőt, Anda Istvánná régi cselédje két és félhold földet, Madarász István, hűsé­ges embere, házacskát. Az elhunyt édesapja, Kőröst Lajos, Veszprém vármegyei árvaszéki elnök létesítette Mezőszentgyörgy ön a szegényházat. Ezeknek is kisebb összeget hagyott. — Nagytiszte’,etü asszony — fordulok Eötvösiiéhez. — Nem próbálta meg senki, hogy lebeszéljék erről az akadémiai alapítványról? — Isten őrizz, a világért sem tettük volna! Külön­ben is rendkívül makacs volt. Akaraterőn. Ha valamit a fejébe vett, nem lehetett eltántorítani. Éppen ilyen sávosan tűrte a szenvedéseket Is. Egy éve beteg volt, mellrákban szenvedett. Senki se tudta róla, orvosának, Novak Gusztáv dr. lepsényi körorvosnak is csak a há­tát mutatta meg, azt hitte, hogy hátzsábája van. Nem akart elfogadni semmiféle orvosságot sem. Az egész betegsége alatt egyetlen egy Injekciót kapott, félórá­val azelőtt, hogy meghalt. Herczog tanár is látta, adott neki csillapító porokat, azokat szedegette, de abból Is csak naponta egyet. Jóformán az utolsó percéig esz­méleténél volt, nagyon ragaszkodott az életéhez. Hat­vannégyéves volt, amikor meghalt. Amikor elhagyom a nagytiszteletü ur házát, még egyszer elmegyek Körösi Flóra kertje előtt. A ház ab­lakai be vannak csukva, mereven elzárkózott az egész ház. Az ázott földön a halottaskocsi nyoma, a fűbe ös­vényt tapostak a gyászház látogatói. Vájjon mit szólt volna ez az emberkerülö és mégi3 meleg szivü furcsa öreg hölgy, ha a sok idegent látta volna féltett házá­nak udvarán .., ­Izsáky Marsit Karácsonyfa ■ disz «Összeállított, zárt csomagokban > Nagy fa: 3 doboz hófehér angya'haj, 3 csillogó ezüst boa (4.50 m), 1 csillogó pastell doboz (6 szín), 1 csillogó dísz, belül notesz, 1 doboz ezüst jégcsap (12 db), 1 fehér sielő baba, 6 doboz csülagszőró (á 10 db), 1 nagy doboz fehér hó, 6 kis fehér harang, 4 ezüst és arany gömb, 1 ezüst csucsdisz összesen 98 darab Lei 139.— Kis ra: 2 doboz hófehér angyalhaj, 1 csillogó ezüst boa (1.50 m). 1 csillogó pastell doboz (6 szin), 1 csil­logó dísz, belül notesz, l doboz ezüst jégcsap (12 db). 0 ezüst és arany dió, 1 nagy doboz csülogó hó, 2 doboz csiüa^szóró (á 10 darab), 1 db ezüst csucsdisz összesen 33 darab Lei 99«— * 170 A r 17-ná! Cluj- I Vidékre postán kolozsvár { utánvéttel Porto utánvéttel : 28.— lei, pénz beküldve 20.— le Kérje a csodacsomagok, könyvcsomagok, karácsony könyvek jegyzékét Lepagetóí, Cluj. A hiltönc vénhisasszony 70.000 pengőt hagyott a Magyar Tudomănyos Ahaáémíúra A fák, virágok és állatok barátja szülei halála óla csa k az emlékeinek élt — Attól is félt, hogy a Nemzeti Muz eumnak hagyott ékszereit kicserélik

Next

/
Oldalképek
Tartalom