Keleti Ujság, 1934. november (17. évfolyam, 250-275. szám)
1934-11-05 / 254. szám
3TP77. HVFOLYÁM. Ml FtAM, fftlETF'UţSM& H ...........................................................................................................................................................................'wiiiiisiii nm—MHaaegaag—man—MK—i ir.1 Ugyanakkor, • amikor Páriskan! Az elegáns hölgyeknél a fődolog, hogy késedelem nélkül megkapják az igazi divatos szöveteket és modelleket. A legtöbbször azonban a párisi divat csak elkésve ér Bukarestbe éspedig csak miután a párisi áruházak azt a külföldnek bemutatták. De akkor már késő, a szövetek és modellek már nagyon általánossá váltak! Mi megvalósítottuk az Ön számára, Asszonyom azt, ami a mai napig csak egy megvalósíthatatlan álom vott: hogy a párisi megjelenésük pillanatéban bemutatjuk az összes legdivatosabb szöveteket, hála a mi nagyszerű és kizárólagos ösz- szeköttetéseinek a párisi női divattervezőkkel Kizárólag Chantel selymek GALLIA K"2“2 Strada Gen, Hecukea 2. Nyárádherzencén megrepedt a nagy harang Irta: P. Tréfán Leonard Hát az úgy történt kérem szépen, hogy egy szép nap rekecsesen kezdett szólani a nagyharang. Ahogy Kerelces Pista há, az öreg kimustrált bakter szokott beszélgetni. Merthát ugyancsak sokacskát kiabált éccakánként az öreg, hogyhát: tizenkettőt ütött az óra. ■. hallgassanak a szóra... csöndesség vagyon az faluba... Ezt alszegen, felszegen, ki a he gyekbe s a süket fertájba, minden éjjel harminc esztendeig kiabálni, egy kicsit sokacska! Most azután beszélni sem tud az öreg, csak úgy süllög, mintahogy a fövő kása a góc alatt... A nagyharang még furcsábban szólott. Akárcsak a kert oldalát ütögették volna. Vagy amikor recseg a lipinkadeszka és eltörik. Az egész templomtorony igy ropogott, recsegett. Az emberek megállották az uccán, szivükhöz kaptak erre a hangra és mondogatták: — Jaj, mennybéli megváltó Úristen! repedezik a tornyunk • •. Csakhogy éppen nem a templomtorony repedezett, hanem a falu nagyharagja hasadt el. Ferencdeák a harangozó s Csutak Están uram a templomgondnok ahajt felmentek a toronyba, hogy a nagyharang betegségit, mint afféle hozzáértők, megvizsgálják. A dolog U- tókban történt, hogy senkifia meg ne tudja. Nem is tudta meg senki, csak éppen Tüzes Mi- nya a falu kovácsa. Csutak Están uram ugyan is megegyezkedett Minyával a kováccsal, hogy a gondnok ur adja a vasat, harminc lejt, egy porció pálinkát és a kovács csináljoyi olyan erős és hosszú abroncsot, hogy a hasadt harangot jól össze lehessen huzatni, nehogy tovább hasadjon. És ha a repedésnél hézag maradna, azt majd olvasztott ólommal fogják kiönteni ... A munka végrehajtatott. Minya kovács becsületesen dolgozott. Egész éccaka holdvilág mellett Ferencdeák és a gondnok ur segítettek néki. Reggeli urimádásra hárman húzták meg a harangot. Lesve lesték a megreped ált hangot. A gondnok ur künn a torony alatt. Minya és a harangozó benn a kötél mellett. Elkondult az első ütés. Szent Isten... Csodálatos Isten ... A pap kifutott a házából. A falu összes kutyái irtózatosan kezdettek vo- nyitani. Milyen hang... ó milyen hang ...Az emberek összefutottak az uccán . .t. S még a szomszédban is, Nyireslakon, minden kicsi pi pének megrepedt a szive ettől a hangtól és ilyen nagy rémülettől... Minya kovács úgy elbújt szégyenében, hogy egész hónapon át bolyongott az erdőségekben. A gondnok urnák másnap reggel nagy abroncs volt felszegezve az ajtójára, hogy abroncsozza össze a fejét... A harangozótói követelték az összes megre- pedtszivü pipék árát... S ha mégcsak ennyi lett volna a baj... De Nyárádberzence összes emberei futva szaladtak a paphoz. S hogy a világ csúfsága megesett a faluval, azt mondták, hogy annak mind csak a Hajdó Boris az oka, merthogy boszorkányságával megrontotta a falut, megrepesztette a harangot, ő csinálta az abroncsot, ő öntötte az ólmot és ő csavarta félre az összes asszonyok fejét. — Hajdó Boris tiz esztendőkig s még azontúl, valahol a Duna mellett, vagy a tenget környékén szolgált egy ménkő nagy városban. Vaj a suj tudja a nevit. Hát ki tudná, hogy ott miket tanult, de amióta hazajött ide Ber- zencére, nem születik gyermek. A pap a fejit vakarja, hogy nem hoznak keresztelni valót... — Boris afféléket beszélget az asszonyoknak, hogy a gyermek nem az Isten ajándéka és hogy sültbolond az a fejérnép, amelyik kínozza magát és szoptat és hogy a menyecskék a gyermek miatt vénülnek meg időelött... Minek a gyermeki Nincsen arra semmi szükség... A harmadik, negyedik s tizedik férfi is panaszolt és mindegyik mondott valamit Boris ellen. Még azt is mondták, hogy éccaka seprűn járkál, kapuk előtt, házak küszöbén megáll és szenet vet, abroncsot csinál, patkót szegez és ólmot önt. A fiatal házasok házatájé- kán szeret sokat üdözgetni, mert ott a magasságba repül s úgy csinál, mint a halálmadár. Kuvikol is kukorikol is mint a vénecske kakas ■.. — Hát elég már a babonáskodásból! — kiáltott indulatosan a pap. Nem az a fontos, hogy mennyi babonás hirlelés van a faluban,. Biztos adatokról tudok, hogy Hajdó Boris tiltott bábasággal foglalkozik. Azt szeretném tudni, hogy átadjuk-e őt a törvénynek, vagy mit is csináljunk velef Sokat tanakodtak a kérdésről, mig végre abban állapodták meg, hogy Borist nem adják a csendőrségnek, ügyészségnek, hanem hogy a meghasadt, abroncsozott és összeólmozott haranggal kiharangozzák a faluból. Idevalósi leány, igaz, hogy már vénecske, de nem tétetik a dutyiba, hátha a berzencei abroncsozott harang hangja megjavítja s gonoszságából kiábrándítja ... Vasárnap délebédelőtt összegyűlt a templom előtt a falu apraja és nagyja. Még azok az asszonyok is eljöttek, akik pedig, hej... volt miért szégyenkezzenek. Némelyik elbújt a többiek háta mögé. Hajdó Boris sejtett valamit, de nem tudta biztosan, hogy mi fog történni. Egyszer megjelent a gyülekezetben ,a pap és megszólalt komolyan és ünnepélyesen: — Hajdó Boris jöjj elé! Mindenki nézte, kereste, de nagy csend volt és a megszólított sehol sem volt látható. És egyszerre egy hatalmas szál székely ember, mint egy ölbeváló gyermeket, úgy tette le a pap lábai elé. Boris reszketett, mint a nyárfalevél. Egyébként is fakult, csúnya teremtés volt, most pedig emberformája sem igen volt neki. Látszott, hogy a pap, Isten szolgája szánakozik rajta nagyon, de az igazság az igazság! Most nem lehet könyörületet gyakorol- gatni. És azért szólott erélyesen és ünnepélyesen: —- MindenM tudja rólad Hajdó Boris, hogy megrontottad az édesanyákat és magzataikat. Az igazságos Isten ítéletét hívtad szerencsétlen fejedre. Vétkeztél nagyot az Ur törvénye, székely fajunk és az erkölcs ellen. Csecsemő emberfajtát gyilkoltál Boris, de mi most nem adunk még a törvény hatalmának büntetésre, hanem kiűzünk a faluból s itt meg ne lássunk mindaddig, mig gonoszságaidat megbánva, megjavulsz. ’Akkor visszatérhetsz. Boris szólni akart valamit, de nem tudott, mert egy szempillantás alatt valaki igen régi, rongyos bölcsőt akasztott a határa, a másik kicsi fürösztőteknöt a mellére, szoptató cuclit dugtak a szájába, babakendőt, kicsi hárászsap- kát a fejére. No ez ugyan fel volt öltöztetve! És most jött igazába a népitélet! A gyermekek, főként a kamaszkodó suhancok irtózatos hangon kezdtek rikoltozni: Huj, huj! Itt megy gólyanéni! Mások sípoltak, visítottak, ócska plédarabokat vertek össze. Kifelé a faluból!! Huj! És az irtózatos zsivajt, éktelen iszonyú lármát tetézte, hogy ebbe a végítéletbe fülsileetitö hangon belecsörrentett a megrepedt, abroncsozott harang hangja..'. Nohát mégcsak ez kellett, hogy a pokoli lárma teljes legyen. Hajdó Borist vitték a falu vége felé... A megrepedt nagyharangot beöntették. Szépen csengő uj harang került a toronyba. A telkekbe visszaszólít a béke. Édesanyákba a lelkiismeretnyugálma. A falu kezdett boldogabb lenni, amint fölhangzott a gyermeksirás. Kicsi bölcsőkben ringott, dajkamesékben énekelt a jobb jövendő. (>szi ültetéshez I ajánlunk legjobb minőségben gyümöcsfát. szőlőoltványt,rózsát stb. Árjegyzék ingyen | Gazdasági fa-tanintézet iskolája, Mediaş. — Telefon 29- j
